Az inzulinrezisztencia (IR) és a cukorbetegség kezelésében a táplálkozás nem csupán az egészségi állapotot, de az aktuális vércukorszintet is jelentősen befolyásolja. Az inzulin a hasnyálmirigy által termelt hormon, amely segít a vérben lévő glükóznak bejutni az izom-, zsír- és májsejtekbe, tehát szabályozza a véráramban keringő tápanyagok mennyiségét. Amikor szénhidrátot tartalmazó ételt eszünk, a vérben lévő glükóz mennyisége nő, és a hasnyálmirigy sejtjei érzékelik ezt a növekedést, inzulint szabadítva fel. Ha ez az állapot tartósan fennáll, a sejtek ellenállóvá válhatnak az inzulinnal szemben, ami az inzulin koncentráció és a vércukorszint emelkedését eredményezi.
Az alapanyagok kiválasztása és a szénhidrátszámlálás szabályai
Szkladányi-Szabó Lucia, a Cukorbetegközpont dietetikusa szerint a szénhidrátok útvesztőjében való eligazodáshoz elengedhetetlen a mennyiségek és minőségek pontos ismerete. A gabonafélék szénhidráttartalmát minden esetben bele kell számítani a napi szénhidrátkeretbe. Idetartoznak a lisztek, pékáruk, gabonamagvak, és az azokból készített müzlik, pelyhek. Fontos, hogy minden alapanyagot szárazon kell kimérni. Vagyis tészta vagy rizses étel esetében, még főzés előtt, szárazon kell lemérni az elfogyasztandó adagot, és annak kell kiszámolni a szénhidráttartalmát. Ugyanez igaz a reformköretekre is!
Minél rostosabb alapanyagot választunk, annál kedvezőbben illeszkedik a diétába. Bár a barna rizs is számolós, mivel a rosttartalma magasabb, mint a fehér rizsé, fogyasztása javasolt. A durumtészta is kedvezőbb, mint a 4-8 tojásos, fehérlisztből készült száraztészták. Ami például nem számolós, az az útifűmaghéj, a chiamag, a konjac liszt és a bambuszrost liszt.
A zöldségek, húsok és tejtermékek osztályozása
Minden zöldség más! Zöldségeknél egyáltalán nem kell számolni a fejes salátát és egyéb salátaféléket. Ha egy zöldségben 100 gramm mennyiségnél a szénhidráttartalom nem éri el az 5 grammot, akkor nem kell számolni. Ugyanakkor, ha egy étkezés alkalmával 200 grammnál többet fogyasztunk ezekből, akkor bizony már számolunk. A magas keményítőtartalmú (vagyis az 5 grammnál több szénhidrátot tartalmazó) zöldségeket azonban mindig számolni kell. Ilyen például a burgonya, a sütőtök és a hüvelyesek. A gyümölcsök közül pedig mindegyik számolós!
A fehérjék, húsfélék nagy része nem számolós, ugyanakkor oda kell figyelni a húskészítményekre. A felvágottak, párizsik csomagolásának hátoldalát érdemes elolvasni, mert keményítőt, cukrot tartalmazhat, ami máris növeli a szénhidráttartalmát. Húsoknál a belsőségek, kimondottan a máj szénhidráttartalmát kell beleszámolni a napi keretbe. A zsiradékokat (kókuszolaj, lenmagolaj, olívaolaj, vaj) nem kell számolni, mivel főleg zsír vagy olaj komponensből állnak. A tojással is hasonló a helyzet, ennek sem számoljuk a szénhidráttartalmát, ahogyan cukrozatlan, holland kakaóport sem.
A tejtermékeket két csoportra osztjuk. Számolós a tej, a joghurt és a kefir. Ugyanakkor a vaj, a tejszín nem az. A túró szénhidráttartalmát akkor kell számolni, ha egy étkezés alkalmával 100 gramm mennyiségnél többet fogyasztunk. Olajos magvak esetében nem számolós a pisztácia és a mandula, ám ezeket a diétában mérsékelten érdemes fogyasztani, mivel nagy részt zsírokat, olajokat tartalmaznak. A számolós csoportot erősíti a kesudió, a gesztenye, a mák és a földimogyoró.
