A paprika (Capsicum annuum) hazánkban rendkívül népszerű zöldség- és fűszernövény. Szinte nincs is olyan házikert, ahol ne teremne legalább néhány tő étkezési vagy fűszerpaprika, és az elmúlt években a különleges chili fajták is hódítanak. Azonban amilyen népszerű, olyan érzékeny is egyben. A kiültetés utáni levelek elszürkülése számos tényezőre vezethető vissza, amelyek élettani stressztől a komolyabb betegségekig terjedhetnek. Fontos, hogy megértsük ezeket az okokat, hogy időben beavatkozhassunk és megmentsük növényeinket.
1. Élettani okok és környezeti stressz
A paprika, mint hő- és fényigényes növény, nagyon érzékeny a környezeti változásokra. A kiültetés utáni időszak különösen kritikus, mivel a növénynek alkalmazkodnia kell az új körülményekhez.
1.1. Hőmérsékleti sokk
A paprika hőigényes, melegigényesebb, érzékenyebb, mint a paradicsom. A legjobb növekedést a 30 °C-os nappali és 18 °C-os éjjeli hőmérséklet biztosítja, a fagypont alatti hőmérsékletet semmilyen formában nem viseli el, és 10 °C alatt megáll a fejlődésben. Ha közvetlenül kiültetés után a levelek sárgászöldek, és hólyagosak, görbültek, egyenetlen felszínűek, a növény jelzi, hogy fázik. Egyidejűleg a növekedése is lelassul.
Megoldás: Fontos, hogy a paradicsomok kiültetésével ne egyidejűleg ültessük ki a paprikát, hanem később, amikor már melegebb az idő. A beltéren nevelt palántákat, még ha LED növénynevelő lámpával meg is világítottuk, a levelek a kinti napon megperzselődhetnek, pergamen szerűen, foltokban száradnak, ha azonnal kivisszük őket a napra. A palántákat edzeni kell, azaz fokozatosan hozzászoktatni a kinti körülményekhez, mielőtt végleges helyükre kerülnének.
1.2. Vízháztartási problémák
A paprika rendkívül vízigényes növény, de a túlzott vagy elégtelen öntözés egyaránt problémát okozhat.
Túlöntözés: Ha a gyökerek tartósan nedves közegben állnak, a növény nehezebben jut oxigénhez, és a levelek deformálódni kezdenek. Ez különösen gyakori cserepes nevelésnél vagy rosszul szellőző fóliasátorban. A túlöntözés levélvesztést is okozhat a paprikában, a szára puha lesz, esetleg elszíneződik, jelezve a gyökérproblémákat.
Vízhiány/szárazság: A tartós szárazság is gyakori oka a paprika leveleinek pöndörödésének. Amikor a növény nem jut elegendő vízhez, a levelek elkezdenek befelé sodródni, hogy csökkentsék a párologtatást. A szárazság különösen gyorsan jelentkezhet konténeres vagy balkonon nevelt paprikáknál, mert a földjük hamar átforrósodik és kiszárad. A vízhiányos paprika levelei gyakran lankadtabbak, vékonyabbak, a levélszélek pedig felfelé pöndörödhetnek.
Megoldás: A legjobb megoldás az egyenletes vízellátás. A paprika jobban viseli a ritkább, de alapos öntözést, mint a gyakori, kis mennyiségű locsolást. Csak a talaj felső rétegének kiszáradása után öntözzünk, hogy ne teremtsünk ismét kedvező feltételeket a penész kialakulásához. Rendszeresen ellenőrizzük a talaj nedvességét. Fontos, hogy az öntözővíz ne legyen túl hideg, ugyanis a hideg vízzel való öntözéssel megnő a gyökérrendszer károsodásának veszélye. A szoba-hőmérsékletű, állott víz az ideális.
1.3. Fényhiány és túlzott napsütés
A paprika fotofil növény, napi legalább 6-8 óra közvetlen napfényre van szüksége a megfelelő fejlődéshez. Ha a növények nem kapnak elegendő napfényt, a növekedésük lelassulhat, és gyengébb, kevesebb termést hozhatnak. A fényhiány okozhatja a palánták megnyúlását és a levelek sárgulását is.
