A halláskárosodás az egyik leggyakoribb érzékszervi probléma világszerte, amely befolyásolhatja a mindennapi kommunikációt, a munkavégzést és az életminőséget. Mai civilizált világunk a kommunikáción alapul, aminek alapja a jó hallás, emiatt az egyén, aki halláscsökkenésben, hallássérülésben, következményes beszédkárosodásban szenved, az egészséges embertársaival szemben hátrányos helyzetbe kerül. Az információcserén alapuló egyre erősödő versenyhelyzet napjaink jellemzője. Ebből a "versenyből" a halláskárosodásban szenvedő betegek megfelelő orvosi és társadalmi segítség nélkül csak vesztesként kerülhetnek ki. Bár sokan csak az öregedéssel hozzák összefüggésbe, valójában számos oka lehet, és különböző formákban jelentkezhet. Nincs két egyforma hallásvesztés. Van, akinek csak az egyik fülét érinti, van, akinek mindkettőt. A megfelelő megoldás szempontjából kulcsfontosságú lehet ismerni a hallásvesztés típusát és okát.
A hallásromolás, halláscsökkenés probléma nagyságát és jelentőségét támasztják alá azok a megdöbbentő adatok, amely szerint a civilizált világunk 10,7%-ának "idegi jellegű" halláskárosodása, halllácsökkenése, 1,15%-nak teljes hallásvesztése, süketsége van. A hallásromlás gyakori előfordulása miatt az idegi jellegű belsőfül betegségek, halláscsökkenés, süketség, hallásromlás, nagyothallás, halláskárosodás, a leggyakoribb krónikus betegségek közé sorolható. Statisztikai adatok alapján halláscsökkent, süket, hallásromlásban szenvedő, nagyothalló, halláskárosodott betegek száma, sajnos, progresszíven növekszik. 1000 újszülöttből egy gyermek halláscsökkenéssel, halláskárosodással születik. Később az idegi jellegű halláscsökkenés, a 18 év alatti gyerekek közül 1000-ből 17-et, 65 év feletti korosztályból pedig már 314 beteget érint. A 75 év felett, az idősköri hallásromlás, presbyacusis fokozódása miatt a populáció 50%-ának halláskárosodásával kell számolni.
A hallás élettani folyamata és a hang útja
A hallás folyamatának ismertetése során kiderült, hogy a belső fülben lévő szőrsejtek nagyon fontos feladatot végeznek e téren. A hang a fülkagylón keresztül érkezik a fülbe, majd a hallójáraton, dobhártyán és hallócsont láncolaton végig haladva eléri az utolsó hallócsontot, a kengyelt. Ehhez szorosan kapcsolódik az ún. stapedius izom, amely a túl erős mozgásokat korlátozza egy reflex segítségével. A kengyelt és a többi hallócsontot a hanghullámok rezgése mozgatja, amit a belső fülben lévő folyadék felé továbbítva, mozgásba hozza az itt lévő szőrsejteket.
A halláskárosodás több módon is létrejöhet és ez meghatározza a kezelési lehetőségeket is. Ha valamilyen mechanikus akadály miatt nem tud eljutni a hang a belső fülbe, vezetéses típusról beszélünk. Ezzel szemben az idegi eredetű halláscsökkenést a belső fülben található szőrsejtek károsodása, illetve elhalása idézi elő. A szőrsejtek felelősek az információ agy felé történő közvetítésérért, ezért a sérülésének következtében a fül nem képes a hangokat megfelelően érzékelni. A halláskutatás és a hallásjavítás területén a magyar kutatók úttörő szerepet játszottak. Meg kell említenünk Politzer Ádámot, aki még a 19. században alkotott maradandót, valamint Politzer Ádám klinikáján dolgozott Bárány Róbert is, aki a hallás mellett az egyensúlyszerv vizsgálatával foglalkozott és felfedezte az egyensúlyszerv vizsgálatának és kezelésének legújabb módszereit.
A hallásvesztés típusainak osztályozása
A halláscsökkenésnek három fő típusa van: vezetéses, idegi és a kettő kombinációja. A halláskárosodás az a jelenség, amikor az egyén hallóképessége csökken vagy teljesen megszűnik. Ez különböző mértékben és formában jelentkezhet, attól függően, hogy a hallórendszer mely része érintett.
