A birkahús íze és illata régóta vitatéma, sokan idegenkednek tőle jellegzetes, „birka” szaga miatt. Azonban nem minden juhfajta húsa büdös, sőt, egyes fajták kimondottan ízletes, a vadhúsra emlékeztető aromával rendelkeznek. A kulcs a megfelelő fajta kiválasztásában és a tartási körülményekben rejlik. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk azokat a juhfajtákat, amelyek húsa kevésbé faggyús, ízletesebb és ezáltal „nem büdös”, kitérve a magyar őshonos rackára és a modern húsfajtákra is.
A magyar racka: az őshonos nemes állat
A magyar racka, a szürke marhához és a mangalicához hasonlóan, őshonos magyar fajta, amely kiváló húst ad. Bár lassan gyarapszik, és ezért a kihalás szélére került, egyre többen fedezik fel újra különleges tulajdonságait. Sebők Attila és Dömös Fanni, akik Csemőn tartanak egy kisebb rackanyájat, kiemelik a rackák eleganciáját és intelligenciáját. "Amikor legutóbb elvittük nyíratni a bárányainkat, arra lettünk figyelmesek, hogy a többi birkának van egyfajta bamba birkanézése. Hozzájuk képest a mi rackáink szinte értelmes tekintetű, elegánsan mozgó, nemes állatok." Ez a megfigyelés alátámasztja a szakirodalom leírását is, miszerint a racka "vérmérséklete élénk, kissé ideges, ebből kifolyólag magatartása bizalmatlan. A test felépítése szabályos és tetszetős, mozgása gyors, ügyes és harmonikus."
A racka fajta eredetére ellentmondó elméletek vannak. Hankó Béla, a neves zoológus szerint a racka honfoglaló őseinkkel együtt érkezett a Kárpát-medencébe, bár erre nincsenek sziklaszilárd bizonyítékok. Az első régészeti emlékek és leírások a XVI-XVII. századból maradtak fenn. Az ősi jellegére utal ugyanakkor, hogy elődeink a finnugor eredetű „juh” szót csak a rackára használták, a nyugatról származó sváb fajtákat és a merinót a német eredetű „birka” megnevezéssel illették. Vagyis nem kizárható, hogy már a honfoglaló magyarok is rackát tartottak.
A racka tartása hagyományosan extenzív, vagyis az állatok szinte egész évben a legelőn vannak. "Az év szinte minden napján kinn vannak a legelőn, rájuk sem nézünk. Nem kell őket bolygatni" - magyarázza Sebők Attila. "Évente kétszer megfogjuk, hogy megnyírassuk, lekörmöljük és beoltassuk őket, amúgy azt csinálnak, amit akarnak. Pénz sem kell hozzá, csak terület." Ez a szilaj tartásmód hozzájárul a racka húsának kiváló minőségéhez. "A trófea, ami a karámon van, egy öreg kosé volt. Egy törzsvásárlónk vette meg, és olyan finom pörkölt lett belőle, amilyet még életében nem evett. Igaz, egy egész napon át főzte" - idézi fel Attila.
A fiatal racka húsa tökéletes belépő a bárányhús világába. Sebők Attila a bárány- és az őzhús íze között helyezi el a rackáét, kiemelve, hogy kevésbé faggyús, inkább márványos, hiszen folyamatosan mozog. Egy alkalommal, amikor egy vadfőző versenyen rackahússal neveztek, muflon kategóriában győztek vele, ami jól mutatja a hús kiválóságát.
A racka hátrányai és a kihalás szélére kerülése
Az állandó mozgás miatt a racka lassan gyarapszik, és szigorúan gazdasági alapon nem versenyképes a zárt tartásban, tápon gyorshizlalt húsfajtákkal szemben. Ez a tulajdonság is hozzájárult ahhoz, hogy a fajta hasonló pályát járt be, mint a mangalica, és a kihalás szélére került. Az utóbbi évszázadokban a jobb húskivitelű nyugati fajtákat részesítették előnyben, s a múlt század elejére már csak a Hortobágyon maradt számottevő állomány. Ezért is hívják a magyar rackát hortobágyi rackának. A szocializmus alatt jóformán eltűnt a racka, és ma a juhállomány kevesebb mint öt százalékát alkotják a hagyományos fajták, ennek ötöde hortobágyi racka, ami mintegy 6500 egyedet jelent. Állami génmegőrzési program keretében sikerült megmenteni a fajtát, de ma sem sokan tartják.