Leégés: A probléma inkább azokra a régiókra vonatkozik, ahol nagyon aktív nyári napfény van. Azokon a napokon, amikor a napsugarak kritikus mennyiségű energiát hordoznak, a fedetlen bokor, különösen a fiatal palánták, leégést kaphatnak. Forró nyári napokon a paprika levelei sokszor összesodródnak vagy „csónak” alakot vesznek fel. Ezzel próbálják csökkenteni a párologtatást és védeni magukat a kiszáradástól. A tartós hőség azonban már komolyabb gondot is okozhat.
Megoldás: Gondosan tervezzük meg a termesztési helyet, manőverezve a sziszegő nap és a süket árnyék között. Ellenőrizzük, hogy a paprikát napos helyre ültettük-e, és ha szükséges, próbáljuk áthelyezni vagy biztosítani, hogy a környező növények ne árnyékolják le őket.
1.4. Tápanyaghiány
A paprika alapvetően nitrogénből, foszforból és káliumból is nagy mennyiségre van szüksége. Egyéb elemek közül kiemelendő a kalcium és magnézium, ugyanis ezekből nagyobb mennyiségre van szüksége. Az ásványi anyagokban szegény talaj nem fogja tudni kielégíteni a paprika magas tápanyagszükségletét.
- Nitrogénhiány: Az alsó levelektől kezdve zöld színük fokozatosan sárgára változik. Hosszú távú hiány esetén a növény elkezdi elveszíteni a lombozatot.
- Foszforhiány: Az alsó levelek (főleg a fonáki oldalon) haragos zöldek, zöldes barnák, súlyos esetben lilák lesznek.
- Mikroelem-hiány (vas, mangán, cink, bór): Ritkább esetben a fiatal, felső levelek sárgulása is jelezheti.
- Teljes lombozat sárgulása: Fázik a növény, alacsony a léghőmérséklet vagy hideg a talaj, de utalhat általános tápanyaghiányra is.
- Világoszöld palánta levelek: Okozhatja fényhiány, de a sziklevelek kifejlődése után az alacsony talaj-tápanyagtartalom is kiválthatja.
Megoldás: A talajszerkezet javítása rothadt trágya vagy humusz őszi bevezetésével elősegíti a lazább szerkezetet és megelőzi az ásványi anyagok hiányát. A trágya vagy a humusz nitrogénforrásként működik, a fahamu pedig foszforforrásként. A szikleveles fejlettség után a palánta már nemcsak a magból táplálkozik, hanem a gyökérközegből is egyre több tápanyagot vesz fel, ezért szükségessé válik a tápoldatozás. Használjunk jól oldódó, híg (0,2-0,3%-os), foszforgazdag, komplex műtrágyaoldatot. A tápoldat hőmérséklete legfeljebb 1-2 °C-kal lehet alacsonyabb a palántanevelő léghőmérsékleténél.
1.5. Talajminőség és térhiány
A paprika nem szívesen nő savas és nehéz talajban. A szűk körülmények között a növény elkezdi összegabalyodni és rothadni a gyökereit. Ez jelentősen csökkenti a tápanyagellátást, ami számos egyéb problémához vezet, beleértve a levélhullást is.
Megoldás: A nehéz és savanyú talaj szerkezetének javítása érdekében rothadt trágyát vagy humuszt juttassunk ki ősszel. A palántaneveléshez megfelelő méretű, legalább 0,5 literes termesztőtartályt használjunk növényenként.
1.6. Átültetési stressz
Az ültetés során a paprika sok stressznek van kitéve, például a gyökerek megérintése vagy sérülése. Fontos óvatosan eljárni az ültetés során, hogy minimalizáljuk a stresszt. Előfordulhat, hogy a növény a kiültetés után átmenetileg leadja a lombozatát, ez egy természetes reakció.
Megoldás: Kerüljük a késői, 3-4 lombleveles korban történő tűzdelést, mert ekkor sok gyökér leszakadhat és nehezen regenerálódik a palánta. A tűzdelést követően lassan tér magához a növény, sokáig víz- és tápanyaghiány tüneteket mutat. Híg komplex lombtrágyával permetezzük a leveleket.
Paprika ültetése szabadföldbe Goldperger Andrással
2. Betegségek
A paprika leveleinek elszürkülése, sárgulása és deformálódása mögött gyakran betegségek állnak, melyeket vírusok, baktériumok vagy gombák okoznak.
2.1. Vírusos betegségek
A vírusos betegségek a paprika legkomolyabb problémái közé tartoznak, és sajnos nem gyógyíthatók.
