Ismét szegényebb lett egy matrózzal a hazai könnyűzenei élet hajója. Baksa-Soós János, a Kex együttes frontembere, rendhagyó performanszainak celebrálója csatlakozott a korábban elmentekhez. A magyar rockzenei élet fájóan sokat vesztett ezáltal, nyert viszont a képzőművészet, mert Baksa-Soós János ezután Essenbe ment grafikát tanulni, majd Düsseldorfban festészettel és kerámiaszobrászattal foglalkozott. Az emberi gyarlóságnak és butaságnak fityiszt mutató avantgárd művész szervezete hosszú betegség után adta fel a harcot, de alig két év alatt felállított zenei életművét ötven év elteltével is a mai napig ápolják egykori pályatársai.
A Kex-jelenség: Határok nélküli zene
A Kex zenekar működése a hatvanas-hetvenes évek fordulóján nem csupán zenélés volt, hanem a hagyományok tagadására épülő radikális avantgárd újraszületése, melyet a lehető legtradicionálisabb hagyományozási forma, az oralitás kultúrája tett lehetővé. Az együttes a cseppet sem szégyenlős, pikírt megjegyzésektől hemzsegő korabeli stand upokat elegyítette az igencsak formabontó zenével, így nehéz lett volna besorolni bármelyik skatulyába.
Kisfaludy András, a Kex dobosa, azóta Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező (aki a Kexről is forgatott filmet) kényes helyzetükről így nyilatkozott: „Eljutottunk oda, hogy a zenekart megállás nélkül, szinte az első fellépéstől kezdve figyelte a Belügyminisztérium. Baksa-Soós János vonzotta a fiatal avantgárd művészeket, a belügyi szervek figyelme pedig egyre élesebbé és agresszívabbá vált irányunkban.” Baksa-Soós jelenség volt. A számokat nem elsősorban énekelte, inkább előadta, eljátszotta, visszafogott, pantomimszerű mozgással kísérte. Inkább színész volt, mint énekes, olyan valaki, aki a rockkoncert közben is készséggel bújt bele a legkülönbözőbb szerepekbe, helyzetekbe és jelmezekbe.
Politikai szálka a rendszer szemében
A Kádár-rendszer ősi ellenséget látott benne, egyrészt mert voltak egyértelmű utalások a koncerteken a politikai hatalom fenntarthatatlanságáról, visszásságairól, másrészt mert a rezsim nagy- és kiskutyái sok mindent nem értettek a szövegeiből, ami felettébb nyugtalanította őket, hiszen az értelmiség egyébként is mindig egy kicsit szálka volt a szemükben.
Mint Kisfaludy András mondta, a Kex Baksa-Soós János által írt szövegeitől ma is megborzong az ember, nem csoda, hogy az egyik ilyen kemény szöveg után az egyik bennfentes rajongójuk azt mondta nekik: „…ez olyan duma volt Baksa részéről, hogy nemcsak Baksát, hanem a közönséget is elviszi a rendőrség.” Baksa családok széthullásáról énekelt, dallá formálta József Attila Tiszta szívvel és A hetedik című versét, és még azt is kérte egyik dalában, hogy Csillagok, ne ragyogjatok!, amit a kommunista vezetés természetesen nem tudott nem magára venni.
Provokáció és a hatalom válasza
A Kassák Klubban lezajlott egyik koncertjükön, miután kutyás rendőrök szállták meg a helyszínt, Baksa-Soós János nagy közönség előtt meglehetősen vakmerő módon kifejtette, hogy tilos kutyákat hangversenyre vinni. Szemtelenségét azzal tetézte, hogy amikor az egyik rendőr levette a tányérsapkáját, feltette azt a nyilvánvalóan provokatív kérdést, hogy miért nem hordanak az ebek is gazdáikhoz hasonló kalapot.
Baksa-Soós Jánosra emlékezünk
A bíróságon Baksát hivatalos személy megsértésével vádolták, ám a vádlott nem zavartatta magát, és tárgyalás közben lefeküdt a vádlottak padjára. A vádnak sikerült hamis tanúkat szereznie, mire a bíróság háromhavi fogházbüntetéssel sújtotta. Ezt pénzbírság befizetésével lehetett elkerülni, amit zenésztársai és a rajongók gyorsan összekalapoztak számára.
A disszidálástól a legendáriumig
A kilövési parancs végül sok-sok ilyen és ehhez hasonló performansz és az azokról szóló belügyi jelentések a levélfelbontások és a telefonlehallgatások hozadéka lett. A legdrámaibb pillanat akkor érkezett el, amikor egy katonai terepjáróval a Rózsadomb főutcájának számító Bimbó úton utánaeredtek. Végül szemtelen módon átrohant előttük az úton, megkockáztatva ezzel azt, hogy elütik, amivel nem kis meglepetést okozott az üldözőinek. Az énekesnek meg kellett hoznia a döntését: emigrált, vagy ahogy akkoriban mondták, disszidált, hogy életben maradjon.
A Kex hajója szinte szempillantás alatt szállt el a szélben. Tünékenyen és sokak számára észrevétlenül, hiszen a tűrés/tiltás határán mozgó együttes tevékenységét gyorsan ellehetetlenítette a hatalom. Az együttesben kiváló zenészek játszottak: Kisfaludy András, Baksa Soós János, Doleviczényi Miklós, Bianki Iván és Imre Attila. 1990 után Január Herceg néven publikálta műveit hazai és berlini kiállításokon.
Ezen felül pedig ott voltak a semmihez sem hasonlítható Kex-nóták, melyek elsősorban Baksa képzeletvilágát tükrözték vissza: a Pirosmadár mesebeli szárnyalása, az Álmodtam, ébredek beboruló, mégis kitisztuló felhőn túli tája, a Vándor úton bandukoló alakja vagy a Zöld-sárga, zöld sárga… kis leánykája mind egy időtlen, ártatlan világ leképeződései, melyet ez utóbbi dal esetében (is) külső, romboló erők kísértenek. A mindent felfaló hatalom szimbolikus megidézése, illetve a dalzárlat merészsége („Katonák szájában / Ereim végei. / Úgy szívják véremet. / Csak ebbe ne haljak meg!”) Baksa sorai függetlenek és szabadok maradtak, akárcsak legendákkal övezett alakjának gúnyos gesztusai, valamint humoros provokációi.
A nyolcvanas évek undergroundjának fontos előképe volt Baksa-Soós János és a Kex zenekar működése a hetvenes évek elején, ami elsősorban a későbbi koncertszínpadok megnyilvánulásainak lett kiindulópontja. Ma hat-nyolc zenekar, köztük Ferenczi György és a Herfli Davidson, 30Y játssza dalaikat az ismertebbek közül. Hobo, aki pályafutásának kezdete óta minden koncertjén játszik egy-egy Kex számot. A Kex nemcsak zenéje miatt, hanem performanszai, happeningjei miatt is híressé vált. Mostanában fiatal egyetemisták szakdolgozatuk témájává választották a Kex zenekart, Baksa Soós Jánost, és azt a jelenséget, amit a zenekar közvetített. A Kex Remake zenekar kitűzött célja nem az eredeti szerzemények másolása, rekonstruálása, hanem egy merőben más verzióban történő előadásmódja. Ez lenne az első, eleddig egyetlen, egységes színvonalú Kex lemez, amely nem csak az „öreg” rajongóknak és barátoknak, de az őket követő generációknak is bemutatná az emblematikus dalokat.