A „Miért vesz fel mindent Csiperke bácsi?” kérdés első hallásra egy gyermekkönyv furcsa, mégis valamiképp elgondolkodtató címére utal, mely akár az irodalmi befogadás sokrétűségét is felveti. Az irodalom - legyen szó akár egy egyszerű gyermekmeséről, akár egy komplex költői életműről - mindig újabb és újabb rétegeket tár fel, és a befogadó - az olvasni tanuló gyermektől a tapasztalt irodalmárig - mindig saját perspektívájából közelít hozzá. Egy gyermekkönyv, mint Allan Ahlberg „Csiperke bácsi az összes ruháját felveszi” című műve, bár elsőre „kissé bugyutácska” lehet a felnőtt szemében, mégis kiindulópontja lehet a nyelvi játékoknak, az olvasás megszeretésének, vagy éppen annak a felismerésnek, hogy nem vagyunk egyformák, és az irodalom befogadása is sokféle lehet.
A "bugyutácska" és az olvasás megszerettetése: Csiperke bácsi világa
A „Csiperke bácsi az összes ruháját felveszi” című könyv, ahogy azt CsNKinga P++ is megjegyzi, nem feltétlenül tartozik a kedvenc könyvek közé, különösen ha az ember már nem a célkorosztály. Ennek ellenére a mű jellegzetességei, mint a betűtípus és a sok kép, potenciálisan segíthetik az olvasni tanuló gyermekeket. Azonban az, hogy ettől szeressék-e meg az olvasást, az már egyéni kérdés. A könyv cselekménye, illetve a családtagok és események olyan „mintha egymásra lennének dobálva és egy nagyon lazácska szálon függnek össze”, ami szintén befolyásolhatja a befogadást. De pontosan ez a "bugyutácska" felszín rejthet mélyebb tanulságokat az olvasásról, a történetmesélésről, és arról, hogy az irodalom nem mindig egyenes vonalú vagy logikus a hagyományos értelemben.
Az irodalmi mélyvíz és az élvezetes lubickolás: Kovács András Ferenc költészete
A „Csiperke bácsi” egyszerűségétől elrugaszkodva, az irodalom mélyebb rétegeibe is betekinthetünk Kovács András Ferenc költészetén keresztül, amely egyfajta „élvezetes lubickolást” jelenthet. A Petőfi Irodalmi Múzeum egy estsorozat keretében Kovács András Ferencet Margócsy István kérdezte, mely Havas Judit szerkesztésében valósult meg. A „Sibi canit et musis” című vers második strófája, „Szatmáron születtem színésznőből lettem / Vérfátyol fény függöny verdesett felettem / Tapsvihar fogadott már-már lármás tetszés / Hogy világra vágott ádáz császármetszés” - már önmagában is bevezeti az olvasót egy olyan világba, ahol a rejtőzködés és a magamutogatás, az önéletrajzi elemek és az irodalmi figurák imitálása keveredik.
Margócsy István vezette fel a beszélgetést, hangsúlyozva, hogy Kovács András Ferenc „annyiféleképp imitálja a régi magyar irodalom számtalan figuráját, hogy isten ments, hogy szó szerint vegyük önéletrajziságát, vallomásosságát”. Ez a megállapítás kulcsfontosságú a költő munkásságának megértéséhez. Az „Ugrótánc” című est címe sem véletlen, hiszen egyfajta „önkényes magyarítása a saltus hungaricusnak, a magyar táncszónak”, ami már a kezdetektől jelzi a nyelvi játékosságot és a hagyományok kreatív újraértelmezését.
Az önéletrajziság és az eltartott vallomás: A költő gyökerei
Kovács András Ferenc arra a kérdésre, hogy miként bontakozott ki az a költői felfogás, amely az önéletrajziságot más imágókban kereste, egyfajta „eltartott vallomással” felelt. A latin címadás, amelyet olyannyira szeret, „régi irodalmas” tanulmányaiból ered. Érdekes, hogy nem készült mindig költőnek: „világutazó, zoológus, David Livingstone, majd Michelangelo akartam lenni” - idézte fel. A szülői ház szerepe sem elhanyagolható: a „színésznőből lett” gyermek, valamint a bölcsészből színházi emberré avanzsáló édesapa és az ő széles baráti köre, akik „állandóan a házhoz jártak vendégségbe”, mind hozzájárultak a költői éréshez.
