A Pecsenye Villa Kalandjai a Nyelvi Határokon Át: Az Idegen Szavak Használatának Módja a Magyar Nyelvben

Bevezetés: Kulináris Utazások és a Nyelv Rendszere

Az utazás során szeretek rendszerben létezni, amely nemcsak nagyon jó nyelvgyakorlás, hanem lehetőségünk nyílik arra is, hogy megismerjük a helyi gasztronómiai életet. Különösen igaz ez, ha az ember egy vallásos országban találja magát, ahol az étkezési szokások gyökeresen eltérhetnek a megszokottól. Egy ilyen környezetben, ahol nyíltan elismerik, hogy Isten könyvjelzője a bacon szalonna, és az utcán ropogós egész malacokat árulnak, vagy ínycsiklandozó grillcsirkék forognak mindenfelé nyársakon, a böjt megtartása valóban nagy kihívás. Esténként pecsenye illatban úszik a fő utca, és hiába nyújtja felém az árus a friss, illatos, arany barnára sütött malac szaftos és ropogós részét és mosolyog, hogy „gyere, kóstold meg”, a válasz csak egy határozott „NEM!” lehet. A böjt időszaka otthon is nehéz feladat, de egy ilyen távoli kultúrában örökkévalóságnak tűnhet.

A vendéglátóhelyeken, ahol általában a személyzet létszáma nagyobb, mint a vendégeké, a rendelés feladása az első olyan pont, ahol nagyon el lehet mindent szúrni. Itt nem szabad hezitálni, mert amit mond az ember, azt felírja a kis cetlijére a bájos pincérnő. Nem dolgoznak fejből, inkább mindent papírból rögzítenek, kisebb a hiba lehetősége. Röviden, tömören, csak az étel nevét és az italokat szabad vele közölni. Ez után visszaolvassa és megkérdezi, hogy mennyi rizst kérünk. Tapasztalataink szerint mindig kérünk kettőt, mert ha nem kérünk, akkor megakad a rendszer. Először a rizs érkezik, aztán, mire kihűl a rizs, megjön az étel, de várunk szépen, mert lassan megjön az ital is, és ha szerencsénk van, az evőeszköz is, ami villa és kanál. Persze nem mindenhol így van. Valahol előbb jön az evőeszköz, de nem jön az ital. Sok ismeretlenes az egyenlet. Ezek a kulináris és szociális tapasztalatok rávilágítanak arra, hogy a mindennapi élet apró részletei is, mint egy „pecsenye villa” használata vagy megrendelése, mélyebb nyelvi és kulturális rendszerekbe ágyazódnak, amelyek megértéséhez szükség van az idegen szavak és kifejezések alkalmazásának szabályaira.

Az Idegen Szavak Használatának Módja: Elméleti Alapok

Dr. Szabó József már az 1891. március 3-i osztályülésen előadta az idegen szavak használatának módjáról szóló mélyreható elemzését, rávilágítva arra, hogy a nyelvben meghonosodó idegen szavak kérdése sokféleképpen merül fel. A szavak átvétele adaptálva vagy változatlanul történik, és a helyesírási változásokkal együtt a szavak is változnak. Nem egyszerű feladat, de megoldható, hogy a magyar nyelvbe beilleszkedjenek. Különösen fontos ez a tudományos, technikai stb. terminológiák esetében, ahol az idegen szavak nagy számmal és elutasíthatatlanul jutnak be a nyelvbe. Ezeket vagy a magyar fonetika és grammatika szerint kell kezelni, vagy pedig úgy, hogy változatlanul vétetnek be. Az ilyen szavak rendszerint a história, a geográfia nevei stb., de sok esetben tudományos vagy mindennapi kifejezésekkel is találkozunk, melyek egészen latinosan kezeltetnek.

A magyar nyelv sajátosságai megkövetelik, hogy az idegen szavak kezelésénél számos szempontot figyelembe vegyünk. A nyelvek közötti különbségeket a fonetika, a grammatikai kezelés, a rövidítések, valamint az ortográfia fejlődése is befolyásolja. Az a törekvés, hogy a magyar beszéd látható beszéddé is váljék, azt jelenti, hogy a fonetikai elvnek kiemelten fontos szerepe van. Ami a hangváltoztatáshoz nem járul hozzá, mint fölöslegeset, azt el kell hagyni, ezzel is a takarékosság elvét érvényesítve.

