Hamburg, Európa egyik legfontosabb kikötője és egy jómódú nagyváros, amelyet a második világháború alatt súlyos bombázások sújtottak. A városképet évszázadokig meghatározó templomok közül az egyik legkiemelkedőbb a Szent Miklós-templom (St. Nikolai-templom) volt, amelynek története a város múltjának és a háború borzalmainak élő emlékműve.
Az évszázadok viharában: A Szent Miklós-templom története
A Szent Miklós, a tengerészek védőszentje tiszteletére emelt első kápolna már a 12. században állt az Alster folyó partján, 1195-ben. Ezt az eredeti fakápolnát a 14. században téglából építették újjá, majd az 1842-es nagy hamburgi tűzvész után, amelyben a Szent Miklós-templom volt az első nagyobb középület, ami leégett, 1874-re teljesen újjáépítették. Az újjáépítésre egy építészeti pályázatot követően került sor, melynek eredményeként az angol építész, George Gilbert Scott tervei alapján egy impozáns neogótikus katedrális emelkedett a magasba.
Az építkezés 1846-ban kezdődött és 1874-ben fejeződött be a 147,4 méter magas torony elkészültével. Ekkoriban a Szent Miklós-templom volt a világ legmagasabb épülete, bár a roueni katedrális 1876-ban átvette ezt a címet. A torony generációkon át reményt adott a tömegeknek, de a második világháború során tragikus módon tájékozódási pontként szolgált a bombázó pilótáknak.
Az „Operation Gomorrah”: Hamburg pusztulása
- július 24-én éjfél után nem sokkal, bombák hullottak Hamburgra. Ezt még több ezer bomba követte, nyolc napon és hét éjszakán át tartó légitámadásban. Az „Operation Gomorrah” fedőnevű hamburgi csata volt a légiháború történetének akkori legpusztítóbb támadása, amelyet a Brit Királyi Légierő Bomber Commandja és az Egyesült Államok Légiereje hajtott végre az észak-németországi létfontosságú kikötőváros ellen. Egyetlen épület sem menekült meg a támadástól és a tűzvésztől.
A városközpontban, az Alster partján álló magas és büszke Szent Miklós-templom is súlyos találatokat kapott. Különösen 1943. július 28-án szenvedett el nagy bombázást, melynek következtében a tető beomlott és a falak meghajlottak. Bár az alapszerkezet érintetlen maradt, és az újjáépítés még életképes opciónak tűnt, a háború után úgy döntöttek, hogy lebontják a templomhajót, és más újjáépítési prioritásokra összpontosítanak.
Az emlékmű születése: A romok megőrzése
A templomhajó lebontása ellenére a kiüresedett torony és egy kis kripta épségben maradt, és a mai napig megőrződött, mint a háború elleni emlékmű, és a második világháborúnak, az európai légiháborúnak és annak áldozatainak szentelt múzeum. 1977-ben emlékművé avatták a romokat, és egy emléktáblát helyeztek el a hamburgi bombázások áldozatainak emlékére. Az emlékművet 1987-ben bővítették ki, a „Save the Nikolai Church” (ma a Szent Miklós Emlékmű Barátai és Támogatói) egyesület erőfeszítéseinek köszönhetően. Önkéntes munka, állami támogatás és adományok tették lehetővé a romos templom szerkezeti állapotának megőrzését.
1993-ban egy 51 harangból álló harangjátékot (carillon) telepítettek, amely ma is megszólal, és arra invitálja a járókelőket, hogy fedezzék fel a Szent Miklós-templom maradványait. A harangjáték, amely a romok között kapott helyet, emlékeztet a múltra és a béke fontosságára.
A háború és az emlékezés múzeuma
A Szent Miklós-templom romjai ma lenyűgöző emlékművet alkotnak, és a templom kriptájában egy felújított múzeum működik, amely a második világháborúnak, az európai légiháború pusztításainak és áldozatainak állít emléket. Az interaktív kép-, hang- és videómegjelenítések segítségével elmélkedik a háborúk múltbeli és jelenlegi hatásairól. A „Gomorrah 1943: Hamburg pusztulása légiháborúban” című állandó kiállítás lenyűgöző áttekintést nyújt a hamburgi légitámadásokhoz vezető történelmi kontextusról, magáról a tűzvészről és az azt követő újjáépítési évekről.