A racka gyapja is durva, így finom szövetek készítésére nem jó (nemezkészítésre viszont kiváló). Annak ellenére, hogy jól tejelő juhfajta - legalábbis papíron hatvan liter tej fejhető ki anyánként -, ritkán fejik. A vad természetük miatt ez nagy kihívásokkal járó feladat lenne.
Egyéb magyar őshonos fajták és a hús minősége
A magyar juhászat ősidők óta fontos szerepet játszik, hiszen a juhok sokoldalú hasznosítása - a hús, a tej és a gyapjú előállítása - generációk óta biztosít megélhetést a gazdáknak. A siker titka ma már a megfelelő fajta kiválasztásában rejlik, amely nemcsak a termelési céloknak, de a gazdaság lehetőségeinek is megfelel. Az őshonos fajták közül a racka mellett érdemes megemlíteni a cigája és a cikta juhokat is.
Cigája juh: a sokoldalú őshonos
A cigája juh az egyik legismertebb őshonos magyar fajta, amely népszerűsége a sokoldalú hasznosításában rejlik. Kiváló tejtermelő képességgel rendelkezik, alkalmas sajtok és egyéb tejtermékek előállítására, finom szerkezetű gyapja pedig rendkívül keresett a textiliparban. Húsformái is elfogadhatók, de leginkább tejéért és gyapjáért kedvelik. A cigája jól alkalmazkodik a magyar klimatikus és takarmányozási viszonyokhoz, és a gyengébb minőségű legelőkön is megél. A cigája juhok a Balkán félszigetről kerültek hazánk területére a 18. század végén. Közepes méretű fajta, a fej és lábak feketék, sötétbarnák vagy barnák, gyapja fehér, de színes szálakkal tűzdelt. Báránykori súlygyarapodása kedvező, 300-350 g/nap.
Cikta juh: az ízletes húsú túlélő
A cikta juh őse a középkori Közép-Európában elterjedt Zaupelschaf, egy kistestű, tincses gyapjús juh. Hazánkba a török uralmat követő betelepítések nyomán érkező német ajkú lakossággal került be, elsősorban Tolna és Baranya megyében terjedt el, emiatt tolna-baranyai sváb juhnak is nevezik. Igénytelensége és a háziiparban használt gyapja miatt a háztáji gazdaságokban gyakori juh volt. Napjainkban egyre kedveltebb, mivel kis befektetés mellett, legelőre alapozva is szép, egészséges bárányt nevel, húsa ízletes, faggyúszegény.
Merinó fajták: gyapjú és hús egyensúlya
A híresen jó minőségű hazai bárányok többsége a merinó fajtából kerül ki, ezért fajtatörténeti sorozatunk ezúttal ezt a juhfajtát mutatja be. Az éves magyar bárányexport mintegy 25-30 százaléka (mintegy 150-170 ezer) realizálódik a húsvétot megelőző időszakban. A fajta kiváló adottságainak köszönhetően világszerte elterjedt, az egyes merinófajták közti különbségeket a tenyésztési irányzat határozza meg. Az azonban egységesen elmondható rájuk, hogy a parlagi juhokkal ellentétben, fejük és lábuk rövid, termetük pedig zömök.
GYAPJÚMESTER: A MERINO JUH
A spanyolországi eredetűnek tulajdonított merinó feltehetőleg a VIII. században Nyugat-Ázsia, pontosabban Irán hűvös és száraz hegyvidékéről került Európába, már akkor azzal a tenyésztési szándékkal, hogy egy olyan juhfajtát alakítsanak ki, amely felszőr nélküli, csak pehelyszőrökből álló gyapjú növesztésére képes.
Magyar merinó: a legelterjedtebb
A magyar merinó az egyik legelterjedtebb és legkedveltebb juhfajta hazánkban, amit a kiváló gyapjúhozama és jó húsformái magyaráznak. A 18. században Spanyolországból behozott merinó juhokból kitenyésztett fajta, amely jól alkalmazkodik a hazai körülményekhez, és magas szaporasági mutatókkal rendelkezik. Egyedülálló tulajdonsága, hogy magas szaporasággal és jó anyai tulajdonságokkal rendelkezik, így báránynevelésben is kiemelkedő. Gazdasági szempontból is vonzó választás a gazdák számára, hiszen finom, hosszú gyapja a textiliparban nagy keresletnek örvend, míg húsformái biztosítják a jó minőségű bárányhús előállítását.