A Betűk Viszonya az Idegen Szók Használatánál: Fonetikai Adaptációk

A főelv a magyar nyelvben sem más, mint a fonetika, mi tehát annyit tesz, hogy a magyar hangok rendszer jegyeivel állandósítsuk az idegen szavakat. A magyar helyesírás szabályai már a 17. századtól kezdve alakultak, és ezek a szabályok meghatározzák, hogy az idegen szavak betűi hogyan viszonyuljanak a magyar ábécéhez. A magyar nyelv betűrendszere magában foglalja az a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű magánhangzókat, valamint a c, cs, d, dz, dzs, f, g, gy, h, j, k, l, ly, m, n, ny, p, r, s, sz, t, ty, v, z, zs mássalhangzókat. Emellett a Q, W, X, Y betűk is szerepelnek, bár ezek főként idegen eredetű szavakban fordulnak elő.

Magánhangzók Kezelése

• A/Á: Az angol „strike” szó „sztrájk”-ként magyarosodik, míg a francia „en” „ankét”-ként.
• E/É: A francia „centimetre” a magyarnak „centiméter”, az olasznak „centimetro”. Az angol „ice” szóban az „i” hangot az „e” betűvel írjuk át, mint például a „sztrájk” esetében. Az „Etna” név esetében én a magyarban is Etnát írok, míg más nyelvekben eltérő lehet. A francia „économie” magyarul „ekonomia” lesz, és az „Atheneum” név olaszul „Ateneo”. Az afrikai „ai” is „e”-vel magyarosíttatik, mint a „doktriner” (doctrinaire) szóban.
• I/Í: Számos idegen eredetű szóban, mint a „gipsz”, „kristály”, „trachit”, „tipus” stb. az „i” vagy „í” hangot használjuk.
• O/Ó: Az „u” magánhangzó a francia szavakban „ö”-ként adatik vissza, mint a „büro”, „bürokrácia”, „nivo”, „trümo” szavakban.
• U/Ú/Ü/Ű: A „journaliste” szó „zsurnaliszta”-ként, a „brochure” pedig „brosűr”-ként írandó.