2.1.1. Paprika levélbetegségei (Paradicsom bronzfoltosság vírus, TSWV)
Tünetei: A leveleken sárga, később bebarnuló kör alakú foltok láthatók. A hajtáscsúcs lehervad, majd elszárad. A száron sötétbarna foltok jelennek meg. A leveleken sárga, később bebarnuló foltok láthatók, ezek kör alakúak is lehetnek.
Védekezés: Ez a paprika betegség növényházban jelentkezik, a vírust leggyakrabban a nyugati virágtripsz és a dohánytripsz viszi át egyik növényről a másikra. Növényápolási munkák során szövetnedvvel is könnyű fertőzni, ezért a kéz és az eszközök fertőtlenítése elengedhetetlen két növény érintése között.
2.1.2. Paprika mozaikbetegsége
Tünetei: A levélen mozaiktünetek észlelhetők, zöldszínű, vagy sárga „kockás” foltok. A száron gyakran csíkszerű, sötétbarna elhalások vannak. A bogyók kisebbek, dudorosak, felületükön gyakran folt- vagy csíkszerű, sötétbarna elhalások láthatók. A növény növekedésben visszamarad. Ha már palántaneveléskor ráncosodnak a levelek, és zöld- világos zöld mozaikos mintázat tűnik fel, nagyobb a baj, valószínűleg vírusos volt a vetőmag. Ha ugyanezt tapasztaljuk kültéren, miközben a levélfonákon levéltetveket lehet felfedezni, a tetvek vitték rá a paprikára a vírusfertőzést! Akárcsak az emberi fertőzés esetén, a tetvek “nyálával” terjed a vírus, a szívogatással megsebzett leveleken keresztül. Mire a tünetek megjelennek, három-négy héttel a fertőződés után, már az egész növény beteg.
Védekezés: Ezt a betegséget különböző vírusok okozhatják. A tobamovírusok esetében a talaj, illetve a talajba került növényrészek a fertőzési források. Hajtatóházban talajcserét kell végezni legalább háromévente vagy talajfertőtlenítés gőzzel, csak utóbbi esetben kiirtjuk az összes élőlényt a talajból. Csávázott vetőmag-használattal kiiktatható, hogy magról fertőzzön a vírus. Sok paprikafajta már ellenálló a tobamovírusokkal szemben (pl. Bravia RZ F1, Combino RZ F1). Az AMV, CMV és TAV esetében levéltetvek viszik át egyik növényről a másikra, ezért levéltetvek elleni védekezés szükséges. A már megfertőzött növényektől meg kell szabadulni, mert a betegség nem gyógyítható, különösen, ha uborkamozaik vírus okozta a fertőzést. Beteg növények eltávolítása és a higiéniai szabályok betartása.
2.1.3. Paprika fitoplazmás megbetegedései (Stolbur betegség, Paprika törpülés, Paprika törpevírus)
Tünetei: A növények növekedésükben visszamaradnak. Az oldalhajtások rövid ízközűek, sok kis levél csoportosan képződik rajtuk. A levelek elkeskenyednek, szimmetrikusak, gyűrű alakú foltok is kialakulhatnak rajtuk. A levélnyél vagy hosszú, vagy nagyon rövid. A levél fő- és mellékerei kivilágosodnak, az érközök sárgászöldek, a levélerek mentén sötétzöld sávok vannak. A növényeken általános klorózis figyelhető meg. A levelek sárgászöldek, bekanalasodnak, végül lehullanak. A helyettük növő levelek aprók maradnak, és azok is hamar lehullanak, végül az egész tő lombtalanná válik és a rajta lévő termések összeaszalódnak.
Védekezés: A burgonyafélék családjából az összes faj gazdanövénye ennek a kórokozónak, valamint az apró szulák, aminek gyöktörzsén áttelelnek a kabócák, melyek átviszik a fertőzést egyik növényről a másikra. Akkor lehet számítani a betegség nagyobb elterjedésére, amikor meleg nyarakon a kabócák jobban elszaporodnak. Ezért a védekezés elsősorban a kabócák irtására irányul, illetve az áttelelésüket biztosító évelő gyomokéra. Levéltetvek elleni védekezés.
2.2. Baktériumos betegségek
A baktériumos fertőzések is komoly károkat okozhatnak a paprikán.
