Az éttermi látogatás, legyen szó egy üzleti ebédről, egy romantikus vacsoráról vagy egy egyszerű családi összejövetelről, sokkal többet jelent puszta étkezésnél. Egy ilyen alkalom során tanúsított viselkedésünk sokat elárul a személyiségünkről, és hozzájárulhat ahhoz, hogy milyen benyomást keltünk másokban. Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy egy fontos ebéd, vagy vacsorameghívás előtt állva azon tanakodott, hogyan is kellene viselkednie, mit kellene csinálnia étkezés közben. Rengeteg olyan hétköznapi helyzettel szembesül az ember nap mint nap, melyek az alapvető szabályok ismerete nélkül problémát és kínos szituációkat okozhatnak.
Ha csak havonta egyszer hozza úgy a sors, hogy étteremben ebédelsz vagy vacsorázol, akkor is tudnod kell, hogyan illik viselkedni. Mindezen túl azonban számos más szabályhoz is tartanod kell magad, ha nem akarsz faragatlannak tűnni, és azt is tudnod kell, hogy bizonyos helyzetekben mi az elvárt viselkedési forma. Az asztali modor számos helyzetben fontos, ezért érdemes tudni néhány alapismeretet. De nem csupán a saját viselkedésünk a kulcs; az étlap „olvasásának” művészete is elengedhetetlen, hiszen az étlap súg nekünk a helyről, a minőségről és a konyha őszinteségéről. Feltetted már magadnak a kérdést, hogy milyen étkezési etikettet kell követned, amikor leülsz enni? Most ebben segítünk egy kicsit, azzal, hogy elárulunk néhány éttermi etikett szabályt, többek között az evőeszközök pozícióinak nemzetközi jelzőrendszerét, és azt, hogyan lássunk túl a puszta fogások listáján.
Az Étlap Titkai: Több, Mint Csak Fogások Listája
Az étlap nem csupán az ételek és italok felsorolása; valóságos tükör, amelyből az étterem színvonala, filozófiája és tisztessége is kiolvasható. A vendégnek érdemes "másképp néznie az étlapot", azaz figyelnie a rejtett jelekre. Éveken át az úgynevezett „őszinte konyha" volt az egyik legtöbbször előkerülő toposz a gasztroújságírásban. Mit nevezünk őszinte konyhának? A választ mindenki tudja, aki futott már bele olasz étteremben trappista sajtos tésztába és gépsonkás pizzába, és aki egy-egy emelkedettebb fogás reményében csalás áldozata lett, legyen az Angus-marhának mondott kommersz hús vagy borjúnak hazudott, tejbe áztatott sertés. Néhány egyszerű illemszabály betartásával az evőeszközök nyelvét követve le tudod hengerelni vacsora-, illetve üzleti partneredet, de az első lépés az étterem és az étlap alapos „átvilágítása” lehet.
Az étlap súg nekünk, ha tudjuk, mit figyeljünk. Nulladik pontként is tekinthetjük a tisztaságot. Ha ragad az asztal és az alátétek, és pecsétes az étlap, amit kézbe véve legszívesebben fertőtlenítenénk, valószínűleg nem jó helyen járunk. Ez már önmagában is intő jel lehet a konyha higiéniájára és az étterem általános gondosságára vonatkozóan.
Figyelmeztető jel lehet az is, ha az étterem környékén hosztesz vagy beöltöztetett reklámember szólítja le a járókelőket, kezében az étlappal. Sok jóra ne számítsunk ilyenkor, hiszen ez a turisták egyszeri, minél nagyobb pénzköltésére szakosodott éttermi stílus biztos jele. Ezek a helyek ritkán törekednek hosszú távú vendégkapcsolatokra vagy kiváló minőségre.
Szintén elsősorban a turistákat szólítják meg a gyakran rossz minőségű képekkel illusztrált étlapok, a nyelvi akadályok segítésében. Bár a szándék lehet jó, a képek hiánya, vagy gyenge minősége a valódi kulináris élménytől való távolságra utalhat.
Teszteltem AMERIKA LEGJOBB ÉTTERMÉT
A menü terjedelme is árulkodó lehet. Míg néhány évtizeddel ezelőtt elégedetten lapozgattunk a több tízoldalas csárda- és vendéglői étlapokat, ma már tudjuk, hogy ez nem feltétlenül a bőség jele. Sokkal inkább az előre elkészített, és fagyasztóból kivett ételeké, valamint arra utal, hogy egy-egy alapból készítenek el tucatnyi ételvariációt, ami csökkentheti az ételek frissességét és egyediségét.
