Mindenki ismeri azt az érzést, amikor egy kiadós ebéd után vissza kellene térnie a munkához, de a hirtelen ránk törő álmosságtól nem megy. A köznyelv ezt nevezi kajakómának, ami vasárnap délután otthon kellemes pihenőhöz vezet. Ez a jelenség nem egy újkori találmány; különböző fajok között ennyi időn át öröklődött, illetve megmaradt az evés utáni elálmosodás, a szakemberek szerint azt jelzi, hogy a dolog valamiért fontos.
Az evés utáni álmosság tudományos háttere
Az evés utáni álmosság, vagy tudományos nevén posztprandiális szomnolencia, egy komplex jelenség, amelynek hátterében több mechanizmus is állhat. Habár sokan tévesen magyarázzák a kialakulásának okát, a tudományos kutatások egyre pontosabb képet festenek arról, miért érezzük magunkat fáradtnak egy nagyobb étkezés után.
Vérkeringés és agyi aktivitás változásai
Egyik teória szerint az evés után megváltozó vérkeringés lehet a magyarázat az étkezés álmosító hatására. A vékonybélbe jóval több vér áramlik, miután ettünk. Korábbi kutatások azt állították, hogy az agy vérellátása nem csökken le étkezés után. Ugyanakkor a friss eredmények szerint azoknak az embereknek az esetében, akik kihagyják a reggelit, ebéd után mérhetően visszaesett az agyi véráramlása. Ebből az derül ki, hogy ha nem reggelizünk, akkor szervezetünk az ebédet jóval nagyobb terhelésként éli meg, és a vérkeringés is nagyobb mértékben változik. Fontos megjegyezni, hogy a kajakómát nem az agyban csökkenő véráramlás okozza - az agy véráramlása ugyanis erősen szabályozott, bonyolult és összetett dolog, amit ilyen egyszerűen nem lehet összezavarni.
Hormonális ingadozások és neurotranszmitterek szerepe
A „kajakóma” eredetével, illetve kiváltó okaival kapcsolatban még bőven maradt kutatnivaló. Dr. Deepinder Goyal, a floridai Gastro Health belgyógyásza szerint mindezt okozhatja alkohol, de még inkább az úgynevezett triptofánban gazdag ételek fogyasztása. Az inzulin teszi lehetővé, hogy a triptofán nevű esszenciális aminosav átjusson a vér-agy gáton. Az agyban a triptofán szerotoninná alakul, mely a boldogságérzetért és az álmosságért felelős neurotranszmitter. Egyes szerotoninok ugyanis melatoninná alakulnak, mely az alvás-ébrenlét ciklust szabályozza. A szerotoninszint növekedése pedig álmosságérzet kialakulásához vezet.
A hasnyálmirigyünk olyan, mint egy kapuőr, amely beengedi a cukrot a sejtjeinkbe, ami aztán a vércukorszint csökkenéséhez vezet. Ez egy másik mechanizmus az élelmiszer-kóma kialakulására. A vércukorszint megemelkedésének hatására az ébrenlétért felelős neuron inaktiválódik, vagyis gátolt állapotba kerül, amely magyarázatként szolgálhat az étkezést követő fáradtságra. Emellett az inzulin elősegíti a káliumionok zsír- és izomsejtekbe áramlását, és enyhe hypokalaemias állapotot (alacsony káliumszintet) okozhat, amelynek egyik tünete lehet a kimerültség, fáradtság.
Boldogsághormonok...ez az a téma, amit sokan félreértenek.
Az emésztés energiaigénye
Először is szervezetünknek rengeteg energiára van szüksége az emésztéshez, a táplálék elraktározásához, az anyagcseréhez. A gyomor savtermelés segítségével az ételt apró darabokra bontja, aztán apránként a béltraktusba szállítja azt. Itt az enzimeknek további energiára van szüksége a teljes lebontáshoz. Teljesen normális, hogy az energiafelhasználás 25-50 százalékkal megnő egy étkezés után.
