Az emberiség története során a természet megfigyelése és az ebből eredő tapasztalatok nemzedékről nemzedékre való átadása alapvető fontosságú volt a túlélés és a prosperitás szempontjából. A népi jóslatok és népi megfigyelések azok a hiedelmek, tapasztalatok és megfigyelések, amelyeket az emberek generációkon keresztül gyűjtöttek össze és adtak tovább, gyakran a természet és az időjárás változásaira, az emberi élet eseményeire vagy a szerencsére vonatkozóan. Ezek a bölcsességek mélyen gyökereznek a mindennapi élet gyakorlati tapasztalatain, amelyek az emberek hosszú távú megfigyeléseiből származnak. Elődeinknek még volt idejük gondosan megfigyelni az időjárással kapcsolatos összefüggéseket, és bár nem számítottak belőle különböző statisztikákat, nagy általánosságban mégis hagyatkozhatunk a megfigyeléseikre. Térségünkben is fellelhetők a természetben szerzett tapasztalatok alapján a különböző névnapokhoz kötődő időjárási megfigyelések. Ezek a tapasztalati úton szerzett bölcsességek nagyon fontosak voltak, hiszen nemcsak a mindennapi életben tett intézkedéseket, hanem az egész év járásának, a mezőgazdasági munkáknak a menetét is jobb híján ezekhez igazították. Tekintettel arra, hogy elődeink régen sokkal többet tartózkodtak a szabadban, sokkal több mindent éreztek és „megéreztek” annak minden változásából, így ezeknek a jóslásoknak az esetek többségében valós alapjai is voltak.
Az időjárás megfigyelései és a naptári napok jóslatai
A népi jóslatok előrejelzéseket tesznek valamilyen jövőbeli eseményről, például időjárásról, termésről vagy sorsfordító eseményekről. A naptári napokhoz kötődő megfigyelések hosszú távú tapasztalatokon alapulnak, amelyek segítséget nyújtottak a mezőgazdasági munkák tervezésében és az évszakok változásainak értelmezésében.
Téli jóslatok és megfigyelések
Az év elején számos népi hiedelem és megfigyelés segítette az embereket abban, hogy felkészüljenek az előttük álló időszakra. Az újévi éjszaka például már önmagában is hordozott egy fontos üzenetet: csillagos újévi éjszaka esetén rövid télre számíthatunk.
Vince napja (január 22.) is a bortermelők számára volt különösen fontos. Ha az eresz megcsordul, tele lesz a pince, azaz jó bortermésre van kilátás.
Gyertyaszentelő napján (február 2.) az egyik legismertebb népi mondás tartja: „ha esik a hó, fú a szél, nem marad soká a tél”. Azonban, ha a medve árnyékát meglátja, azaz napsütéses idő van, visszabújik még a barlangjába, ami azt jelenti, hogy sokáig fázunk még.
Mátyás napja (február 24.) az olvadás és a fagy közötti átmenet jele. „Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál”, mármint jeget, azaz fagyos idő esetén olvadás következik és fordítva.
Tavaszi és nyári időjárási jelek
A tavasz beköszöntével a természet jelei egyre inkább előtérbe kerültek. Tibor napján (április 14.) ha még nem zöldellnek a rétek, gyenge termésre számíthatunk.
Szent György napjához (április 24.) rengeteg megfigyelés, hagyomány kötődik. „Ha Szent György-nap előtt megszólalnak a békák, csapadékos lesz a nyár” - mondta Sztányi József, Vértesboglár. Id. Tóth György pedig úgy fogalmazott: „Amennyit szó’nak Szent György napja előtt a békák, annyit hallgatnak utána”. Ez azt jelenti, hogy ha a békák korán megszólalnak, esőtlen nyár jöhet.
A fagyosszentek (május 12. - Pongrác, május 13. - Szervác, május 14. - Bonifác napjai) idején a népi megfigyelés szerint a tavaszi meleg napok hirtelen hidegre változnak, nem ritkák az éjszakai fagyok. Hogy a fiatal palánták ne károsodjanak, uborkát, paradicsomot, babot általában csak a fagyosszentek elmúltával ültették el, s védekezésképpen a gyümölcsösökben ilyenkor füstölnek.