2.2.1. Paprika baktériumos magházrothadása (Erwinia carotovora pv. carotovora)
Tünetei: Szabadföldön fordul elő, inkább nyár végén, a kórokozó számára a csapadékos, meleg (28-30 °C) időjárás a legkedvezőbb. A bogyón a kocsánytól kiinduló, a bibepont felé terjedő világosbarna rothadás észlelhető. Csak a belső húsos részek és a magház rohad el, a bogyó héja ép marad. A rothadt bogyók és az azokból kifolyó baktériumnyálka, amelyek a talajba kerülnek, azok fertőznek.
Védekezés: Három-négy éves vetésforgó. A rothadt bogyókat le kell szedni és meg kell semmisíteni. A kórokozó a talajról vízcseppek felverődése révén kerül a bogyó felszínére. Ép héjon keresztül nem hatol a bogyó belsejébe, csak az ápolási munkák során és a homokverés okozta mikrosebeken keresztül, de egyes fajták rosszul záródó bogyókocsányánál jut a belső szövetekbe.
2.2.2. Paprika baktériumos levélfoltossága (Pseudomonas syringae pv. syringae)
Tünetei: A betegség hirtelen lehűlés és sok csapadék együttes jelentkezésekor alakul ki. Szabadföldön ilyen általában júniusban várható, növényházban akkor, ha a levegő 15-20 °C-ra csökken. Levélfoltosság (már a szikleveleken is): apró, vizenyős, majd barna folt, később közepén kifehéredő, barna szegélyű lesz. Levéltorzulás: kanalasodás, hullámosodás, levélnyél-görbülés, a beteg levelek lehullanak. Súlyos esetben jellegzetes tünet a hajtáscsúcs elhalása.
Védekezés: A fertőzési forrás a talajra hullott növénymaradványok, ezért azokat meg kell semmisíteni. Növényházban fűtéssel és az öntözés mértékével befolyásolható a betegség kártétele. A baktériumos fertőzések leküzdése csak megelőző védekezéssel eredményes. A kockázati tényezők megjelenésével (alacsony vagy éppen magas léghőmérséklet, magas páratartalom, nagymértékű csapadék) el kell kezdeni a védekezést, mely réztartalmú szerekkel lehetséges.
2.2.3. Paprika baktériumos varasodása (Xanthomonas euvesicatoria)
Tünetei: A levélen, a száron és a bogyón is láthatók tünetek. Levélen először apró, vizenyős, a fonákon kidudorodó foltok láthatók. Később a foltok nagyobbak lesznek, közepük kifehéredik, szegélye sötétbarna lesz. A beteg levelek lehullanak. A száron kerek vagy ovális, kissé kiemelkedő barna foltok vannak. A bogyón először pontszerű, majd 1-2 mm-es, kissé kiemelkedő foltok láthatók, amik később 2-3 mm átmérőjűek lesznek, világosbarna közepük bemélyed, szegélyük sötétbarna, felszakadozott, vagyis varas.
Védekezés: Mivel a fertőzési forrás a mag - a kórokozó a felületén telepszik meg -, és a növénymaradványok, ezért jó minőségű vetőmaggal és a fertőző növényi részek megsemmisítésével már sokat tehetünk a betegség ellen. A kórokozók a talajról felcsapódással jutnak a növénybe homokfelverődéses sebeken és légzőnyílásokon át. A kórokozó számára legkedvezőbb a 30 °C körüli léghőmérséklet és a 90% feletti relatív páratartalom, így növényházban a fertőzés esélye csökkenthető szellőztetéssel. Egészséges fémzárolt vetőmag vagy vetőmagcsávázás. Mint minden baktériumnál, így itt is a legfontosabb a megelőzés. A palántákat igyekezni kell szellősen ültetni.
2.3. Gombás betegségek
A gombás fertőzések a leggyakoribb problémák közé tartoznak a paprika termesztésében.
2.3.1. Palántadőlés (Pythium debaryanum, Rhizoctonia solani)
Tünetei: E talajlakó gombák által okozott tünetei megegyeznek. A csíranövények sziklevele és gyökere elbarnul, majd elpusztul, hiányos lesz a kelés. A palánták gyökérnyaki része üvegessé válik (nagyon világos felületű lesz és törékeny), majd elbarnul, a szikleveles növénykék kidőlnek. A szártőnél barnulás, majd korhadás észlelhető. A Phytium az oospóráival, míg a Rhizoctonia álszkleróciumokkal képes áttelelni a talajban. Környezeti igényük és fertőzési módjuk azonban nagyon különböző. A Pythium a kimondottan kötött és nagy vízkapacitású talajokat kedveli, míg a Rhizoctonia erre is gyakorlatilag közömbös. Az előbbi gomba a kimondottan meleg, akár 28 °C-os talajhőmérsékletet kedveli, addig az utóbbi az ennél jóval alacsonyabb 15-18 °C-os hőmérsékletet szereti.