Margócsy kérdésére, miszerint elszakadt-e az avantgárd utaktól, Kovács András Ferenc azt válaszolta, hogy valójában nem, és legutóbbi kötetéből is „előbújik Tristan Tzara”. A gyökerek Szatmárnémetiben, a gimnáziumban keresendők, ahol franciát tanult. A hetvenes évek magyar avantgárdjával kapcsolatban már „erős dejà vu-érzete volt”, mivel a franciáknál már a húszas-harmincas évekre „lecsengett minden”. Amikor Margócsy csodálkozva kérdezte, hogy megvolt-e a kései avantgárdhoz a „baráti és receptív kör Szatmárnémetiben”, KAF könnyedén csak annyit mondott: „kialakította magának”. Az első számú befogadója az édesapja volt. Emellett „Persze írtam közben nyugatos verseket is, és legfőképp nagyon erősen József Attilá-s verseket” - mondja, aminek egy kiemelkedő példája a „Töredék Ignotusnak”, melyet Havas Judit fel is olvasott.
Kolozsvári hatások és a költői preferenciák változása
Margócsy István az életút állomásait követve megjegyezte: „Elmentél aztán Kolozsvárra, ahol megváltozott a költői preferenciád”. Kovács András Ferenc azonban még a Kolozsvár előtti időszaknak is olyan „gazdag hatásait sorolta fel, hogy nehéz is mind számba venni”. Ezek között szerepelnek a szürrealista román költők és Dinescu, akit fordított is, a „szenthármasság”: Áprily, Jékely, Dsida; az apai baráti körből Szilágyi Domokos, Hervay Gizella, Kányádi Sándor; Király László, akinek költészetét annyira kedveli; a második Forrás-nemzedék; az „Igaz Szó nagyon szigorú szerkesztője, Székely János, aki nem kedvelte a túlzott játékosságot a versekben”; valamint Cs. Gyimesi Éva, Szilágyi Júlia, Balla Zsófia, Egyed Péter.
Az ifjú Kovács András mégsem akarta sem a mögötte, sem az előtte lévő Forrás-nemzedék - ez utóbbi Szőcs Géza és köre, a modernséget preferáló költők - útját követni. „Mást akartam, kötöttebb diskurzust, visszatérni a formákhoz” - vallotta be.
Az imitációs skála kiszélesítése: Formák és nyelvi rétegek
Margócsy vetette fel a kérdést: „Na de mégis: hogy jön ahhoz egy fiatal költő, hogy a trubadúrénekektől a Balassi-strófán át a haikuig és a Gilgames-eposz prozódiájáig a végtelenségig kiszélesítse az imitációs skálát, és ne korlátozza ebben se nyelv, se idő?” Kovács András Ferenc némi gondolkodás után azzal felelt: „a költészet, a magyar irodalom nyelve - pontosabban nyelvei - annál sokkal sokfélébb, színesebb és többrétegűbb, hogy a már kicsit unalmas, szétírt, neo-neo-poszt-posztmodern valamit főzzük ki belőle”.
A befoghatatlanul sok árnyalat kapcsán a beszélgetőtárs-irodalomtörténész egy sajátos párhuzamot vetett fel: „Míg Parti Nagy Lajos elkezdte szétszerelni a nyelvet, addig te mintha négyzetre emelnéd.” Kovács András Ferenc kipillantva a nézőtéren ülő Parti Nagyra, és megemlítvén annak ’82-es „Angyalstop” című kötetét, így reagált: „Nem hiszem, hogy a világ elemeire bontása vagy felépítése különbözne egymástól, szerintem e kettő valahol ugyanaz. Ha valamit épp testvéri közelségben érzek magamhoz, az Parti Nagy költészete.”
Egy kicsit el is merülhettünk a „négyzetre emelt” nyelvben: a költő felolvasta a humorosan archaizáló „Aranyos, vitézi órákat” és az „Ezredvégi ódákok” című Berzsenyi-imitációt. Ahogy később Margócsy is kitért rá: Kovács András Ferenc egyik kézjegye, ahogy „a hagyománytiszteletet mindig átitatja valami olümposzi derűvel”.