Medárd napján (június 8.) az időjárás rendkívül meghatározó. Ha tiszta az idő Medárd napján, akkor kellemes, szép, napsütéses nyárra lehet számítani. Ha viszont „Medárd napján esik, akkor 40 napig esik” - szól a népi mondás. Nyáron is érdemes figyelnünk: Jakab napján ha sok a felhő, sok lesz a hó télen, ha nagyon süt a nap, akkor télen nagy hideg várható.
Őszi és kora téli előrejelzések
Az ősz és a kora tél is számos jelzést hordoz a következő évszakokról. Zivataros október esetén hideg, szeles telünk lesz, illetve kifejezetten februárban lesz hideg, ha az október még meleg volt.
Márton napján (november 11.) a hagyományos megfigyelés szerint, ha Márton borús, az szürkés telet mutat, ha napfényes, azzal zimankósat. Ráadásul ha a körülötte lévő napokon is hasonlóan szép időnk van, akkor még keményebb télre kell számítanunk.
András napja (november 30.) egészen komplex jóslást nyújt: a napján leszelt, besózott, a 12 hónapról elnevezett hagymakarikák naptára szerint azok a hagyma-hónapok, amelyeken újév reggeléig elolvad a só, esősek lesznek majd. Egyes tájakon ez a hagymakalendárium Luca napján (december 13.) történt. A hideg december esetén hamar jön a tavasz.
Egyéb természeti jelenségek és emberi érzékek
A távoli múltban az emberek nemcsak az időjárási jelenségekből, hanem saját testük jelzéseiből, sőt a környezetük hangjaiból is következtettek a jövőre. Egy-egy tapasztalt idős ember az ízületekből, sebekből, egyebekből megjósolta, hogy mi következik. Jósoltak még a tél folyamán „megfagyott” lábak állapotából is. Ez a fagyás viszkető érzéssel járt, megfigyelték, kinek mit jelez: volt, akinek a hideg megérkezését, volt olyan, akinek az esős idő beköszöntét jelezte. A megfigyelésekből, tapasztalatokból, hangokból is következtetéseket vontak le. A harangszó hallatszásának módja szintén a megfigyelések része volt Bodméron, ahol a közeli községekből odahallatszó harangszóból próbálták megjósolni a következő napok időjárását. Adatközlőm, Kiss Ferenc (szül. 1926) mesélte, hogy ha a harangszó közelről hallatszott, akkor esőre, ha távolról, akkor napos időre számítottak.
A farsang: vidámság és hagyományok a nagyböjt előtt
A téli időszak és a tavasz közötti átmenet egyik legfontosabb ünnepe a farsang. Ez az időszak a Vízkereszttől (január 6.) húshagyókeddig, más felfogás szerint a másnapi hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart. A farsang a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek időszaka volt, amikor a tél unalmas napjait próbálták elűzni az emberek.
A farsangi időszak utolsó három napját farsang farkának nevezik. Ennek első napja a farsangvasárnap. Az ezt követő hétfő a farsang farkának középső napja. Gyakran ezen a napon tartották az asszonyfarsangot, amikor a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak.
A húshagyókedd, a farsang és egyben a farsang farkának utolsó napja, a farsang temetésének időpontja. A farsangtemetési tréfás felvonulás végén a farsangot, a telet jelképező - és a faluban végighordott - szalma- vagy rongybábut tréfás siratás közepette elégetik. A sok farsangi lakodalom után, a húshagyókedden történt a pártában maradt leányok és az agglegények kicsúfolása. A húshagyó keddet követi a hamvazószerda, amely a 40 napos nagyböjt kezdete.
A farsangűzés pár évtizede még nagyon fontos ünnep volt térségünkben. Várgesztesen és Gánton élő mesélőim szerint a három napig tartó ünnepre már külön „rákészültek”, előre le kellett egyeztetni a munkahelyen, a bányánál, hogy erre az időszakra ne legyenek beosztva. A gánti legények a három napig tartó mulatság végén a falu határáig gyalog kísérték el a zenekart, ott vettek csak búcsút tőlük. Ma is tartanak farsangűzést télbúcsúztató ünnepeket Gánton, ahol a Tél és a Tavasz jelképes harca után a telet szimbolizáló figurát elégetik.
