Görög teknős (Testudo hermanni): Gondozás, etetés és tartás

A görög teknős (Testudo hermanni) az egyik legnépszerűbb szárazföldi teknősfaj a hüllőkedvelők körében, tartása nem bizonyul túl bonyolultnak. A hosszú és egészséges élet fenntartásának azonban van néhány alappillére, mint a megfelelő táplálkozás, optimális környezet és gondoskodás. Ezek az állatok, bár nem sorolhatók az igénytelenek közé, a hüllők között a könnyebben tartható fajok közé tartoznak, ha odafigyelünk az alapvető szükségleteikre.

A görög teknős leírása és természetes élőhelye

A görög teknősök már 200 millió éve jelen vannak a Földön. Tudományos leírásukra a XVIII. századig kellett várni, amikor Carl von Linné 1758-ban leírta a teknősök rendjét (Testudines), majd 1789-ben Johann Friedrich Gmelin német természettudós bejegyezte a görög teknőst, mint fajt (Testudo hermanni).

Természetes élőhelyük földrajzilag nem áll messze hazánkétól, a Balkán-félsziget, Dél-Olaszország területén található. Görögországban, Bulgáriában, Romániában, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban szabadon élnek, Portugáliát kivéve az európai mediterrán országokban fordulnak elő. A bozótos, sziklás dombvidékeket, ligetes erdőket szeretik, alacsony cserjék közt és füves területeken, erdőkben, a nagyon köves, sziklás helyeket leszámítva szinte bármilyen alapkőzeten megtalálhatók. A törzsalakon kívül elterjedt még házi kedvencként a T. h. boettgeri alfaj is.

A görög teknős közepes méretű állat. A kifejlett nőstények páncélhossza 18-25 centiméter, szélessége 12-14 centiméter, súlyuk elérheti a 2 kilogrammot. A hímek kisebbek, 14-20 centiméteresre nőnek. Hátpáncélja domború, alapszíne sárgás, amelyet kisebb-nagyobb fekete foltok díszítenek. A páncél mérete azonban igen tág határok között változik, alfajok, sőt populációk között is óriási eltérések lehetnek. Vannak területek, ahol alig 15 centiméteresre fejlődnek, máshol a páncélhosszúság közel a duplája is lehet ennek.

A teknősök feje viszonylag kicsi. Ivarérettséghez közeledve a hímeké arányaiban egyre nagyobbá válik. Szájukat szarukáva szegélyezi, ami a madarak csőrével nagyjából azonos. Benne található a lemetszett táplálékok továbbjutását elősegítő, húsos és ragacsos nyelv, illetve a teknősöknél igen ritkán említett, módosult Jacobson-szerv, ami ugyanazt a szerepet tölti be, mint a kígyók és gyíkok esetében, vagyis az illatanyagok analizálását segíti. A szemekkel egy magasságban található a két orrnyílás, a görög teknőcök szaglása rendkívül kifinomult. A szem is igen fontos érzékszervük, bár nem olyan részletgazdag a látásuk, mint az emberé, alakokat, színeket azonban érzékelnek.

A nyakuk 8-9 csigolyából épül fel, és függőleges S-alakban meghajolva teszik lehetővé a fej páncél alá rejtését, illetve egy távolabbi táplálékért nyúlást. A széles intervallumban történő nyakmozgást a nyakat borító garbószerű bőr teszi lehetővé.

A végtagokat szarupikkelyek fedik, amelyek ritkán mutatnak átfedést, méretük és elhelyezkedésük a teknős mozgásához igazodik. A legerősebb, legnagyobb pikkelyek a legnagyobb igénybevételnek kitett területeken vannak. A mellső lábak ovális keresztmetszetű dongalábak, ásóláb jellegűek, míg a hátsók kör keresztmetszetű elefántláb-szerű mozgásszervek. A lábakon körmök találhatók. Az elsőkön rendszerint öt, a hátsókon négy. Van populáció, melyben a hímek mellső lábain rendre négy karom van. Az európai szárazfölditeknős-fajok köréből kizárólag a görög teknősök farkán található farokvégi szarukarom.

Ivari kétalakúság

Kifejlett korban megfigyelhető az ivari kétalakúság. A hímek és a nőstények elkülönítése nagyobb biztonsággal csak kb. 5-7 éves kor után lehetséges.

• Hímek: A faroktőnél elhelyezkedő, haspáncélon lévő pajzsok keskeny téglalap alakúak. A hímek farkánál az anális pajzsok tompaszöget zárva találkoznak. A hímek haspáncélja homorú. A hímek feje ivarérettségükre robusztusabb lesz, mint a nőstényeké. Páncéljuk általában kisebb, farkuk hosszabb és vaskosabb, a kloáka távolabb helyezkedik el a haspáncéltól.
• Nőstények: A faroktőnél elhelyezkedő, haspáncélon lévő pajzsok inkább négyzet alakúak. A nőstényeknél az anális pajzsok akár hegyesszögben is találkozhatnak. Hasuk egyenes, esetleg kissé domború. Kloákájuk kerek nyílású és a haspáncélhoz közelebb helyezkedik el. Farkukat a hátpáncél alá oldalra behajtva rejtik el.