Mássalhangzók Kezelése

• C: E betű egymagában állva gyakran változik. Ha a fonetika nem engedi, hogy a magyar k-val írjuk, akkor az „c” „sz”-ként vagy „k”-ként adatik vissza, ahogy az etimológia követelné. Például a latin és görög adaptált szókat „c”-vel írják, de a história és geográfia nevei az eredeti módon maradnak. Azonban a köznyelvben elterjedt a „cikk”, „cikáz”, „élénk”, „cirkál”, „cukor”, „kanca” stb. esetében. A szótáríró azon utasítást adja, hogy azon „c” betűs szó, amely a „C” alatt nem találtatik, a „K” alatt keresendő és viszont. Ez nem mindenhol járja; a körülmények kivételt is igényelhetnek. Én a tudományos írásban „Kalcit”-ot írok, de írhatok „Calcit”-ot is, az előbbit népszerűbb körben, emezt magasabb színvonalon.
• Ch: Eredője gyakran görög vagy latin. Az „anarchia”, „archeológia”, „archimandrita”, „chemia” szavakban a „ch” hangot „k”-val írjuk át. Azonban a „chroma” szóban a „h” megmarad. Felmerül a kérdés, hogy nem lehetne-e e kettős jegyet „k”-val helyettesíteni, de a szokás azt diktálja, hogy a „ch” hanggal használja a magyar nyelv. Írjuk „kémia”; de ellene sincs ok, itt tehát „chemia” is használható. „Pátriárka” már régebben íratik. Magyarban írni „trakit”, de megjárná a „trahit” is, ha a „h”-t elég erősen aspiráljuk. A két írásmód: „trahoma” vagy „trakoma” (monarchikus, hierarchikus) esetében a „k” szintén megvan.
• F: A görög szóknál a „ph” „f”-fel írassék. Ez a magyarban is követendő volna. Példák: „fantázia”, „farizeus”, „frázis”, „próféta”, „Fülöp”, „fülemüle”, „trófa”, „amorf”, „heteromorf”, „morfológia”, „pamflet” stb. Szintén a história és geográfia neveinél: „Sophokles”, „Parthenon” stb.
• J: Helyettesíti az idegen szókban az „y”-t: „jácint” (hyacint), „rojalista” (royaliste), „lojális” (loyal), „jukka” (yucca) stb.
• K: Az idegen szóknál pótolja a „c”, „ch” és „q” betűjegyeket, ha az idegen nyelvben is „k” hangot jelöl. Példák: „kántus”, „kápolna”, „Konstantinápoly”, „korona”, „kripta”, „kurta”, „konkurrens”, „koncesszió”, „Krisztina”, „karmester” (Chormeister), „karakter”, „kánkán” (can-can), „ankél” (enquête) stb.
• Q: Tanácsos volna meghagyni, és változatlanul vesszük át: „Quintilián”, „Quarnero”, „Québec” stb. A közirodalomban: „kvártély” (kovártély), „kvóta”, „kvalifikáció” stb. A tudományos nomenklatúra és terminológia esetenként tiszta latin, mint például az „Quarc” ásvány, amit „kvarc”-nak is írnak.
• S: Ugyanúgy, mint az „s”, de azon kívül mint „sz”, „z”, „zs” is adatik vissza. A szóban előforduló két „s” kétféleképpen is visszadatik. Példák: „Egoizmus”, „Nihilizmus”, „Purizmus”, „szarkazmus”, „pesszimizmus”, „ministráns”. Sokkal egyszerűbben így írnánk: „miniszter”, „minisztérium”.
• T: A görög eredetű szókban a „th” kettős jegy „t”-vel írja: „antipatia”, „ortodox”, „Rutén”, „téma”, „teológia”, „teória”, „Teréz”, „tézis” stb. Ha fonetikailag fölöslegesen „h” is volna kapcsolva, azt elhagyjuk, például: „romb”, „riolit”, „reosztát” helyett „romb”, „riolit”, „reosztát”.
• X: Ezt a betűt csak az idegen eredésű szóknál hagyjuk meg, mert egyszerűbb. „Kszaver” helyett „Xavér” stb.
• Z: A magyar kiejtésünk „z”-t hangoztat: „filozóf”, „fizikus”, „mizéria” stb.
• Zs: Az „gens d’armes”-ból így hangzású „zsandár”, „journalistique” „zsurnalisztika” stb.

Az Idegen Szavak Grammatikai Kezelése: Beillesztés a Magyar Nyelvtanba

Az idegen szavak grammatikai kezelése kulcsfontosságú ahhoz, hogy beilleszkedjenek a magyar nyelv rendszerébe. Ez azt jelenti, hogy az idegen szavaknak el kell látatniuk olyan végződéssel, amilyet az illető nyelvi rendszer megkíván. A magyar nyelv a takarékosság elvének figyelembevételével gyakran megfosztja az idegen szavakat eredeti végződéseiktől.

Főnevek Adaptációja

Sok idegen főnév veszíti el eredeti toldalékát, hogy beépüljön a magyar szókincsbe. Például a latin „punctum” szóból „pont” lesz, vagy a „conventus” szóból „konvent”. Hasonlóképpen, az „elementum” „elem”-ként, a „daemon” „sátán”-ként, a „talisman” „talizmán”-ként, a „tribunus” „tribun”-ként, a „reactor” „reaktor”-ként, a „vulcanus” „vulkán”-ként honosodott meg. Ha tehát a latin „praefixum” szót nézzük, a takarékossági szempontból is elhagyandó az „-um” végződés, és „praefix”-ként vagy „prefiksz”-ként használatos. Ez a folyamat zavarás nélkül zajlik le olyan szavaknál is, mint az „archeolog”, „monolog”, „prolog”, „viadukt”. Néhány esetben az idegen toldalékot meghagyjuk, mint a „luteránus” vagy „kalvinista” szavaknál. Más szavak, mint a „virtus” és „turnus”, vagy a „kalendáriom”, „flastrom”, „testamentom” esetében, az eredeti alak a megszokott. Azonban az „Alpesek”, „Andesek” esetében a többes szám ragjával átvéve is íratnak.

Melléknevek és Igekötők

A melléknevek esetében is megfigyelhető az adaptáció. Az „alkalikus”, „szuperintendens”, „toleráns”, „regens”, „excellens”, „reagens” szavak mind idegen eredetűek, de a magyar nyelvben meghonosodtak. A „gránitos”, „biotitos”, „olivines” kifejezések szintén idegen szavakból képzett magyar melléknevek.