A magyar klímához való alkalmazkodóképesség és az alacsonyabb tartási költségek további előnyt jelentenek. Ez a fajta kifejezetten jól érzi magát legelőkön. A téli elhelyezésnél fontos, hogy megfelelően szellőztetett, de huzatmentes istállót biztosítsunk, mivel a juhok érzékenyek a túlzott páratartalomra. Takarmányozás szempontjából a minőségi szálastakarmány és a kiegészítő abrak biztosítása elengedhetetlen a jó hozamok érdekében.
Württenbergi merinó: a robosztus húsfajta
A württenbergi merinó nagytestű, fejlett izomzatú merinó fajta. Jól ellenáll az időjárás viszontagságainak, képes nagy területeket bejárni. Szaporasága 1,5-1,8, báránynevelő-képessége kiváló, a sűrített elletést és a korai tenyésztésbevételt jól tűri. Hazai klimatikus viszonyokhoz jól alkalmazkodó fajta, eredetileg kettős - hármas hasznosítású (gyapjú, hús, tej), jelenleg azonban fő haszonforrásnak a hústermelést kell tekinteni, ezért elsősorban a szaporaság és báránynevelő-képesség javítása a cél.
A fehér színű merinó fajta közepes húsformákat mutat. Közepesen hosszú törzshossz, benőtt has és lábak, szemvonalig benőtt fej jellemzi. A magyar merinónál durvább csontú, fehér színű húsjuh. Testalakulása az ideális húsformákat közelíti meg.
A modern húsfajták: gyors növekedés és ízletes hús
A mai juhászatban a siker titka a megfelelő fajta kiválasztásában rejlik, amely nemcsak a termelési céloknak, de a gazdaság lehetőségeinek is megfelel. Az 5 legkedveltebb birkafajta - a magyar merinó, a cigája, a suffolk, a texel és az Ile de France - mind kiváló eredményeket kínál, legyen szó prémium bárányhúsról, finom gyapjúról vagy magas tejhozamról.
Suffolk juh: a gyors növekedésű angol húsjuh
Az angol eredetű suffolk juhot a 19. században hozták be Magyarországra. Gyakran használják keresztezésekben a bárányhús minőségének javítására. Rendkívül gyors növekedési ütemre képes, így a bárányok már fiatalon elérik a vágósúlyt, ami gazdasági szempontból nagy előny. A suffolk juhot elsősorban a kiváló minőségű bárányhús előállítása miatt tartják. Húsának alacsony zsírtartalma, finom rostozata és jó íze a vásárlók körében is népszerűvé teszi. A fajta különlegessége a fekete fej és láb, valamint a gyapjútól mentes test, ami egyszerre jellegzetes és praktikus.
A suffolk különösen jól alkalmazkodik a magyarországi klimatikus és takarmányozási viszonyokhoz. Kiválóan legel, így a jó minőségű legelők biztosítása alapvető. Az intenzív növekedési ütem miatt azonban a bárányok takarmányozása nagyobb figyelmet igényel, hogy megfelelő fehérje- és energiaellátást kapjanak. A téli időszakban szélvédett, száraz istállóra van szükségük, és ügyelni kell a megfelelő almozásra is.
Texel juh: az izmos holland húsfajta
A texel juh Hollandia Texel szigetéről származik, amelyet a 20. században vezettek be hazánkba. A fajta különlegessége az izmos testfelépítésében rejlik, gazdaságosságának fő motorja a húsának kiváló minősége. Izmos testfelépítése és alacsony zsírtartalmú húsa miatt a piacon nagyon keresett. A gyors növekedési ütem lehetővé teszi, hogy a bárányok hamar elérjék a vágósúlyt, ami csökkenti a tartási költségeket. Híres arról, hogy gyapja viszonylag durvább, ezért ez nem a legértékesebb része, de a húsból származó jövedelmezőség ezt messze ellensúlyozza. Jól alkalmazkodik a hazai klimatikus viszonyokhoz, és a legelőket is hatékonyan használja. Ellenállóképessége kiemelkedő, hiszen kevésbé hajlamos számos betegségre, más fajtákkal ellentétben.
