Hajas László neve elválaszthatatlan a magyar fodrászszakmától, szinte szinonimája lett a minőségnek és az innovációnak ezen a területen. Évtizedes pályafutása során nem csupán elismert mesterré vált, hanem generációk példaképévé, akikre a szakma jövőjének formálásában tekinthetünk. Ez az írás bepillantást enged Hajas László sokrétű életébe, szakmai útjába, gondolataiba és a fodrászat mélységeibe.
A fodrászválasztás: Sors vagy véletlen?
Hajas László pályaválasztása korántsem volt egyenes vonalú, inkább a sors különös fintora, melyben a családi háttér és a véletlenek játsszák a főszerepet. Két lehetséges elmélet is kering arról, hogy hogyan is került a fodrászat világába. Az egyik szerint édesanyja, aki fiatalon szült, és nagymamája nevelte, sok fodrászt ismert fodrászmodellkedéséből. Amikor elérkezett a pályaválasztás ideje, a család kitalálta, hogy legyen fodrász. Ez a verzió azt sugallja, hogy a szakma iránti elkötelezettség inkább külső hatásra, semmint belső hívásra született.
A másik, romantikusabb elmélet szerint nagymamája erdélyi lányként Franciaországba ment, ahol megismerkedett egy francia katonatiszttel. Apukája 1934-ben született, nagymamája pedig 1938-ban tett fodrász mestervizsgát. Ez a történet már a genetikai örökség és a sorsszerűség gondolatát erősíti. Hajas László maga is úgy véli, hogy az útja meg van írva, de nem tudja pontosan, melyik ráhatás történt meg valójában. Akárhogy is, a név, a "Hajas", mintha már eleve predesztinálta volna őt erre a pályára.
A mesterek hatása: Tárnoky László öröksége
Minden nagy szakember mögött áll egy mester, aki irányt mutat, inspirál és elindítja a tanítványt a saját útján. Hajas László esetében ez a mester Tárnoky László volt. Hajas Laci bácsi szeretette meg vele az egész szakmát, és általa élte át azt a pillanatot, ami örökre elkötelezte a fodrászat iránt. Az Állami Fodrászati Bemutatóra készülve Laci bácsi arra kérte, vágjon le egy hajat. Lépésről lépésre instruálta, hogy mit és hogyan csináljon. Hajas László akkor még nem volt tisztában azzal, hogy egy lépcsőzetes frizurát készít 1mm-es passzékban, liftezéses technikával. Csak csinálta, amit mondtak neki. És ekkor történt meg a csoda: megszületett egy alkotás a keze alatt, és azonnal beleszeretett a szakmába. Ez a pillanat volt a fordulópont, ami egy életre elkötelezte a fodrászat iránt.
Példakép és inspiráció: A maximalizmus ereje
Ma már Hajas László maga is egy egész fodrászgeneráció példaképe. Sohasem gondolt magára ilyen szerepben, de természetesen örömmel tölti el. Azt szokta mondani, hogy csupán maximalizmussal teszi a dolgát. Szereti, amit csinál, szeret adni az embereknek, tanulni és látni a szépet. Ezek az ötvözetek tették lehetővé, hogy eljusson idáig. Üzleteiben is igyekszik példát mutatni és ennek szellemében képezni a fodrászait.
A folyamatos fejlődés és tanulás nála nem áll meg. Számára az is tanulás, ha valakit felkészít egy versenyre, mint például Perge Zsoltot az Euroskills-re. Ez kutatómunkát igényel, anyagokat kell találni, figyelni a tanuló munkáját, ami még neki is egy jó tréning. Bár ritkán lepik meg újdonságok a szakmában, jól ismeri a szállóigét: minél többet tudsz, annál hamarabb rájössz, milyen keveset tudsz.
