Magyarország diótermesztése mélyen gyökerezik a múltban, de a modern kihívásokra innovatív megoldásokkal reagál. Az ágazat szereplői a hagyományos termesztési módszereket ötvözik a legújabb technológiákkal, hogy versenyképesek maradjanak a globális piacon. A hazai diótermesztés története, jelenlegi állapota és a jövőbeni kilátások átfogó képet adnak erről a különleges mezőgazdasági ágról.
A diótermesztés története és fejlődése az állami gazdaságokban
Az 1950-es éveket a kemény tervutasítás, a központi programok merev végrehajtása jellemezte az állami gazdaságok területén. A Balatonboglári Állami Gazdaság is gyümölcstermesztésre lett kijelölve akkoriban, és sok más gyümölcsfaj mellett kötelesek voltak nagy területen diót is telepíteni. Annak érdekében, hogy a nagyléptékű elvárásoknak - a tervutasításnak - eleget tegyenek, egymástól jó távol, 20x10 m-re ültettek egy-egy diócsemetét. Ez a távolság biztosította a terület nagyságát. Természetesen magoncokat használtak, mivel hazai fajtadiók még nem voltak, és a vegyes magoncpopuláció képviselte a kor fejlettségi színvonalát. Így kezdett az állami gazdaság diót termelni.
A szakemberek menet közben szerezték a tapasztalatokat, folyamatosan és állandóan korszerűsítették az ültetvényt, és állami pénzből komplett diófeldolgozó technológiát honosítottak. A 90-es évek elejének privatizációs időszaka után is a volt állami gazdaság szakemberei kezelik az egykori állami gazdasági ültetvényt, három tulajdonosi körben, amelyek mindegyike újabb telepítésekkel bizonyította a dióhoz való hűségét. A dióültetvény idősebb része Pusztaszentgyörgy határában található.
A Juglans Hungária Kft. és a kaliforniai rendszerű technológia
A hazai diótermelők közül a Juglans Hungária Kft. a legnagyobb, Lengyeltótiban. Ők a valamikori balatonboglári gazdaság diósából privatizált, valamint az azóta telepített mintegy 250 hektáros dióültetvényen gazdálkodnak. Komplett, kaliforniai rendszerű technológiájuk van, rendszeres tanácskozásokat és bemutatókat tartanak.
A diószüret során rázógép is munkában van Lengyeltótiban. Ez a gép a talajra rázza a diótermést. Az előtérben egy ritkaságszámba menő diófajta, a Milotai 14-es fája is látható. Sajnos, ez a korszerű gép is a gépkezelőkön kívül 10 ember munkáját igényli. A dió a ponyván kívülre is eshet, különösen az idős diófák lombjának körmérete, amely gyakran nagyobb, mint a ponyváé.
A beszállított dió konténeres tárolásra kerül. A buroktalanítóból kikerülő dió rövid szállítószalagon halad át a második mosógép felé. A szalag mellett álló két dolgozó a törött, a burkos, a fekete szemeket dobálja ki konténerbe. A három szárítótartály felül nyitott, itt távozik el az alul betáplált, nedvességet felvett meleg levegő. A tegnap betáplált tartály diói mára már száraznak tűnnek. A szárított dió konténeres tárolásra kerül. A következő munkafázis a gépi kalibrálás és a kézi válogatás.
A konténerürítő borítja a diót a felhordó szalagra, és a magasban kétoldalt elhelyezett kerek, lyukas kalibráló hengerek méret szerint szortírozva ejtik a kézi válogató szalagokhoz. Ezekhez a személyzet két oldalról állhat hozzá, és a középen futó szalagra dobálja a talált fekete, törött, értéktelen szemeket.