A görög teknős táplálkozása

A görög teknős (Testudo hermanni) etetése kulcsfontosságú szerepet játszik az állat egészségének és jólétének fenntartásában. Mint minden élőlény esetében, a megfelelő táplálkozás alapvető fontosságú a teknősök számára is. A görög teknős természetes élőhelyén változatos növényi táplálékot fogyaszt. A fogságban tartott teknősök esetében fontos, hogy ezt a változatosságot a lehető legjobban utánozzuk. Ez az étrend magas rosttartalmú, alacsony fehérjetartalmú, és megfelelő mennyiségű kalciumot tartalmaz.

A görög teknősök növényevők. A természetben növényi táplálékokon kívül nagy ritkán fogyasztanak állati eredetű táplálékot, sőt, a fajtársaik, de akár más fajok ürülékét, vagy a dögöt sem vetik meg. Döntő részben rostban gazdag zöld növényi részek képezik takarmányukat, az ínséges nyári időszakban akár száradt leveleket is fogyasztanak. Gyümölcsöt szezonálisan, nagyon keveset találnak. Kifejezetten sok virágot fogyasztanak, ez rendkívül értékes vitamin- és ásványianyag-forrásuk.

Ajánlott táplálékok

A görög teknős étrendjének alapját a növényi eredetű táplálék kell, hogy képezze. A változatos és kiegyensúlyozott étrend biztosítása kulcsfontosságú a teknős egészségének megőrzése szempontjából. A takarmány csak kis mennyiségben tartalmazhat könnyen felvehető cukrot, növényi zsírt, minimális mennyiségben állati fehérjét. Fontos, hogy a levelek rostban, kalciumban gazdagok legyenek.

• Zöldségek és vadon termő növények: A zöldségek alkotják a görög teknős étrendjének gerincét. Ezek magas rosttartalmúak, alacsony kalóriatartalmúak, és számos fontos vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak. Sötétzöld leveles zöldségek, mint a gyermekláncfű (pongyola pitypang), lóhere (fehér here, vörös here), mezei katáng, lucerna, pásztortáska, nagy útifű, lándzsás útifű, kaszanyűg bükköny, papsajtmályva, szelíd csorbóka, apró szulák, tyúkhúr stb., rendkívül táplálóak és magas kalciumtartalmúak. A természetben is ezekkel táplálkoznak, ezeknek a növényeknek nagyon magas a kalcium tartalma. Takarmányuk minél nagyobb részét, 80-100 %-át ezek képezzék! Csak olyan helyről gyűjtsünk, amit nem permeteztek. Lóhere (fehér vagy vörös here) magot vetőmagboltban tudunk vásárolni; ha elültetjük, egész évben tudunk lóherét adni teknőseinknek. A növényeknek főleg a levelét adjuk a teknősöknek, de például a pitypang sárga virágát is szereti sok görög teknős. Télen, amikor fagy miatt nem tudunk vadon élő növényeket gyűjteni, akkor reszelt répát, almát, körtét, rukkolát, uborkát is adhatunk nekik, de ilyenkor fokozottan oda kell figyelni a megfelelő kalcium kiegészítésre!
• Gyógynövények és ehető virágok: Nem csak változatosabbá teszik a teknős étrendjét, de számos jótékony hatással is bírnak. Például a csalán, cikória, zsálya, árvacsalán, százszorszép, hibiszkusz, eperfa levelei, mályva, lonc, rózsalevél és -szirmok, szőlőlevél, agave, sárgaviola, Petunia. Fontos, hogy a zöldségeket változatosan kínáljuk, ne ragaszkodjunk csak egy-két fajtához.
• Széna és fűfélék: A széna és a különböző fűfélék fontos részét képezik a görög teknős étrendjének. Ezek magas rosttartalmúak, segítik az emésztést és koptatják a teknős csőrét.
• Gyümölcsök: Bár a gyümölcsök nem képezhetik a görög teknős étrendjének fő részét, kis mennyiségben adhatók csemegének. A gyümölcsök magas cukortartalmuk miatt csak mértékkel fogyaszthatók. Kis mennyiségben alma, körte, narancs, cseresznye, szőlő, málna, eper, szilva, mangó, papaya, kivi is adható a görög teknősnek.

Kerülendő ételek

Bár a görög teknősök étrendje meglehetősen változatos lehet, vannak olyan ételek, amelyeket feltétlenül kerülnünk kell. Ezek az ételek károsak lehetnek a teknős egészségére, emésztési problémákat okozhatnak, vagy akár mérgezőek is lehetnek.