Gyanút kelthetnek az étlapon található furcsaságok is. Hawaii pizza egy autentikus olasz étteremben? Dinoszaurusz alakú rántott hús? Ha egy magát eredetinek mondó olasz étteremben van ananászos-sonkás pizza, sanszos, hogy nem tisztelik mindenben az olasz konyhát. Jobb helyeken kikacsintást jelenthetnek az étlapon a fenti példák, és az benne a csavar, hogy jó minőségben készítik el a máshol nem kívánatos ételeket. Ez azonban kivétel, és érdemes körültekintőnek lenni.
Ha egy étlapon egymást követik a francia, olasz, német, arab, thai és dél-amerikai konyhák kedvencei, joggal gyanakodhatunk, hogy a séf egy személyben nem lehet az összes nemzeti konyha magas szintű művelője. A túl széles választék gyakran felületességet takar, és kevésbé autentikus ízeket eredményez.
Végül, ha egy teljesen más fókuszú étterem kínál BBQ-t vagy nápolyi pizzát, legyünk résen, hogy megvan-e a megfelelő felszerelés, a szmóker vagy a spéci pizzakemence, vagy egyszerűen csak szeretnék meglovagolni a divathullámokat anélkül, hogy a szükséges szakértelemmel rendelkeznének.
Az Érkezéstől a Helyfoglalásig: Az Első Benyomás
Az éttermi etikett már az étterembe való belépés pillanatában elkezdődik. Ha egy felkapott éttermet szemelt ki, érdemes az asztalt előre lefoglalni, nehogy az érkezéskor kellemetlen meglepetés érje. Ha mégis közbejön valami, ne felejtse el lemondani az időpontot!
Amikor megérkeznek, ha nincs foglalása, várja meg a bejáratnál, hogy egy hostess vagy pincér odamenjen Önökhöz, ő nyújt majd eligazítást arról, hogy van-e szabad asztal, vagy ha nincs, akkor körülbelül mennyi időt kell várni. Soha ne induljon el magától az asztalok között!
A bevonulás és helyfoglalás rendje is fontos protokollhoz kötött. Arra a kérdésre, hogy kit kell előreengedni, szinte mindenki azt válaszolja, hogy természetesen a nőt, a vendéget, az idősebbet - a fölérendeltet. Ez elvben igaz, de egy étterembe, egy presszóba vagy egy kocsmába mindig a férfi lép be elsőnek. Az étterembe tehát mindig a férfi megy be először, társaság esetén pedig egy férfi elöl, utána a nők, aztán pedig ismét egy férfi zárja a sort. Ha mindenki beért, akkor az étteremfőnök, a főpincér vagy a hosztesz a vendégek elé megy. Ő vezeti a sort az asztalig, a társaság nőtagjai követik, végül pedig a férfiak.
A helyek elfoglalásakor a férfi, a hostess vagy a pincér kihúzza a hölgy székét, majd mikor a hölgy helyet foglal, betolja azt. Több pár esetén a legrosszabb hely az ajtónak háttal van. Ide több pár esetén vagy a fiatalabb, vagy a társaságot meghívó férfi ül. Tőle jobbra foglal helyet a másik feleség, majd a másik férj, az ő jobbján pedig az első férfi párja. A hölgy kabátját a férfi, vagy a pincér segíti le és helyezi el a fogason.
Az étkezőasztalra csak a legszükségesebb dolgokat pakolja, minden más maradjon a táskájában vagy zsebében. Tisztelje meg azzal a beszélgetőpartnerét, hogy a mobiltelefonját sem tartja maga előtt. Ha ez mégis elengedhetetlen, mindenképpen halkítsa le. Fontos továbbá ügyelni a hangerőre is, kerülve a hangos beszédet.
Az Aperitif és az Italrendelés Művészete
Amint leülsz egy étteremben, a felszolgáló kérésre vagy kérés nélkül étlapot hoz, majd megkérdezi, milyen italt hozhat. Az üdítőitalokat ekkor érdemes kérni, de ez az étkezés előtti étvágygerjesztő ital, az aperitif ideje is. De mi számít aperitifnek? A nők körében közkedvelt Baileys, csakúgy, mint minden más likőr, nem aperitif, így nagyfokú illetlenségre vall, ha ezt rendeled. Az aperitif célja az étvágy fokozása, nem pedig az édesség utáni vágy kielégítése. A felszolgálóval való kommunikáció során udvarias gesztus, ha kikéritek a véleményét a különböző ízekről, az ételekhez való köretről vagy a hozzájuk illő borról. Az étel kiválasztásánál nyugodtan kérheted a felszolgáló segítségét a fogásokkal kapcsolatban. A hagyományos etikett szerint a nő a férfinak mondja el, hogy mit szeretne, ezután ő rendel, majd a hölgy hozzátesz egy-két kiegészítést azzal kapcsolatban, hogyan is kéri az ételt. Természetesen ennek nem kell mindig így lennie, a nő is nyugodtan megrendelheti a menüt.