Modern formavilágú tetők részletképzése
A Boglár-Kert dióüzemének tevékenysége és kihívásai
A Boglár-Kert legfontosabb terméke a dió. Gara Miklós fáradhatatlan vezetői tevékenysége az ország egyik legelismertebb diós üzemét hozta létre, amelyen a magas szakmai színvonal látszik. Az erdő közelsége erdei kártevő rovarok, például cserebogarak veszélyét is felveti. Ezért a növényvédelem gondos, a gomba és a baktérium elleni védelmet rovarok elleni védelemmel kombinálják. Az üzem főleg héjas diót értékesít.
A bakonyi dióültetvény története és a jogi nehézségek
A Bakonyban elhelyezkedő, 140 hektáros ültetvényre több mint 30 ezer diófát telepített az eredeti tulajdonos a 2000-es évek eleje óta. A Romándon és Bakonygyiróton fekvő területnek egy csaknem 50 hektáros részét szerezték meg a vádak szerint jogellenesen egy büntetőügy szereplői. Egy személyre azért lehetett szükség, mert lakóhelye, valamint az, hogy az ültetvény megszerzése előtt két hónappal bekerült a földművesek nyilvántartásába, feljogosította arra, hogy a földekre licitáljon. Ugyanakkor az ügyészség szerint a terület megvásárlására és önerőből történő művelésére nem volt képes, ráadásul a gazdálkodásból eredő jövedelme, vagyona meg sem közelítette az ültetvény vételárát.
A több mint 140 hektárnyi ültetvényt a 2000-es évek elején kezdte el kialakítani Molnár Pál, aki azzal, hogy 2011-re a terület nagy részén, 130 hektáron telepített diófákat, Magyarország egyik legnagyobb dióültetvényét hozta létre. Molnár szerint az ültetvénye megtervezése és telepítése idején a világon ismert legjobb diótermesztési technológiákat használták fel. Ennek része a többi közt egy föld alatti öntözőrendszer, amely csepegtetéses technikával látja el vízzel a fákat. A gazda szerint az üzleti tervei arról szóltak, hogy az ültetvény csúcsterméshozama akár ötszáz tonna lesz évente. Ez mai árakon számolva 400-500 millió forint értékű termést jelent. Ez az elsődleges termelésű érték, vagyis a nem feldolgozott termésre vonatkozik. Ugyanakkor Molnár arról is beszélt, hogy a terméshozam elmaradt a várakozásoktól, ennek okait az alacsonyabb talajértékben és a fagyveszélyben látja, mint elmondta, az elmúlt hat évben ötször érte fagykár az ültetvényt.
Az ültetvényen a tulajdonos jelentős fejlesztéseket hajtott végre, elmondása alapján összességében a fák telepítése is több száz millió forintjába került. A fejlesztések során számos európai uniós pályázatot is elnyert. Ezek részeként egy több mint ötezer négyzetméteres, komplex feldolgozó üzemet is létrehoztak a területen, melynek bekerülési értéke nagyjából egymilliárd forint volt Molnár szerint, amihez az Európai Unió 325 millió forinttal járult hozzá 2008-ban. A feldolgozó felépítéséhez hitelt is felvett a tulajdonos, később éppen ez okozta a gondot, illetve az, hogy Molnár Pál elmondása szerint 2012 és 2015 között a már megszűnt Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (jogutódja a Magyar Államkincstár) minden nekik járó támogatás folyósítását visszatartotta, érdemi indokok nélkül. Azt is, ami az építési beruházás utolsó részlete lett volna. A visszatartott összeg körülbelül százmillió forint volt. Ez a több párhuzamos fejlesztést is futtató tulajdonosnak, illetve cégének, a Bakony Dió Kft.-nek akkora problémát okozott, hogy minden igyekezet és reorganizációs terv ellenére a társaság 2017-ben felszámolási eljárás alá került.