• Oxálsavtartalmú növények: Az oxálsav egy természetes vegyület, amely megtalálható számos növényben. Nagyobb mennyiségben azonban gátolja a kalcium felszívódását, ami különösen veszélyes lehet a teknősök számára. Ilyenek a sóska és spenót.
• Magas foszfortartalmú ételek: A túl sok foszfor megzavarhatja a teknős kalcium-foszfor egyensúlyát, ami csontproblémákhoz vezethet. A banán és a paradicsom nagyon sok foszfort és kevés kalciumot tartalmaz, legjobb, ha egyáltalán nem adunk belőle teknősünknek.
• Mérgező növények: Számos növény mérgező lehet a teknősök számára, mint például a Rhododendron, Azalea, Crocus, Peonia, Lobelia, gyöngyvirág és nárcisz. Mindig figyeljünk oda, mit kínálunk fel teknősünknek, és csak növényvédő-szerrel nem kezelt, tüskékkel nem rendelkező növényeket etessünk.
• Feldolgozott ételek és állati eredetű fehérjék: Az emberi fogyasztásra szánt feldolgozott ételek általában nem alkalmasak a teknősök számára. Állati eredetű fehérjét (hús, túró, sajt, tojás, kutya- és macskatáp, vízi teknősöknek gyártott táp stb.) sosem szabad etetni növényevő teknősökkel! Ezeknek ugyanis nagyon magas a fehérjetartalma, kalciumot pedig alig tartalmaznak (a hús kalcium:foszfor aránya 0,025:1!), aminek hatására a fiatal teknősök olyan gyorsan növekednek, hogy a páncél fejlődése nem tudja ezt követni, páncél fejlődési rendellenességek alakulnak ki. A magas fehérjetartalmú eleség elsősorban a gyógyíthatatlan köszvény kialakulásának rizikója miatt káros.
• Alacsony tápértékű zöldségek: Túlságosan kis tápértékűek a saláta, cukkini, uborka, gomba, dinnye. Ezek etetése nem tilos, de ne képezzenek túl nagy hányadot. A bolti saláta sok nitrátot tartalmaz, különösen télen és kora tavasszal, tápanyagtartalma pedig minimális.
• Jódkötő, „goitrogén” anyagokat tartalmazó növények: Ezek csökkentik a pajzsmirigy hormon szintézist, mint például a brokkoli, káposzta, karfiol, cukorrépa, cékla zöldje, tarlórépa és mustár zöldje. Egyoldalú etetésüket kerülni kell.
• Fagyasztott keverékek: Etetésük nem ajánlatos, mert ezekben számos vitamin (pl.: a B1) inaktivált állapotban van jelen.

Etetési gyakoriság és kiegészítők

A görög teknős etetésének időzítése és gyakorisága kulcsfontosságú tényezők az állat egészségének és jólétének fenntartásában.

• Gyakoriság: A fiatal, növekvő teknősöket (0-5 év) naponta egyszer vagy kétszer kell etetni, míg a felnőtt példányok (5 év felett) esetében elegendő a heti 4-5 alkalom, vagy akár két-három naponta. Egy-egy etetés ne tartson tovább 15-20 percnél. Ez elegendő idő a teknősnek, hogy jóllakjon, de nem vezet túlevéshez.
• Időzítés: A görög teknősök a természetben általában a nap legmelegebb óráiban, délelőtt és kora délután aktívak és keresnek táplálékot. Ezért a nap első etetése legyen a reggeli órákban, amikor a teknős aktívvá válik.
• Téli időszak: Ha a teknős téli álmot alszik, ne etessük. Ha nem telel, de kevesebbet eszik télen, akkor is biztosítsunk számára megfelelő hőmérsékletet és etessük naponta. Ha nem akarna magától enni, akkor fel kell kelteni.
• Higiénia: Az ételeket mindig alaposan mossuk meg, hogy eltávolítsuk az esetleges szennyeződéseket vagy növényvédő szereket. A zöldségeket és gyümölcsöket vágjuk fel kis darabokra, hogy a teknős könnyen meg tudja enni őket. Az etetőtálat és a környezetét tartsuk tisztán.
• Kalcium és vitaminok: Bár a természetes táplálékok a legjobbak, néha szükség lehet étrend-kiegészítőkre is. A kalcium rendkívül fontos a teknősök számára, különösen a páncél és a csontok egészséges fejlődéséhez. Kalcium-por a leggyakoribb forma. Az eleséget rendszeresen, 1-2 naponta kalcium porral alaposan meg kell szórni. Tojáshéj (főtt tojás összetört vagy ledarált héja), illetve szépia is használható kalcium kiegészítésre. A felnőtt teknősöknek a kifutóba szórhatunk mészgritet. Kalcium por vásárlásakor olyat válasszunk, mely minél több kalcium-karbonátot és minél kevesebb kalcium-foszfátot tartalmaz (pl. a JBL microcalcium por, vagy humán patikákban kapható Tovita por is megfelelő, mely tojáshéjból készül. Előnyös még a kalcium-glükonát por, mert a benne lévő kalcium szerves kötésben van jelen, így még jobban felszívódik). A kalciumot gyakorlatilag nem lehet túladagolni, inkább többet adjunk belőle, mint túl keveset. A D3-vitamin elengedhetetlen a kalcium megfelelő felszívódásához és hasznosulásához. Multivitamin készítmények is alkalmazhatók, de a zsírban oldódó vitaminokat (A- és D-vitamin) lehet túladagolni, ezért a vitamin készítmények adagolására nagyon oda kell figyelni. A probiotikumok jótékony baktériumok, amelyek segíthetnek az egészséges bélflóra fenntartásában.
• Hidratáció: A megfelelő hidratáció elengedhetetlen a teknős egészségéhez. Mindig legyen elérhető friss, tiszta víz a terráriumban. A görög teknősök a folyadékbevitelük döntő részét a zöld növényi részek adják. A teknősöket rendszeresen kell itatni. A kicsiket 2-3 naponta, a nagyobbakat hetente 1-2 alkalommal. Ilyenkor az állatokat egy külön edénybe sekély, langyos vízbe tesszük 5-10 percre úgy, hogy inni is tudjanak, és a fejüket ki tudják emelni levegőt venni. A teknősök miután ittak, kiürítik húgyhólyagjukat, és friss vizet szívnak bele. Egyedülálló módon képesek a húgyhólyagjukon keresztül is vizet felvenni. Nem tudnak úszni, ezért csak sekély vízbe tegyük őket!