A fiatal fodrászok helyzete és az oktatás minősége
Hajas László optimista a mai fiatal fodrászokkal kapcsolatban. Szerinte nagyon jó helyzetben vannak. Fiatalkorában a tudásért sokat kellett adni, mind anyagilag, mind időben. A '90-es években, amikor intenzívebben kezdtek külföldre járni, videókamerával hozták haza a tudást, elemezték és fejtegették. Akkoriban még egy Estetica magazinnak is nagyon örültek. Ma az interneten két perc alatt bármilyen technika megtalálható. Ha valaki tanulni szeretne, minden lehetősége adott: leülhet a képernyő elé, foghat egy babafejet és gyakorolhat.
A fodrászoktatás minőségének emelése máig is célja. Éppen ezért hozta létre kereskedését annak idején. Más kereskedőknél akkoriban sivár minőségű dolgokat lehetett kapni, a külföldi csodás termékek pedig itthon egyáltalán nem voltak elérhetőek. Nem érdekelte, ha csak évente 10 darabot adtak el egy-egy ilyen termékből, a lényeg az volt, hogy elérhetővé tegyék őket az országban. Ez a hozzáállás úttörővé tette őket a szakmában, és valószínűleg közrejátszott abban is, hogy meghívást kapott az Alternative Hair Show-ra.
Az Alternative Hair Show és a nemzetközi elismerés
A '90-es években az Estetica magazinban látott egy World Congress nevű eseményt. Elhatározta a csapattal, hogy megnézik. Kiderült, hogy egy kétnapos rendezvényről van szó, ahol olyan ikonok léptek fel, mint Patrick Cameron vagy a Tony&Guy. Később valaki odament hozzájuk, hogy jönnek-e a Salon kiállításra, majd a kiállításon valaki azt kérdezte, hogy mennek-e az Alternative Hair Show-ra. Akkor még azt sem tudták, mi az. Az információk lassan bontakoztak ki előttük. Az AHS először a Hippodrome diszkóban került megrendezésre, a modellek liftekkel érkeztek.
Körülbelül nyolc évig mondogatták maguknak, hogy jó lenne egyszer fellépni ott. 2000-ben aztán megérkezett a meghívó. Hajas László úgy gondolja, ebben akkor a Wella segítsége is szerepet játszhatott, hiszen intenzíven dolgoztak velük. Nagy öröm volt számára, hogy első kelet-európaiként vehetett részt ezen az eseményen, sőt utána jó néhány évig senki sem vett részt a rendezvényen ebből az övezetből. Ez a részvétel nemcsak szakmai elismerést jelentett, hanem hidat is képezett a magyar fodrászszakma és a nemzetközi élvonal között.
Motiváció és inspiráció a szalonmunkában
Hajas László a szalonban hetente három napot dolgozik. Főként az alkotás motiválja, hiszen számára minden haj, minden frizura és minden vendég egy alkotás, és a munkájával örömet tud szerezni másoknak. Szerinte csak az álljon fodrásznak, aki szeret emberekkel foglalkozni, ez elengedhetetlen.
Éppen ezért küzd a fodrászoktatás minőségéért. A fodrászok emberekkel foglalkoznak, és a munkájuknak következménye van. A frizura nem olyan, mint egy fadarab, amit ha elront az ember, készíthet azonnal egy másikat. Ha elrontanak egy hajat, az hónapok, esetleg évek, amíg rendbe jön. De ha jól dolgoznak és jól kommunikálnak, akkor szép lesz a végeredmény, örömet és önbizalmat adnak a vendégnek. A fodrásznak tudnia és értenie kell, amit csinál, és meg kell érteni a vendéget.
A motivációhoz a folyamatos inspiráció is szükséges. Hajas László otthon az interneten böngészve is keresi, hogy mi inspirálja: szép munkák, színek és kontyok. Folyamatosan lát ötleteket, amiket meg lehet valósítani. Nagyon színes ez a szakma: rövid haj, hosszú haj, színek, formák.
Hullámvölgyet sosem érzett ezen a téren, bár idén nem vesz részt az Alternative Hair Show-n, részben szervezési okok miatt, részben pedig azért, mert idén nem volt olyan téma, ami inspirálta volna. Ráadásul a tavalyi olyan jól sikerült, hogy úgy érzi, azt most nehéz lenne felülmúlni. Tavaly az AHS a "Legends" címet kapta, és végig kellett gondolnia, hogy kik vagy mik számára a legendák, és azokat hogyan tudja vizuálisan megjeleníteni a színpadon.