A Rövidítések Szerepe és a Nyelvi Gazdaságosság Elve

A rövidítések jelentős mértékben hozzájárulnak a nyelvi takarékossághoz és egyszerűsítéshez. A rövidítés általában veendő, mind az írásban, mind a kimondásban. Vegyünk például néhány népszerű példát. A „Consols” rövidítés a „Consolidated funds” első két tagja. Londonban elég a „bus” szó, amely az „omnibus” rövidítése. Dr. Szabó József szerint a latinos „adjutus” az angolban „aid”, németben „Adjutant”, olaszban „aiuto”, a magyarban „adjunktus”. Ebből képződik az „adjunktuskodik” stb. Ez is indok arra, hogy hol csak tehetjük, csupán a szótövet vegyük át.

A takarékosság elve megköveteli, hogy a szavak a lehető legrövidebb, legvelősebb formában jelenjenek meg. A magyar nyelvben a mássalhangzók torlódását lehetőleg megszüntették, bár a régi nyelvben még gyakori volt. Például a „piarc” ma már „piac”-nak íratik. Különösen a kettős betűk egyszerűsítése volt jellemző. Az „egyszerűsítő törekvés” (Simonyi) hatása tartja fenn azt az elvet, hogy ahol a kettős betű nem volna indokolt, ott elhagyjuk. Ilyen az „f” a „ph”-ban, a „k” a francia „qu”-ban, vagy a „t” a „th”-ban. Még magyar szóknál sem vagyunk mindig figyelemmel a takarékosságra; a „távola” kifejezésére a „táv” is teljesen elegendő lenne, mint a „táv-arány” vagy „táv-gyaloglás” esetében. Az „égitestek” helyett „ég-testek”, a „klimaviszonyok” helyett „klíma-viszonyok” is használható lenne, tükrözve a nyelvi gazdaságosságot és a szótagok egyszerűsítését.

Az Ortográfia Fejlődése és a Tudományos Terminológia

Az ortográfia, vagyis a helyesírás, folyamatosan fejlődik, és időről időre javítások történnek rajta. A szokás olykor ingatag, a régi kimúl, támad új. Ami egy alakban már hagyományosan használtatik, az alig bolygatható. Különböző országokban, így Franciaországban és Angliában is, a helyesírási reformok élénk mozgalmakat váltottak ki. Angliában például a régiek „puhlick”, „musick” szavakat írtak, de a „labour”, „authour”, „editour”, „honour”, „valour”, „favour” szavakban a néma „u” elhagyásával „labor”, „favor”, „honor” lett (a „Saviour” kivételével).

Az etimológia teóriája a fonológia teóriájától elválaszthatatlan. Pitman fonetikai írásrendszere, amely 18 új, egyszerű betűjelet hozott be, és a betűk száma 36-ra emelkedett, egy forradalmi lépés volt a beszéd látható beszéddé alakításában. Számos könyv és folyóirat jelent meg ezen a rendszeren, különösen az elemi tanítás számára. Bár az angol nyelvben az ortográfiai reform egyhamar nem fog győzni, a fonetika elve figyelembe lesz véve. Az a vélemény, hogy a fonetikai írásmód által a szófejtés elhomályosodik, nem feltétlenül helytálló.

A tudományi nomenklatúrában az idegen szavak határt nem szabva terjedtek el. Itt az elv korlátokba vonuljon és helyet engedjen azon felfogásnak, hogy az idegen szavakat is befogadjuk. Dr. Szabó József már 1861. május 13-án a M. T. Akadémiában felolvasta erről szóló gondolatait. A baj nem abban van, hogy idegen szavak jutnak be a nyelvünkbe, hanem abban, hogy a szabályok, melyekkel kezelendők, eléggé megállapítva eddig nincsenek.

Az Oxford English Dictionary, a hatalmas filológiai társaság kezébe került munka, példát mutat arra, hogyan lehet összegyűjteni és rendszerezni a nyelv teljes anyagát. Két millió idézet került össze jeles angol írókból, külföldi és idegen országokból, és az idézetek száma másfél millióra ment fel. Ez a munka megmutatja, hogy egy nyelv mennyire gazdagodik az idegen hatásokkal, és hogyan lehet dokumentálni a szavak eredetét, használatát és változásait.

tags: #pecsenye #villa #angolul