Tartási körülmények

A görög teknősök hosszú ideig élhetnek, akár 50-80 évig is otthoni körülmények között, de a vadonban akár 100 évig is. Ehhez azonban szükség van a megfelelő tartási körülményekre.

Terrárium kialakítása

A görög teknős szárazföldi teknős, és otthoni környezetben a vadon élőhöz hasonló körülményeket kell biztosítani számára. A hüllők között a könnyebben tartható fajok közé tartoznak, de tágas férőhelyet igényelnek.

• Méret: Egy egészen apró teknőc számára is biztosítani kell egy minimálisan a 60x40 cm alapterületű terráriumot. Egy éves korig elegendő a 40×60 cm-es, de két közepes méretű példánynak már legalább 1,5 négyzetméter, két felnőtt példánynak pedig minimum 2,5 négyzetméter alapterületű terrárium szükséges. A kifejlett görög teknősnek legalább testhosszának nyolcszorosát és testhosszának ötszörösét elérő terráriumra van szüksége. Az ideális akvárium tágas terrárium, amelyen nem kell más állatokkal osztozniuk.
• Aljzat: A terrárium talajának legjobb a kalciumban és egyéb ásványianyagokban gazdag kerti föld, akár az udvar végéből. A talaj vastagsága 8-10 centiméter legyen. Homok semmiképp ne legyen, mert az emésztőcsőben lerakódva emésztési zavarokat, bélelzáródást okozhat. Lapos mészköveket mindenképpen érdemes a talajszintbe süllyeszteni. A legjobb, ha ezekben a mészkőlapokban természetes mélyedés van, ami kiváló "itatóedényként" is funkcionálhat. Ilyen aljzaton a teknőc a kialakulófélben lévő ásványanyaghiányát a talaj fogyasztásával korrigálhatja.
• Dekoráció és búvóhelyek: A terráriumnak természetes díszítőelemeket is kell tartalmaznia, például mohát, apró, nem mérgező növényeket vagy kéregből és szénából készült tárgyakat. A görög teknősök szeretnek ásni, ezért földdel vagy homokkal is kialakítható hely. A terráriumot kövekkel, fatuskókkal, növényekkel rendezhetjük be. Fontos, hogy a teknősnek biztosítani kell egy búvóhelyet, ahová elvonulhat aludni és biztonságban érzi magát. A tereptárgyak elhelyezésénél arra is figyelni kell, hogy a melegítőlámpák alatt ne legyen esélyük hanyatt borulni, illetve olyan kis dombot érdemes odaépíteni, hogy hanyatt esés után a lábai kalimpálásával a legforróbb részektől esélye legyen távolabb kerülni.
• Növényzet: Erősen javallott különféle élő növényekkel gazdagon telepíteni a terráriumot. Kiválóan beváltak a levendula, orvosi zsálya, rozmaring, kőrózsák, varjúhájak, és egyéb szárazságtűrő, könnyen beszerezhető évelők, törpecserjék. Ezek a terráriumi körülmények között néhány hónapon belül garantáltan elpusztulnak, azonban holtukban is tökéletes, természetes tereptárgyak. A legjobb dekorációs növény a csenkesz, esetleg egyéb csomós fűfélék. Ennek tövében, a gyökereihez fúrva szeretnek a teknőcök leginkább aludni.