Vezetéses halláscsökkenés (Hypacusis conductiva)
Vezetéses halláscsökkenés akkor következik be, ha a külső fül vagy a középfül sérült működése miatt a hangrezgések nem jutnak be a belső fülbe, a cochleába. Ebben az esetben a hang bevezetésében és a hang felerősítésében van a probléma. A fiatalabb korban jelentkező halláscsökkenés döntően a vezetéses típusba sorolható. Vezetéses halláscsökkenésre és hallásromlásra vezető kóros elváltozások, mint pl. a fülzsír (cerumen) túlzott felgyülemlése, az otosclerosis, vagy a dobhártya károsodása, kilyukadása, kiszakadása (lyukas dobhártya) következtében a hanghullámok nem tudják megfelelő formában elérni a belsőfület. Sajnos látszólag minden fülfájdalom nélkül a gyerekek krónikus vizenyős, savós középfülgyulladása és nyákos középfülgyulladása is ide tartozik.
Érzékszervi-idegi hallásvesztés (Sensorineuralis)
Érzékszervi-idegi hallásvesztés akkor következik be, amikor a belső fül (cochlea) vagy a hallóideg károsodott vagy nem működik megfelelően. Az érzékszervi-idegi hallásvesztés az egyik vagy mindkét fület érintheti. Amikor csak egyik fülben lép fel, egyoldali hallásvesztésről vagy egyoldali siketségről beszélünk. Az esetek 90 százalékában az idősebb korban kialakuló hallásromlás idegi eredetű. Az idegi halláscsökkenések esetében a fül károsodása a csigában lévő szőrsejteknél, a hallóidegnél, vagy a hallásközpontban van. Ez a halláscsökkenés leggyakoribb formája.
Kevert típusú hallásvesztés
A kevert típusú hallásvesztés a vezetéses és az érzékszervi-idegi hallásvesztés kombinációja. Ez a típus általában a külső-, a belső-, és a középfület is érinti. A vezetéses és idegi eredetű, keverék halláscsökkenés kialakulhat például egy krónikus gyulladás következtében is, mely egyaránt károsítja a dobhártyát, a hallócsontokat és a csiga működését. A leggyakoribb kiváltó okok közé a vezetéses és az érzékszervi-idegi hallásvesztés bármely oka tartozhat. Ennek gyógyítása orvosi kezeléssel és hallókészülék használatának együttesével történik.
A halláscsökkenés okai és a kiváltó tényezők
A halláscsökkenés számos tényezőre visszavezethető, amelyek lehetnek veleszületettek vagy szerzettek. Nagyon sokféle okból alakulhat ki halláscsökkenés és hallásromlás. A halláskárosodás oka lehet öröklődő betegség, ami méhen belüli vagy szülés alatti károsodás következménye.
Az életkorral összefüggő halláscsökkenés (presbyacusis) során az idő előrehaladtával a belső fül szőrsejtjei károsodnak. A hallásromlás a szőrsejtek fokozatos pusztulásával, elhalásával magyarázható. Ezen szőrsejtek elhalásának mértéke egyénenként változó. A folyamat sokakkal az ötvenes éveik elején játszódik le, míg másoknál akár 80 éves korban is elhanyagolható az érzékelő szőrsejtek számának csökkenése. A presbyacusisban a hallásérzékenység fokozatos hanyatlása már 18 éves kortól elkezdődik, de tulajdonképpen "kézzelfogható" hallásromlás csak később jelentkezik.
Zajártalom is állhat a háttérben: a felnőttkori halláscsökkenés leggyakoribb oka a zajártalom. Minden erős zajforrás, mint például a famegmunkáló eszközök, nehézgépezet, erős robbanás károsíthatja a belsőfület. Minden 85 decibelnél erősebb zaj károsítja a fület. Zajártalomban a csiga csúcsán lévő szőrsejtek károsodnak, ezért a magas hangok sérülnek. A hallássérüléseket okozhatják vegyszerek és gyógyszerek toxikus hatása (ototoxikus gyógyszerek, egyes antibiotikumok, kemoterápiás szerek), fertőzések, vérellátási zavarok.
A trombózis és a halláscsökkenés között közvetlen összefüggés lehet, különösen a hirtelen fellépő, egyoldali hallásvesztés esetén. A belső fül vérellátását egy rendkívül vékony érrendszer biztosítja, amelynek fő ága a labirintus artéria. Mivel ez egy úgynevezett végartéria, nincs kerülőútja, így ha egy apró vérrög elzárja, a belső fül érzékeny szőrsejtjei pillanatok alatt oxigénhiányos állapotba kerülnek és elhalnak.
A kezeletlen pollenallergia, vagy szénanátha nem csak kellemetlen, hanem idővel komolyabb problémákhoz is vezethet, főleg, ha évekig fennáll. Az egyik legfontosabb következmény, hogy az allergia „lehúzódhat” az alsó légutakba, kialakulhat az allergiás asztma, de nem ritka, hogy például krónikus arcüreggyulladással vagy orrpolippal küzdenek a nem kezelt betegek, ami közvetve a hallójáratok és a középfül állapotát is befolyásolhatja. A horkolás is ide kapcsolódhat: a horkolás sokszor alvási apnoévá fajul, ami már komoly szív-érrendszeri kockázatokat rejt magában, sőt számos szervi működést negatívan befolyásol.
