A francia dió elnevezés több kontextusban is felbukkanhat, jelezve egy konkrét fafajtát, bútormintát, de akár egy metaforikus értelmezést is kaphat, mely egy adott gondolkodásmódot vagy kulturális hatást takar. Az alábbiakban egy részletes áttekintést nyújtunk erről a sokrétű fogalomról, egy magyar írói életpálya szellemi fejlődésének és útkeresésének prizmáján keresztül.
Az Iszony Párizsban és az írói indulás
Amikor a francia "Iszony Párizsban" című mű megjelent, egy kiváló francia író megtisztelő levélben kereste fel, sőt nevét is odaadta, hogy a regény borítóján felhívja rá az olvasók figyelmét. Ez az érdeklődés indokolta egy "Tájékoztató" megírását, amely számos sajátosságát magyarázza. A "Novellák"-ról írva, ezért indult ki a francia "Iszony" előszavából. Veszprém helyett, ahol a "Nagy család"-ot bemutatták, vidéki egyetemi város szerepel; a Puskin-könyv és drámai szilánkja, a "Csapda" pedig nem szerepel az áttekintés végén, mivel később íródtak.
Az első két tanulmány, melyet az író munkái közé már felvenne, 1925 nyarán született. Mindkettő friss orvosi műveltsége és írói hajlama közt kereste az összeköttetést. Az egyik, melynek a tudományos "Új szempontok a status praesens felvételében" címet adta, akkori főorvosának nyújtotta át, engedélyét kérve bizonyos vizsgálatok elvégzésére. Ebben azon mesterkedett, hogy az akkoriban divatba jött alkattan segítségével miként lehetne ébredező írói emberlátását a betegek leírásában biológiai fogalmakkal rögzíteni. Pályáján azonban nem ezek a tanulmányok indították el, hanem egy korábban írt novella, a "Horváthné meghal", melyet a tanulmánypályázattal egyidőben meghirdetett novellapályázat húzott elő papírjai közül.
A történetnek váratlan sikere lett: a háromszáz novella közül olyan műértők, mint Osvát Ernő és Kosztolányi Dezső méltatták az első díjra, s negyven év múltán, egy mai magyar novellagyűjteményben még mindig ezzel a munkával akarnak szerepeltetni. Ezzel kezdi, a pályadíj átvételéhez fűződő anekdotával a francia "Iszony" előszóírója is a bemutatását. Ezekben az anekdotákban a szokásosnál nem több az igazság (a dolgot "Íróvá avatnak" címen néhány év múlva maga az író is megírta). Tévedés például, hogy Osvát Ernőt, a Nyugat szerkesztőjét első találkozásukkor azzal a kijelentéssel hökkentette meg és szomorította el, hogy novellát pedig nem ír többet. Osvát Ernőt nem mint szépíró felfedezőjét érte csalódás. Képességeinek, ahogy megjegyzéseire visszaemlékszik, jó diagnosztája volt. Terveiből, krónikussá vált rossz szokás szerint, többet mutatott meg, mint bölcs lett volna.
A "Készülődés kora" és a szellemi áramlatok
Az 1925 nyarán írt első két tanulmány, melyek a friss orvosi műveltség és az írói hajlam összekapcsolódását keresték, az írói pályájának egy korai, de meghatározó szakaszát jelentik. Ekkoriban az alkattan, mint biológiai fogalmakkal rögzített emberlátás, a betegek leírásában kapott szerepet. Ez a korszak, melyet az író "Készülődés korának" nevez, számos szellemi áramlattal és gondolati kísérlettel teli.
