A kakaópor nemcsak az élelmiszeripar fontos alapanyaga, hanem sokak esetében a mindennapi étkezések gyakori eleme is, hiszen fogyasztható italként, használható sütemények készítéséhez, és nem utolsó sorban a csokoládé elsődleges összetevője is. Közkedveltsége ellenére azonban az előállítása nem feltétlenül ismert. Gyerekként biztosan kevesen gondoltunk bele abba, hogy a kakaó fán nő. Hiszen annyi minden nem nő fán! Nincsen például gumicukorfa, nincs pudingfa, és - ha csak a karácsonyfát nem tekintjük annak - bizony szaloncukorfa sincsen. Bár a kakaó a kakaófa „terméke”, a fáról még nem az jön le, amit a zacskós kakaóban találunk. Ugyanígy a csokoládéig, vagy a fehér csokiig vezető út is hosszú.
A kakaót már kb. 3000 éve ismeri és fogyasztja az emberiség. Vélhetően Mexikóból származik, és az 1600-as években jelent meg Európában. A kakaófa tudományos elnevezése - Theobroma cacao - pontosan megfelel az „istenek eledele” elnevezésnek, amely görög theósz (isten) és broma (étel) szóösszetételből ered. A kakaó manapság is töretlen népszerűségnek örvend. Igaz ugyan, hogy Carl von Linné svéd botanikus csak a 18. században alakította ki kettős nevezéktanát, számos közkeletű vélekedéssel ellentétben ekkortól és neki köszönheti a trópusi fa jólcsengő nevét. A kakaó azonban már jóval Kr. e. 1500 tájékán is valódi kincsnek számított őshazájában. Magja például fizetőeszközként is szolgált. Maga a kakaó szó a közép-amerikai mixe-zoque nyelvek valamelyikéből került át előbb a maják, majd az aztékok nyelvébe, és terjedt el világszerte.
A kakaófa és a kakaóbab eredete
A kakaó (Theobroma cacao) a mályvafélék (Malvaceae) család Bytnerioideae alcsaládjának tagja. A növény az idősebb, 2-3 éves fás részeken hozza a hímnős virágait (ezt kauliflóriának nevezik, vagyis törzs(ön)virágzásnak vagy ágvirágzásnak), amelyeket rovarok poroznak be (ritka esetekben önbeporzás is lehetséges). Az amerikai kontinensről, az Amazonas és Orinoco ártéri erdeiből még néhány megfelelő klímájú termőterületre vándorolt az akár 12-15 méteres magasságot is elérő kakaófa (a kisebb cserjék 4-5 méterre nőnek), amely a gazdag táptalajt és a sok esőt kedveli. A kakaófa kb. 15 méter magasra is megnő, de intenzív termesztésben csak 4-5 m-esre növekszik, így könnyebb is betakarítani.
A kakaóbab valóban rendszeres termesztése a Kr. e. XV. századra nyúlik vissza. A dél-amerikai kontinensen, az Amazonas és Orinoco ártereinek vidékén az egyik legősibb civilizáció, a maják kezdték használni tudatosan a kakaófa termését, élénkítő és gyógyhatást tulajdonítottak neki. A maják már kr.e. 1500 körül termesztették, és számos formában fogyasztották. A kakaóbab olyannyira fontos szerepet töltött be, hogy néha fizetőeszközként is használták. Az indiánok többféle kakaóitalt ismertek. Ezek egyikét - a sokoatl nevűt - kakaóból, keményítőben gazdag lisztből, mézből, illetve fűszerekből készítették vízzel. A sokoatl szó navatl nyelven (ez gyakorlatilag az azték nyelv) azt jelenti, hogy ‘habos víz’.