Farsangi felvonulás és téltemetés lesz Tahitótfaluban
Tavaszi ünnepi szokások és a természet újjászületése
A tavasz a megújulás és az élet ünnepe, amelyet számos néphagyomány kísér. Ezek a szokások szorosan kapcsolódnak a természet ébredéséhez és az emberi élet ciklusához.
Az ibolyaszedés egyedi hagyománya
A tavaszhoz kötődő egészen különleges és kedves néphagyományt őriznek Zámolyon és a szomszédos Fornapusztán a tavasszal édesanyjuknak vagy kedvesüknek ibolyát (Viola sp.) szedő gyerekek, legények. A virágokat nem fonallal vagy finom madzaggal összekötött csokorba gyűjtik, hanem a természetből beszerezett és elkészített ún. csaptatóba rakják. A tavaszi erdőben, elsősorban a település szélén, a temető környékén álló akácosban, Fornán pedig a „Nyugati-akácásban” lehetett a legjobb, szép sötét színű, illatos ibolyát szedni.
Mezőgazdasági munkák kezdete
A tavasz kezdetét a mezőgazdasági munkák megindulása is jelezte. A tavaszi fontos napok sorába tartozik József napja (március 19.), hiszen e napon verték ki a juhokat a legelőre, az istállózott jószágok közül legkorábban. A többi állatot általában csak Szent György napján (április 24-én) hajtották ki. Gánton legkorábban Hugó napján (április 1.) metszettek, mert attól féltek, hogy a fagyosszentek elfagyasztják a korán megmetszett szőlő szép hajtásait.
Húsvéti böjti tilalmak és előkészületek
Húsvét előtt, nagypénteken tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat is. A tilalmak azonban elsősorban a női munkákra vonatkoztak. Általános hiedelem szerint nagypénteken nem szítottak tüzet, „nem sütöttek kenyeret, mert az kővé válna”. Nem mostak, mert a ruha viselőjébe villám csapna, nem fontak és nem szőttek.
A nagyhét a nagyböjt utolsó hete, jeles napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás, a közismert szólás szerint „a harangok Rómába mennek”, s legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra. A szertartásra hívogatás ezekben a napokban kerepeléssel történik, amit a gyerekek végeztek a harangozó irányításával. A friss vízzel való mosdás, mint sok magyarországi településen, Vértessomlón is szokás volt. Idősebbek még lediktálták az imát, amelyet annak érdekében mormoltak, hogy egészségesek maradjanak.
A húsvéti kereplés hagyományát ma még Várgesztesen, Vértessomlón és Gánton lelhetjük fel. A faluban a ministráns fiúk dolga, hogy kereplőkkel járják végig az utcákat. Korábban csak a fiúk jártak, manapság velük tart a templomatya is. A kereplés mellett különféle sváb énekekkel is elmesélték az istentisztelet eseményeit. Fáradságukért cserébe nagyszombaton a hívőktől tojást (de még nem pirosat!) és esetenként pénzt - amelyet az egyház javára adományoztak az emberek - kaptak kosarukba. Ilyenkor minden más hangoskodás, fütyülés illetlen dolog volt, mert az a néphagyomány szerint fokozná a Megváltó szenvedését. A kereplés három napon át, nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton zajlott.
Nagypéntek és nagyszombat reggel a következő mondókával jártak: „Wiaratschn, wiaratschn den englischen Gruss, den jeder katholischer Christ beten muss. Fallet nieder auf eure Knie, betet ein Vater unser und drei Ave Marie!” - ami magyarul annyit tesz: „Kerepeljük, kerepeljük az angyali üdvözletet, amit minden katolikus kereszténynek imádkozni kell. Boruljatok térdre, mondjatok el egy Miatyánkot és három Üdvözlégyet!”
Nagypéntek és nagyszombat délben a mondókához ez a szöveg társult: „Wiaratschn, wiaratschn die zwöl e Stund, wir loben Gott aus Herz und Mund.” - azaz magyarul: „Kerepeljük, kerepeljük a 12. órát, dicsérjük Istent szívből és szájból.” A feltámadási körmenetre „áovastéing” ünneplőbe öltözött Vértessomlón a falu apraja-nagyja. A lányokon piros rakott szoknya volt. A húsvét a böjt végét, a tavasz kezdetét jelentette, az ünnepet minden háztartásban alapos tavaszi nagytakarítás előzte meg.