A jelenség mögött az egyik magyarázat szerint az emésztés során kibocsátott cholecystokinin (CCK) nevű hormon áll. Ez a hormon felelős a jóllakottságérzetért, ám aktiválja az agy azon területét is, mely az alvással áll összefüggésben. A szervezetben működik egy „pihenés és emésztés” kapcsoló: a test nem akarja az energiát elvesztegetni, ezért jelzi, hogy ideje pihenni.
Az ételek minősége és mennyisége, mint befolyásoló tényezők
Az étkezés álmosító hatása szorosan összefügg az elfogyasztott ételek típusával és mennyiségével. Nem mindegy, hogy mit és mennyit eszünk, ha el akarjuk kerülni a délutáni fáradtságot.
A szénhidrátok és a cukor hatása
Az egyik elmélet szerint ha magas szénhidrát- és cukortartalmú ételeket eszel, hirtelen megugrik a vércukorszinted, majd pedig gyorsan csökken is - ez pedig kajakómához vezethet. Az úgynevezett élelmiszer-kóma az interneten szaknyelven a posztprandiális szomnolencia. A magas glikémiás indexű élelmiszerek, tápanyagok a vércukorszintet gyorsan megemelik, a glükóz az emésztőrendszerből a véráramba kerül, és beindul az inzulin termelődése. Az inzulin lehetővé teszi a glukóz felszívódását a véráramból, ugyanakkor az ennek következtében kialakuló, hirtelen vércukorszint-ingadozás egy szénhidrátokban gazdag étkezést követően képes álmosságot, fejfájást is előidézni. A hús, a tejtermékek és a nehéz, zsíros ételek növelik a fáradtságot, míg a saláták, a zöldségek és a könnyű levesek alig vezetnek élelmiszer-kómához.
Triptofánban gazdag ételek
A triptofánban gazdag ételek és a gyorsan felszívódó szénhidrátok - például fehér kenyér, tészta és rizs, sütemények, kekszek és a cukor - fogyasztása elősegíti a triptofán gyorsabb felszívódását - ezzel segítve az agyba való bejutást. Ezen belül is vannak azonban olyan ételek, melyek nagyobb mennyiségben tartalmazzák az említett triptofán vegyületet, így például a zab, a banán, a tej, a tonhal, de a sajt és a csirke is. Sőt, ha a karácsonyi narancsos kacsasültre gondolunk, lehetőleg az asztal ágyhoz közelebbi sarkán foglaljunk helyet, mert a szárnyasok esetében - magas triptofántartalmuk miatt - garantált a kajakóma.
Az adagok mérete
Az elfogyasztott ételek mennyisége is számít - állítják a tudósok, hiszen általában kevés egyszerű szénhidrát elfogyasztása után nem jelentkezik a kajakóma. Természetesen még fáradtabb lesz, ha sokat evett, mert minden a gyomorban van. De ez inkább arról szól, hogy mit eszünk. Balogh Eszter táplálkozástudományi szakember szerint a kajakóma lehet egy természetes folyamat eredménye, de utalhat inzulinrezisztenciára is, amely a későbbiekben 2-es típusú cukorbetegséggé alakulhat, sőt jelezheti a pajzsmirigy alulműködését is.
Megelőzés és enyhítés
Szerencsére több módja is van, hogy elejét vegyed a „kómázásnak”. A kajakóma önmagában nem veszélyes, de jelzi, hogy étkezési szokásunk vagy étrendünk nem teljesen megfelelő.
Étrendbeli változtatások
- Kiegyensúlyozott étrend: Figyeljünk a kiegyensúlyozott étkezésre, fogyasszunk olyan ételeket, amelyek megfelelő mennyiségben és minőségben tartalmaznak fehérjéket, rostokat és egészséges zsírokat.
- Kisebb, gyakori étkezések: Kerüljük a túl nagy adagokat. Az egyenletes tápanyagelosztás miatt fontos lenne a naponta legalább ötszöri étkezés, valamint a szervezet számára kevésbé megterhelő ételek fogyasztása (pl.: köretnek zöldségféléket a sovány húsok mellé).