A kakaó elsősorban az Egyenlítő környékén, az északi és déli 10. szélességi körök közti területeken termesztik, világviszonylatban kb. 8,5 millió hektáron. Főbb termelői közé tartozik Elefántcsontpart, Ghána, Indonézia és Nigéria, a hagyományos termesztéssel pedig még Brazíliában és Ecuadorban is foglalkoznak. Legnagyobb importőrök az Egyesült Államok (40%) és az Európai Unió (43%), azon belül is Hollandia.
A kakaótermesztés és szüret
A virágok egész évben nyílhatnak, de nem hoznak folyamatosan termést, így minden évben maximum egy vagy két szüretre lehet számítani: októbertől-decemberig és március-április hónapokban. A kakaófa parányi virágaiból 5-6 hónap alatt fejlődik ki a szüretre érett kakaó gyümölcs. A trópusi kakaócserje gyümölcsének fermentált, szárított magja a kakaóbab. Egész évben virágzik és folyamatosan terem. A termése kb. 20 cm hosszú, baseball labdára emlékeztető alakú. A húsos magbelsőben 40-60 kakaóbab található. Éretlen formában a termés csonthéj színű, az érés folyamán sötétedik, fajtától függően vöröses-bordós-lilás árnyalatot is felvehet.
A kakaófa hosszúkás gyümölcsét a mai napig kézi erővel szüretelik. A szüretelők hosszú nyelű késekkel levágják a fáról a termést, majd félbehasítják és kiszedik belőlük a bézs színű kakaóbabokat. A friss kakaóbab gyakorlatilag fogyasztásra alkalmatlan. Ezért az érett termésből kinyert magokat termőterületén jobbára banánlevelek alatt vagy lefedett, lyukakkal ellátott ládákban napokig izzasztják.
Kakaóbab helyett kakaósejtkultúra: a jővő csokiját tartályokban főzik?
A kakaóbab fajtái és minősége
A kakaóbab világkereskedelmi választéka igen széles. Alapvetően két fajtája adja a termesztés döntő többségét, a finomabb, de kisebb termésátlagú Criollo, és a bőven termő Forastero. Az egyéb hibridek e két fajta keresztezéséből jöttek létre, de jelentőségük nem éri el az alapfajtákét. A legjobb minőségű a Criollo fajta, de sajnos éppen ez a legkevésbé ellenálló a betegségekkel szemben, ezért a világ kakaóbab-termelésének mindössze 10-15%-át teszi ki. Európában a legkedveltebb a Venezuelában őshonos kakaófajta, a criollo (’kreol’), de az Amazonas-esőerdeiben termő forastero is igen jó minőségű és népszerű - gyakorlatilag minden egyéb fajta e kettőre vezethető vissza. A Forastero sokkal szívósabb fajta, jobban ellenáll a betegségeknek, nagyobb a hozama. A világ kakaótermésének 80%-át ez a fajta adja, a legtöbb csokoládé ebből készül.
A kakaóbab feldolgozása: a fermentálástól a kakaóporig
Az érett termést leszedve, a magbelsőt a magokkal ott helyben, azonnal eltávolítják és a fermentálás helyszínére szállítják. Ez azért történik, mert nagyon érzékeny, ütésre, nyomásra gyorsan nem kívánt mikrobiális folyamatok indulnak el, ami rothadáshoz vezet. Fontos a gyorsaság még az miatt is, mivel a babok hamar csírázásnak indulnak. Ez a feldolgozás legfontosabb lépése. Ennek menete határozza meg alapvetően a végtermék karakterét. A tradicionális feldolgozás szerint a babokat banánlevélre halmozva erjesztik, fermentálják. A babok a levegőn bézsről bíborra színeződnek, majd az erjesztést követően színük sötétbarnára változik.