A "Készülődés korának" utolsó két éve "görög korszakot" jelentett. A "Minőség forradalma" című tanulmány tán képet ad arról, miféle vonzódás vitte a görögök felé. A klasszika-filológiai képzés iránti vágy, melynek során beiratkozott az egyetemre, azt mutatja, hogy a görög kultúra nem csupán elméleti érdeklődést jelentett, mint a 18. század németjeinél. Az író a görögökben a "meredek utat, a kötélhágcsót, amelyen a semmiből a dolgok tetejébe léptek" szerette. Ez az út nem egyéni, hanem népnyi méretekben érvényesült. A görög kultúra és filozófia iránti vonzódás a "civilizatórikus merevedésünkben a teremtő dilettantizmus ugrásaira" bátorított. Arisztophanész századunk művészetének lehetne olyan sugallója, mint Shakespeare az előzőé.
Az olasz- és franciaországi utazás, melynek során hónapok alatt elolvasta Proust tizennégy kötetét, szintén mély nyomot hagyott. Bár Proust stílusát nem vette át, a modern regény, különösen a 19. század nagyregény igénye és a 20. század fogyatkozásai iránti érzékenység megerősödött benne. Az "Iszony Párizsban" előszavában említett "novella", a "Horváthné meghal" elsősége és sikere bizonyítja, hogy az írói kibontakozás nem a tudományos tanulmányok, hanem a szépirodalmi alkotások útján történt meg.
A Tanú: Egy folyóirat, mint szellemi laboratórium
A "Tanú" című folyóirat elindítása az írói pályafutás legnagyobb ugrását jelentette. Akik a "Tanú" megindítását Babits Mihály és közte támadt ellentéttel magyarázzák, nézzék meg az első évfolyamot. Épp fordítva volt: az ellentét azért támadt, mert e folyóirat igénye és anyaga az íróban volt, s az az irodalomra szűkített "Nyugat"-ban sosem talált volna medret. Babits Mihály alig tévedt nagyobbat, mint amikor első számai alapján a "Tanú"-t mint eltévelyedést rótta meg. Harminc év múlva, amikor a német kiadó tanulmányaiból válogatást csinált, maga az író a "Tanú"-t megelőző írásokból (tán túl szigorúan) egyet sem mert ajánlani: ő viszont harminc év anyagából kétharmad részben a "Tanú" első évének az írásait vette fel.
A politikát ennek az első, tájékozódásra szánt évnek az anyagából teljesen kizárta. Volt szó a kapitalizmus végéről, az új fizikáról, Korányi Sándorról, a belgyógyászról, alkattanról, a clunyi zsinat koráról, de azt, hogy korunk politikája milyen legyen, inkább csak negatívumokban jelezte, elválasztva magát, különböző mértékben persze, a kínálkozó világnézetektől. A határozottabb politikai állásfoglalást a második évben egy erdélyi lap támadása kényszerítette ki, mely a marxista tanokat kérte számon írásain. Meglepte a támadás és az értetlenség, mellyel a haladó író egyedülálló vállalkozását nézte, s tán élesebben felelt, mint utólag kívánná. A cikk címét és tételét ("Marxizmus és szocializmus") azonban harminc év múltán sem tudná egészen megtagadni. Eszerint a marxizmusnak, ha a huszadik században győzni, uralkodni akar, új, korszerű fegyvereket kell kovácsolnia. A "minőségi forradalom" összekapcsolása volt a döntő. Ezt a szocializmust, melyet felvállalt, a minőség-elv beoltásával szerette volna ruganyosabbá tenni. A szocializmust a tudatteremtő munkának, amelyre a "Tanú" vállalkozott, be kellett oltani. Ennek a munka közelében maga az író sem őrizhette meg laboratóriumi elszigeteltségét. Fényt, méltóságot adni és messzebbre látó elitet nevelni, ez a cél érvényesíthető és érvényesítendő volt. Természetesen, elsősorban az író magánéletében. Egész munkáját szerette volna "egészében" minőség-munkává emelni. Az iskolaorvosi munka megfelelt ennek a követelménynek.