Különleges kórképek és társuló betegségek
Számos betegség és állapot állhat a hallásvesztés hátterében, amelyek diagnosztizálása szakorvosi feladat.
- Menière-betegség: Jellemző tünete a halláscsökkenés. A betegség a belső fül endolymphatikus folyadékegyensúly zavara miatt alakul ki, ami a hártyás labirintus feszülését és működészavarát eredményezi. Ennek következtében időszakos vagy fokozatos halláscsökkenés jelentkezhet, gyakran fülzúgással és szédüléssel kísérve. Csak az Egyesült Államokban 3-5 millióra becsülik a Ménière betegek számát, ami évente 100.000 új esettel szaporodik.
- Fertőzések: Serdülő és fiatal felnőtt korban ugyancsak felléphet halláscsökkenés, melyet a hallóideg vírusos gyulladása okozhat. Kiemelendő a herpes zoster vírusfertőzés, amely a hallóideg mellett az arcideget is érintheti. Ennek következtében az arcizmok bénulása is felléphet (arcidegbénulás, facial parézis). A veleszületett szifilisz is társulhat halláscsökkenéssel a gyermeknél, és ez gyakran a fertőzés későbbi szövődményeként jelentkezik.
- Genetikai és fejlődési rendellenességek: A törpenövés bizonyos formái társulhatnak halláscsökkenéssel, különösen ha a háttérben genetikai szindróma vagy csontfejlődési rendellenesség áll. Például Turner-szindrómában gyakori a szenzorineurális és vezetéses halláscsökkenés.
- Daganatok: Hallászavarok, halláscsökkenés és a hallásromlás hátterében ritkán központi idegrendszeri daganatok is állhatnak (hallóideg daganat, acusticus neurinoma).
- Egyéb összefüggések: A Paget-kór összefügghet a halláscsökkenéssel, ha a betegség a koponyacsontokat érinti. Az ADHD is összefügghet a halláscsökkenés érzetével, de ez legtöbbször nem valódi halláskárosodás, hanem az auditív figyelem zavara.
A hallásvesztés tünetei és felismerése
A hallásvesztés tünetei az érintett személy észlelési képességétől és a halláscsökkenés mértékétől függően eltérőek lehetnek. Gyakran előfordul, hogy nem rögtön tűnik fel a hallás romlása, csak indirekt jelek utalnak a halláscsökkenésre.
A vezetéses hallásvesztésnél a hangok eljutása a belső fülbe akadályozott, ami tompa, halk és torz érzékeléshez vezet. Jellemző a dugulásérzet a fülben, és az érintett saját hangját túl hangosnak érezheti. Érdekes módon ezek a betegek paradox módon könnyebben érthetik meg a beszédet hangosabb környezetben, mivel a háttérzajok is tompítottan jutnak el a fülbe.
Az idegi hallásvesztés a beszédértést nehezíti, tehát az érintett nem, vagy nagyon nehezen ismeri fel a szavakat. A folyamat fokozatosan alakul ki, egyre nehezebben különíti el a beszédet a háttérzajtól, egyre nehezebben hallja meg a magas frekvenciájú hangokat, mint például a madárcsicsergést. Gyakori kísérő tünet a fülzúgás (tinnitus), fülcsengés vagy fülsípolás. Ez sokszor jobban zavarja a beteget, mint maga a halláscsökkenés.
A halláscsökkenés (hypoacusis) mértéke decibel skálán (db skála) mérhető. Az érintett gyakran kéri, hogy ismételjék meg, amit mondanak, vagy túl hangosan hallgatja a televíziót. Telefonbeszélgetés során is nehézségek adódhatnak. Ha a nagyothallás hátterében vírusos herpes zoster fertőzés áll, akkor a fülkagylón és a hallójáratban apró, igen fájdalmas hólyagocskák láthatók.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
A hallás vizsgálata legegyszerűbben hangvilla segítségével történhet. A hangvilla vizsgálat alapján a vezetéses és idegi halláscsökkenést már el lehet különíteni. A hallászavarok kivizsgálása minden esetben fül-orr-gégész feladata. Audiológusa egy audiogramnak nevezett grafikonon térképezi fel az Ön hallásvesztésének típusát és mértékét.
- Tisztahang küszöb vizsgálat (Audiometria): A leggyakoribb hallásvizsgálati módszer, amely a különböző frekvenciájú hangok érzékelésének mérését végzi.