Védekezés: Mivel a fertőzés forrása a talaj, nagyüzemekben gőzöléssel fertőtlenítik, vagy gombaölő szerrel kezelik. Házikerti körülmények között ez kivitelezhetetlen védekezési mód. Bio megoldásként talajcsere javasolt. A hagyományos, vegyszeres eljárás a talaj gombaölővel történő kezelése, ezt magvetés után, illetve a kelést követően kell kijuttatni a talajba. A Pythium ellen a legalkalmasabb készítmény a propamokarb hatóanyagú Proplant, esetleg egy metalaxil hatóanyagú Ridomil Gold Plus 42,5 WP. A Rhizoctonia ellen pedig boszkalid és piraklostrobin hatóanyagú Signum WG.
2.3.2. Lisztharmat (Leveillula taurica)
Tünetei: Csak a levélen vannak tünetek. A levél színén eleinte szögletes, sárgás foltok jelennek meg, melyek olajosan áttetszőek. A levél fonákán apró dudorok és fehér konídiumtartó gyep („bunda”) figyelhető meg. A meleget szereti, 26-30 °C-ot, és bár száraz vidékeken fordul elő (Magyarországon is inkább a déli országrészben), konídiumai 100%-os relatív páratartalom esetén csíráznak leginkább.
Védekezés: A fertőzési források a beteg levelek, ezért a fertőzött lombot meg kell semmisíteni. A kórokozó télen a növényházban könnyen áttelel a hajtatott növényeken. A gomba konídiumokkal légmozgás útján terjed. Gyakori szellőztetéssel elérhető, hogy ne alakuljanak ki kedvező feltételek a gomba szaporodásához.
2.3.3. Kladospóriumos levélfoltosság (Cladosporium capsici)
Tünetei: A levél színén sárgászöld foltok keletkeznek, a fonákon pedig 3-4 mm átmérőjű, olykor 8 mm-t is elérő foltok észlelhetők, amelyek kezdetben szürkésfehérek, majd barnák lesznek, ez a gomba konídiumtartó gyepe. Később a levél kanalasodik, elsárgul és lehullik.
Védekezés: A lehullott levelek megsemmisítése fontos, mert fertőzési forrás. A kórokozó számára sűrű növényállományban a feltételek még kedvezőbbek. A betegség megelőzése nem igényel vegyi védekezést, mert a paprika számára kedvező termesztési feltételek a kórokozónak nem kedveznek.
2.3.4. Fehérpenészes szár- és termésrothadás (Sclerotinia sclerotiorum)
Tünetei: A szártőn képződő, eleinte vizenyős, majd elparásodó foltjain fehér, pókháló szerű, majd vattasűrűségű micéliumbevonat látható. A foltok később megnőnek, körülölelik a szárat, a tő hervad, majd elszárad.
Védekezés: Az egyik fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó sokáig életképes. A másik a fertőzött növénymaradványok. A hajtatóház talajának cseréjével lehet védekezni, illetve vetésforgóval. Kiültetés után közvetlenül gombaölővel érdemes kezelni az állományt, ahol ez a betegség jelen lehet. A talajban lakó kórokozók ellen Coniothyrium minitans biológiai növényvédő szerrel lehet eredményesen védekezni, mely szintén egy gomba és a szklerotínia szkleróciumait pusztítja.
2.3.5. Verticilliumos hervadás (Verticillium dahliae)
Tünetei: A gyökérzet elbarnul, elkorhad. A tövek sárgulnak, lankadnak, elhervadnak. A szártövön szintén barnulás, majd korhadás észlelhető. A betegség elsősorban hajtatott paprikán jelentős, szabadföldön csak elvétve fordul elő.
