A „Mignon” című rövid dokumentumfilm nem csupán egy sütemény illatából kibontakozó emlékképek Proust madleine-jéhez hasonlóan, hanem egy mélyreható portré is, amely a főszereplők, az evés és a tánc közötti összefüggéseket teszi érthetővé. A film egy rendkívül cuki, szórakoztató és mégis megható alkotás, mely különösen azoknak ajánlott, akik szeretik az időseket, és nyitottak az emberi történetek komplexitására. Oláh Kata rendező-producer munkája, Papp Bojána nagysikerű „Börtönrap” című dokumentumfilmje után, egy újabb gyöngyszem a Jeti Moziban.
Marika és János története: Tánc, sütemények és a múlttal való szembenézés
A „Mignon” főszereplője a 82 éves Marika, egy apró, törékeny, özvegy asszony, akinek két szenvedélye van: a tánc és a sütemények. Marika élete valósággal a tánc köré épül, idős partnerével, Jánossal rendszeresen fellépnek, és a fővárosi nyugdíjasklubokban valódi sztárnak számítanak. A pár kétlaki életet él: ha nincs fellépés, Simontornyán, János házában pihennek, de ha táncra perdülnek - és erre gyakran sor kerül, hiszen a nyugdíjas táncklubok körében óriási népszerűségnek örvendenek -, akkor Marika apró budapesti garzonjában húzzák meg magukat.
Marika számára a tánc egyfajta menekülés, egy olyan pillanat, amikor felveheti csillogó ruháját a hozzávaló kopogós cipővel és színpadra lépve minden más megszűnik. Eltűnik a gyerekkora óta cipelt fájdalom, a magány és a kiszolgáltatottság érzése. Csak a tánc marad, és egy pillanatra minden tökéletesnek tűnik. A mignon édes, édes, mint Marika. Hiába múlt el 80, szenvedélyesen imádja a süteményeket, plüssállatait és szebbnél szebb csillogó ruháit. Ha fellépésről van szó, ott van mellette János. Jöhet bármi: tangó, waltz, swing, cha-cha-cha.
Marika gyermeki izgalomba jön, mielőtt parkettre lép, szebbnél-szebb ruhákat próbál, és a partnerével akkurátusan megvitat minden mozdulatsort. Kínosan ügyel arra is, hogy a megjelenése mindig kifogástalan legyen: fodrászhoz jár, színben passzoló karkötőt választ, de a férfi ruházatára és külsejére is külön figyel. Az előadások előtt Jánost még gondosan meg is fésüli. A két táncos az életben is egy pár, vigyázva szeretik egymást.
Azonban Marika szenvedélye szomorú és sötét emlékeket rejt. Amikor megszólal a zene, és ő színpadra lép, és táncolni kezd, minden fájdalma elmúlik. Olyankor nem kell elveszett gyermekkorára gondolnia. A régi fotókat nézegetve e rózsaszínben úszó gyermeki világ mögött felsejlenek egy tragédiákkal és nehézségekkel teli múlt súlyos árnyai. A szenvedés, a szegénység és mellőzöttség nehéz emlékei néha megrohanják Marikát.
Az alkotók módszere és a Makabor Stúdió
A „Mignon” egy egyszerre humoros és szívbe markoló portré egy emberről, aki, ha időskorára is, de sikeresen megvalósította az álmait. Az Oláh Kata és Csukás Sándor dokumentumfilmjének középpontjában álló Marika markáns egyéniség, akinek sajátos személyisége azonnal magával ragadja a nézőt. Az őt rajongásig szerető János hol mosolyogva tűri Marika hóbortjait, hol játékosan vitába száll vele, de láthatóan élvezi a helyzetet.
Az alkotók nagyrészt elkapott képekből és ellesett jelenetekből építkeznek, tehát alapvetően nem avatkoznak be az események természetes menetébe. Gyakran távolabbról figyelik az alanyaikat, és csak intimebb szituációkban, az öltözőben vagy az otthonukban lépnek közelebb. Ekkor is legfeljebb kérdeznek, de egyszer sem látjuk őket. A néző gyorsan elmerül e két ember elsőre meghökkentő világában. A gyermeki viselkedés és az időskor kontrasztja, a két szerelmes évődése az első felületes pillantásra humoros. A „Mignon” ezen a ponton szép fokozatosan felfedi a jóval kevésbé vidám és derűs okokat.
A „Mignon” a Makabor Stúdióban készült, melyet Oláh Kata rendező-producer és Csukás Sándor operatőr-rendező alapított. Az alkotópáros rendszeresen dolgoz fel olyan, akár személyes, akár talált témákat, melyek a múlttal való szembenézéssel, a traumák kibeszélésével foglalkoznak.
Marika gyermeki világa és a traumák
Marika és János az otthon biztonságában együtt gondozzák és becézgetik a nő tucatnyi antik plüssmackóját. Az ágyon akkurátus rendben üldögélő állatoknak természetesen nevük és külön történetük van. Marika kedves és naiv teremtés, de a gyermeki ártatlansága mögött komoly traumák kísértenek. Mivel elvették tőle a gyermekkorát, kénytelen volt azt újrateremteni önmagának.