- Kerüljük a magas cukortartalmú ételeket: A cukros ételek és italok gyors és a szervezetet megterhelő vércukorszint változást okoznak. Helyettesítsük ezeket lassan felszívódó szénhidrátokkal, mint pl. teljes kiőrlésű gabonafélékből készült ételek.
- Fehérjében gazdag táplálékok: Sok egyszerű szénhidrát- és cukortartalmú étel helyett válassz fehérjében gazdag táplálékot. Ha a lakoma a szénhidrátok mellett zsírokat, fehérjét és az említett rostokat is tartalmazza, kevésbé ugrik meg a vércukorszintünk.
- Reggeli jelentősége: Fontos, hogy bőségesen reggelizzünk, teljes kiőrlésű gabonafélékből készült ételeket fogyasszunk, a tízórai és az uzsonna pedig legyen kevés, de tápláló. Ha például az egészséges reggelit követő 3 órán belül tízóraira olajos magvakat vagy egy kis gyümölcsöt eszünk, elkerülhetjük, hogy túlegyük magunkat ebédnél.
- Hidratálás: Ezenkívül segíthet az is, ha étkezés előtt elegendő folyadékot iszunk, hogy ne keverjük össze a szomjúságot az éhséggel.
Életmódbeli praktikák
- Fizikai aktivitás: A testmozgás és a friss levegő sokkal jobban segít, mint egy csésze kávé. Bármilyen mozgás növeli az éberséget, és az emésztésnek is jót tesz.
- Fényterápia: Kutatások ugyanis kimutatták, hogy az ebéd után 30 percig tartó, erős fénynek való kitettség segíthet a délutáni energiacsökkenés, azaz a kajakóma legyőzésében.
- Kávé és tea: Emésztést elősegítő hatása miatt jó lehet egy kis adag, cukor és tej nélküli feketekávé is, bár egyes tanulmányok a délutáni fogyasztást nem preferálják, ugyanis megzavarhatja a melatonin termelését. Javasolt bizonyos gyógyteák fogyasztása (emésztést elősegítő hatás miatt), például borsmenta, citromfű, zsálya. Fontos tudni, hogy a koffein energiaadósságát végül mindig vissza kell fizetni.
- Étkezési napló: Legjobb, ha étkezési naplót vezetsz arról, mit és mikor ettél, milyen jellegű ételek milyen hatással vannak rád.
Boldogsághormonok...ez az a téma, amit sokan félreértenek.
A "kóma" szó kettős értelmezése: orvosi és köznyelvi
Fontos különbséget tenni a köznyelvben használt „kajakóma” és az orvostudományban értelmezett kómás állapot között. Míg a kajakóma egy ártalmatlan, de kellemetlen fiziológiai reakció, addig a kóma egy súlyos, életveszélyes neurológiai állapot.
A kajakóma, mint posztprandiális szomnolencia
A kajakóma kifejezés sokak számára ismerős lehet, hiszen kivel ne fordult volna még elő, hogy egy finom étel elfogyasztása után nem vágyna másra, mint egy kiadós alvásra. Erre azonban a legtöbb esetben nincs lehetőség napközben, így minden porcikánkkal azon kell lennünk, hogy ne érjen el bennünket az émelyítő érzés. A jelenségnek szakszerű orvosi kifejezése is van, méghozzá posztprandiális szomnolencia, ami egyszerűen annyit tesz, mint evés utáni álmosság.
A kóma, mint súlyos idegrendszeri állapot
Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet tájékoztatója a kómás állapotról, szervezetben lezajló folyamatokról, illetve a kezelés lehetőségeiről alapvető különbségeket mutat be. A súlyos agysérülést követő kómás állapotról, a kezeléséről személyes információkon kívül szükséges az általános tájékoztatás is. A kómás állapot általában valamilyen idegrendszeri sérülés után lép fel. A kiváltó ok lehet autóbaleset - amikor erős ütés éri az agyat -, magasból vagy lépcsőről leesés, sportsérülés, de agyi keringési zavar (pl.: újraélesztés, sokkos állapot), agyi infarktus (stroke), sőt agydaganat is. Minden alkalommal olyan agyi károsodás jöhet létre, amely miatt nincs kontaktusunk, tudatos kapcsolatunk a beteggel.