Hőmérséklet és páratartalom

A görög teknősök változó testhőmérsékletű állatok, nem tudják magukat melegíteni, és érzékenyek a hidegre, nagyon figyelni kell arra, hogy meg ne fázzanak.

• Hőmérséklet: Nappal a terrárium egyik részén fűteni vagy világítani kell. A hideg oldalon 20-22°C, meleg oldalon 27-30°C, és a napozó alatt 35-37°C hőmérsékletet kell biztosítani számukra. Egy 60W-os melegítőlámpával (hagyományos izzó legyen, ne energiatakarékos) könnyen elérhetjük a megfelelő hőmérsékletet (35-38 °C), a terrárium többi részén pedig 23-26 °C fok legyen. Éjszaka 20-22 °C fok legyen a szobában.
• Páratartalom: Napi szintű párásításra van szükségük, de ügyelni kell, hogy se a teknős, se a talaj ne tocsogjon a víztől. A páratartalom átlagosan 50-60%, párásításkor megemelkedhet 80%-ra is. Fontos, hogy a szobában a páratartalom 50-60% között legyen. A terrárium egyik sarkába rendszeresen permetezhetünk vizet. Ügyelni kell arra, hogy ne folyamatosan tartsuk nedvesen itt a földet, nehogy bepenészedjen. A talaj nedvesítését, a párásítást ne vigyük túlzásba, minden nap száradjon is fel a talaj, ellenkező esetben súlyos páncélbetegség alakulhat ki. A túl szárazon tartás a teknőc páncéljának rendellenes, "huplis" fejlődésében jelentkezik. Csak olyan szobanövény spricnit használjunk, amiben SOHA nem volt tápoldat, vagy növényvédő szer. A víz hőmérséklete közel a teknőc hőmérsékletével legyen azonos.

Világítás

A terrárium megvilágításának fontos szerepe van az állat életében, ettől függ aktivitása, étvágya, még szaporodási kedve is.

• UV-B és melegítő izzók: UV-B és melegítő izzókat kell elhelyezni úgy, hogy az egész hátpáncélt egységesen érhesse a hő. A melegítőlámpa teljesítményét úgy válasszuk meg, hogy a hatósugarában akár 40 fokra is felmelegedjen a környezet. Ezt egy 40 wattos reflektor (spot) izzó is képes biztosítani, ha a lakás kellőképpen meleg, illetve az izzó és az aljzat közötti távolság ezt lehetővé teszi. Beltéri terráriumokban szükséges az UV-B sugarakat kibocsátó fényforrások használata. A teknősök a meleget a fényhez kötik, melegedni a nagyobb fényintenzitású területre vonulnak. Ha külön lámpában helyezkedik el a melegítő izzó, és az UV-B fényforrás, akkor ezeket egymás közvetlen közelében helyezzük el, hogy a megvilágítás egy területről érkezzen. Az UV fény hatására a bőrben D-vitamin képződik, ez pedig a kalcium háztartásra jótékony hatással bír, elősegíti a kalcium felszívódását és a csontokba történő beépülését. Amelyik teknőst nem éri rendszeresen napfény a kertben, annál érdemes UV lámpát használni minden nap. Az UV-lámpát kb. 6-8 havonta (vagy a használati utasítás szerint) cserélni kell.
• Alapvilágítás: A világítást különböző fényforrások kombinációjával oldjuk meg: a fénycső és napfényspektromú lámpa alapvilágításnak alkalmas. Mindezt egészítsük ki melegítő spotlámpával. Speciális, hüllők számára gyártott fényforrást is beszerezhetünk a díszállat-kereskedésekben.

Kerti kifutó

A görög teknősöket áprilistól szeptemberig kerti kifutóban helyezhetjük el, így érzik a legjobban magukat. Erős lehűlés esetén azonban be kell vinni őket a lakásba.