A hímes tojás művészete és a húsvéti játékok
Pátkán is húsvéti szokásokban gazdag élet zajlott a 20. század elején. Húsvét hetének közepétől, nagycsütörtöktől kezdetét vette az ünnepi készülődés. Elkészültek a hagyományos húsvéti ételek, megsütötték a diós-mákos kalácsot, a perecet. Enni ugyan még nem lehetett belőlük, hiszen egészen nagyszombat estéjéig tartott a böjt.
Az ünnepi előkészületek leányok által igen kedvelt mozzanata volt a piros tojás vagy a hímes tojás festése. A legtöbb családban a leányok vagy az asszonyok maguk végezték ezt a munkát, de előfordult az is, hogy többen összejöttek, és közösen nagyobb mennyiségű tojást festettek. Aki valamilyen okból nem ért rá, az asztalosoktól vásárolhatott enyves tojást. A tojások színezésére sokféle festéket használtak. A boltban vásárolható festékkel leginkább piros színűre festették a tojást. Nem csupán tojásfestéket használtak azonban, a piros krepppapírt beáztatva igen élénk színű, szép piros festékoldatot nyertek. A háború utáni szűkös időkben téglaporos festéket is készítettek: a téglát megtörték, és az így nyert port forró vízbe tették. Növényekből is állítottak elő festéket; vöröshagymából készült főzettel rozsdabarnára, diólevélből készülttel barnászöldre, spenótlevélből főzöttel zöldre lehetett festeni. Az asztalosok készítették az úgynevezett húsvéti enyves tojást. A forró vízből kivett tojás végét enyvbe, utána sárga, zöld és legvégül piros festékporba mártották, majd tenyerük között forgatva eligazították rajta a színezéket.
Az ünnep legmozgalmasabb napja a húsvéthétfő volt. Ezen a napon a fiúk és a legények kölnivel, néhányan szódavízzel meglocsolták a rokonságban, szomszédságban lévő leányokat. Az összegyűjtött tojások egy részét a locsolók és családjuk fogyasztotta el, a piros tojás héját a tyúkokkal etették meg. A tojások többi részével húsvéthétfő délutánján játszottak. Egy nagyobb székre feltettek egy kissámlit, ahhoz egy deszkát támasztottak, a deszka földön lévő végéhez egy piros tojást tettek. Föntről (a székre állva) egy pengőt legurítottak, lepöcköltek a deszkán, azzal kellett eltalálni a tojást. Aki eltalálta, azé lett a tojás és a földön heverő összes pénz. Máskor a szekér hátuljához deszkát támasztottak, és a szekéren állva azon gurították le a tojásokat. Akié a legmesszebbre gurult, azé lett az összes tojás. Egy másik játékhoz kerestek vagy vájtak egy gödröt a földön és abba próbálták úgy 2 méterről belegurítani a tojást.
A tojásgurítás igazi húsvéthoz kötődő játék, amelyet gyermekek és felnőttek egyaránt játszanak hímes húsvéti tojásokkal. Általában a település melletti magaslatról, dombról gurították le a tojásokat, amelyeket lent összegyűjtöttek, elkapkodtak. Vértessomlón nagyon régi hagyomány húsvétkor a tojásgurítás. Az emberek húsvét délutánján kimennek az ún. Tojásgurítóra, amely három egymásba futó domboldalt jelent a falu déli részén. A hely másik neve („kspáuvád”) abból ered, hogy régen itt az állatokat kikötve legeltették. A lányok és a kisebb gyerekek felmennek a domb tetejére, és onnan gurítják le a magukkal hozott húsvéti tojásokat. A domb alján a fiúk várják az ugrálva guruló tarka tojásokat. A legurult tojásokat úgy kell visszadobniuk a lányoknak a dombtetőre, hogy a tojások ne törjenek össze. Sikeres gurítás után a lejtő aljából kiabálják egymásnak: „Nem törött el!” A tojások egy ideig bírják is, mivel főtt tojások, azonban előbb-utóbb csak eltörnek. A játék mégis folytatódik, hiszen a lányok több tojással is készültek. Vannak rutinosabbak, akik már fatojásokat gurítanak. A főtt tojások sem vesznek kárba, mert húsvét után a falu tyúkjai, illetve a madarak felcsipegetik a tojásgurítás maradékait. A tojásgurítás régi hagyománya a települési közösség összetartásának ápolásán túl arra is jó, hogy az emberek a húsvéti nehéz ebédek után a jó levegőn egy kis mozgásra találjanak. Ilyenkor régi ismerősökkel is találkozni lehet, akik lehet, hogy csak az ünnep alkalmából látogattak haza.