A Tanú 2025
A Medve utcai polgári és a minőségi munka elve
Az iskolaorvosi munka átalakítása "minőség-munkává" egyedi törekvés volt. Ez a megközelítés a betegségek elméleti és gyakorlati kezelésénél, de a tágabb társadalmi kontextusban is érvényesült. Az orvostudomány fejlődése, a vizsgálatokról kiadott első nagy összefoglaló, "A Medve utcai polgári" című százoldalnyi tanulmányban öltött testet. Ebben nem annyira a tudomány volt a fontos, hanem a kérdés, amelyre a könyvvel megfelelt az író. A "Bűn" című dráma bemutatja, hogy a minőség elvének a családba is át kellett járnia. Az író szerette volna megmutatni az országnak, hogy a család mekkora biztonságnak, örömnek lehet a forrása. Ebben a minőségi törekvésben a virtuális huszadik századi szocializmust látta meg. Célja volt, hogy a közösségben, a "minőség-szocializmus" piciny szigetét teremtse meg. Ezt a törekvését a Dégi uradalmon keresztül képzelte el, ahol a pénz egy pesti családi házba épült be, melyből mire elkészült, villa lett.
Az író saját életében is megélte a minőségi munka és a társadalmi felelősség dilemmáit. A "rózsadombi" villatulajdonosként kettős kelepcében találta magát. Az "Ítélet" című első társadalmi drámája, mely egyben az újabb magyar drámának is első kísérlete, ezt a dilemmát járja körül. A darab a forróbb környezetbe, a magyar faluba helyezve ábrázolja a gyötrő diszharmóniát. A felesége, a városi lány és bősz anya visszarettent a kockázatos vállalkozástól, ami az író számára "krisztusi méretekre" növelte az "impotenciáját". A dráma egy szívbeteg, tehetetlen úr, Cseresnyés történetét meséli el, aki a föld olcsósága még gyarapított. Pénzt akar adni a szegényeknek, de ez sem nyugtatja meg. A dráma állóharccá alakul. A lány, Mária, aki nevelőintézetben gyerekből gyönyörű hajadonná lett, az író erejének, majd hogy komolyabbra fordul a dolog: női öntudatra ébresztője. A darab egy elhagyott gyermek sorsára fókuszál, aki egyedül marad a "szántóföldek széles tengerén". A szeretője, egy "népfi", Cseresnyés nevét ötvényező Cseresnyés, megszökteti. A szétszakadt család és a kétféle vonzalom öngyilkosságba hajtja Máriát.
Drámák és szellemi útkeresés a 20. században
A "Bűn", az "Ítélet", a "Fekete panzió" és a "Gyász" című darabok az író drámai munkásságának kiemelkedő alkotásai, melyek a 20. században tapasztalt szellemi útkeresést és társadalmi feszültségeket tükrözik. A "Gyász" című darab történetét egy fiatalasszony, férjét-fiát vesztett unokanővérének történetéből kapta. Ez a darab a szépirodalmi munka útján történt kibontakozást, a drámai forma erejét mutatja be.
A "Fekete panzió" és a "Gyász" (1935-40) legjobb darabjai. A "Fekete panzióban" egy vénleány anya fogadott gyermekei töltik minden szünidejüket. A jogi szigorlatok így nem tevődnek le, az utolsó évben már be sem iratkoznak. A dudaszóval nyitó autó vezetője: rohan sorsa, a középső lány vibráló, gyújtogató természete felé. A darab három felvonása egy színen, egy nap leforgása alatt játszódik le, a hármas egység törvénye szerint.