Védekezés: Fertőzési források a talajba került növényrészek, melyeken a gomba hosszú ideig életképes marad, ezért paprikát ne termesszünk ugyanazon a helyen több évig (vetésforgót célszerű alkalmazni) és a többi gazdanövényt se. A gomba vetőmaggal is fertőzhet, vetőmagot csak egészséges tövekről nyerjünk, mert a magcsávázás nem használ. A kórokozó számára a magas, 25-30 °C körüli hőmérséklet kedvező és az alacsony vízkapacitású talajok. Növényházban ezért szellőztetéssel és öntözéssel a megbetegedés mértéke csökkenthető.
2.3.6. Botritiszes rothadás (Botrytis cinerea)
Tünetei: A száron és az oldalhajtásokon először vizenyős, majd szürkésbarna, ovális, elhalásos foltok jelennek meg. A foltok jellegzetesen zónáltak. Később az elhalt foltok feletti növényrészek elhervadnak, elszáradnak. A virágok vizenyősek lesznek, rajtuk dús konídiumtartó gyep alakul ki.
Védekezés: A fertőzési források az elpusztult növénymaradványok, melyeken a kórokozó sokáig életképes, ezért a növénymaradványokat mindig el kell távolítani. A gomba számára a magas relatív páratartalom és a 22-24 °C hőmérséklet a legkedvezőbb. A növényház rendszeres szellőztetésével csökkenthető a páratartalom.
2.3.7. Paprika alternáriás termésrothadása (Alternaria alternata)
Tünetei: A betegség jellemzője, hogy az érett és a túlérett bogyókon gyakori. A bogyón eleinte csak apró, kerek foltok, majd 20-30 mm hosszanti átmérőjű, ovális, besüppedő szürkésbarna foltok találhatók. A foltokban szabad szemmel is látható fekete képletek vannak.
Védekezés: A fertőzési források a növénymaradványok, melyeken a kórokozó sokáig életben marad. A talajról fertőz felverődő vízcseppekkel, sérüléseken át jutnak a kórokozók a bogyó szövetébe. Az érett bogyóba ép szöveten át is bejut a gomba. A gomba optimális hőmérsékleti igénye 26-28 °C.
2.3.8. Paprika fuzáriumos termésrothadása (Fusarium oxysporum)
Tünetei: A betegség a paradicsom alakú paprikafajtákon fordul elő. A betegség csak a bogyón fordul elő. A magházban a magvak elbarnulnak, felületükön sötétszürke, vattaszerű bevonat figyelhető meg. A bogyó húsa belülről kifelé haladva vizenyősen rothad. Nagyon veszélyes és gyakori gombás betegség, a Fusarium, a lombozat sárgulásához és lehullásához vezet. Sajnos nem mindig lehet biztosan megmondani, hogy a paprikát ez a betegség érinti. Ekkor azonban jellegzetesebb vonásokra tesz szert (a levelek csőbe csavarása, a felső hajtások elsorvadása), amikor észrevesszük, azonnal intézkednünk kell. Sajnos, bármennyire is szerencsétlen, a Fusarium elleni küzdelem aktív szakaszában hatástalan.
Védekezés: A fertőzési források a növénymaradványok. A kórokozó légmozgással és a talajról felcsapódó vízcseppekkel kerül a kötődött bogyó elhalt bibéjére. A megbetegedés lehetősége attól függ, hogy a bibepont nyitott (a megbetegedés aránya nagy) vagy zárt (a megbetegedés lehetősége minimális). A kórokozó a bibecsatornán keresztül benő a magházba. A gomba micéliuma a bibeponttól a kocsány felé haladva szétterjed, majd létrejönnek a konídiumtartók.
3. Kártevők
A paprika kártevői nem csupán önmagukban károsítanak, hanem terjeszthetik is a betegségeket, így ha például nem védekezünk a levéltetvek ellen, az egész paprika állományunk áldozatául eshet valamelyik végzetes betegségnek, mint például a vírusoknak.
3.1. Gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.)
Tünetei: Növényházakban gyakori. A lárvák a gyökércsúcsnál bejutnak a növény gyökerébe és gubacsképződést idéznek elő, melyek gátolják a víz- és tápanyag-felvételt, ez hiánytünetekben jelentkezik, illetve a növények a növekedésben visszamaradnak, lankadnak, hervadnak, a hajtáscsúcs kifehéredik. Termésmennyiség csökken, korai öregedés.
Védekezés: Agrotechnikai védekezés: kőzetgyapoton termesztés, a talajtól izoláltan. Fonálféreg fajok ellen ellenálló fajták termesztése.