A májusfa állítás rituáléja
A májusfa (vagy májfa), amelyet hagyományosan május 1-jén állítanak, a tavasz és az új élet szimbóluma, a természet újjászületésének jelképe. A május elsejei ünnepség egyik legjellegzetesebb eseménye a májusfa állítás volt. A májusfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma, de jelenti a lányok elismerését, a nagylányokhoz való tartozást is. Május elsejére virradóra szokás májusfát állítani a nagylányok háza előtt. A lányok számára állított májusfát többnyire titokban szerezték be és állították fel. A fát általában lopták az erdőből, ezért a májusfa állítását - az erdők és a tulajdon védelmében - évszázadok óta tiltották a hatóságok, azonban volt olyan hely is, ahol a legények megvették a fát, fizettek érte. Májfát csak fiatal, sudár, zöld ágú fából állítottak, tetejét színes papírszalagokkal díszítették. Szalagok, kendők, virágok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek a májusfára, és néhol egy kis táblát is akasztanak rá, amelyen értékelik a lány „magaviseletét”. A fiúk ezzel adták a falu tudtára, hogy melyik lány is tetszik nekik. A sudár fa tetején elhelyezett koszorú vagy ital megszerzésére csak a legügyesebb, legerősebb legények mertek vállalkozni. Vértesi Natúrpark településeinek nagy részén még ma is állítanak májfát. Bokod, Csákvár, Csákberény, Mór, Oroszlány, Pusztavám, Tatabánya, Várgesztes és Zámoly településeken közös májfaállítás van még ma is szokásban, az önkormányzat vagy civil szervezetek rendezvényének keretében. A május elnevezése a rómaiak Maius hónapjából ered, és a szót feltehetően a föld termését oltalmazó Maia istennő nevéből származtatják, akinek május elsején mutattak be áldozatot.
Pünkösd és a pünkösdi király
Pünkösd időpontja változó, (húsvét utáni 50. napon tartják) május 10-e és június 13-a közé eshet. A keresztény egyház a Szentlélek eljövetelét ünnepli e napokon. Európa jelentős részén már a középkor óta tartanak pünkösdi vagy májuskirály-választást, ez a legismertebb pünkösdi hagyományunk. A királyt általában lovasversenyen választották, ezt néhol egyéb erőpróbák is kiegészítették. Egy XIX. századi szokásleírás szerint a győztes „egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van és amit elfogyaszt, azt fizeti a község. Lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig.” Az ünnephez kapcsolódnak időjárás-, és termésjósló hiedelmek is, ha ilyenkor esik, jó termés várható.
A hagymafélék világa: botanikai érdekességek és termesztési alapok
A hagymás növények széles körben elterjedtek a világon, számos dísznövény van közöttük, de zöldségeket és gyógy-, valamint fűszernövényeket is találunk soraikban. A hagymás növények különleges helyet foglalnak el a népi bölcsességben és a mindennapi életben, nemcsak ízük, hanem egészségügyi hatásaik és termesztési jellemzőik miatt is.
Botanikai jellemzők és életciklus
A hagymafélék (Allium nemzetség) széles körben elterjedtek a világ konyháiban, és az egyik legfontosabb zöldségfajcsoport, melyek emellett a fűszer- és gyógynövény-kategóriába is beleférnek, sőt számos dísznövényként ültetett fajuk is van. Legismertebb nemzetségük az Allium. Az északi féltekén több mint 1200 faja és megannyi változata él az Allium nemzetségnek. De mi is pontosan a hagyma botanikailag? Tulajdonképpen egy módosult leveles szár, amely túlélésre alkalmas tárolószervet hoz létre. Belül találhatók a raktározó, húsos hagymalevelek, ezeket pedig száraz, a védelmet szolgáló buroklevelek fedik. A hagyma rendkívül gazdag tápanyagokban és vízben, amelyek segítenek a növénynek életben maradni és új hajtásokat létrehozni, még akkor is, ha a körülmények nem ideálisak.