A Szalvéta: Higiéniától a Kommunikációig
A szalvéta használata az éttermi etikett egyik alappillére, amely higiénés funkcióján kívül a társadalmi kommunikációban is kiemelt szerepet játszik. A tapasztalatok szerint az éttermi vendégek egy részének fogalma sincs arról, hogy a szalvétát az ölbe illik-e hajtani, esetleg a tányér mellett tartani. Tudtad? A szalvétát 1450 óta használják. Először csak az ujjukat törölték bele.
Először is fontos leszögezni, hogy egy magára valamit is adó étterem nem papírszalvétát tesz a vendég elé, hanem damasztszalvétát - amit a vendégnek pedig az ölébe illik tennie, varrással lefelé, egy kicsit visszahajtva. Elegáns éttermekben általában damaszt szalvétát tesznek elénk, amit az étkezés megkezdésénél az ölünkbe kell teríteni. Ennek helyes módja a következő: a szalvétát félbe kell hajtani úgy, hogy a nyitott vége felénk, a zárt pedig a térdünkhöz legyen közelebb. Ez az elhelyezés azt a célt szolgálja, hogy a morzsákat a felső réteg megemelésével könnyen el tudja távolítani. Így tehát a fonákjába törlöd majd a szád. A vendégek követik a házigazda példáját, amikor az étkezés elején felveszik a szalvétát, és az ölükbe teszik. Utóbbit nyugodtan összepecsételheted: étel- és rúzsfolt is kerülhet rá.
Az étkezés végén viszont, mikor már felálltál, a damasztot kissé összegyűrve a tányér bal oldalára tedd. Az étkezés végén a damaszt szalvétát össze kell gyűrni és a papírszalvétához hasonlóan a tányér bal oldalára kell tenni. Ha szépen összehajtva teszed le, azt jelenti, hogy nem volt jó az étel, és ezzel a szalvétával még másnak is teríthetnek.
Az Étkezés Sorrendje és az Evőeszközök Nyelve
Bár már ritkán eszik végig valaki egy teljes, öt-hat fogásos étkezést, érdemes kis figyelmet szentelni mindegyiknek. Ha igazán illendően akarsz viselkedni, az ételsort, ha nem is pontról pontra, de valamennyire tartanod kell. Ez pedig sorban: előétel, leves, meleg előétel, nehéz főétel, könnyű főétel, desszert, kávé, gyümölcs, sajt. Bármit is kérsz, az ételsort tartani kell.
A fine dining étkezésben az irányadó szabály az evőeszközök használatának helyes sorrendjében, hogy mindig kívülről befelé használjuk őket, ahogyan a különböző fogások előkerülnek. Minden fogáshoz külön evőeszköz illik! Általában a leves- és salátához illő evőeszközök a legkülső helyen helyezkednek el, belül a nehezebb fogások (hal, baromfi és/vagy hús) evőeszközei, a teríték fölött pedig a desszert villa és kanál. Az evőeszközöket kintről befelé kell elvenni a tányér mellől - a felszolgáló dolga, hogy olyan sorrendben tegye őket le, ahogyan az ételek következnek.
Az éttermi etikett alapja az evőeszközök helyes használata és azok elhelyezése. Természetesen ennek is több verzióját ismerjük és használjuk - így találkozhatsz más megközelítésekkel is. Az evőeszközök pozíciói árulkodnak a kiszolgáló személyzetnek arról, hogy a vendég hol tart az étkezésben, befejezte, vagy csak szünetet tart, jöhet a következő fogás, vagy még jó lesz várni. Érdemes elsajátítani ezt a tudást üzleti ebédhez, vagy egyszerű családi vacsorához is!