Az inzulinkezelés és az étkezési ritmus összefüggései
A táplálkozástudomány kimondja, hogy nincs önmagában egészséges vagy egészségtelen étel, csak a táplálkozás egésze lehet előnyös vagy káros. Az élettani inzulinelválasztás jellemzője, hogy a hasnyálmirigy kis mennyiségben termel inzulint az éjszaka folyamán, majd az étkezések alkalmával pontosan annyit, amennyire az étel szénhidráttartalmától függően szükség van. Cukorbetegségben nem csak az egészségi állapotot, de az aktuális vércukorszintet is jelentősen befolyásolja az étel mennyisége, minősége (gyorsan vagy lassan emészthető) és az időzítés.
A gyors hatású inzulinok mintegy fél óra múlva kezdenek hatni, 1,5-2 óra múlva érik el a csúcsot, és 5-6 óra a hatástartamuk. Ezért az ilyen kezelésben részesülők számára napi 6-szori étkezés ajánlott. Akik viszont gyors hatású analóg inzulint adagolnak, azoknak az étkezés előtt közvetlenül kell beadni az inzulint. Lényeges, hogy a két gyors hatású analóg beadása között teljen el 3 óra.
Az inzulinrezisztencia életmódterápiája
Az inzulinrezisztencia kezelésének alappillére az egészséges étrend, így lehet csak a felborult szénhidrát-anyagcserét hosszú távon újra egyensúlyba hozni. Minden IR-esnek oda kell figyelnie a megfelelő alapanyagválasztásra, el kell sajátítani a kalóriák számlálásának tudományát és a szénhidrát elosztását a napi étkezések között. A 160 grammos diéta elnevezése Magyarországon terjedt el leginkább, amely a napi szénhidrátbevitel egyfajta iránymutatása.
7 inzulinrezisztencia diéta tipp
A Mediterrán-étrend folytatása kedvező hatást gyakorol az inzulin- és vércukorszint alakulására. Egy 12 hónapig zajló kutatásból az derült ki, hogy azoknál a személyeknél, akik Mediterrán-diétát folytattak, jelentősen javult a vércukorszint, emellett csökkent és egyenletesebbé vált az inzulinszint. A megfelelő fehérjebevitel ugyanúgy hangsúlyos az IR diéta szempontjából, mint a lassan felszívódó szénhidrátok, valamint a telítetlen zsiradékok bevitele.
Gyakori tévhitek és az étrend-kiegészítők szerepe
Bár a szénhidrátot nem szabad mellőzni, vannak olyan cukrok, melyeket érdemes kerülni. A hagyományos kristálycukor, porcukor mellett a nádcukor, barna cukor és méz fogyasztása sem jó megoldás a cukor helyettesítésére. A legjobb megoldás, ha nem édesítőszereket kezdünk el használni cukor helyett, hanem arra törekszünk, hogy minél kevesebb édes ízű alapanyagot tegyünk az étkezésünkbe. Az étrend-kiegészítők csak az étrend kiegészítését szolgálják, nem pedig az anyagcserezavar elsődleges megoldását. Például a D-vitamin pozitív hatását fedezték fel, ugyanis a megfelelő napi dózist fogyasztók esetében javult a HOMA-IR értéke, csakúgy, mint a cink vagy kalcium megfelelő pótlása esetén.
Az inzulinrezisztencia nemcsak gyógyszerrel kezelhető, az életmódterápia kulcsfontosságú. A fokozatosság elvét betartva megkönnyíthetjük az átállást az új étrendre, idővel pedig rutinosan kiigazodhatunk a táplálkozás útvesztőjében. A rendszerezett, naponta legalább 3-5x-i, kisétkezésekkel kiegészített étkezés segítségével a szénhidrátfelszívódás egyenletes lesz, ezáltal elkerülhetők a túlzott mértékben megemelkedő vagy éppen leeső vércukor-, valamint inzulinértékek. Mivel az IR étrend rostban gazdag, ezért kiemelten fontos a megfelelő mennyiségű víz fogyasztása is, hogy megelőzzük a puffadást és a székrekedést.