A trópusi viszonyok között a húsos, lédús magbelső erjedése gyorsan megindul, és 4-8 nap alatt lezajlik. A Criolló gyorsabban, a Forastero 7-8 nap alatt erjed le. A folyamat során a gyümölcshúsban található cukorból alkoholok képződnek, amelynek egy része szerves savakká, leginkább ecetsavvá oxidálódnak. Az alkoholok és a szerves savak észtereket képeznek, amelyek alapvetően meghatározzák a kialakuló íz-, és illatanyagokat. Fontos, hogy az erjedés alatt a fölösleges folyadék elvezetésre kerüljön, mert a pangó folyadékterekben kialakuló folyamatok rontják a végtermék minőségét. Szintén fontos a folyamatos mozgatás, amely az oxidáció gyors és eredményes lezajlását garantálja, illetve meggátolja a rothadásos folyamatokat. Az erjedés végére a babok színe sötétlilára, a magbelsője közép-barnára változik.
Fermentálás után a babot megszárítják, a nagyjából 50%-os víztartalmát 5-7%-ra csökkentik. Történhet hagyományosan napon, de elterjedtek a szárítóberendezések is. Lényeg a víztartalmat 7% alá kell szorítani. Ez folyamatos mozgatással biztosítható. A termék színe folyamatosan mélyül, a kialakult szín stabilizálódik. A megszáradt kakaóbabot szellős zsákokba rakják, osztályozzák. Ez már az alap termék, a nyers kakaóbab.
Európában a már fermentált és szárított kakaóbabot dolgozzák fel. A gyárba érkezve a babot tisztítják, osztályozzák, majd pörköléssel tovább csökkentik a víztartalmát. Az üzemekben megtisztítják a babokat és eltávolítják róluk a héjmaradékokat, majd fajtától függően 99-140 ⁰C-on pörkölik. E folyamat időtartama 30 perc és 2 óra közötti. Az egész eljárás alatt a levegő hőmérséklete kb.130 C. A pörkölés kényes művelet. A jobb minőségű, helyesen fermentált kakaóbab nem tartalmaz olyan idegen íz- és szaganyagot, amelyet a feldolgozásnak ebben a fázisában pörköléssel kellene korrigálni. A gyengébb minőségű kakaóbabok ízvilágát 100°C feletti hőkezeléssel javítják. A pörkölést követően a babokat megzúzzák, és a héjdarabkákat a kakaó „nib”-től szétválasztják. Az így kinyert kakaó „nib”-eket megőrlik.
Ezt követően a kakaóbabokat porrá őrlik. A tisztított magokat még melegen őrlik, így lesz a babból képlékeny kakaómassza. A kakaómasszából préseléssel eltávolítják a zsírt. Ezzel a művelettel állítják elő a kakaóvajat. A kinyert zsiradék maga a kakaóvaj (a fehér csokoládék egyetlen kakaótartalmú alkotórésze!), amelyet nem csupán az élelmiszeriparban, de kozmetikai szerek előállításánál is hasznosítanak. A kakaóbabból kinyert, halványszínű, ehető növényi zsír a kakaóvaj, amely 28~30°C-ig is tartalmaz szilárd fázist, de testhőmérsékleten (kb. 36°C) már teljesen eltűnik.
Az eljárás során visszamaradt szárazanyag pedig az ún. kakaópogácsában, 10-20% zsír van. A megmaradt, pogácsává préselt massza zsírtartalma még mindig 20 százalék körüli, és közel 14 százalék fehérjét tartalmaz. Ezt aztán tovább szárítják, majd őrlik. Így készül a kakaópor.
A kakaópor fajtái: natúr, holland és fekete
A kakaópor nem egy egységes alapanyag, a különböző típusai között sok féle eltérés található, amelyeket a sütés és főzés során érdemes figyelembe venni. A természetes és a holland eljárással készült kakaóporok sajátos íz- és színjegyekkel rendelkeznek, amelyek befolyásolják ételeid végső ízét. A kakaópor a kakaóbabok kezelésének mellékterméke, amely gazdag ízű és sokoldalú összetevő a sütésben. A kakaópor zsírtartalma változó, a különböző fajták akár 12-24% kakaóvajat is tartalmazhatnak. Az Egyesült Államokban a leggyakoribb zsírtartalom körülbelül 12%, míg Európában ez elérheti a 20-24%-ot.