Ile de France juh: a francia húsjuh éllovasa
Az ile de France juhot Franciaországból a 20. század közepén hozták be Magyarországra, és mára a világ egyik vezető húsjuh fajtájává vált. A fajta különlegessége a kiváló takarmányhasznosítás és az intenzív hústermelés, ami a gazdák számára nagy előnyt jelent. Gazdasági értékét elsősorban a bárányhús minősége és a magas szaporaság adja. Az anyajuhok kimagasló anyai tulajdonságokkal rendelkeznek, így az ellési arány és a báránynevelési eredmények is kiemelkedők. Húsa finom rostozatú, alacsony zsírtartalmú, és a piacon prémium kategóriás termékként értékesíthető. Bár gyapjúja másodlagos hasznosítású, a húsból származó jövedelem ezt ellensúlyozza. Jó alkalmazkodóképességet mutat a magyarországi klimatikus és tartási körülményekhez, így könnyen tartható akár intenzív, akár extenzív gazdálkodási rendszerekben.
Charollais juh: a korán érő, ízletes húsú fajta
A charollais finom csontozatú egyhasznú fehér színű húsfajta. Kiváló anyai tulajdonságokkal, magas 1,7-1,8-as szaporulattal és kitűnő tejtermeléssel rendelkezik. Koraérő szezonálisan ivarzó fajta, a jerkék 7 hónapos kortól termékenyíthetők. A charollais bárány jó húsformákkal jellemezhető, növekedési erélye nagy, 70 napos korra eléri vagy meghaladja a 25 kg-os súlyt. Áruelőállító keresztezésben a charollais kosoktól származó bárányok még 40 kg-os súlyban is csekély faggyúzottságot mutatnak. A bárányok súlygyarapodása 350-400 g közé esik.
Dorper juh: a szőrös juh, amely nem igényel nyírást
Dél-Afrikában tenyésztették ki a dorset horn és a feketefejű perzsa fajta keresztezéséből. A dorper színe a törzsön és a lábakon fehér, szürkés-fehér, feje és a nyak felső része fekete. Szőrös juhfajta, azaz a gyapjú a juh nagyrészt levedli, nincs szükség nyírásra. Aszezonális fajta, sűrítetten ellethető, szaporasága 160-180%. Vérmérséklete nyugodt, anyai tulajdonságai nagyon jók. Jó a legelőkészségük, ellenállóképességük, a szárazságot jól viselik. A bárányok átlagos napi súlygyarapodása 350-450 g közé esik.
Van Rooy: a fehér szőrös juh
Dél-Afrikában tenyésztették ki a dorper és az afrikaner fajta keresztezéséből. Színe fehér, a körmök, a farok alatti terület és a tőgybimbók pigmentáltak. Szőrös juhfajta, azaz a gyapjú a juh nagyrészben levedli, nincs szükség nyírásra. Aszezonális fajta, sűrítetten ellethető, szaporasága 160-180%. Vérmérséklete nyugodt, anyai tulajdonságai nagyon jók. Jó a legelőkészségük, ellenállóképességük, a szárazságot jól viselik. A bárányok átlagos napi súlygyarapodása 350-450 g közé esik.
Australian White: a száraz körülmények között is kiváló hústermelő
A fajtát az ausztráliai szélsőséges körülmények között nemesítették ki prof. Ewan Roberts vezetésével az 1970-es évektől. A suffolk fajtát fehér fajtákkal keresztezték, legfőbb keresztezési partnerek a poll (szarvatlan) dorset és a border leicester voltak. Kiváló termelési eredményeket mutat száraz, félsivatagi körülmények között, de csapadékos övezetekben is. Extenzív körülmények között, legelőn tartva is nagyon jó súlygyarapodásra képes. Erős csontozat és kiegyensúlyozott váz, valamint kiváló húsformák jellemzik. Kiválóak az anyai tulajdonságai: tejtermelő képesség, szaporaság és könnyű ellés. Éghajlatunkon az aszezonalitásra csak részben hajlamos. A bárányok nagyobb vágósúlyban is kedvező faggyúzottságot mutatnak. Hústermelő képessége alapján Ausztráliában vezető terminál fajtává nőtte ki magát. Szaporasága 1,6-1,9.
Hampshire Down: az angol húsfajta hagyománya
A down juhok közé tartozó fajtát eredetileg a southdown juhok wiltshire horn és a már kihalt berkshire knot fajtákkal történő keresztezésével tenyésztették ki a XIX. században Anglia déli részén és Hampshire grófságban. Jó legelőkészségű, szezonálisan ivarzó húsfajta, a bárányok súlygyarapodása magas, húsuk későn kezd faggyúsodni. Szaporasága 1,5-1,8, könnyű ellés jellemzi, a báránynevelő képessége kiváló.