Hajas László gyermekeinek rajzelemzése - RTL Klub
A staféta átadása és a legszebb szakmai élmények
Hajas László gyermekeiből nem lettek fodrászok, így a staféta átadása a kollégáira hárul. Vannak olyan munkatársai, akik nagyon fogékonyak az új dolgokra és technikákra. Hétfőnként továbbképzések vannak, utána pedig figyelemmel kíséri, hogy a szalonmunka során mennyire használják az ott elhangzottakat. Természetesen különbözőek az emberek, de az új gondolatok sokakban megragadnak.
Nehéz egyetlen legszebb szakmai élményt kiválasztani, hiszen több mint tíz Alternative Hair Show-n lépett fel. Ami először eszébe jut, hogy az AHS-en Vidal Sassoon volt a "sztárvendég", és minden alkotó kiment a modellekkel együtt egy közös fotót készíteni vele. Amikor elkészítették a fotót, Sassoon az elkészített frizurája után fordította a fejét, és miközben mentek le a színpadról, még ránézett és felemelte a hüvelykujját. Ez a gesztus óriási elismerés volt számára.
Ezen kívül is sok szép élménye kötődik az AHS-hez: nagyon jó érzés, amikor sztárfodrászok jönnek oda az öltözőjébe és azt mondják, hogy ellopta a show-t. Az is emlékezetes volt, amikor 60 év fölötti, ősz hajú modellekkel dolgozott, vagy amikor segway-en gurultak be a modellek a színpadra. A legutóbbi alkalommal pedig hat számára kiemelkedő fodrászt jelenített meg ruhák és egy-egy ikonikus frizura segítségével. Aznap a "Legends" elnevezésű show-t az ő műsora zárta.
Egy másik szép élménye, amikor 2002-ben készítették a Wella Trend Vision anyagát. Ekkor összesen hat fodrászt hívtak meg erre a projektre. A hat fodrász munkái közül az ő munkáját választották ki az anyag vezető képének. Minden nagyvárosban, minden hirdetőfelületen az ő munkája szerepelt.
Hajas László a fodrászkellékek megszállottja, mindegyiknek saját története és lelke van, mindegyik egy műalkotás. Ez a szenvedély is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar fodrász szakma egyik legismertebb és legsikeresebb alakjává váljon.
A Zalai Közlöny és a magyar társadalom tükörképe (1938)
Érdekes párhuzamot vonhatunk Hajas László története és a Zalai Közlöny 1938-as száma között, mely egy egészen más korszak, de hasonlóan összetett társadalmi és politikai viszonyokba enged bepillantást. A lap beszámol arról, hogy a kormányfő újból összefoglalta azokat az alapelveket, amelyeket hivatalba lépésekor már megismertetett az országgal, kiemelve a munka, a nyugodt fejlődés és a rendezett biztonságos életforma fontosságát. A kormány törekvése az őszinte és világos helyzet megteremtése volt, hiszen a magyar közvéleményt nem az esetleges program radikális mivolta nyugtalanította, hanem a bizonytalanság.
A zavaros elmefuttatások és ködös politikai törekvések gyanút keltettek, hogy vajon nem csupán valami előjáték függönyei-e, amelyek mögött egészen más felvonások készülnek. A magyar nép lelki világától távol állt a zsarnokság és az erőszakos puccs. A magyar politikai életben a sikernek mindig a meggyőzés volt az előfeltétele. Természetesen minden nemzet életében előfordulhatnak tragikus időszakok, mikor a destrukció erői ellen szükség van erélyes fellépésre, sőt a fizikai hatalom fegyvereinek igénybevételére. Erre láthattunk példát a lap megjelenésekor, de nem Magyarországon, ahol a kormányzó közel két évtizedes uralma konszolidációt teremtett. Az alkotmány tisztelete a magyar nép lelkében gyökerezett. Megvoltak a sajátos életformák és íratlan politikai szabályok, amelyektől nem volt ok eltérni. Így is meg lehetett valósítani a nagy elgondolást: a tekintély elvének a szabadság elvével való összegyeztetését. Az, hogy a változott idők a tornyosodó problémák gyors elintézésére, az alkotmány elvének megőrzése mellett bizonyos reformokat tettek szükségessé, teljesen érthető volt.