A vöröshagyma (Allium cepa) az egyik legelterjedtebb hagymafaj, sok változattal: például a lilahagyma, a hosszúkás sonkahagyma, a fehér gyöngyhagyma is ide tartoznak. Erőteljes, csípős íze miatt gyakran használják salátákban és más hideg ételekben. A vöröshagyma, ahogy iskolában tanították, kétéves növény. Akinek már volt dolga dughagymával, az tudja, hogy a kettő inkább három. A dísznövényként tartott hagymás növények többsége tavaszi virágzású, ami jó módszer a növényeknél az időbeli elkülönülésre, megelőzve a versengést. A hagymafélék koncepciója a természetben az, hogy a szánalmas lombjukkal akkor van esélyük növekedni és szaporodni, mikor még nem árnyékolja be őket más növények lombja. A hagymák ezért korán hajtanak, és nagyjából el is virágoznak, mire az erdő, vagy bozótos lombja kialakul. Az a szánalmas kis lombozat, már nem annyira szánalmas, ha azt vesszük figyelembe, hogy többé-kevésbé ellenáll a fagyoknak. A hóvirág lombja konkrétan a mínusz tíz-tizenöt fokban is elvan, legfeljebb megdől kicsit, de hamar kiegyenesedik a fagyok enyhülésével. A hagyma ehhez, a következő évi virágzáshoz képezi a tulajdonképpeni hagymagumót, ami már tél végén biztonságosan ki tud hajtani, és a gumóban tárolt tápanyagok segítségével gyorsan tud a lehető legnagyobb lombot növeszteni - a második évben. Az első évben ez a „booster” készül, hiszen a hagymafélének semmi esélye a többi, fejlettebb lombú növény között a kemény tél beálltáig virágot, majd magot nevelni az első év során. Persze ismerjük az őszi hagymásokat - ha máshonnan nem, a kertészetekből. Ezeknél ugyanaz a koncepció, azzal a különbséggel, hogy a lombhullás és a kemény tél beállta közötti napsütéses időszakra utaznak. Valahogy ilyenkor is fel tudnak hajtani beporzásra hajlandó ízeltlábúakat.
Felmerülhet a kérdés: a virágzó hagyma ugyan minek nevel lombot elvirágzás után, hiszen már befejeződött az életciklusa, energiát felhalmozni értelmetlen? Egyes hagymák, ha nem is mindegyik, nem elégszenek meg az ivaros szaporodással. A fokhagyma különösen szeret a magszár fejlesztése mellett gerezdeket is nevelni, amelyek az anyanövény klónjai. Gyakorlatilag a fokhagymatermesztés klónozásnak minősül. Nem is láttunk még csomagban árult fokhagyma vetőmagot. Ezeknél a klónoknál senki nem foglalkozik azzal, hogy magszárat nevelnek, mert ezek a klónok a következő évben a felmagzás mellett ugyancsak nagyszámú klónt nevelnek.
A vöröshagyma termesztése: magról vagy dughagymáról
Lehet magról vetni a vöröshagymát, bár ez nálunk nemigen szokás, hacsak nem törődünk bele, hogy őszre ezekből nem lesz normális méretű vöröshagyma. A magról vetett hagyma irgalmatlanul lassan nő. Az amúgy is igen apró magból a növény kihajtogatja magát, ami két darab nagyjából két centis fűszálban realizálódik. A lomb hatalmas felületének köszönhetően rengeteg napenergiát vesz fel, amit növekedésre fordít. Emellett - ugyancsak a hatalmas lombtömegének köszönhetően - leárnyékolja a talajt, hogy a gyomok növekedését megakadályozza. Ebből adódóan a hagymasor botrányosan gyomosodik, és kábé a legnyomorultabb, véletlenül odatévedt gyom is gyorsabban nő, mint a hagymáink. Ha elég gondosak voltunk, és a fizikai körülmények is kedveznek, egy márciusi gyöngyhagyma vetésből június végére sikerül kiizzadni két-három centis gömböket, persze rendszeres locsolással, gyomkaparással. Földes köröm rulez! A gyöngyhagymát nagyon szeretjük. Pont olyan értékes képződmény, mint amennyi munka van vele. Ezért lehet a piacon kétezer forint a kilónkénti ára. Azonban leggondosabb locsolás ellenére is hamarosan megdől a lombja és elkezd sárgulni.
