A művészettörténet és az iparművészet metszetében két olyan fogalom létezik, amelyek a maguk nemében a legmagasabb minőséget képviselik: a világhírű olasz reneszánsz festmény, Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora” című alkotása, valamint a magyarországi Hollóházi Porcelánmanufaktúra évszázados tradíciója. Bár az egyik egy milánói kolostor falát díszíti, a másik pedig az észak-magyarországi hegyek között született meg, mindkettő az emberi alkotóerő, a technikai kísérletezés és a folyamatos megújulás szimbóluma.
A Hollóházi Porcelán: A hegyek között született iparművészet
Az ipari termelés csaknem 250 éve folyamatos ebben az apró, hegyek között megbújó, észak-magyarországi faluban. 1777 - egy könnyen megjegyezhető évszám, amelyhez több jeles esemény köthető. A helyiek hamar felismerték az itteni természet gazdagságát és az ebben rejlő lehetőségeket. 1831-ben Hollóháza átállt a kőedények gyártására. Az itt készült népszerű, elsősorban virágmintás kerámiatárgyak - asztali készletek, korsók, tálak, dísztányérok és kulacsok - nem hiányozhattak egyetlen falusi, kisnemesi és kispolgári otthonból sem.
A siker Istványi Ferenc keramikusnak, későbbi társtulajdonosnak volt köszönhető, aki több mint négy évtizeden át irányította az üzemet (1860-1902), és az egy-két épületből álló manufaktúrát a század végére meghatározó gyárteleppé fejlesztette. Olyan művészi és technikai újításokat vezetett be, mint az étkészletek aranyozása, az edények élénk színekkel történő díszítése, vagy a fenyővel ábrázolt Hollóháza védjegy használata.
Az 1892. augusztus 12-étől Hollóházai Kőedény-Majolika és Kályha-Gyár néven működő üzem termékei az 1896-os Ezredévi Kiállításon és az 1900-as Párizsi Világkiállításon is szerepeltek. „Luxusedényeinek változatos és merész alakjai, valamint azok élénk és harmonikus színezése nagyban emelték a gyár kiállítását.”
Modernizáció és a porcelángyártás kezdetei
Istványi Ferenc halála után fia vette át a gyár vezetését, aki villamosította a gyártóberendezéseket, ekkoriban jelent meg a készleteken az őz motívum. 1939-ben Szakmáry Károly kassai porcelánkereskedő vette át a gyár vezetését, aki új, széntüzelésű körkemencét építtetett, a gőzhajtású generátort elektromos berendezésekre cserélte, és három modern villamos kemencét is üzembe helyezett, amelyek új dekorok gyártását tették lehetővé.
1957-ben állították helyre az egykor szebb napokat látott gyárat, és Hollóházán elkezdődött a porcelángyártás. Az 1960-as évek elejétől ismét elkezdődhetett az edények és dísztárgyak készítése. A teljes modernizáció 1972-ben fejeződött be. A propán-bután gázfűtésű alagútkemencék már lehetővé tették a kemény porcelán gyártását a korábbi lágy porcelán helyett. A foglalkoztatottak száma csaknem 1000 főre emelkedett.
Hogyan készül? Megmutatjuk! Hollóházi porcelán | 2016
Művészek és stílusok: A Szász-Stúdió
Az 1970-es években a gyár egyre több neves ipar- és világhírű képzőművészt kért fel, hogy tervezzenek Hollóházi porcelánokat, vagy azokra dekorációkat. Victor Vasarely, Amerigo Tot és Szász Endre - hogy csak a legismertebb alkotókat említsük. A legeredményesebb együttműködés Szász Endre magyar festő-grafikussal alakult ki. A gyárban 1978-tól kezdve csaknem 10 éven át önálló Szász-Stúdió működött. Itt születtek meg azok a jellegzetes, fekete-fehér dekorok szolid aranyozással, amelyeket a művész eredeti grafikái díszítenek. A legutolsó közös együttműködés 2002-ben volt, amikor a gyár 225. évfordulója alkalmából Szász Endre tervezésével készült el az Arcok címet viselő új díszműkollekció.