A miniszterelnök az elvi kérdések megvilágítása után gyakorlati problémákról beszélt, említve a nemzetnevelés ügyét, amely rendkívüli fontosságú. Minden nép arra törekedett, hogy egységes nemzeti szellemben nőjenek fel a generációk, de ez nem jelentett lelki uniformizálást, hanem csak a nagy célok érdekében való együttérzést és együttmunkálkodást.
Helyi hírek és társadalmi kihívások a '30-as évek végén
A Zalai Közlöny számos helyi és nemzeti eseményről is beszámolt. Komárom elszakítása óta először történt meg, hogy magyar városbírót választottak, Fülöp Zsigmond személyében, aki a magyar párt járási elnöke volt. Prágában Hodzsa miniszterelnök tárgyalt a magyar párt képviselőivel az emlékiratukról. Battonyán Vásárhelyi Sándor országgyűlési képviselő beszámolóján dr. Ajntal István államtitkár is felszólalt, kiemelve a törvényhozás nagy munkáját ebben a parlamenti esztendőben. Különösen fontosnak tartotta a milliárdos beruházási törvényjavaslatot, mint a gazdasági és szociálpolitikai törvényalkotás koronáját. Azonban az államtitkár aggodalmát fejezte ki, hogy a törvény végrehajtása során a paragrafusok közt bújócskázva megpróbálják kijátszani és meghiúsítani a törvényhozás céljait.
Burgosból érkezett jelentés szerint Hodgson, angol kormányügynök Londonba utazott Franco tábornok ajánlatával, melyben a tábornok biztosította az angol kormányt, hogy a nemzeti repülőgépek nem fognak angol hajókat nyílt tengeren megtámadni, és a spanyol kikötők bombázásánál kímélni fogják az angol hajókat. Franco azt is kérte, jelöljenek ki semleges spanyol kikötőket, ahol az angolok anyagot raktározhatnak. Salamancából jelentették, hogy a nemzetiek repülőgépei Barcelonát bombázták, és a vasúti vonalat, valamint környékét teljesen elpusztították.
A lap kiemelte a család fontosságát, mint minden jövő fejlődés alapját, hangsúlyozva, hogy a nemzet nem lehet erős, ha az alapsejt, a család nincs megerősítve. Az egyke kérdése is rendkívüli jelentőségűnek bizonyult. A miniszterelnök vitazáró beszédét a felsőház nagy tetszéssel fogadta, ami az Imrédy-kormány programjába, jóhiszeműségébe és szilárdságába vetett bizakodást tükrözte.
Természeti katasztrófákról is érkeztek hírek: egy felhőszakadás beltengerré változtatta a Tokió és Jokohama közötti területet, elöntve házakat és elpusztítva hidakat, 70 halálos áldozatot követelve. Indiában borzalmas méretekben pusztított a kolerajárvány.
Budapesten a képviselőház ülésén megszavaztak néhány nemzetközi egyezményről szóló törvényt és a Nemzeti Bankkal kapcsolatos pénzügyi törvényeket. Székesfehérvárott a Csapody-Arany féle bűnügyben hirdettek ítéletet, ahol Arany Gyulát menyasszonya megfojtásáért és rablás bűntettében életfogytiglani fegyházra ítélték, míg Csapody Sándort a felbujtás vádja alól felmentették.
Nagykanizsa városa ingyenes népstrandot és fürdőt tervezett létesíteni a Principális partján a szegény néposztály részére. A földmunkák és a gát építése a lap megjelenésekor már megkezdődött.