A „Mignon” egy látszólag vicces helyzetet tár elénk, ám végig mély empátiával és odafigyeléssel közelít az alanyaihoz. A plüssállatokat becézgető Marikából könnyen válhatna olcsó látványosság, ám az alkotók végig a neki kijáró méltósággal kezelik. A néző már itt megsejtheti, van valami a háttérben, amit János megértő közreműködése is erősít. Marika rengeteg plüssállatot tart az otthonában, akiket becézve szeretget. Marika, János és a plüssmackók mind a boldogság, mind a rejtett fájdalmak szimbólumai.
Oláh Kata és Csukás Sándor - Egy alkotói páros életműve
Oláh Kata rendező-producer különböző szerepkörökben, de egész életében a film - és televíziós szakmában dolgozott. Dokumentumfilmjei érzékenyen és mélyrehatóan dolgoznak fel társadalmi témákat, amelyek hazai és nemzetközi filmfesztiválokon is elismerést arattak. Már tizennégy évesen kapcsolatba került a televíziózással, ifjúsági műsorokban kezdte a pályáját. Később több kulturális műsorban dolgozott szerkesztő-riporterként és műsorvezetőként, majd rendező és producer lett. 2019-ben a Magyar Filmakadémia legjobb vágó díjával tüntették ki a „Rotschild Klári legendái” című televíziós dokumentumfilmért. „Aki legyőzte az időt - Keleti Ágnes” című alkotása 2022-ben elnyerte a FIPRESCI-díjat a CineFesten.
Oláh Kata férjével, Csukás Sándor operatőr-rendezővel alapította a Makabor Stúdió Kft.-t, amelyhez 2018-ban producerként csatlakozott lányuk, Csukás Borbála is. Csukás Sándor a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1993-ban, később operatőrként vált ismertté.
Fesztiválsikerek és elismerések
A „Mignon” premierje 2019-ben a Budapest International Documentary Festivalon volt, a BIDF-en 2019-ben a legjobb rövid dokumentumfilmnek járó fődíjat nyerte el, a Blue Danube Film Festivalon pedig a zsűri díját zsebelte le. Számos filmfesztiválon vetítették, többek között Szerbiában, Grúziában, Angliában, Indiában, Hollandiában és Franciaországban. A 2019-es „Mignon” kritikai- és közönségsikert aratott, itthon és külföldön egyaránt.
A Jeti Mozi küldetése: Magyar dokumentumfilmek megőrzése
A 444 aloldalát, a Jeti Mozit a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületével (MADOKE) karöltve azzal a céllal indították el, hogy megjelenési felületet biztosítsanak olyan magyar dokumentumfilmeknek, amelyek néhány évvel a megjelenés után általában a fiókban végzik. Ezek legtöbbször díjnyertes, nagy sikerű dokumentumfilmek, azonban nehezen fellelhetők, miután lekerültek a mozivásznakról. A filmek nemcsak a Jeti Moziba, de a 444 Youtube csatornájára is felkerülnek, és ott elérhetők is maradnak, így biztosítva a szélesebb közönség számára a hozzáférést ezekhez az értékes alkotásokhoz.
A „Mignon” című animációs sorozat: Egy másik „Mignon”
Fontos megjegyezni, hogy létezik egy másik „Mignon” című alkotás is, amely egy animációs sorozat. Ez a sorozat, mely szintén 2023-ban készült, egy teljesen eltérő történetet mesél el. Ebben a „Mignon” című animációban a főszereplő nagyon korán elvesztette a szüleit, így bácsikája neveli fel. Napközben autókat javít, éjszaka viszont illegális ketrecharcokban vesz részt. Az egész élete erőszakból áll. Itt ismerkedik meg Oh Young One-nal, aki az illegális aréna doktora.
Ez a „Mignon” egyedi grafikával és kicsit fapados hanghatással rendelkezik, ami elég egyedi hangulatot kölcsönöz neki. A kritikusok szerint ez egy yaoi, mármint tényleg! nem a soft BL-k közé tartozik, így az utolsó részt mindenki saját felelősségére ajánlják. A nézők alapvetően kedvelték kettejük kapcsolatát, és sokak kedvence az „öreg” karakter volt, akit „nagy arcnak” tituláltak. A mini sorozat előzetese sokaknak tetszett, és a képi világ, a zene és a sztori is elnyerte a tetszésüket. Különösen kedvelték a zárkózott uke x puppy seme felállásokat, melyeknek itt az iskolapéldáját láthatták.
Ez a párhuzam rávilágít arra, hogy egyetlen név alatt milyen sokféle történet és műfaj találkozhat, és mennyire fontos a kontextus a művek értelmezésénél. A két „Mignon” című alkotás, bár azonos címet visel, teljesen különböző célközönséget és témát ölel fel, gazdagítva a kortárs média kínálatát.