Az Agricolae Kft. tevékenysége és az innováció
Az Agricolae Kft. 1998-ban kezdte meg működését családi vállalkozásként. Céljuk a szatmári térségben és környékén található zöldség-gyümölcs és diótermés legrövidebb úton történő feldolgozása, exportálása, illetve a termelők tevékenységének összehangolása, áruik biztos piacra juttatása. A nagykereskedelmi tevékenységük időközben gyümölcsfeldolgozással bővült: lekvárok, befőttek, gyümölcsvelő és aszeptikus gyümölcsvelő termékek, sütésálló ízek, töltelékek készítése. Felvásárolják és maguk is megtermelik a minőségi alapanyagokat: cseresznye, meggy, szilva, alma, körte, birsalma, sárgabarack, szamóca, málna, áfonya, kökény, fekete- és piros ribizli, dió (héjas és tört). Ezeket a gyümölcsöket, illetve az ezekből készült termékeket belföldi és export piacokon egyaránt értékesítik.
Nagy hangsúlyt fektetnek a gyártóüzemük fejlesztésére, karbantartására, illetve kutatás-fejlesztési projektekben is aktív részt vállalnak. Az új eljárásokkal készült lekvárok, gyümölcsvelők kifejlesztésével szeretnének lépéselőnyre szert tenni a konkurens gyártó cégekkel szemben. Minden munkafázisban a modern berendezések és eljárások révén érik el a partnereik által elvárt magas színvonalat. Termékeikre a kiváló minőség, kellemes és felejthetetlen íz, valamint tájaink egyedi jellegzetességeiből eredő zamat jellemző.
Konzervipari feldolgozás során a szedést követően a gyümölcsöket 2 órán belül beszállítják az üzembe, majd gondos tisztítás, válogatás és magozás után használják fel. Fő termékük a szilvalekvár, de almából, meggyből, szamócából, áfonyából, málnából és sárgabarackból is készítenek lekvárt. A hagyományos lekvárfőzés értékeit megtartva, de annak technikai hiányosságait kiegészítve készítik el a lekvárt gömbvákuum üstös technológiával. Ennek köszönhetően a lekvárt 100 °C helyett 50 °C-on főzik, így megmaradnak benne a vitaminok, illetve íz-illataromák, magas gyümölcstartalmat és gazdag ízvilágot eredményezve. Ezt a rendszert még tovább fejlesztik, kibővítik aroma visszanyerő képességgel is, hogy tovább tudják fokozni az elkészült termékek illat- és ízélményét. Feldolgozott termékeik között ma már megtalálható kiskereskedelmi kiszerelésű „Szatmár Íze Biró” márkanév alatt futó lekvárcsaládjuk, ami magyar- és hazai termék védjeggyel rendelkezik.
Modernizáció és telephelyi fejlesztések
Az ULO rendszer szerint működtetett hűtőházukat 2008-ban adták át, mely világszerte az egyik legfejlettebb technológiának számít. Majd 2013-ban tovább korszerűsítették üzemük gépparkját, energetikai eszközeiket, logisztikai gépparkjukat és telephelyi optimalizált elosztórendszerüket, amivel gyorsan és rugalmasan tudják partnereiket friss áruval kiszolgálni. Az 1500 tonna kapacitású létesítményben, továbbá újonnan létrehozott telephelyeiken a tagjaik által megtermelt zöldség és gyümölcs szakszerű tárolását biztosítják. A jánkmajtisi telephelyük összterülete 10.919 m², 3 hűtőtároló területe 400 m², gyártó részleg 2750 m². A cégcsoport új beruházásai révén tovább bővült hűtőházakkal - a hűtőházakon belül 2x100 tonna kapacitású fagyasztóval, valamint 2x500 tonna kapacitású temperált légterű tárolóval, ami hűt és fűt is. Minden munkafázisban a modern berendezések és eljárások révén érik el a partnereik által elvárt magas minőséget, a feldolgozó üzemi fejlesztéseik, technikai, technológiai korszerűsítéseik, magozógép, töltőgép, szilvaosztályozó, göngyöleg és csomagoló gépsor, lézerválogató és diótörő gép is ezt segíti. Az étkezési célú friss alma tartósítását Smart Fresh gázzal végzik (blokkolja a gyümölcs érését, és a rothadásért felelős etilén képződését), ULO rendszerű hűtőházaikban.