A kultúra és a közösségi élet: Dalosverseny és Légoltalmi Liga
A lap beszámolt a Székesfehérvárott lezajlott országos dalos versenyről is, melyről Tóth Aladár, a neves magyar zenekritikus írt részletes bírálatot. A kritikában kiemelte a nagykünizsai Vegyeskarnak szentelt külön figyelmet, akik a Királydíjat nyerték el Palestrina-interpretációjukkal, Kelling karnagy mesteri vezetésével. Ez az esemény is rávilágított a helyi kulturális élet pezsgésére és a zenei tehetségek kibontakozására.
Nem kevésbé fontos volt a közösségi összefogás egy másik területen: egy nemes mozgalom vette kezdetét, melynek célja az volt, hogy gázálarcot biztosítsanak a kevésbé tehetős rétegek számára. A légitámadások veszélye miatt ugyanis a gázfelhő nem válogat, és elpusztítja a szegényt, gazdagot egyaránt. Az Országos Légvédelmi Parancsnokság tisztikarának akciója indította el a mozgalmat, majd a Házfelügyelők Országos Gazdasági és Nemzeti Egyesülete, a Szalag és Társa Kft., a Ligeti és Hírű gázvédő felszerelés nagykereskedő, valamint a Vadászöltöny Gyutacs és Fémárugyár is jelentős adományokkal járult hozzá a gázálarc ellátáshoz. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is felhívást intézett tagjaihoz a Légoltalmi Liga támogatása érdekében, hangsúlyozva, hogy a támogatás voltaképpen biztosítási díj, hiszen a légitámadás elsősorban a városok ellen fog irányulni, nagy károkat okozva az épületekben, műhelyekben és kereskedésekben. Ezért a légoltalom megfelelő megszervezéséhez anyagi eszközökre volt szükség.
Kiskanizsa élete is bemutatásra került, mint egy különleges, saját levegővel, szokásokkal és emberekkel rendelkező városrész. A lap kiemelte a kiskanizsai ember fáradhatatlan munkaerejét és ügyességét, melyről a Péter-Pál napi kiskanizsai nap is tanúskodott. A Kiskanizsai Levente Egyesület, a gondolat szülője, esti dísztábortűz ünnepélyt rendezett a szent évvel kapcsolatban a gördövényi erdőben, népünnepéllyel kiegészítve. Az eseményen Dolmányos Antal szavalata, a Levente zenekar Hiszekegye, és P. Hajnal Zénó lelkész beszéde is nagy sikert aratott. Az est szenzációja egy honi jelenet volt, szavalatokkal és tűzijátékkal, az ország elvesztett részeinek visszaszerzéséről.
Utazások és irodalmi gondolatok: A világ abszurditása
Az újság egy újságíró utazási élményeiről is beszámolt, bemutatva a jugoszláv tengerpart ellentmondásos világát: a kopár sziklák alatt a buja délvidéki növényzetet, fent a szegény pásztornépet, lent a fürdőkben a gazdagságot. Járt Krk szigetén is, a hatalmas kopár sziklarengetegen, ahol a bóra pusztító ereje minden életet elölt, de a védett öblökben meghúzódó falvak, mint Baska, mégis romantikus helyek, ha szegényesek is. A lap megállapította, hogy bár a Teremtő bőségesen megáldotta szépséggel ezeket a helyeket, a gazdagság hiányzott.
Az újság a mai prózaíró jellemzésével is foglalkozott, bemutatva egy csöndes, érzékeny, de gondolataiban sok mindent megfontoló figurát. A prózaíró számára a világ abszurditása megdöbbentő, és nem tud betelni a látottak furcsaságával. Megveti a borúlátást, az önimádatot, a szolipszizmust, a kegyetlenséget, a szójátékot és a kishitűséget. Azt is megjegyezte, hogy a mai regények sem haladnak valahonnan valahová, hanem mintha egy helyben állnának, tükrözve az író és a világ életét.