A "Tanú"-t 1937 tavaszán hagyta abba az író. Ezzel a haraggal szemben az utolsó hatalmi fegyvert is kiadta kezéből. A pályáján és magánéletében kapott fenyegetések egyre kívánatosabbá tették a szépirodalom tisztító öblítését. A "Bűn" és a drámák ennek a megtisztulásvágynak voltak kiszorított alkalmai. A szépirodalmi alkotás a politika helyett menekülő utat kínált, egy olyan időszakban, amikor a kis népek azt hihették, hogy maguk választják sorsukat, s az olyanféle novum organum, mint a "Tanú", ezt a választást befolyásolhatja, mint illúzió sem tarthatta magát. A kérdés az volt, hogy a politikum, ha nem menthető meg, mint művészet, regény, vajon értelmét nem lehetne-e megnövesztve egy regényben, regényciklusban, épp "Utolsó kísérlet" címen a közelgő sötét időkre rögzíteni? A regény célja a kisparasztságból indulva a magasabb elitben érlelődő cél felé jutás, nemcsak az új Magyarország, de az új Duna-Európa, a 20. század feltételezett német inváziója ellen. A hét részre tervezett regény torzó maradt. A "Francia dió" mint bútorlap minta is megjelenik ebben a kontextusban, mint egy szilárd, mégis esztétikus anyag, mely a 20. században a stabilitás és a tartósság illúzióját sugallta.
A "harmadik út" és az önéletrajzi kísérlet
Az 1943-as év az író életében a "harmadik út" megfogalmazásával járt, mely a bűnösök közé sorolás veszélyét hordozta. Az előző évi Balaton-parti konferencián épp az író beszéde hangolta össze az odagyűlt népi írói kört, a fiatal értelmiséget. 1943-ban már csak azért ment le, hogy az előző évi barátok közül jövő fenyegetésekre a történtek áttekintésével, a megnyíló lehetőségek képével és az írókra nehezedő felelősség szemükre lobbantásával válaszoljon. A fenyegetések (szocialista hitem új megfogalmazásán kívül) még egy művet váltottak ki: 1943 telén életrajz írásába kezdett.
Egy életrajzi jellegű munkája, a "Tanú-években" még, megjelenésével nem csekély mértékben növelte magányát. Ezt a régi munkát - az "Ember és szerep"-et - Jugoszláviába szakadt barátainknak szánta segítségül; ők kértek rá, hogy tengődő folyóiratukba adjon valami számról számra menő munkát, amely érdeklődést támaszthatna. Arra gondolt, hogy pályatörténetében az itteni irodalmi világot mutatja be - alakokat és törekvéseket -, így kapcsolva keringésükbe az elszakadtakat. Más munkái mellett vasárnaponként írta, mint a kisebbségbe szorult magyarságnak szánt adót, nem is gyanítva, mily…
Az 1943 nyarán már biztos volt, hogy az író nevével kapcsolatban egyre többet emlegetett "harmadik út" a bűnösök közé sorol. Ha az előző évi Balaton-parti konferencián épp az ő beszéde hangolta össze az odagyűlt népi írói kört, a fiatal értelmiséget, 43-ban már csak azért ment le, hogy az előző évi barátok közül jövő fenyegétésekre a történtek áttekintésével, a megnyíló lehetőségek képivel s az írókra nehezedő felelősség szemükre lobbantásával válaszoljon. A fenyegetések (szocialista hitem új megfogalmazásán kívül) még egy művet váltottak ki: 1943 telén életrajz írásába kezdett.
A Tanú 2025
A háború és a szovjet fennhatóság alá kerülés elkerülhetetlenné tette a "harmadik út" problémáját. Az író bízott abban, hogy a nemzeti tudat megerősítésére kihasználhatja a csöndet. Az irodalmi konferenciák szervezése és az előadások tartása mind ezt a célt szolgálta. A francia dió, mint bútorminta, mint Egger H1709 Francia Dió, Falco 422 Hasel, Falco 472 Anigray Walnut, Kastamonu A825 Carme Walnut, Kronospan Ukr. a stabilitás és a tartósság szimbóluma ebben a bizonytalan korban, egyfajta kapaszkodót jelentett.