3.2. Takácsatkák (Tetranychus urticae)
Tünetei: Négy pár lába van, szárnya nincs, 0,5 mm-es állat. Szárazság- és melegkedvelők, a levelek fonákán szívogatnak, ami klorofil elhaláshoz vezet, amitől elsárgul, majd elhal a levél. Finom szövedéket készítenek a levélen. 2-3 hét alatt kifejlődik egy nemzedék. A lombozaton kis fehér pöttyök jelzik a takácsatka megjelenését.
Védekezés: A kártevők korai stádiumában megpróbálkozhatunk kézzel vagy nedves szivaccsal leszedni őket.
3.3. Levéltetvek (Aphididae)
Tünetei: Több levéltetű faj is megjelenhet paprikán. A levéltetvek soktápnövényűek, mind szabadföldön, mind hajtatásban rendszeresen megjelennek paprika állományban, ha elszaporodnak, jelentősen meggyengítik a növényeket. Sok nemzedékük alakul ki évente, tojás alakban telelnek. Kártételük a levélerek szívogatása nyomán alakul ki, a levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A levéltetvek cukorban gazdag ürüléke a levélen a mézharmat, ami később korompenésszel fertőződhet. Szabad szemmel megtalálhatók a lap hátoldalán. Ezeknek a rovaroknak a kolóniája nemcsak a jövőbeni betakarítást képes csökkenteni, hanem az összes lé kiszívásával megöli a növényt.
Védekezés: Szerencsére számos készítmény áll a rendelkezésünkre és nem kell feltétlenül szintetikus készítményekhez nyúlni. Az olajos készítmények, valamint a káliszappanos kezelés is szépen gyéríti az állományt. A vegetáció elején elegendőek a kontakt növényvédőszeres kezelések, mert ekkor a növény még nem nő gyorsan. Felszívódó készítmények: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Pirimikarb- Pirimor 50 WG/Piricarb 50 (speciális levéltetű irtó). A levéltetvek nagyon nem szeretik a hamut.
3.4. Üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum)
Tünetei: 1,5 mm hosszú rovar, fehér por fedi, „molylepkeszerű”, szúró-szívó szájszervű. Levelek fonákára teszi tojásait, a lárva helyhez kötött, a levélfonákon található, viaszbölcső alakul ki körülötte, ez a pajzsa sárgászöld. Kártételük egyrészt az, hogy a levelek a szívogatás miatt halványulnak, majd lehullanak, másrészt a szívogatással átviszik a vírusbetegségeket egyik egyedről a másikra, azaz vírusvektorok.
Védekezés: Ugyanazok a gyógyszerek, amelyek alkalmasak a takácsatkák eltávolítására, segítenek a küzdelemben.
3.5. Tripszek (Thysanoptera rend)
Tünetei: A hajtatóházakban jellemző kártevők a tripszek (a dohánytripsz őshonos, a nyugati/kaliforniai virágtripsz idegen). A tripszek apró, hosszúkás rovarok, 0,8-1 mm-esek, szabad szemmel is láthatók, szúró-szívó szájszervűek. Két pár hártyás állományú szárnya van, melyeket pillák vesznek körbe: tartós repülésre nem képesek. Legfontosabb kártétele a termések szívogatása általában a kocsánytól vagy levelektől védett helyeken. Szívogatásuk nyomán ezüstös szívásfoltok keletkeznek a leveleken (kiszívják a sejtnedvet), a paprikabogyók kocsánya barnul, majd parásodik. Tripek is fertőzhetik a paprikát. Sajnos tripszeket sokkal nehezebb felfedezni.
Védekezés: Mivel a tojásaik a bőrszövetben vannak (tojócsövük segítségével süllyesztik a növény szövetébe), az ellenük való védekezés nehézkes.
3.6. Pajorok (Melolonthoidae család)
Tünetei: E talajlakó kártevők a talajfelszíne alatt, nem is észrevehetően károsítanak. A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de ez nagyon súlyos gondot nem okoz. Lárvái nagyobbak, 40-50 mm nagyságúak, a potroha végén található farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. A család faji több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. A rajzásuk április végén indul meg, mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzás általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt.
Védekezés: Ha a talajban van már, akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon 5 CS. Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani.