Poll Dorset: a szarvatlan, aszezonális húsfajta
Fehér színű, tetszetős húsformákkal rendelkező, merinókkal rokon fajta. Jó anyai tulajdonságok, 1,4 - 1,8 szaporulat jellemzi. Aszezonalitásra való hajlama jó, az év bármely szakában termékenyíthető, ellentétben sok húsfajtával. A bárányok jó súlygyarapodó képességgel (320-360 g) rendelkeznek.
Rouge de l'Ouest: a francia ellenálló fajta
A franciaországi Maine et Loire, Mayenne és Sarthe megyékben tartott helyi juhok angol húsfajtákkal (kent, leicester, wensleydale) történő keresztezéséből származó fajta. Jó legelőkészségű, betegségeknek ellenálló fajta, a zárt tartást is jól viseli. Szezonálisan ivarzó, korán érő, jól tejelő húsfajta, a bárányok súlygyarapodása nagyon jó. Szaporasága 1,8-2,0, könnyű ellés jellemzi, a báránynevelő képessége kiváló.
Berrichon du Cher: a robusztus húsfajta
Jó legelőkészségű erős csontozatú húsfajta. A fej és a lábak matt fekete színűek. Jó anyai tulajdonságokkal, 1,5 - 1,7 szaporasággal rendelkező fajta. Magas 360-400 g átlagos napi báránykori súlygyarapodás jellemzi. Ha merinó állományban utófedeztetésre használjuk, akkor az ellési szezon végén született bárányok is gond nélkül elérik az értékesítési súlyt. A aszezonalitásra való hajlama csekély, de magyarországi tartási körülmények között az állomány egy része szezonon kívül is termékenyíthető.
Kent (Romney Marsh): a gyapjútermelő hagyomány
Anglia Kent és Sussex megyéjében tenyésztették a XIII. század óta. Termelő hosszúgyapjas, kettős hasznosítású, kifejezetten szezonális fajta. Sántaságra nem fogékony, körömápolást nem igényel. A gyapjúfinomsága 30-40 mikron.
Shropshire: a gyümölcsösök és szőlőültetvények védelmezője
Jó legelőkészséggel rendelkező egyhasznú, fekete fejű és lábú húsfajta. A fajta sajátossága, hogy a tűlevelű fákat, rügyeket, a gyümölcsfák kérgét és a szőlőtőkéket nem károsítják, ezért e fajta használata javasolt faiskolák, gyümölcsösök, szőlőültetvények gyommentesen tartására. Jó anyai tulajdonságok, jó tejtermelőképesség, 1,7 - 2,0 szaporaság jellemzi. Jó húsformák 350-400 g átlagos napi báránykori súlygyarapodás jellemzi.
Southdown: az egyik legősibb angol fajta
Az egyik legősibb angol fajta, évszázadok óta tenyésztik az angliai Sussex grófságban. Jó legelőkészségű, aszezonálisan is ivarzó húsfajta, a bárányok súlygyarapodása magas, húsuk későn kezd faggyúsodni. Szaporasága 1,5-1,8, könnyű ellés jellemzi, báránynevelő képessége jó.
Olde English Babydoll Southdown: a kedves "mackós" arcú juh
Az eredeti angol „Miniature Babydoll Southdown” egy ősi, kedves, „mackós” arcú juhfajta. Alacsony marmagassága miatt az aprótermetű southdown a gyümölcsösök és szőlőültetvények számára kiválóan alkalmas mint „gyompusztító”, mivel alacsony marmagasságával nehezen éri el a nála magasabb faágakat vagy a lugaskezelésű szőlőt. Apró körmeivel segít megtörni a talaj felszínét annak tömörítése nélkül. Anyai tulajdonságaik nagyon kedvezőek, gyakran nevelnek ikreket, sőt hármas ikreket is. Ősi fajtaként jobban ellenáll a büdöslábságnak és a parazitáknak, mint más juhfajták.
Texel: a holland "négysonkás" típus
Közepes növésű, közép-nagytestű, erőteljes csontozatú fehér színű húsfajta. Kitűnő húsformákkal rendelkezik, az eleje és a hátulja egyaránt jól izmolt “négysonkás” típus. A S/EUROP vágott test minősítési rendszert a texel fajtára alapozva dolgozták ki. Átlagos napi báránykori súlygyarapodása 320-380 g. Jó anyai tulajdonságokkal rendelkezik, a szaporasága 1,5 - 1,7, jó tejtermelés és báránynevelőképesség jellemzi.