- Tympanometria: A középfül működésének és a dobhártya rugalmasságának vizsgálata. Segít azonosítani a dobhártya vagy a hallócsontok rendellenességeit.
- Otoszkópos vizsgálat: Az orvos megvizsgálja a külső hallójáratot és a dobhártyát, például mikroszkópos fülvizsgálat keretében.
- BERA (Brainstem Evoked Response Audiometry): Az agytörzs hallóidegeinek működését méri, különösen fontos csecsemők és kisgyermekek esetén.
- Képalkotó vizsgálatok: CT vagy MRI vizsgálat szükséges, ha daganat vagy idegrendszeri eltérés gyanúja merül fel.
A gyermekek, csecsemők hallásszűrése kiemelten fontos, mert a vezetéses hallásvesztés kialakulása nagymértékben negatív hatást gyakorol a gyerekek verbális beszédfejlődésére. Veleszületett süketség esetén a gyermek nem reagál a zajokra. Hathónapos korra a csecsemőnek már oda kellene fordulnia a zajokra.
Kezelési stratégiák és terápiás lehetőségek
A kezelés mindig a kiváltó ok függvénye. Általánosságban elmondható, hogy a vezetéses hallásvesztés gyakran átmeneti jellegű és gyógyszeres kezeléssel, műtéttel kezelhető.
Gyógyszeres és infúziós kezelések
A halláscsökkenésre és hallásromlásra az egyik leghatásosabb kezelési eljárás az infúziós terápia. A hirtelen kialakult, és fülzúgással együtt jelentkező halláscsökkenés esetében azonnali infúziós terápia javasolt. Az infúziós terápia során a legfontosabb cél a hallószerv ereinek és folyadék tereinek feltöltése, felfrissítése. A folyadékpótláson túl jelentős mennyiségű esszenciális iont, nyomelemet, ásványi sót, vitamint, és akár gyógyszereket tudunk bejuttatni a szervezetbe. A Revitalcare® infúziós mély hidratáció kúrával a halláscsökkenés, szédüléses tünetek és a fülzúgás is szüntethetők.
Műtéti beavatkozások
- Ventillációs tubus (gromet): Krónikus savós és nyákos középfülgyulladás esetén alkalmazzák, a gyermek hallása ettől azonnal tökéletessé válik.
- Stapedectomia: Az otosclerosis kezelésére szolgáló fülműtét, amellyel a hallócsontláncolat folytonosságát helyreállítják. A hallás már a fülműtét alatt azonnal javul.
- Horkolás elleni műtét: Ha a horkolás alvási apnoévá fajul, célzott műtét jelenthet megoldást.
- Foniátriai kezelés: A hangképzési problémákkal foniáterhez érdemes fordulni, különösen azoknak, akiknek munkaeszközük a hangjuk (énekesek, pedagógusok).
Hallásjavító technológiák
Amennyiben a beteg nem fogadja el a fülműtéti megoldást, vagy idegi eredetű maradandó halláskárosodása van, a hallókészülék az alternatíva. Számos típusú hallókészüléket forgalmaznak ma már:
- Fül mögé illeszthető készülékek: A fülbe helyezett rész egy rugalmas csővel illeszkedik a fül mögötti részhez.
- Hallójárati készülékek: A legmodernebb típusok, amelyek szinte láthatatlanok.
- Zsebbe helyezhető készülékek: Az erősítő dobozt a zsebben hordják a betegek.
- Cochleáris implantátum: Súlyos vagy teljes hallásvesztés esetén alkalmazott sebészeti úton beültetett eszköz, amely közvetlenül stimulálja a hallóideget.
Megelőzés és életmódbeli tanácsok
A halláskárosodás megelőzésének legjobb módja a zajvédelem. Minden 85 decibelnél erősebb zaj károsítja a fület, ezért füldugó vagy zajszűrő fejhallgató használata javasolt zajos környezetben. Fontos a fertőzések megfelelő kezelése és az ototoxikus gyógyszerek kerülése. Az egészséges életmód, például a dohányzás elkerülése és a megfelelő vérkeringés fenntartása is segítheti a hallás megőrzését.
Hallásproblémák esetén nem érdemes halogatni a hallásvizsgálatot, mert korai stádiumban felismerve jobbak a kezelési lehetőségek, nagyobb eséllyel maradandó károsodás nélkül meg lehet szüntetni a halláskárosodást okozó elváltozásokat. A hallásvesztés kezelésével kapcsolatos tanácsokért forduljon hallásgondozó szakemberéhez. Mindig kövesse a használati utasításokat a segédeszközök esetében. A kezelés eredménye változó lehet, és a szakember tájékoztatja Önt a befolyásoló tényezőkről.
tags: #ketoldali #kevert #tipusu #hallasvesztes