• Méret és kerítés: A kertben lehetőleg minél nagyobb területet alakítsunk ki a számukra, melyet gondosan be kell keríteni. Kerítésnek a drótháló nem alkalmas, mert könnyen felkapaszkodhatnak rajta. A teknősök tudnak ásni, ezért a kerítés alja a talaj szintje alatt legalább 20 cm-el legyen, nehogy elszökjenek. Az oldalfal magassága ne tegye lehetővé a teknőc számára a szökést. Kb 40 cm falmagasság elég. A fal elég, ha 5-10 centiméter mélyen süllyed a talajba.
• Búvóhelyek és növényzet: Gondoskodjunk egy fedett, esőtől védett búvóhelyről, amelybe szalmát vagy szárított füvet tehetünk. Kisebb bokrokat, egyéb növényeket is ültethetünk. Az a jó, ha minél nagyobb, növényekkel gazdagon borított, ám alapvetően napos terület. Fontos a búvóhely, mert a teknős szeret sütkérezni, de szüksége van a napsugarak által nyújtott pihenésre is, mivel a napsugarak megégethetik a kényes páncélt.
• Veszélyek és védelem: Különösen a kis teknősökre lehetnek veszélyesek macskák, madarak és más állatok, az ő helyüket mindenképpen le kell fedni, például dróthálóval. A kutyák pedig még a kifejlett teknősökön is súlyos sérülést tudnak okozni! Saját kutyát se hagyjunk felügyelet nélkül a teknőssel! Fontos figyelni, hogyha a teknős a tűző napon, árnyékos rész nélkül a hátára fordul, az könnyedén az állat pusztulásához vezethet!
• Víz: Ha az oldalfalak tömörek, előfordulhat, hogy heves esőzések idején veszélyesen magasan áll a víz a terráriumban. Érdemes az egész területet kicsit kiemelni a környezetéből. Elég, ha néhány centiméterrel magasabb a talajszint a terráriumban, az oldalfalon pedig vannak rések, amelyek a teki számára nem veszélyesek, viszont az esővíz távozni tud.
• Teraszon tartás: Teraszra nem szabad a teknősöket kitenni, mert nagyon átforrósodhat!

Teleltetés (hibernáció)

A görög teknősök természetes élőhelyükön téli álmot alszanak, ezt a nyugalmi periódust a terráriumi tartás során is biztosítanunk kell az állatainknak. A teleltetés csak akkor szükséges feltétlenül, ha tenyészteni szeretnénk a kifejlett állatokat. Egyesek szerint a teleltetett állatok hosszabb ideig élnek. Viszont mindig mérlegelni kell a teleltetés kockázatát! Ha valamilyen betegség lappang a teknősben, vagy nem tudunk megfelelő körülményeket biztosítani a telelés során, a teknős elpusztulhat. Egészen fiatal állatok teleltetése nem javasolt.

A teleltetés feltételei

• Hőmérséklet: A teleltetési hőmérséklet 3-8 °C között legyen. 0°C alá ne csökkenjen, és 10°C fölé se emelkedjen. Ha nem kellően alacsony hőmérsékleten teleltetjük őket, anyagcseréjük nem lassul le eléggé, és a telelés során éhen pusztulhatnak. A telelőhely hőmérséklete ne változzon, folyamatosan fagymentes maradjon.
• Páratartalom: A telelőhely páratartalma megfelelően magas legyen. Alacsony páratartalom esetén a teknős a légzés során jelentős mennyiségű folyadékot veszít. A magas hőmérséklet és alacsony páratartalom együttesen a teknős testtömegének drasztikus csökkenéséhez vezet.
• Előkészületek: Teleltetni csakis maradéktalanul egészséges állatot szabad. Fontos, hogy a tél közeledtével teknősünk főleg magas rosttartalmú takarmányt kapjon. A teleltetés előtt 2-3 héttel fokozatosan csökkentsük a terrárium hőmérsékletét és a megvilágítást. Az utolsó néhány napon már ne etessük az állatokat, de naponta röviden itassuk meg őket.
• Telelőhely: A legjobb telelőhelyek azok a helyek, ahol a téli zöldség is eltartható: hideg pincék, garázsok, vízóraaknák. A teknősöket dobozokban helyezzük el, nem penészedő alomanyaggal (szalma, avar vagy forgács) és egy fel nem borítható vizes tállal ellátva. Vigyázzunk, nehogy nyestek vagy más állatok kárt tegyenek a teknősökben.
• Ellenőrzés: Kb. kéthetente ellenőrizzük az állatokat anélkül, hogy megzavarnánk őket. Ha megfelelő a hőmérséklet, nem halljuk őket kaparászni. Fontos, hogy a teleltetés során néhány hetente rendszeresen ellenőrizzük teknősünk testtömegét. A hibernáció alatt a teknős testsúlyának 1%-át veszti el, azaz egy 1 kg-os állat kb. 10 g-t havonta.
• Ébresztés: Tavasszal fokozatosan, több napon át melegítsük fel őket. Az ébredés után mielőbb itassuk meg a teknősöket! Miután felébredtek, néhány napon belül elkezdenek táplálkozni. Fontos, hogy ha terráriumban tartjuk őket, legyen melegítőlámpájuk, amely alatt legalább 30-35 °C van.

Szaporodás és keltetés

A görög teknős szaporodásának általános és speciális feltételei vannak. Szükséges egy-egy ivarérett hím és egy nőstény példány szexuális együttléte. A görög teknőcök esetében elengedhetetlen speciális feltétel a hibernáció, bár fogságban előfordult már sikeres szaporulat teleltetés nélkül is. Az ivarérettségüket a természetben általában a nőstények 8-10 év, míg a hímek 6-7 év alatt érik el. Fogságban akár 4-5 éves példányok is lerakhatnak termékeny tojásokat.