Az éttermi etikett alapja, hogy hogyan érdemes jelezni a felszolgálóknak evőeszközeinkkel anélkül, hogy félreértés lenne a dologból. Íme a leggyakoribb jelzések:
- Szünet az étkezésben: Amikor szünetet tartasz ebéd vagy vacsora közben, azaz később még szeretnél a fogásból fogyasztani, helyezd a villát és a kést a tányér közepére úgy, hogy a hegyek egymás felé nézzenek, és egy fordított (V) alakot képezzenek. Ha még nem végeztél az adott fogással, és pár perc pihenő után szeretnéd folytatni, formálj az evőeszközökkel a tányéron egy piramist. Nagyon fontos, hogy az evőeszközök feje a tányér teteje felé mutasson, és semmiképp se keresztezzék egymást!
- Befejezett fogás, jöhet a következő: Ha befejeztél egy fogást, és készen állsz a következőre, akkor a helyes az, hogy a kést és a villát kereszt alakban helyezd el úgy, hogy a villával felfelé, a késsel balra helyezkedsz el.
- Elégedettség az étellel: Abban az esetben, ha szeretnéd szavak nélkül is kifejezni elégedettséged az adott fogással, ezt is megteheted. A kést és a villát merőlegesen tedd a tányér közepére úgy, hogy az evőeszközök feje jobb oldalra mutasson. Ha szeretnéd kifejezni elismerését, az evőeszközöket a tányér közepére párhuzamosan, jobbra mutatóan helyezheted. Így jelezni fogja a személyzetnek, hogy az étel ízlett.
- Befejezett étkezés, nincs minősítés: Ha az étkezés legvégére értél, akkor kést és a villát egyenesen fel-le helyezve rakd a tányér közepére, ebből a pincér tudni fogja, hogy befejezted, a tányér elvihető! Arra vonatkozóan nincs szabály, hogy mennyit kell enni az étteremben. Ha már nem kívánjuk az ételt, nyugodtan hagyjuk a tányéron. Az evőeszközöket egymás mellé téve jelezzük a pincér felé, hogy nem kívánunk többet enni, és elviheti a tányérunkat.
- Nem ízlett az étel: Ha valami problémád volt az étellel, nem ízlett - azt is jelezheted. Az villa ágaival keresztezett kés él jelzi ezt a felszolgáló felé. Ha így helyezed el az evőeszközöd a tányéron, ne csodálkozz, ha a felszolgáló megkérdi, mi volt a probléma!
Néhány további illemszabály az evéshez: a csontról késsel-villával kell leszedni a húst. Bár sokan hiszik, de még a csirkét sem ajánlott kézzel megfogni. A fogpiszkálás magánügy, és csakis kizárólag egyedül, például mosdóban, folyosón elfordulva szabad elintézni. Az evőeszközöket nem szabad megnyalni, lenyalni, és a kávéskanalat sem javasolt a szájban tartani, hiszen ennek tárolására való a kistányér. Ha anélkül kapod a frissítőt, tedd a kanalat egy papírszalvétára, vagy tartsd a kezedben, amíg megiszod az italt, aztán pedig rakd vissza a pohárba.
Teszteltem AMERIKA LEGJOBB ÉTTERMÉT
A Bor Kóstolása és a Pohár Kezelése
A palackozott bort az asztalnál bontják ki, és annak kell megkóstolnia, aki megrendelte - például ez lehet az a férfi, aki meghívott vacsorára, és aki majd fizet is. Alap esetben a férfi az, aki a palackozott bort először megkóstolja. A poharat a száránál megfogva először megnézi oldalról az ital színét, majd meglötyögteti, beleszagol és egy kis kortynyit megízlel. A kóstolás menete a következő: a poharat a száránál megfogva nézd meg először oldalról az ital színét, lötyögtesd meg, szagolj bele, aztán egy kis kortynyit ízlelj meg. Biccentéssel jelzi a pincér felé, amennyiben az megfelel az ízlésének. Rendszerint először a pincér magának tölt egy gyűszűnyit, néha a nyakában láncon lógó pici edénybe, aztán a vendégnek. Ezután finoman bele kell kortyolni, egyszer megforgatni a bort a szájban, majd lenyelni. Ezt követően fog a pincér a hölgyvendégnek is tölteni.
Mielőtt belekortyolna a borba, fontos, hogy törölje meg az ajkait. Hogy a vörösbor okozta borfoltot elkerülje, a kortyolás után is megtörölheti a száját. A boros poharat helyesen a száránál vagy a talpánál kell tartani, soha nem szabad a kehely részénél, hiszen a kéz melege befolyásolhatja az ital hőmérsékletét, és ujjlenyomatok maradhatnak a poháron.