Kutatás-fejlesztési projektek és a dió élettani hatásai
Nagy innovációs beruházás keretében pályázati forrás segítségével a térség egyik meghatározó növényének, a diónak, azon belül a dióbélnek az élettani hatásait is vizsgálhatják. A kutatás-fejlesztési projekt elsődleges célja egy új termékcsalád (dióolaj és diókrém) előállítása és bevezetése a hazai és külföldi piacokra, a gyártására alkalmas technológia létrehozásával. A Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem (MATE) Élelmiszer-tudományi és Technológiai Intézetének, és a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának kutatócsoportjával működnek együtt. Az így létrejött tudományos eredmények a cég saját szellemi tulajdonát képezik, ezzel is alátámasztva, hogy a helyi dió mennyire sokoldalúan felhasználható, egészséges élelmiszer.
A Tranzit-Dió Kft. tapasztalatai és a piaci kihívások
A világon a legszebb dió a Milotai 10, és a többi magyar fajta külleme is kedvező, ami jót tett a hírnevüknek. Kereskedelmi és termelői tapasztalatokról is beszámolt a rendezvényen Szabó Péter, a Tranzit-Dió Kft. ügyvezetője. Saját ültetvényeik 1973-ban, illetve az 1990-es évek közepén létesültek. Az idős ültetvényben Milotai 10 és Alsószentiváni 117 terem. A több mint 60 hektáron 35 éves korban ritkították meg az ültetvényt, és mostanában megint csökken a hozama.
Napjainkra drámaian megváltozott a dió piaci helyzete, miután Kína is elkezdett exportálni. Tíz évvel ezelőtt szárnyalt a piac, úgy tűnt, nem tudunk annyit termelni, mint amennyit el lehetne adni. Azonban elveszítettük a magyar dió koraiságából eredő előnyünket, amikor már május-júniusban megjelent Európában az ausztrál dió. A következő csapás 3-4 évvel ezelőtt Kína piacra lépése volt, ami lenyomta az árakat. Mindezek tetejébe érkezett a koronavírus-járvány, és azóta az ár lett a legfontosabb szempont a dió piacán is. Válaszul sürgősen növelni kell a hozamokat a magyar diótermesztésben is, hangsúlyozta Szabó Péter. Országosan a termésátlag nem éri el az egy tonnát hektáronként, igaz, ebben benne vannak a fiatal és a nem gondozott ültetvények is. Az országos termés az utóbbi években 6000-6400 tonna körül alakult. Ezzel a világon a 33. legnagyobb diótermelő Kína 1,4 millió tonnával, majd az USA következik több mint 600 ezer tonnával, és Chile áll a harmadik helyen megközelítőleg 200 ezer tonnás terméssel. Ez a Tranzit Diónál körülbelül 70%-os arányt tesz ki. A költségek 10-15%-kal emelkedtek, ennek ellenére a dió átvételi ára valószínűleg csökken, mert nem lehet jó áron exportálni, mondta Szabó Péter. Véleménye szerint a hazai támogatási rendszer nem ösztönzi a gazdákat arra, hogy jó színvonalon termesszenek gyümölcsöt, inkább a támogatások megszerzésére törekednek helyette.
Modern metszési technikák és a jövő
A bemutatón láthattuk a Drone Agro Kft. permeteződrónját, majd a pölöskei kísérleti diós metszéséről Szili Ferenc állomásvezető elmondta, hogy kétszer is metszenek nyáron. Először június végéig bezárólag, majd augusztusban, amikor már a növekedés mérséklése a cél. Óriási a különbség a fajták növekedési erélye, elágazódási hajlama közt, amit még jobban figyelembe kell venniük. Számítani kell a hajtások visszaszáradására is. Az a cél, hogy négy év után már síkfalmetszővel tartsák fenn az ültetvényt. Olaszországban az intenzív diósokat háromévente síkfalmetszik, váltott oldalon.
Modern formavilágú tetők részletképzése
tags: #jankmajtis #dio #ultetveny