Párzás és tojásrakás

• Párzási időszak: Párzásukat követően, ami április végétől július közepéig tart, többször is lerakják az általában 6-7 tojásból álló fészekaljukat, amelyek száma az újabb tojásrakásokkor csökkenhet. Egészen kivételes esetekben egy szezonban akár 2-3 fészekaljat is rakhatnak.
• Tojásrakó hely: Tojásrakáshoz előnyben részesítik a kisebb, déli fekvésű dombokat. A tavaszi fészkeiket általában nyitottabb, napos helyre teszik, a nyári második, esetleg harmadik kört pedig gyakran bokrok tövébe, fűcsomók közé, hogy a rettentő magas hőmérséklet ne tegyen kárt a tojásban fejlődő embriókban.
• Tojások: A tojások az alakulófélben lévő teknőcbabák meszes héjú bölcsői. Megtalálhatóak benne azok az anyagok, melyek az embriógenezis kezdetétől a kelésig táplálják, védelmezik a fejlődő apróságokat. A termékeny tojások falán már az első napok elteltével vékony vérerek láthatóak a tojás átvilágításakor.
• Kelteés: Honi viszonyok mellett alaposan ajánlott összegyűjteni, és keltetőbe helyezni a tojásokat. A keltetést többféleképpen végzik a tenyésztők. A magas páratartalom, és a megfelelő hőmérséklet (hőmérséklet ingadozás) fontos. Általában 28-33 Celsius fok körül keltetnek a tenyésztők. A tojások kelési ideje 50-90 napig is eltarthat. A teknősök nemét befolyásolja a keltetési hőmérséklet. Magasabb hőmérsékleten inkább lány, alacsonyabb hőmérsékleten fiú teknőcök kelnek ki.

Keltetőkészülék

• Kialakítás: A keltetők általában akváriumokból házilag kialakított eszközök. A keltető aljába vizet kell önteni, a vízbe akváriumi vízmelegítőt tenni. A víz lepje el a melegítőt. Ez a keltetés teljes időtartamában rendkívül fontos, hogy el ne törjön a víz hiányában túlhevült melegítő. A keltetőt a legjobb egy méretre szabott vastagabb kartonlappal takarni, ami jobb hőszigetelő az üvegnél, és a keltetőben uralkodó magas páratartalom miatt az üvegfedélről a tojásokra csöppenő víz problémája sem alakul ki, mivel a karton magába fogadja a nedvességet.
• Aljzat: A keltető aljába a víz magasságával egyező magasságú emelvényt érdemes behelyezni (pl. tégla), ennek a tetejére tenni a keltetődobozt. Sokféle keltetőközeget használnak a tenyésztők, perlitet, vermikulitot, azt a talajt, amibe a teknőc a tojásait rakta. Az alginit is bevált.
• Kikelés: Az apróságok a tojás héját gyakran a tojásfoguk segítségével törik fel. Rendszerint a kelés során esznek a tojáshéjból, és a keltetőközegből is. A kikelt kis teknőcök gyakran rettenetesen gyűröttek, azonban meglepően hamar kisimulnak. Az apró teknőcök az első lépéstől önálló életet élnek, nincs szükségük a szülői segítségre. Táplálékuk is azonos a felnőttekével.

Egészségügyi szempontok és betegségek

A görög teknősök leggyakoribb betegségei a páncélpuhulás és a megfázás. Mindkettőt sokkal könnyebb megelőzni, mint gyógyítani.

• Páncélpuhulás: Ha a szükségesnél kevesebb kalciumhoz jut a teknős, felborul a szervezet kalcium-foszfor egyensúlya, csont- és páncélfejlődési rendellenességek alakulnak ki. A páncélpuhulás sokszor nehezen, esetenként nem is gyógyítható. Ezért nagy figyelmet kell fordítani a megelőzésére, és arra, hogy magas kalcium tartalmú eleséget etessünk a teknősökkel. A kis görög teknősök páncélja még nem teljesen kemény, ez normális. Megfelelő táplálás esetén folyamatosan keményedik a páncél. Ha bármikor kifejezetten puhává válik, az probléma, ilyen esetben állatorvoshoz kell vinni őket.
• Megfázás: A megfázás tünetei: tüsszögés, orrfolyás, szörtyögés. Étvágytalanság is előfordulhat. Ha a teknős étvágya jó, és enyhék a tünetek, akkor először melegebb hőmérsékletet kell számára biztosítani. A terráriumban legyen 27-28 °C, a melegítőlámpa alatt pedig 38-42 °C. Ha ettől 2-3 nap alatt nem múlik el a tüsszögés, állatorvoshoz kell vinni a teknőst.
• Szállítás télen: A teknősök változó testhőmérsékletű állatok, nem tudják magukat melegíteni, és érzékenyek a hidegre, nagyon figyelni kell arra, hogy meg ne fázzanak. Télen például hűtőtáskában előmelegített jégakkukkal, vagy a pulóverünk alá téve lehet őket szállítani. Nem szabad őket kartondobozban, rongyba betakarva vinni, mert nem tudják melegen tartani így magukat.