A Felszolgáló Szerepe és Jelentősége: A „Pincér” Titka
A felszolgáló, vagy ahogy sokan ismerik, a pincér, kulcsfontosságú szereplője az éttermi élménynek. Kezdjük is rögtön azzal, hogy felszolgáló-e a pincér. A válasz: igen. A német Kellner tükörfordítása a pincér, amelynek jelentése: felszolgáló. És hogy miért is fontos mindez? Sokakban él a tévhit, hogy a pincér pejoratív jelentéstartalommal bíró szó, használata pedig nem ildomos olyan környezetben, ahol nem szeretnének megvető pillantásokat kapni. Problematikus lehet azonban a csálinger, aki szintén pincér, ám inkább a vendéglátóipari szakma tagjai között. Vagyis csálinger a pincér a vendéglátós zsargonban.
A pincérszakma komoly felkészülést és tudást igényel. A képzés továbbra is adott, ahhoz ugyanis, hogy valaki felszolgáló legyen, komoly felkészülés szükséges, még komolyabb előírásoknak megfelelve. A felszolgálónak komoly étel- és italismerete van. Vagyis tudja, hogy mihez mit adunk, kínálunk. A jó pincér ugyanis javasol, elmondja, mit ajánl a borkészletből az ételünkhöz, sőt befolyásol. A felszolgáló a legkomolyabb tudással rendelkezik a különböző terítési szabályokra vonatkozóan, ismer minden eszközt, amit az asztalnál használunk. Tudja, mit hogyan kell kivinni és a vendég elé tenni.
A jó pincér alapismérve, hogy udvarias és türelmes. Észreveszi, ha szükség van rá, figyeli a vendéget, nézi, hogy mit szeretne. A felszolgáló nem tegeződik, hacsak a vendég nem kezdeményezi ezt egyértelműen. Tudja, mikor kell az asztalhoz mennie, érkezés után öt perccel már „megérkezik”. Az étlapot ő hozza elénk, és elviszi a tányért, ha letettük az evőeszközt. A pincérnek nem illik hangosan szólni, kiáltani, inkább csak a szemeddel keresd a tekintetét, majd ha megvan a szemkontaktus, egy bólintással jelezd, hogy menjen oda.
A jó pincér megjelenése mindig a vendéglátóipari egység színvonalához, a közeghez alkalmazkodik. Az öltözködést a hely szelleme diktálja. Egy kockás abroszos bisztróban furcsa látványt nyújtana egy szmokingos főúr éppúgy, ahogyan egy díszvacsorán a kiskötény. Annak szimbolizálása azonban elengedhetetlen, hogy a pincér pincér. Éppúgy, mint az ápoltság, a tiszta kéz és lehetőség szerint az egyszínű (fekete) cipő.
A felszolgálás módjai is változatosak. A pincér nem csak teríteni és felszolgálni, de tálalni is tud. Éttermi megoldásokat tekintve kétféle eljárás létezik a szervírozásra: tál- és tányérszerviz. Bár nehezebb, mégis elegánsabb az előbbi, amikor a felszolgáló szervíroz. Mi, vendégek ritkábban találkozunk ilyesmivel, ezt a megoldást kisebb létszámú rendezvényeknél, díszétkezéseknél használják. Ennek oka pedig, hogy a tányérszerviz eredménye szebb, ugyanis így minden étel egyforma. Az asztali műveletek fontos kelléke a gueridon vagy más néven boeuf asztal. Tálszerviz esetén a húsokat és a köreteket erről a kisegítő asztalról tálalja elénk a pincér. Ezen az asztalon történik a hússzeletelés, de a frissen hozott tatárbifsztek összekeverése is.
A felszolgáló mindig balról adja be - igen, ezt így mondják - az ételt a vendégnek és jobbról szedi le, az italt pedig mindig jobb oldalról tölti. A felszolgálóképzésen minden megtanulható, a vendég „érzékeléséhez” azonban tehetség kell. A jó pincér azonban nem szükségszerűen mutatványos. Nyolc-tíz tányér felszolgálása azon túl, hogy jól néz ki, semmilyen plusszal nem jár, mi több, nem is elvárás.