Az irodalomalapítás és a kritikai gondolkodás
Az író számára az irodalomalapítás nem csupán a meglévő irodalmi hagyományok folytatását jelentette, hanem egy választást, egy új irány kijelölését is. A 18-19. századi hibák elemzésével, valamint Berzsenyi tehetségének példájával kereste az utat. A széthullott nemzeti öntudat újraszővésének vágya hajtotta. Az irodalmat a pusztulásból felpislogó új tudat iskolájává akarta tenni.
Széchenyi születésének 150-ik évfordulójára írt tanulmánya, "Széchenyi", e törekvés kiemelkedő példája. Széchenyi, mint a nagy alakja, arról álmodott, hogy mint Amerikában Bolívar, új országot alapít. Bár keveset tudott hazájáról, ezt az álmot Európa közepén váltotta valóra. Az író szerint, akár Lessing és Herder, az országnak van egy ilyen alakja - ő. Ez az emelkedett sziget, a színházi kritika világa, a gondolati összefüggése tudatébresztő, ébren tartó tevékenységgel párosult. A színház a nemzeti drámára rákapatott tömegekben tágabbra nyílhatott.
Az író önmagát adta fel, a drámaírói pályáját föladva, ezen a torlaszon akart rést ütni. A színikritika csillogó ökonómiája, a művek néhány sorban történő megítélése, miközben a mesterséget is tanulta, egyfajta kísérlet volt. A rendezett botránnyal ebből a paradicsomból is kiszorították.
A Duna-medence és a jövő felé fordulás
Az író a Duna-medence, majd egész Kelet-Európa problémáira kiterjesztette a gondolatait. Az „elfelejtett Európa” (l. a „Kisebbségben” IV. részében) gondolata különösen releváns volt a második világháború és a jugoszláviai események fényében. A háború elvesztése és Magyarország szovjet fennhatóság alá kerülése új kihívásokat jelentett. Az író nem magáért aggódott, hanem a magyar fiatalok jövőjéért.
A "Tanú" számaiban sem dolgozott ilyen derűs színekkel a tollam. A magyar fiataloknak tervezni, aranykort álmodni kellett. Ismét felemelte a képét: a 20. évekre az úr. Az eszmének e napfelkelte mellett: egyéni szorongássá vált a felénk hömpölygő háború és a magamat fenyegető veszély. 1943 nyarán már biztos volt, hogy a nevével kapcsolatban egyre többet emlegetett "harmadik út" a bűnösök közé sorol.
Az írói életút, a francia dió koncepciójával összefonódva, egy folyamatos útkeresést, szellemi fejlődést és a nemzeti sors iránti mély felelősségvállalást mutat be. A fafajták, mint a Byspan 660 Black /Fekete Erezett, Falco 200 Black /Fekete erezett, Kastamonu D107 Black /Fekete erezett, Kronospan 0190 Black /Fekete Erezett, Kronospan Ukr. Kastamonu D112 Mink, Kronospan Ukr. Falco 588 Canyon Oak, Kastamonu A847 Canyon Oak 1., Kronospan Ukr. D3264 Brunico Oak, Kronospan Ukr. NATB1226 Naturkant PVC élzáró Falco 588 Canyon Oak, Kastamonu A847 Canyon Oak 2., Kronospan Ukr. D3264 Brunico Oak, Kronospan Ukr. Egger H1145 Bardolino Natur Tölgy, Falco 577 Light Sonoma Oak, Kastamonu A842 Light Sonoma Oak, Kronospan 3025 Light Sonoma Oak, Kronospan Ukr. Kastamonu A800 Cherry, Kronospan 344 Cherry, Kronospan Ukr. Byspan 412 Noce Ecco, Egger H1709 Francia Dió, Falco 422 Hasel, Falco 472 Anigray Walnut, Kastamonu A825 Carme Walnut, Kronospan Ukr. mind az anyagi világ gazdagságát és változatosságát jelképezik, melyben az írói szellem a mélyebb, szimbolikus értelmezéseket kereste.