Leonardo da Vinci és az Utolsó vacsora misztériuma
Leonardo da Vincit senkinek sem kell bemutatni. Ahogy az Utolsó vacsora című alkotását sem, ami egyébként Milánóban dacol az idővel. Az 1452-ben született polihisztor 1494-ben vágott bele a projektbe, amelyet 1498-ban fejezett be. A festmény azt a közös étkezést hivatott megeleveníteni, amelyre Jézus Krisztus elfogatását és keresztre feszítését megelőző estén került sor.
A freskó készítése során Leonardo kísérleti technikát alkalmazott, aminek következtében a pigmentek nem szerették azt a falfelületet, amelyre az ecset felvarázsolta őket. Ez az oka annak, hogy a freskónak nem tett jót az idő múlása: sőt, igazából már akkor elkezdett peregni a festék, amikor a mester még el sem készült az alkotással.
Kompozíció és szimbolika
Leonardo da Vinci forradalmi kompozíciót alkotott, eltérve a korabeli konvencióktól. A festmény nem követi a hagyományos, magasztos stílusú, statikus ábrázolásmódot, és nem látható glória sem az apostolok és Jézus feje fölött. A perspektivikus szerkesztés segítségével a művész egy illuzórikus teret hoz létre, vizuálisan folytatja a valós teret, ezzel azt a hatást keltve, hogy az utolsó vacsora színhelye a kolostor ebédlőjének a része.
Da Vinci igazi polihisztor volt, és a matematika világáról is rengeteget tudott. Ezen a festményen a hármas szám bukkan fel, ráadásul több alkalommal is; Da Vinci így fejezte ki tiszteletét a Szentháromság előtt. Az apostolok hármas csoportokban helyezkednek el, ráadásul éppen három ablak van mögöttük és Jézus mögött.
Restaurálás és a modern kor kihívásai
A 20. század végén extenzív, komplex és a művészetkedvelőket és szakértőket egyaránt megosztó restaurációs munkálatokon esett át. Közel húsz éven át tartott, 1999-ben fejezték be. Jelentős mennyiségű koszt és lakkréteget távolítottak el, eközben bézs színű akvarellel pótolták azokat a részeket, amelyek helyreállítása lehetetlennek bizonyult. A művelet kritikusai szerint annyi festéket távolítottak el a renováció során, hogy Leonardo eredeti művének csupán töredéke maradt meg.
Ezzel párhuzamosan a Hollóházi Porcelánmanufaktúra is hasonló kihívásokkal nézett szembe. A kétezres években a nemzetközi piacot egyre inkább elárasztották a tömegtermelés árucikkei, így a kis, kézműves gyárak hátrányba kerültek, végül 2020-ra a több mint 240 éve működő manufaktúra is nehéz gazdasági helyzetbe jutott. A Hollóházi porcelán története azonban nem ért véget, hanem a gyár új tulajdonosának köszönhetően új néven, új célokat tűzött ki.
A hagyomány és az innováció szintézise
A Hollóházi Porcelánmanufaktúra Kft. továbbra is a manufakturális technológiát, a kézi megmunkálást tekinti a gyártás alapjának. A Hollóházi porcelán ismertetőjegye napjainkban is a minőség és a természetesség. Új kollekcióink között egyaránt megtalálható a klasszikus és a modern formavilág, az exkluzív és a hétköznapi dizájn, a díszes és a minimalista dekoráció. A hagyományőrzés mellett nagy hangsúlyt fektetünk az újdonságok bevezetésére, így új profilt keresve elkezdtük az ipari és épületkerámia termékek gyártását is - természetesen itt is biztosítva a művészi színvonalat.
Da Vinci műve túlmutat önmagán, nem csupán a reneszánsz művészet évszázadokat átívelő hatásáról tesz tanúbizonyságot, de kulturális, művészeti ikonként és történelmi látleletként is funkcionál. Az emberiség spirituális és művészeti öröksége; bemutatja az elképesztő alkotói erőnket, de gyarlóságunkat is. Kultúrtörténeti jelentőségű emlékmű, akár a Colosseumhoz vagy a gízai nagy piramishoz is hasonlítható. A Hollóházi Porcelánmanufaktúra hasonlóképpen őrzi a magyar iparművészet értékeit, folyamatosan párbeszédet folytatva a múlttal és a jövővel, biztosítva, hogy a kézműves tradíció a 21. században is fennmaradhasson.