3.7. Lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa)
Tünetei: A kifejlett imágó meglehetősen nagy, 33-50 mm hosszú, hengeres testű. Az elülső pár lába módosult az ásó életmódhoz. Kárképe nagyon hasonlít a cserebogár pajoréhoz annyi különbséggel, hogy ez jobban nyomon követhető. Hazánkban az állat 2 év alatt nevel ki egy nemzedéket és a lárva alakban képes telelni a talajban. Bár a kertészetileg fontos növényeket, köztük a paprikát, képes károsítani, azonban nagyrészt lebomló maradványokkal táplálkozik. Felbukkanására elsősorban homokos területeken, illetve trágyadombok és komposzttelepek közelében lehet számítani.
Védekezés: Komoly munkálatot nem igényel, mert csak szórványosan, nagyrészt homokos területeken fordul elő. Arra kell figyelni, hogy ne legyen a közelben nagy trágyadomb, vagy komposzt. Ha mégis felütötte a fejét, akkor érdemes a lárvákra koncentrálni és egy piretroidos beöntözéssel nagyon szépen lehet orvosolni a problémát. A cserebogár ellen alkalmazott szerek tökéletesen megfelelnek a védekezésre.
3.8. Vetésfehérítő bogár (Agrotis segetum)
Tünetei: Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családba tartozó, rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkező kártevő. Az imágó elülső szárnyainak a színe világos, vagy sötét szürke, míg a hátulsó szárnyak inkább szürkésfehérek. A lárva általában szürkés színű és szőrös. A fiatal, maximum 10-20 cm-es növényeket a talajfelszínen vagy afölött pár cm-vel teljesen átrágja, amitől az el is pusztul. A paprika esetében további kártétel még, hogy a földfelszínén még körbe rágják, aminek hatására a növekedésben visszamarad a növény. A kifejlett növények esetében a fiatal lárva sokszor vagy a termés kezdeménybe, vagy pedig a szárba rág bele és ennek a belső részét fogyasztja el. A berágási pont nem látszik és a súlyosan károsodott szárú növények pedig egy nagyobb széllökés hatására eldőlnek. Itthon évi 2 nemzedék fejlődik ki és a kifejlett hernyók képesek az áttelelésre.
Védekezés: Mint említettük, minden az időzítésen múlik. Ha nem sikerül elkapni az imágót a tojásrakás előtt, akkor esélyünk sincs a sikeres védekezésre, mert ha benne van már a növényben, akkor már nem fogjuk tudni elérni semmivel. Növényvédőszerek közül a piretroidokkal jól lehet gyéríteni az imágókat pl: Deltametrin- Decis Mega; Lambda cihalotrin- Karate Zeon 5 CS.
4. Általános megelőző intézkedések
Ahhoz, hogy a termesztett paprika egészséges legyen, nem feltétlenül mérgekkel kell megvédeni a kórokozóktól.
- Vetésforgó: A paprika betegségei elleni bio védekezés alapja a vetésforgó és az egészséges szaporítóanyag használata. Fontos, hogy az azonos családba tartozó növényeket egymástól távol ültessük, különben túlságosan felszaporodnak a kórokozók.
- Talajfertőtlenítés: A kezdetben baktériumokkal vagy gombákkal fertőzött talaj valószínűleg elfogadhatatlan lesz az éretlen palánták életében. A talaj fertőtlenítése, ahol a paprika termesztését tervezik, megelőző intézkedés. Sok kártevő különösebb nehézség nélkül képes áttelelni a talajban. Ha a földterület kicsi, például a palántáknak szüksége van, akkor használhatja a termikus módszert. Ha nagy mennyiségű föld fertőtlenítéséről van szó, akkor a "Gamair", "Fitosporin" és mások mikrobiológiai készítmények jól alkalmazhatók.
- Rendszeres ellenőrzés: Rendszeresen ellenőrizzük a növényeket gombás betegségek vagy rovarkártevők általi fertőzésre.
- Palánták edzése: Nyílt talajba ültetés előtt keményítsük meg a palántákat, hogy ne stresszeljük a növényt, növelve az azonos veszélyes betegségekkel való fertőzés kockázatát.
- Megfelelő üvegházi modell: Válassza ki a megfelelő üvegházi modellt, hogy ne sértse meg a hőmérsékleti rendszert.
- Higiénia: Az elpusztult növénymaradványokat mindig el kell távolítani a területről. Növényápolási munkák során a kéz és az eszközök fertőtlenítése elengedhetetlen két növény érintése között.