Natúr kakaópor
A natúr kakaópor az a kakaóféle, amelyet vegyi anyagokkal nem kezeltek, és a legkevesebb feldolgozási folyamaton ment keresztül. A leggyakrabban a szupermarketekben találkozol vele. A natúr kakaópor színe változó, a kakaóbab forrásának és pörkölési idejének függvényében. Általában a világos sárgásbarna és a sötétbarna árnyalatok között változik. A natúr kakaópor éles és keserű ízét a benne lévő savasság adja, ami körülbelül 5-6 pH között mozog. Mivel kevésbé intenzív a színe, akkor javasolt ha világosabb színű tésztát szeretnél, ám mindezt úgy, hogy a kakaó íze jelen van.
Holland kakaópor
A holland kakaópor népszerű Európában a cukrászatokban, a pékségekben és a háztartásokban egyaránt. Ennek különlegessége abban rejlik, hogy az előállítása során a kakaóbabot enyhe lúggal kezelik, ami semlegesíti a savasságát. A színe a világos vörösesbarnától a sötét vörösbarnáig terjedhet. Az eljárást a Holland van Houten dolgozta ki, innen a holland” jelző. Ez tulajdonképpen egy lúgosító eljárás. A feldolgozás alatt kálium karbonáttal mossák át a kakaóbabot, amely semlegesíti a savasságát. Ettől az eljárástól nyeri el csodás sötétbarna színét, ami egészen a vörösesbarnáig terjedhet. Az íze simább és kevésbé keserű, mint a natúr kakaóporé, mivel a lúgosítás során a savasságot csökkentik. Ezáltal a pH-szint általában 7 vagy annál magasabb, ami kellemes, telt ízt biztosít a sütikben és más édességekben. Az íze sokkal lágyabb lesz tőle és gyakran azonosítják pozitív értelemben vett fás, földes jegyekkel.
A lúgosítás során általában kálium-karbonátot vagy nátrium-karbonátot használnak, ami semlegesíti a kakaó természetes savasságát. Ez a folyamat eredményezi a kakaópor sima, gazdag ízét, mely tökéletesen illeszkedik a süteményekhez és csokoládé desszertekhez.
Fekete kakaópor
Ezen kívül létezik még fekete kakaópor is, amely zsírtartalmában a hollandhoz áll közel, viszont nem lúgosított, így nagyon intenzív fekete színt és kakaós ízt tudsz vele elérni. Vannak egészen sötét holland típusú kakaóporok is, ezek lúgossági foka 8. Nagyon sötét és kesernyés ízű, ilyet találunk pl. az Oreo kekszben is.
Instant kakaóitalpor készítése
Az alapanyagokat (kakaópor, cukor, emulgeálószer, só, esetleg vitaminok, ásványi anyagok és aromák) a bemérő tartályba adagolják az egyedi gyártói recept szerint, majd az anyagösszemérés és keverés után gőz hozzáadásával granulátumot képeznek az agglomerálóban. Gőzzel és forró levegővel előszárítják, majd az instantizálás részeként tovább szárítják forró levegő befújásával. A keveréket a hűtési szakaszban 10-12°C fokra hűtik levegő befújásával. A félkész terméket rostálják, így elkészül az instant kakaóitalpor.
Kakaópor a sütésben és főzésben
Ha a recept natúr kakaóport igényel, azt javaslom, hogy te is ragaszkodj hozzá, mivel az íz és a textúra jelentősen eltérhet a hollandétól. A natúr és a holland kakaóporok cseréje nem mindig egyszerű feladat. Ha a recept savas összetevőket, például sütőport vagy szódabikarbónát tartalmaz, a természetes kakaópor használata elengedhetetlen, mivel a recepten alapuló savanyúsága aktiválja a kémiai folyamatot.