A görög teknős és az emberi interakció

A görög teknősök nem harapnak, mivel növényevők. Természetük egyedenként eltérő. Összességében elmondható, hogy a görög teknős a legbéketűrőbb teknősfajok egyike. A hímek és a nőstények egyaránt rivalizálhatnak, melyet a hímek lábharapdálással mutatnak ki. Ez komoly stresszel és sérüléssel járhat, ha több egyed kis helyen él együtt. Harcaik viszont csak a legritkább esetben torkollnak véres jelenetekbe. Ez többnyire szaporodási időszakban történik.

Gyermekek és a görög teknős

A görög teknősök tünetmentesen hordozhatják a Salmonella baktériumot. Főleg gyerekeknél kell odafigyelni. Ha betartják az alapvető higiéniai szabályokat (kézmosás a teknőssel való foglalkozás után, ne puszilgassák a teknőst), akkor nem fogják elkapni ezt a kórokozót a teknőstől.

Görög teknős más háziállatokkal

Ha a görög teknőst szabadban tartjuk, az egyéb háziállatok elől célszerű őket elkeríteni, illetve felülről is valamilyen módon befedni őket. Különösen a kis teknősökre lehetnek veszélyesek macskák, madarak például, az ő helyüket mindenképpen le kell fedni. A kutyák pedig még a kifejlett teknősökön is súlyos sérülést tudnak okozni! Saját kutyát se hagyjunk felügyelet nélkül a teknőssel!Nem tartsunk különböző teknősfajokat együtt, mert egymásra olyan kórokozókat vihetnek át, melyek ellen a másik faj nem rendelkezik természetes immunitással. Nagymértékben különböző méretű egyedeket és több hímet se keverjünk, mert ez könnyen sérülésekhez vezethet. Több nőstény vagy egy hím 2-3 nősténnyel tartható együtt.

Görög teknős vs. Sztyeppteknős

A görög teknősöket a jellegtelen megjelenésük ellenére gyakran összetévesztik a sztyeppteknősökkel. A két faj meglehetősen hasonló, de a görög teknős természetesen a mediterrán területeken, köztük Görögországban fordul elő, ahonnan a nevét is kapta. A sztyeppteknős ezzel szemben főként sztyeppés területeken él.

Jogi tudnivalók

A görög teknősök élőhelyi megritkulásának egyik oka az illegálisan befogott állatokkal történő kereskedelem. Ennek visszaszorítása érdekében beléptették őket a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó washingtoni egyezménybe (CITES).

A Washingtoni Egyezmény vagy más néven CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora - Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) 1973-ban jött létre, Magyarország 1985-ben csatlakozott hozzá. Célja, hogy ellenőrizze a veszélyeztetett fajok kereskedelmét, és ezáltal megakadályozza az állat- és növényfajok kipusztulását. Az egyezmény I. függelékébe azok a fajok tartoznak, amelyek a nemzetközi kereskedelem káros hatásai miatt már a kipusztulás szélére kerültek. A II. függelékbe sorolt fajok szintén veszélyeztetettek a nagymértékű kereskedelem miatt, állományuk azonban ma még nincs kritikus helyzetben. Ahhoz, hogy vadon élő állományuk hosszú távon fennmaradjon, az egyezmény szigorúan szabályozza a velük folytatott kereskedelmet.

A görög teknős a CITES II. függelékben, valamint az „A” jelzésű EU mellékletben szerepel, ezért csak CITES engedéllyel tartható. A görög teknős úgynevezett bejelentésköteles faj. Regisztrált görög teknős tenyészetekből az úgynevezett CITES engedéllyel (EU bizonylat) kerülhetnek kereskedelmi forgalomba az Európai Unión belül.

A regisztrált tenyésztő a területileg illetékes kormányhivatalban eljárási díj ellenében válthat ki EU bizonylatot a szaporulatára, amely tartalmazza a kis teknős hasmintáját bemutató fotót. Az állat növekedésével a minta változik, így 10 centiméteres haspáncélhossz eléréséig félévente be kell mutatni az engedélyt és a kis teknőst a minta ellenőrzésére. Ekkor újabb és újabb fotók készülnek, majd a 10 centiméteres nagyság elérése után mikrochipet kell ültetni az állatba, amelyet a hatóság már az állatban leolvas, majd a számát rávezeti a végleges EU bizonylatra.

tags: #gorog #teknos #sutotok