A felszolgáló nem nehezíti a saját életét azzal, hogy nem írja fel a rendelést, de tévhit, hogy ha egy pincér nem jegyzetel, az olyan piros lámpa, amire fel kell kapnunk a fejünket. Hogy mikor érdemes felkapnunk a fejünket egy étteremben? Ha a felszolgáló megjelenése elhanyagolt, a stílusa modortalan, udvariatlan. Ha nem figyel ránk és nem segíti az étkezésünket. Joggal ideges egy vendég, ha a felszolgáló nem érkezik időben az asztalához, nem veszi észre, és természetesen akkor is, ha nem azt hozza, amit rendeltünk. Villoghat a piros lámpánk akkor is, ha túl sokat kérdez vissza rendelésnél, pláne akkor, ha észrevesszük, hogy ostobaságot javasol nekünk.
A Kifizetés és a Borravaló Kulturája
Az étkezés befejezése után a fizetés is megkívánja a megfelelő etikettet. A pincér a számlát egy tokban teszi az elé, aki kérte, ebbe kell beletenni a pénzt. Az illem szerint az fizet, aki meghívta a társaságot, legyen szó üzleti partnerekről vagy barátokról.
A borravaló adása bevett szokás. 10% borravalót illik adni, de ha különösen elégedett vagy, nyugodtan lehet többet. Egyre elterjedtebb gyakorlat Magyarországon, hogy a számlán fel van tüntetve, hogy a végösszeg tartalmazza a szervízdíjat, ebben az esetben nem szükséges borravalót adni. Kártyás fizetés esetén mondd meg előre, mennyi lesz a borravaló, de ha elfelejtenéd, add oda készpénzben. Fontos, hogy a borravalóval elismerjük a felszolgáló munkáját és figyelmességét.
Modern Tendenciák és Hagyományok Reneszánsza
A vendéglátóipar folyamatosan változik, alkalmazkodva a modern kor kihívásaihoz és a vendégek igényeihez. A járványhelyzet nem csak gazdasági szempontból állította kihívás elé a vendéglátóipart, átrendezte annak szereplőit is. A karanténhelyzet alatt, az éttermek bezárása miatt a felszolgálók tömegesen hagyták el a szakmát, így a munkaerőhiányból fakadóan a közeg felhígult.
Semmi sem veszett el, de átalakult. Változott, bővült a terek spektruma, ahol felszolgálóval találkozhatunk, ahogyan másképp terítünk, mással és másképp is eszünk. A felszolgálásra vonatkozó szabályok lazultak, a vendégek igényei is megváltoztak. A megszámlálhatatlan mennyiségű vendéglátóipari egység egyediségre ösztönzi a tulajdonosokat, minden étterem megpróbál valami helyit, sajátot kialakítani a vendéglátás technikájában is. Mindaddig pedig, amíg ez nem megy szembe az alapvető szakmai elvárásokkal, teljesen rendben is van. Akad, ahol a kanál lefordítva kerül az asztalra, vagy éppen a kést és a villát a tányéron szervírozza a felszolgáló. A vendéglátás ma már sokkal nagyobb kreativitással szervezi a kiszolgálást, ahogyan fantáziadúsabbak a gasztronómiai rendezvények és - a fine diningnak köszönhetően - a tányérok is.
A pincérszakma már nem olyan merev, mint régen, miközben az egykori hagyományok reneszánszát is felfedezhetjük. Ma már a felszolgálónál és nem a főpincérnél fizetünk, sőt csoda, ha még találunk valahol főurat, ám egyre többször láthatunk pincéreket cloche-sal, vagyis tányérfedővel közlekedni, és újra keletje van a tükörfelszolgálásnak is. Míg a protokollrendezvények elvárásai nem változtak, módosultak a szigorú elvárások például a tegeződésre vonatkozóan, és mi sem természetesebb a hölgyek jelenléténél a placcon. Már a kérdés is megosztó. Pedig annak, hogy a felszolgálás férfiszakmaként definiált, komoly szakmai oka van. Díszétkezések, protokollrendezvények hagyománya az úgynevezett tükörfelszolgálás. Vagyis: a felszolgálók közül nem lóghat ki senki, megjelenésük egyforma és egyszerre mozognak. Az étteremboom előtti időszakban, még a huszadik században is, a női felszolgálókat inkább a pultban, a presszókban és a cukrászdákban alkalmazták. És most jöhet a jó hír: ez ma már nem így van.
Távozásnál a férfi vagy a pincér segíti fel a hölgyet a székből, majd felsegítik rá a kabátot. Ezen udvarias gesztusok betartásával mind az üzleti, mind a magánéleti vacsorák során garantáltan jó benyomást fog kelteni! Reméljük, tudunk segíteni egy kicsit a helyes éttermi etikett terén. Most már nincs más hátra, mint hasznosítani a tudásodat!