Az írások gyakran felkérésre születtek, nem pedig kizárólag belső késztetésből. A szerző említi Beke László, Fráter Zoltán, Ördögh Szilveszter, Kepes András, Salamon István, Jochen Jung, Kőszegi Lajos, Gothár Péter, Kovalovszky Márta, Kardos Sándor, Zirkuli Péter, Lakat T. Károly, Lengyel Balázs, Cs. Varga István, Czakó Gábor, Kalász Márton, Lukács László, Orbán Ottó, Száraz György, Bachmann Gábor és Rajk László nevét, akik felkérték őt különböző írásokra. Ez a felsorolás is rávilágít az akkori irodalmi élet sokszínűségére és az írók közötti kapcsolatokra.
Az írói éthosz szerinte a bogarasság és az übüség. A felkérésre íródott írások gyakran összefüggnek, átjárják egymást, de mégis mindegyik önálló lény. A szerző a könyvei ideális megjelenési formáját a kerthez hasonlítja, ahol az olvasó mászkálhat és a megfelelő helyen olvashat, mintha a bokrot olvasná. Ez a gondolat is rávilágít az irodalom organikus, élő jellegére és a befogadás sokszínűségére.
Az író visszaemlékszik arra az időszakra (1974-75 táján), amikor publikálni kezdett, és úgy érezte, hogy a kívülről jövő igények és lehetőségek gyanúsak és hülyék. Elhatározta, hogy bezárkózik a szobájába, és dolgozik látástól vakulásig, nem törődve senkivel. Bár ma sem gondolja, hogy ezt másként kell, lehet, kellett, lehetett volna, mégis megjegyzi, hogy ez sem volt megoldás, hiszen a munka minősége változó, és semmit sem lehet megúszni soha.
A felkéréseket azért következetesen elhárította, mondván, azt írja, amiről úgy gondolja, írnia kell. Azonban karácsony táján egyszer jobban elfogyott a pénze, mint szerette volna, és rájött, hogy "pénz, vagy elegancia". Ennek kapcsán kiderült, hogy egyedül, magunkból nem tudunk mindent megcsinálni, van, ami bennünk marad, és csakis a körülmények folytán tud kibontakozni.
A szerző hiányolja a folyóiratokat, mint olyan helyeket, amelyek az övéi (is) lehetnének. Külön bekezdésben említi a Szederkényi szerkesztette Jelenkort, akinek sikerült elhitetnie, hogy amit csinál, az fontos. A Mozgó Világ is egy ilyen hely lehetett volna a kortársak számára, melyet ő kurucos hevülettel régi Mozgó Világnak nevez, megkülönböztetve az újtól, melynek csak a nevét veszi zokon. Az a lap, amelyet 83-ban betiltottak, sokak számára fontossá és hiánnyá vált, mert bár még nem volt olyan nagyon jó, de azzá lehetett volna.
A szerző felveti a kérdést, hogy miközben aktívan részt vesznek a kortárs irodalomban, miért érzik magukat mégis a szélén, mintha ki lennének szorítva abból, aminek zászlajaként lobogtatják őket. Nem az irodalompolitikát banyászná, de hangsúlyozza, hogy a betiltás szót használja, mert az történt, és ezt mindenki tudja, mégis hülyítik egymást. Emlékezni kell ezekre a "dolgokra", de ha csak erre gondolnának, soha nem válhatnának komoly hősökké, csak sértődött pofákká.
Az irodalmi struktúra rossz, mert miatta nem születik meg sok olyan írás, melyre szükség volna, és mert rosszul érzi benne magát az ember. Mindenki elégedetlen, és mutogat a másikára. A szerző szerint semmi sincs a helyén, de hiába rossz, ami van, van, és ha van, akkor sok mindent lehet vele csinálni: elutasítani, megváltoztatni, beletörődni, de pajzsként magunk elé húzni, menedékként, alibiként nem. Igazunknak lenni szánalmasan kevés. Csehovra és Bulgakovra hivatkozik, akik a méltánytalanságok ellenére is tudták, mi a fontos: az egész.