Ha a recept nem specifikálja, hogy melyik kakaóport használd, érdemes először megnézni, hogy az író amerikai vagy európai. Az amerikai receptek többsége a természetes kakaóport használja, míg az európaiak a holland jellegűt preferálják. Ha kakaóport használsz a sütés során, érdemes tisztában lenned azzal, hogy a kiválasztott típusa milyen hatással lesz az elkészült édességedre. A natúr változat savasabb, tehát jobban reagál a sütőszódával, míg a holland kakaópor lágyabb és gazdagabb ízű, hiszen semlegesítik az aciditását. Mielőtt bármilyen receptben felhasználod bármelyik változatot, fontos megérteni, hogy a savas kémhatás melyik sütési összetevővel lép interakcióba, már ha egyáltalán megteszi.
Kémiai emelőszerek és kakaópor
- Sütőpor: A sütőpor több összetevőt tartalmaz, köztük savat és bázist is. Amikor nedvességgel érintkezik, reakcióba lép, és buborékokat képez, így megemeli a tésztát. A sütőpor már tartalmazza a szükséges savas összetevőt, ezért alkalmazása önállóan is hatékony. Holland kakaóporral működhet, de érdemes plusz savas hozzávalót (pl. joghurt, citromlé, ecet) is keverni.
- Szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát): Ez is egy kémiai emelőszer, amely savval reagálva képes buborékokat létrehozni. Pont a sav jelenléte teszi lehetővé a működését, így ha a lúgos közegű holland változattal ezt kioltod, nem lesz megfelelő a végeredmény sem. Ez a változat ugyanis nem segíti a szódabikarbóna reakcióját, mert nincs elég sav a buborékok képzéséhez. A holland kakaóval készült sütemények ezért mindig sütőporral készülnek, mert ez már tartalmaz hozzáadott savat (borkősav), így a könnyű állagú, magasra megnövő süti garantált.
A holland változatot inkább olyan receptekhez ajánlott használni, ahol nem a sav-lúg reakció adja a térfogatot, hanem például a tojás felverése vagy mechanikai levegőzés (pl. piskóták, brownie-k). Amikor kakaóport választasz, fontos figyelembe venni a különbségeket a természetes és a holland feldolgozás között. A megfelelő típus kiválasztása a recepttől függ, amelyben felhasználod. A kakaópor kiválasztásakor több tényezőt is mérlegelned kell. Ezek közé tartozik a zsírtartalom, a szín és az ízprofil. Mindig figyelj az alapanyagok minőségére a legjobb eredmény érdekében!
A kakaópor típusának választása gyakran függ a földrajzi elhelyezkedéstől is. Az Egyesült Államokban a natúr kakaópor elterjedtebb, míg Európában a holland feldolgozású kakaó a kedveltebb. Folyamatosan változhat a piacon elérhető termékek kínálata, ezért érdemes helyi boltokat keresned, ahol a preferenciáidnak megfelelő terméket találhatsz.
A természetes és a holland feldolgozású változatok különböző ízprofilokkal és alkalmazásokkal rendelkeznek a sütés során. Mindig figyelj a receptben megadott típusra, hogy az elvárt ízt és textúrát elérd. A természetes kakaópor a kakaóbabok savasabb és bitreresebb ízvilágával rendelkezik, és pH-értéke 5-6 között van. Ezzel szemben a holland lúgosított, simább és gazdagabb ízű, pH-értéke 7 vagy annál magasabb. A zsírtartalma befolyásolja az íz és az állag végeredményét. A magasabb zsírtartalmú kakaópor gazdagabb és mélyebb ízt biztosít, míg az alacsonyabb zsírtartalmú kakaópor karakteresebb, de savasabb ízületet nyújt.