A kiállítás 2013-ban, az „Operation Gomorrah” 70. évfordulóján nyílt meg, és kiterjed a bombázások szörnyű következményeire, valamint az ahhoz vezető eseményekre és az azt körülvevő emlékezeti kultúrára. További témák között szerepel a légvédelmi óvóhelyek építése a háborúra való felkészülés során, és a légiháború kezdetét jelentő német támadások Varsó, Rotterdam és Coventry ellen. A kiállítás emellett foglalkozik azzal is, hogyan használták fel a bombázások okozta pusztítást propaganda célokra a deportálások és üldöztetések igazolására.
Kilátó a toronyban és a város panorámája
A Szent Miklós-templom tornyának 76 méter magasan elhelyezkedő kilátóterasza, amely a világ ötödik legmagasabb templomtornya, lenyűgöző kilátást nyújt a kikötőre, az Alster tavakra és Hamburg belvárosára. A kilátóba panorámás üveglift viszi fel a látogatókat, amelyet 2005-ben telepítettek. A toronyból 1943-as nagyméretű fotók mutatják be a bombázott város látképét. A támogató egyesület számos eseményt szervez, beleértve megemlékezéseket, előadásokat, koncerteket és felolvasásokat.
WHERE TO STAY IN HAMBURG! Best Areas and Budget Hotels!
Hamburg toronyóriásai: A város jelképei
Hamburg a kontinens egyik legfontosabb kikötője, és gazdag történelmével együtt öt, száz méternél is magasabb templomtoronnyal büszkélkedhet, amivel világrekordernek számít. Összehasonlításképp, Magyarországon egy sincs ilyen magas templomtorony. Az esztergomi bazilika kereken 100 méter magas, a budapesti Szent István-bazilika pedig 96 méteres. Utóbbi így is a főváros legmagasabb épülete volt - holtversenyben az Országházzal - egészen a 143 méteres MOL-torony átadásáig. A hamburgi Szent Miklós tornya még ez utóbbinál is nagyobb, 147 méteres magasságával.
A lista hatodik helyén szintén egy 19. századi épület áll, a 112 méter magas városháza. Sőt, az utána következő, 110 méter magas Elbphilharmonie sem közönséges épület: egy régi raktár tetejére emelt modern koncertteremről van szó, amely impozáns látványával és méretével egy háborúban elpusztult, reprezentatív kikötői tornyot idéz meg.
A hamburgi „főtemplomok” (Hauptkirchen) önmagukban is nagyon izgalmas alkotások. Bár az egyiküknek mára csak a tornya maradt meg, négyben napjainkban is rendszeresen tartanak istentiszteleteket. Mind evangélikus templomok, mivel Németországnak ezen a vidékén ez a legfontosabb vallás. Neveiket ugyanakkor még a reformáció előtti, középkori időkből őrzik. Érdemes tehát egy izgalmas templomsétát tenni a városban: nagyjából háromnegyedórás sétával mind az öt toronyóriást útba ejthetjük.
Gótikus űrrakéta és modern csodák
A Szent Jakab-templom talán a legizgalmasabb épület egész Hamburgban, hajója a hamisítatlan északi téglagótikát idézi. Pedig a hatalmas, csúcsíves, magasba törő ablakokkal díszített épület nagyrésze rekonstrukció. A második világháborúban gyakorlatilag porig bombázták a házat, csupán egy-két eredeti részlete maradt meg. A hatvanas években azonban korhűen helyreállították az egészet, bár a 19. században épült tornya helyére egy vadonatúj, modernista tornyot álmodtak a rekonstrukciót végző építészek, Rudolf Jäger és Bernhard Hopp. Olyan, mint egy űrrakéta, és gyönyörűen mutatja, mennyire közel áll egymáshoz a huszadik századi modern és a középkori gótika: mindkettő égbetörő, tiszta matematika és geometria.
Szerencsére a berendezési tárgyait sikerült kimenekíteni a bombázások elől. Így, ha ma betérünk, nem csak gyönyörű, középkori szárnyasoltárokban gyönyörködhetünk, de Észak-Európa leghatalmasabb, teljes épségben megmaradt barokk orgonájának hangjaiban is.
Hamburg legmagasabb kilátója: A Szent Péter-templom
A szomszédos Szent Péter-templom a város talán legöregebb ma is álló temploma. Eredetileg valamikor a 12. században emelték, de azóta persze számos alkalommal átépítették. Belső tere olyan, mintha egy képzőművészeti kiállításon járnánk: középkori oltárképektől a kortárs alkotásokig elképesztő mennyiségben, minőségben és változatosságban csodálhatjuk meg az egyházművészeti alkotásokat. Sőt, már a kapuján is valódi kincsek fogadnak minket: híres oroszlánfejes kopogtatói még az 1300-as években készültek, és a legrégebbi képzőművészeti alkotások Hamburgban.