A magról vetett vöröshagymából legfeljebb apró hagymácskák lesznek őszre. Ezekből készülnek a dughagymák, amik a hőkezelésnek köszönhetően nem nevelnek magszárat a következő évben. Pontosítva: minél jobban sikerült megnőnie az első éves hagymának, annál nagyobb esélyjel nevel magszárat a következő évben. A hitvány dughagyma akkor sem nevel magszárat, ha még hideg-hatásnak is kitesszük (ezzel lehet felmagzásra rávenni a legtöbbet), mert egyszerűen nincs ereje hozzá. Persze vannak hosszabb tenyészidejű, tőlünk északabbra népszerű, kevésbé meleg és napfényigényes fajták, amik magról vetve őszre normális méretű hagymákat nevelnek. Ezeket muszáj locsolni a hazai, szárazabb viszonyok között, a dughagymás telepítéseket nem. Ugyanakkor hazánkban nem adják azt a minőséget ezek a fajták, mint a makói bronz - talán valami folyton párás hegyoldalban. A nálunk jellemző forró száraz nyári napok általában megdöntik a hagymák lombját, amitől azok fejesednek, majd bezárulnak. Így nem nagyon érdemes októberig tartó fejesedéssel számolni. Egyszerűen nálunk más a klíma, más fajok működnek jól. Makóit lehet szedni októberben is, de erről majd később.
A póréhagyma és a zöldhagyma sajátosságai
A póréhagymák a fejet nevelő hagymáktól eltérő utat járnak be. Ezek magvetést követően őszre nem nevelnek hagymafejet, hanem a hosszú, vastag szárukra támaszkodnak az átteleléshez. Enyhébb telű régiókban télen, és a következő tavasszal is szedhető. Azaz fóliasátorban áttelelhet és hozzá lehet nyúlni tavasszal, mikor már problémás a vöröshagymához jutás. Persze pörköltet nem lehet erre alapozni, más ételeket kell főzni ilyenkor. Zöldhagymát kapni egész évben - valamilyent.
A hagyma az évszakokban: beszerzés és felhasználás
A hagymafélék beszerzése és felhasználása nagymértékben függ az évszaktól és az adott fajta elérhetőségétől. Az év során a különböző hagymatípusok eltérő minőségben és mennyiségben állnak rendelkezésre.
Téli és kora tavaszi kínálat
Ha áttekintjük az évet, akkor elmondhatjuk, hogy január-februárban még kitart a vöröshagyma, van póré, és téli sarjadékhagyma. Márciustól már problémát jelenthet a vöröshagyma beszerzése, már amennyiben nem üreges, rothadó-fonnyadt példányokra utazunk. Ezeket képtelenség apróra vágni. Az import - ha kemény is - általában vastag levelű, ugyanott vagyunk. Ilyenkor érdemes a sarjadékhagymákhoz nyúlni. Ezzel egészen másféle ételekre terelődik a figyelmünk. Ilyenkor érdemes feltárni azokat a távol-keleti konyhákat, ahol amúgy is szinte egész évben a zöldhagymákra támaszkodnak. A szubtrópusi viszonyok között ugyanis nem fejesedik a hagyma. Ha mégis, inkább berohad.
A tavaszi újhagyma és a nyári választék
Talán április közepén előkerülnek azok a dughagymákról hajtatott vöröshagymák, amelyeknek a többsége lomb. Ezekkel nemigen érdemes főzni, inkább friss fogyasztásra alkalmasak, illetve a leveseket befejezhetjük a rászórt hagyma-zölddel. A zöldje alig csíp. A zöldhagymák között a kedvencem. Persze sarjadékhagymát, ezt a vastag, csőszerű levelekkel rendelkező erős ízű, durván csípős zöldhagymát kapni ilyenkor is. Májusban megjelennek a magas árú főzőhagymák. Ezzel úgymond kinn vagyunk a vízből, mert velük már meg lehet indítani egy korai tökfőzeléket, vagy uborkasalátát. Pörköltbe ugyancsak alkalmatlan. Nyáron apránként majd kikopnak a főzőhagymák. Sarjadékhagymát még kapni ilyenkor is, de ezek a beeső nyári melegtől irgalmatlanul csípősek. Ilyenkor ez a legrosszabb választás.