Magyarországon évente több ezren kerülnek hosszabb-rövidebb ideig kómás állapotba. Ilyenkor általában az intenzív osztályon kezelik a betegeket, és csak néhány száz esetben marad meg a kómás állapot hosszabb ideig, akár hónapokig is. Problémát igazán az utóbbi esetek okoznak. Ilyenkor agykárosodás következtében kialakuló állapotról van szó, amikor a beteggel közvetlen kapcsolatunk nincs, lélegzik, szíve működik, táplálható, de a külső környezetre nem-, vagy csak alig reagál. Fekszik az ágyban, ám kontaktus nem létesíthető vele. A szem nyitott vagy zárt egyaránt lehet, az utóbbi eset nyilvánvalóan súlyosabb helyzetre vall.
A kóma kezelése és a gyógyulás esélyei
Régóta ismert a kómás állapot, már az ókorban is előfordult, csakhogy korábban az ilyen betegek túlélési esélyei minimálisak voltak. Később is csak attól függően maradtak a betegek életben néhány napig, hogy meddig tudták etetni és ápolni őket. Az életesélyeik igazán az orvostudomány fejlődésével (az elmúlt 20 év eredményeinek köszönhetően) nőttek meg. Ha valakit baleset ér, a mentő személyzete már a helyszínen megkezdi a beteg állapotának stabilizálását, és rövid idő alatt, akár egy-két óra múlva már a műtőben-, majd az intenzív osztályon lehet a beteg. Így még a legsúlyosabb esetekben is esélyük lehet a túlélésre. A gépi lélegeztetés-, az intenzív kezelés- és a mesterséges táplálás is egy életveszélyes időszakon segíthet át. Mindezeknek köszönhetően egyre több, korábban nem menthető beteget sikerül életben tartani.
A kóma időtartama döntően az agykárosodás mértékétől függ, elsősorban ezen múlik, hogy visszatér-e a páciens tudata, vagy kómában marad véglegesen. A sérüléskor- és az első hetekben csak a károsodott agyi struktúrák vizsgálata (koponya Ct, elektrofiziológiai módszerek) végezhető el, a regeneráció mértékét, a későbbi kilátásokat előre és pontosan megmondani általában nem lehet, csak a statisztikai módszerek és tapasztalataink alapján becsüljük meg. A stabil kómás állapot a gondozástól függően évekig, elvileg talán évtizedekig is eltarthat. Ma már a technika és az ápolás fejlettsége lehetővé teszi ezt. A súlyos agysérült tudatának visszatérése azonban rendszerint nem hirtelen történik. Hosszú folyamatról van szó, a javulás hónapokig, sőt nem ritkán évekig is eltarthat.
Boldogsághormonok...ez az a téma, amit sokan félreértenek.
A kómás beteg érzései és emlékezete
Arról, hogy mit érez a kómás beteg, mi zajlik benne, bizony keveset tudunk. Az biztos, hogy vannak érzései, némelykor fájdalmai is, hiszen visszajelzéseket azért ad a szervezete. A szapora szívverés, a verejtékezés esetenként erről árulkodik, de előfordul, hogy szemmel láthatóan nyugtalan, mintha jelezni akarna valamit. A kóma időszakára, az akkor történtekre, a kezelésekre a „helyreállt" betegek nem emlékeznek, ám a korábban (a baleset előtt) történteket szerencsés esetben felépülésük után képesek visszaidézni. A helyreállás időszakában, amikor a tudat kezd visszatérni, és már vannak „emlékezeti darabkák", rengeteget jelenthet - az intézeti szakszerű kezelés mellett - a családtagok szeretete és gondoskodása is. Gondoljuk csak el, az emlékezet visszatérésekor milyen sokat segít, ha a beteg ismerős arcokat lát és hangokat hall, hiszen csak ezek a biztos pontok. A beteg nem tudja, hol van, és mi történt vele. Jóval könnyebb az olyan környezetet felismerni, amelynek korábban maga is részese volt.