A tornya is igen különleges. Az eredeti, 1500-as években emelt építmény egy tűzvészben elpusztult, így a 19. században kellett újraalkotni azt. Ez már az a korszak, amikor a történelmi formákat a legkorszerűbb technológiával keresztezték: a hagyományos kinézetű, rézfedésű toronysisakot belülről izgalmas, összetett acélváz tartja. Ez a gyönyörű technikai megoldás akár a saját szemünkkel is megcsodálható, hiszen a Szent Péter-templom tornya kilátóként is üzemel. A 133 méter magas épületben egészen 123 méterig mászhatunk fel. A síkon elterülő Hamburgra ugyan több remek kilátópontból tekinthetünk rá, de mind közül ez van a legmagasabban.
A kalózkirály kincsével díszített torony: A Szent Katalin-templom
A Szent Katalin-templom tornyának különlegessége, hogy a csúcsára egy aranykorona van „húzva”, melyet a hagyomány szerint egy kivégzett kalózvezér kincseiből készítettek. Störtebeker - kinek neve húzásra ürített söröskorsót jelent alnémet nyelven - a Hanza szövetség hajóit fosztogatta csapatával az Északi-tengeren, amíg el nem fogták, s ki nem végezték Hamburgban, 1401-ben. A legenda szerint a lefejezése előtti utolsó kívánsága az volt, hogy hadd sétáljon el fej nélkül (!) halálra ítélt emberei sorfala előtt, s aki előtt elmegy, az kapjon kegyelmet. Állítólag 11 kalóza előtt sikerült elmennie, míg végül egy katona elgáncsolta (!).
A másik, szinte népmesei anekdota szerint elfogott hajóját alaposabban megvizsgálták és rájöttek, hogy az árbocok üregesek és belül fémmel vannak kiöntve. Az egyik arannyal, a másik ezüsttel, a harmadik pedig rézzel. Állítólag a hamburgi Szent Katalin-templom csúcsára ebből öntötték a gyönyörű aranykoronát. Ez persze nem valószínű, már csak azért sem, mert bár maga a templom és tornyának alsó része igen régi - a város egyik legöregebb épületéről van szó - a kecses, többször áttört, barokk sisak csak 1657-ben készült el. Egy másik híres személy azonban egyértelműen köthető hozzá: Bach többször is játszott a templom orgonáján.
Az, hogy ma ilyen szép tornya van, csak annak köszönhető, hogy a világháború után visszaépítették azt. Az eredetiből ugyanis alig maradt valami. Építészeti szempontból igazi különlegesség, hogy a rekonstrukció ugyanabban az évben épült, mint a Szent Jakab-templom „rakétája”, ráadásul a két alkotás ugyanannak az építészpárosnak a munkája. Mégis az egyik helyen kortárs kiegészítés, a másikon a korhű rekonstrukció mellett döntöttek.
Barokk torony éjfekete fémből: A Szent Mihály-templom
A Szent Mihály-templomról úgy tartják, hogy a legpompásabb templom az egész Hanza-régióban. Ez nem egy középkori katedrális, ami reformációval vált protestánssá, hanem már eredetileg is evangélikusnak épült. Építtetői pedig meg akarták mutatni vele az új egyház erejét. Akinek a barokkról csak a római, párizsi vagy akár csak a pesti cifra templomok jutnak az eszébe, az valószínűleg tátott szájjal bámulja majd a Hauptkirche Sankt Michaelist - vagy ahogy a helyiek hívják a Michelt. Az ugyanis pont úgy téglaburkolatos, mint a hamburgi épületek többsége, legyenek azok gótikus katedrálisok, századfordulós raktárak vagy kortárs irodaházak.
Nem csak a sisakja, de az egész tornya rézzel van burkolva, ami már messziről megkülönbözteti bármelyik másik templomtól. A jól ismert barokk motívumok itt nem színes kőből és vakolatból, hanem fekete fémből vannak megformálva, amitől egészen különleges, komor hangulatot áraszt. Amit a bejárat fölé magasodó, ördögöt legyőző arkangyal bronz szobra még borúsabbá varázsol. Mintha csak egy fantasy film, vagy valami sötét hangulatú rajzfilm díszlete lenne az épület.
Pedig nagyon sokan örültek neki egykor, mikor meglátták! Ez a torony volt ugyanis hosszú időn keresztül Hamburg legfőbb jelképe, amely már messziről jelezte a hajósoknak, hogy megérkeztek. A Szent Mihály-templom tornya évszázadokon keresztül volt fontos tájékozódási pont a hajósok számára.
tags: #hamburg #lebombazott #templom