Júliusban és augusztusban még kapni fejes zöld főzőhagymákat, de már ritkaság. Ilyenkor már vannak betárolásra szánt, kemény levelű, tömör vöröshagymák.
Az őszi betakarítás és a makói fajták
Augusztus közepétől megjelennek a makói fajták. Ezeknek a levele vékony és tömör. A vörös fedőlevelek szorosan fedik a belső leveleket. Nedvességet nehezen veszítenek, illetve nehezen is vesznek fel a precízen zárt gumó miatt. Ez az igazi pörköltnek való hagyma. Mivel dughagymáról szaporított, több és vékonyabb „levele” van a gumónak, emiatt könnyebb apróra vágni, mint az északi-nyugati fajtákat. Szeptemberben már a gyengébb minőségű, vagy rosszul tárolt korai vöröshagymák kihajtanak, vagy berohadnak. A kemény vöröshagymák mellett ismét megjelennek a sarjadékhagymák. A legtöbb pórét ilyenkor látni a piacokon. A hagyományos júniusi hagymadőléssel ellentétben a késői makói fajták szeptemberben dőlnek meg. Októberben szoktunk még találkozni a nagy szemű dughagymákról hajtatott lágy ízű zöldhagymákkal. Bár ebben nem vagyunk biztosak, lehetséges, hogy van olyan korai magról vetett hagyma, ami nem nevel gumót őszre, hanem jobbára csak lágy ízű lombot. Abban biztosak vagyunk, hogy innentől a vöröshagymáké és a póréké a főszerep.
A hagyma szerepe a téli asztalon
A póré kissé meg szokott kopni decemberre, de egész télen kapni folyamatosan - emelkedő árban. Az év egészében mindig van olyan hagyma, amihez nagy biztonsággal lehet nyúlni. Ez a szemlélet rávilágít a hagymafélék meg nem értésére, vagyis, hogy nem kell kárálva kajtatni a tavaszi kemény vöröshagyma után, hiszen egész évben elérhető valamilyen formája.
A hagyma gyógyító ereje és konyhai sokoldalúsága
A hagyma nemcsak a népi bölcsességek tárgya és a kulináris élvezetek alapja, hanem jelentős egészségügyi előnyökkel is bír, melyeket a modern tudomány is alátámaszt.
Egészségügyi előnyök és kutatási eredmények
A hagyma egészséges, de mire hat pontosan? A hagyma titkait kutató tudósok először az antimikróba-hatást igazolták: feltehetően az ókori egyiptomiak is ezt a jelenséget használták ki, amikor a hagymát a múmiák balzsamozására alkalmazták. A hagymafélék baktériumölő hatása napjaink fitoterápiájában is szerepet kap, amikor meghűlés gyógyítására alkalmazzuk őket. Felső légúti betegségek kezelésére kitűnő gyógyszer a hagymatea. Két-három fej jól megmosott hagymát héjával együtt összevágunk és egy liter vízben néhány percig főzzük. Kevés kristálycukrot megpirítunk és felöntjük a leszűrt hagymafőzettel (amit persze még mézzel is édesíthetünk).
Konyhai felhasználás és hagyományos receptek
A háziasszony igen sokféleképpen használhatja fel a hagymát az ételek készítésénél. Érdemes megőrizni főzésnél a hagyma héját is. A külső száraz burkot mossuk meg és alaposan szárítsuk meg. A hagymahéjból készült tea szép színt kölcsönöz a hajnak és elősegíti növekedését is.
Kaldeneker György konyhájából például a Pesztós, zöldhagymás pite, vagy a Tavaszi újhagymaleves is ízletes alternatívát kínál a hagymás ételek kedvelőinek. A hagyma sokoldalúsága révén számtalan recept alapját képezi, hozzájárulva ételeink ízvilágának gazdagításához.
tags: #hagymas #nepi #bolcsessegek