Az ápolás és a rehabilitáció
A hozzátartozók gyakran úgy érzékelik, ha beszélnek kómás szerettükhöz, hogy olyan, mintha a beteg értené őket, de ez nem mindig egyértelmű. Könnyen előfordulhat, hogy észleli a beteg, ha szólnak hozzá, megsimogatják, gondoskodnak róla. Azt már a javulás jelének tekinthetjük, ha visszajelzésre képes. A kezelő csapat tagjai is hasonló ingerkeltésre törekszenek, ez a kezelés lényege. Azokat az úgynevezett minimálisan tudatos betegeket, akik a legcsekélyebb visszajelzésre képesek, sokféle irányból próbálják stimulálni: hanggal - beszélgetéssel és zenével -, valamint mozgással. Az agy serkentése a cél, hogy az idegsejtek kapcsolatai lehetőség szerint újra kialakuljanak, működni kezdjenek. Mindezek a korai történések a beteg emlékezetében azonban nem maradnak meg, nem rögzülnek.
Mindezek mellett a kómás beteg jó testi állapotát is fenn kell tartani. Fontos, hogy ne fogyjon le, izületei ne zsugorodjanak, ne legyenek felfekvései, és a tüdőgyulladás se „vigye el". Az ápolás nagyon nehéz, a magatehetetlen, 80-100kg súlyú embereket naponta kell forgatni, felállítani, fürdetni, és minden izületüket átmozgatni. A gyógyulás mértéke sok mindentől függ. Jobbak az esélyeik a balesetek sérültjeinek és a fiataloknak. Számít az is, mennyi ideig tart a kóma, hiszen minél rövidebb időtartalmú, annál valószínűbb a teljes felépülés. Ha az eszméletlenség nem haladja meg az egy hónapot, van remény arra, hogy a beteg visszatérhet eredeti foglalkozásához is. Persze, a sérülés és az életkor ebben döntő szerepet játszik. Gyakran előfordul, hogy az agy nagyfokú károsodása miatt a betegnek újra meg kell tanulni beszélni, járni és írni-olvasni. A fiatalok könnyebben regenerálódnak, 40 év fölött ez már jóval nehezebben megy, a 60-80 évesek szervezetének tartalékai pedig már nagyon kicsik. Két-háromheti kóma után akár teljes felépülés is bekövetkezhet. Lassú javulás egy esztendő után is megindulhat, de ilyenkor biztosan maradandó károsodásokkal is számolni kell, vagyis a beteg ellátásához sok külső segítség, ápolás szükséges.
Jogi és etikai dilemmák
17 év kóma után halál: emberölés, vagy "kegyes" vég? Jogi és politikai vitát váltott ki az 1992-es autóbalesete óta kómában fekvő Eluana Englaro ügye, akinek vegetatív állapotát az orvosok már tíz éve visszafordíthatatlannak nyilvánították, és mesterséges életben tartását családja kérésére egy udinei klinikán megszüntették. Európában eddig csak két ország legalizálta az eutanáziát. Hollandia a világ első országaként engedélyezte egy 2002-es törvényben a kegyes halál alkalmazását, de aprólékosan előírja, hogy milyen esetekben és hogyan segítheti halálba az orvos a gyógyíthatatlan, szenvedő beteget. Belgium 2002 szeptemberében követte Hollandia példáját. Magyarországon az eutanázia emberölésnek minősül. A jelenleg hatályos Büntető törvénykönyv 167.§ így szól: „Aki mást megöl, bűntettet követ el és 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az élethez való jog az egyik legalapvetőbb emberi jog, amelyről lemondani jogilag nem lehet, és születésünktől fogva megillet minket.”