A szerepvers mint színészi játék: Alteregók születése
Kovács András Ferencnél azonban egy kicsit többről van szó, jegyezte meg Margócsy, egyfajta „színészi, figurális játékká is válik nála a szerepvers”. A költő be is avatott alteregói, Jack Cole, Lázáry René Sándor és Asztrov doktor születése egyes mozzanataiba. Asztrov például Baka István hatására keletkezett, az első Jack Cole-verseket pedig az „Igaz Szó” közölte Székely János kezdeti, „kissé bizalmatlan faggatózása után”. Ez is mutatja, hogy az irodalmi alkotás folyamata gyakran külső hatások, belső késztetések és a szerkesztői visszajelzések komplex hálója.
Hagyománytisztelet és „istenkísértő blaszfémia”: József Attila és a szonettkoszorú
Búcsúzóul Margócsy kitért még az egyik legnagyobb vállalkozásra, a József Attila „Légy ostoba” című versének soraiból szőtt szonettkoszorúra, erre az „istenkísértő, egyben hódolatot prezentáló blaszfémiára”. A szöveget tartalmazó „Szabadvendég” című kötet már alig hozzáférhető, mondta sajnálkozva Kovács András Ferenc, és megvallotta: „a visszafelé is megszólítható hagyományokat gyerekkora óta áhítattal tiszteli”.
Ennek illusztrálására Havas Judit még felolvasta a „Határ, idő, napló” lírai intelmeit („ne törj beláthatatlan / határokon túl - / ne vágyakozz, ne lendülj / határtalanba - / légiesülni neked / sosem szabadna…”); Margócsy István pedig a briliánsan tömör „Basó megnyugtatását”: „Macuo Basó! nem azért dobognak csendesen, mert nincs mit érezniük. Megdermedtek. Egy tolvajlány, aki egész életében a szabadság szelét kergette. halhatatlan, aki soha nem ismerhette azt. Amélia azt hitte, ebben az évben az érettségi lesz számára a legnagyobb megpróbáltatás. Amélia kénytelen egy távoli farmon új életet kezdeni, ahol megpróbál elrejtőzni a világ és talán még önmaga elől is. Ám a múltja nem hagyja nyugodni. Az élet kegyetlen játékában a barátok kénytelenek külön utakon tovább írni az Ősi világ sorsát. megismert világ az összeomlás szélére került. Ezt valóban mosolynak hívják?”
A szabályok és a szabadság határán: Az irodalom és az élet
Az irodalom és az élet gyakran összefonódik, és a szabályok, keretek, valamint a szabadságvágy közötti feszültség mindkét területen megjelenik. A költő által áhított „visszafelé is megszólítható hagyományok” tisztelete mellett ott van az új utak keresése, a formákhoz való visszatérés vágya, de a „végtelenségig kiszélesített imitációs skála” is. Ez a kettősség tükrözi azt a folyamatos mozgást, amely az irodalmi alkotást és a befogadást is jellemzi.
Az emberi életben is gyakran szembesülünk hasonló dilemmákkal, mint például Amélia története: „Amélia azt hitte, ebben az évben az érettségi lesz számára a legnagyobb megpróbáltatás. Amélia kénytelen egy távoli farmon új életet kezdeni, ahol megpróbál elrejtőzni a világ és talán még önmaga elől is. Ám a múltja nem hagyja nyugodni. Az élet kegyetlen játékában a barátok kénytelenek külön utakon tovább írni az Ősi világ sorsát.” Ebben a narratívában, akárcsak az irodalomban, a múlt és a jelen, a személyes sors és a tágabb összefüggések, a szabadság és a kényszerítő körülmények állandó kölcsönhatásban vannak.
Még a digitális világban is találkozunk hasonló „szabályokkal és szabadságokkal”, mint például az ÁSZF szabályzatok változása: „Felhívjuk szíves figyelmedet, hogy ÁSZF szabályzatunk megváltozott. Kérjük, figyelmesen olvasd el és amennyiben egyetértesz vele, fogadd el. Ha úgy döntesz, nem értesz egyet a megváltozott ÁSZF minden pontjával, lehetőséged van visszautasítani és törölni a meglévő regisztrációdat. Ebben az esetben a regisztrált fiókod törlésre kerül, de a megrendelésed adatait anonimizálva továbbra is tároljuk.” Ez a példa is rávilágít arra, hogy az élet minden területén jelen van a szabályok és az egyéni döntések közötti feszültség, a lehetőségek és a korlátok közötti egyensúlyozás. Az irodalom - akárcsak Csiperke bácsi története, vagy Kovács András Ferenc összetett költészete - segít megérteni és értelmezni ezeket a dinamikákat, felkínálva a gondolkodás és az értelmezés szabadságát.