Beltex: az erős szervezeti szilárdságú húsfajta
Erős szervezeti szilárdságú, a forró nyarakat és a hideg teleket egyaránt toleráló nagy hústermelő-képességű fajta, apai vonalként napi súlygyarapodást, a takarmányhasznosítást és a csontos-hús arányt javítja. Az eltérő technológiai körülményekhez kimondottan jól alkalmazkodó egyhasznú húsfajta. Az anyajuhok hajlamosak aszezonális ivarzásra. Szaporasága 1,7-1,9, könnyű ellés jellemzi, a báránynevelő képessége kiváló. Jó legelőkészségű, és az időjárásnak jól ellenálló fajta. Kiváló húsformákkal rendelkezik.
Pannon fehér: a magyar szapora fajta
A magyar merinó, romanov és finn landrace fajták felhasználásával kialakított fehér színű magyar szapora fajta. Alkata, csontozata finom, vérmérséklete élénk, szervezete szilárd. Mindkét ivarban szarvatlan. Az év folyamán minden időszakban ivarzó és szaporodó fajta, amely ellésenként 1,7 db bárány produkcióra képes. Tisztavérben és keresztezési partnerként is gazdaságosan tenyészthető. A bárányok súlygyarapodása 200-300 g/nap.
Romanov: az orosz különleges gyapjúval
Oroszországban kitenyésztett finom alkatú, amellett erőteljes és szilárd szervezetű fajta, nevét a felső Volga menti városról kapta. A test felületét kevert szőrköntös borítja, amely elsődleges eredetű, - fényes fekete sima vagy ritkábban hullámos lefutású - felszőrökből és másodlagos eredetű mintegy kétszer olyan hosszú, hullámos ívelésű, ezüstfehér színű pehelyszálakból áll. A romanov bárány születéskor rendszerint fekete színű, a fejen és a farok végeken fehér jegyekkel.
Lleyn: a brit tejtermelő húsjuh
Angliában tenyésztették ki a 70-80-as években a walesi llyn fajtából elsősorban a keletfríz valamint más fajták (dorset, bluefaced leicester, stb.) felhasználásával. Elsősorban a szaporaság és báránynevelő képesség javítása érdekében használják keresztezésekben, de súlygyarapodása is kedvező (300 g feletti). Tejtermelése kiváló, 200 nap feletti laktációban 150-400 l termelésére képes.
Keletfríz: a világ legjobb tejtermelő juhfajtája
A 19. században alakult ki Észak-Németország és a La Manche csatorna közötti, fűben gazdag tengerparti vidéken, 1892-től önálló fajta. Földünk legjobb tejtermelő juhfajtája. Németországban, a bárányok 4-8 hetes választása után 500-700 kg, jobb tenyészetekben 1200 kg tej ad 260 napos laktációban. Kiváló keresztezési partner a tejtermelés javítására, és más tejelő fajták nemesítésére, intenzív tejtermelő tenyészetek kialakítására. Szaporasága 2,2-2,5, 2-3 bárányát biztonsággal felneveli.
Lacaune: a roquefort sajt alapja és a kiváló húsformák
A legismertebb francia tejelő fajta, a „roquefort” sajtot e fajta tejéből készítik, tejtermelése 200-400 l. Közepes nagyságú, finom csontozatú fajta, gyapjúja rövid, csak a nyak háti részen, oldalközépig tart. A lacaune előnye a többi tejtermelő fajtával szemben, hogy húsformái, súlygyarapodása (320-400 g) vetekszik a húsfajtákéval. Kiváló aszezonalitásra való hajlammal rendelkezik, az év bármely szakában termékenyíthető, különös tekintettel az április-májusi időszakra.
A "büdös" hússal kapcsolatos tévhitek és a valóság
Az a hiedelem, hogy a birkahús büdös, sok esetben tévesen általánosít. Ahogy a magyar racka példája is mutatja, a szabad tartásban nevelt, folyamatosan mozgó állatok húsa márványosabb, kevésbé faggyús, és ennek köszönhetően sokkal kellemesebb ízű. Az idősebb állatok húsa természetesen karakteresebb lehet, de ez inkább a vadhúsra jellemző ízvilág, mintsem kellemetlen szag. A "birka szaga" gyakran a helytelen tartásmódból, a túlzott faggyúból és a nem megfelelő elkészítésből adódik. A fiatal bárányok húsa szinte minden fajtánál enyhébb ízű, és ha odafigyelünk a vágáskor a faggyú eltávolítására, akkor a hús élvezeti értéke jelentősen növelhető. A megfelelő fűszerezés és elkészítési mód is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a birkahúsból ízletes és különleges étel készüljön, amely mentes a kellemetlen mellékíztől.