Kakaó - nem csak desszerthez
A jó minőségű cukrozatlan kakaópor minden háztartásban megtalálható a kamrapolcon vagy a konyhában, kávé és tea helyett sokan kezdik a napot egy csésze kakaóval, de délutáni italként is népszerű - nem csak cukrászdákban. A klasszikus kakaóhoz nem is kell más, mint jó minőségű kakaópor, forró tej és némi cukor. A forró csokoládék sokféle ízesítéssel készülhetnek. A már klasszikusnak számító vanília és fahéj mellett érdemes kipróbálni egy kevés chilivel vagy kardamommal, esetleg kevés reszelt narancshéjjal is, a kakaóport pedig kiegészítheti vagy felválthatja néhány szelet magas kakaótartalmú csokoládé!
Bár a kakaó elsősorban édességeket ízesít, ha nem cukor társul hozzá, különleges főételek is megbolondíthatóak vele. Előfordul, hogy frissen gyúrt tésztát ízesítenek vele, amelyhez aztán rokfortos sajtmártást kínálnak, de sütőben sült zöldségekre is kerülhet belőle egy kevés. A dél-olasz és azték konyha fúziójának is tekinthető recept igazi ínyencfogás.
Kakaós receptek
Gnocchi sajttal és kakaóval
Hozzávalók 4 személyre:
- 50 dkg gnocchi (saját készítésű vagy félkész termék)
- 5 dkg frissen reszelt kemény sajt (parmezán, pecorino vagy grana padano) + 3-4 dkg a tálaláshoz
- 5 dkg reszelt Anikó sajt
- 3 dkg nagy szemű mazsola
- 2 dkg jó minőségű olvasztott vaj
- 1 citrom reszelt héja
- 1 evőkanál jó minőségű cukrozatlan kakaópor
- késhegynyi fahéj
- tengeri só és bors - ízlés szerint
Elkészítés: A gnocchit lobogó sós vízben kifőzzük. A kétféle sajtot, kakaót és a többi hozzávalót egy tálban alaposan elkeverjük. A leszűrt, még forró gnocchit beleforgatjuk. Kevés reszelt sajttal megszórva azonnal kínáljuk.
Chantilly krém - kakaóval és idénygyümölccsel
Hozzávalók 4 személyre:
- 4 dl hideg habtejszín
- 2 csapott evőkanál vaníliás porcukor
- 1 csapott evőkanál jó minőségű cukrozatlan kakaópor
- 20 dkg idénygyümölcs (málna, cseresznye, meggy, körte, szőlő - aminek épp szezonja van)
Elkészítés: A hideg tejszínt elektromos habverővel verni kezdjük, mikor szilárdulni kezd, óvatosan beleszitáljuk a kakaóport és a vaníliás porcukrot. Folyamatos keverés mellett 4-5 perc alatt kemény habbá verjük. 4 szép gyümölcsöt félreteszünk a díszítéshez. 4 öblös pohárban elosztjuk a gyümölcs felét, majd rákanalazzuk a krém felét, ezt még egyszer megismételjük. Minden pohár tetejét gyümölccsel díszítünk. Ha van rá lehetőségünk, érdemes 15-20 percet pihentetni a hűtőszekrényben. Önálló desszertként vagy édes teasüteménnyel kínáljuk.
Változat: Ez a krém gyümölcs nélkül kitűnő képviselőfánk vagy omlós tésztakosárka töltésére is!
A kakaó egészségügyi hatásai és hátrányai
Nem véletlenül kezdték el fogyasztani a dél-amerikai őslakók a kakaót: rendkívül gazdag egészséges összetevőkben. A kakaóbab nagy koncentrációban tartalmaz antioxidánsokat és ásványi anyagokat. A kakaóban található polifenol antioxidánsok ugyanazon antioxidáns csoportba tartoznak, mint a zöld tea és a vörösbor antioxidánsai. Ezek az antocianinok (a sötét színű gyümölcsökben megtalálhatók) és a katekinek (a zöld teában megtalálhatók) védik a sejteket a korai oxidációtól vagy a pusztulástól, ezáltal tovább megőrizve a fiatalságunkat. A nyers kakaóban található flavanolok tulajdonképpen egy gyulladáscsökkentő és szívvédő hatású antioxidáns csoport. A tanulmányok azt mutatják, hogy ezek a vegyületek védelmet nyújtanak a szív- és érrendszeri betegségek ellen, csökkenthetik a stroke kockázatát, és javíthatják a vérkeringést is!
A kakaóbab tápanyagokban igen gazdag. A kakaómagvak zsírtartalma 50-60% (gyakorlatilag ez a kakaóvaj), fehérjetartalma 12-16%, keményítőtartalma 7%. Ezenkívül megtalálható benne még számos, a szervezet számára fontos ásványi anyag (kálium, magnézium, kalcium, vas, cink, foszfor, mangán és szelén), valamint koffein, theobromin és cathechin is.
Az ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag nyers kakaó az idegrendszer túlzott stimulálása nélkül képes energiát adni a testnek, így hihetetlenül hosszú távú energiához juthatunk általa! Ha fáradt vagy nem csak energiához juthatsz a nyers kakaópor által, hanem magnéziumhoz is! A magnézium a természetes táplálékforrások közül az egyik legmagasabb koncentrációban a nyers kakaóban található. A magnézium védelmet nyújt a csontritkulás, a 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás ellen. Gazdag kénforrás! A kén jelentős szerepet játszik a kollagén és a kreatin termelődésében, ami nagyon fontos a szép bőrhöz, a fényes hajhoz és az erős körmökhöz is!
Hangulatjavító hatások
Azokon a napokon, amikor egy kis extra boldogságot keresel, a nyers kakaó az egyik legegészségesebb és leghatékonyabb dolog, amit választhatsz! A nyers kakaó többek között tartalmazza azt a hangulatjavítót is, amit anandamidnak, vagy más néven boldogság molekulának hívnak. A kakaóban található másik hangulatot fokozó vegyület a PEA, vagy más néven a fenetil-amin, amely az endorfinok felszabadulását és a kellemes ópiumszerű neurokémiai anyagok kiváltását idézi elő. Ezek az anyagok gyakran felszabadulnak a testben természetesen is, például amikor beleszeretünk valakibe, vagy éppen szeretkezünk. SEGÍT A HANGULATINGADOZÁS KORDÁBAN TARTÁSÁVAL A kakaó növeli a szerotonin szintet az agyban, ami nem más, mint a jó érzés vegyi anyaga. Például amikor a nők menstruálnak, a szerotonin szintjük gyorsan és drámaian csökken.
Lehetséges káros hatások
A pozitívumok mellett a kakaónak káros hatásai is lehetnek. Ehhez azonban vagy nagy mennyiséget kell ennünk vagy innunk belőle, vagy nagyon gyakran kell fogyasztanunk. A kakaóban található kis mennyiségű koffein mellett a szintén serkentő hatású teobromin is jelen van. Ezek túlzott bevitele idegességet, a szívverés szabálytalanságát, fejfájást és álmatlanságot okozhat. Bár ez viszonylag ritka, de a kakaóra allergiások is lehetünk. A reakciók lehetnek például kiütések, viszketés vagy légzési nehézség.
A kakaó jövője: klímaváltozás és árak
Egyes becslések szerint a 2040 és 2070 közötti időszakra a kakaótermesztésre alkalmas területek kiterjedése a klímaváltozás miatt a felére csökkenhet. A kakaónak speciális körülményekre van szüksége: a legjobb termés akkor várható, ha a napi hőingás kevesebb mint 8 °C, míg az átlaghőmérséklet 20 és 27 °C közötti. A felmelegedés már ma is érezhető hatásai miatt az elmúlt években többszörösére emelkedett a kakaó ára. Persze a klímán túl más tényezők is befolyásolják az árfolyamot.
