Nagykanizsa és környéke természeti környezetének és gazdasági szabályozásának, különösen a szőlő- és borgazdálkodás történeti és jogi kereteinek vizsgálata rávilágít arra a komplex folyamatra, amely a geológiai adottságoktól a szigorú minőségi követelményekig vezetett. A város és környéke történetét a 300 éves török alóli felszabadulás évfordulójára készült monográfia foglalja össze, amely a természeti környezet leírásától a történelmi eseményekig terjed.
A dél-zalai medence geológiai szerkezete
A mai zalai táj aljazatát nagyon változatos és keletkezésükben egymástól jól elkülöníthető medenceüledékek alkotják. Feltárásuk azoknak az olajkutató fúrásoknak köszönhető, amelyeket százával mélyítettek a 30-as évektől. A belsőerők okozta változások nagyobb területűek annál, hogy csupán Nagykanizsa közvetlen környezetére szorítkozhatna a vizsgálatuk.
A variszkuszi orogenézis idején az ún. Balatonvonal mentén gránit nyomult az idősebb metamorfitok közé, a magas hőmérsékletű magma pedig újra metamorfizálta a palákat. Az újpaleozóos-alsókréta emelet már komoly szerepet játszik a szénhidrogének keletkezése és tárolása tekintetében. A felsőpermben kezdődik a Thetys-üledékgyűjtő kialakulása, a terület süllyedésével, ahol a legidősebb képződményeket (vöröshomokkő, aleurolit) az újfalui, a semjénházi és a dióskáli fúrásokban tárták föl.
Az alsó- és felsőkréta időszak fordulóján kipattant ausztriai orogenézis nagy változásokat okozott, becslések szerint a Bakony-Mecsek közti távolság negyedére zsugorodott. A denudációs időszakot követően a szenon emeletben kialakult epikontinentális medencében újra üledékképződés kezdődött. Dél-Zalában a Bagola I. és a Gyékényes I. fúrásokban tártak fel agyagos-homokos felsőkréta üledékeket.
Éghajlati adottságok és mezőgazdasági hatások
Nagykanizsa az ország délnyugati részén fekszik, és évi átlagos 10,2 C°-os hőmérsékletével az ország hűvösebb tájai közé tartozik. A tenyészidőszak (IV-IX. hónap) napsütése nem több 1300-1400 óránál, ami hátrányt jelent a napfényigényes növények, például a szőlő vagy a barack számára. A téli félév rendszeres délnyugati felsiklási frontjai következtében november és február között gyakoriak a ködök, a tenyészidőszakban pedig a széles völgytalpakon keletkező kisugárzási köd a jellemző.
50 nyugodtabb magyar település, amit költözés előtt érdemes megnézni
A hőmérséklet ingása országos viszonylatban a kisebbekhez tartozik, mivel a gyakran beáramló enyhe és páradús óceáni légtömegek mérséklik a kelet-európai anticiklon hidegét. A mezőgazdaság szempontjából alapvetően befolyásolja a termelést a tenyészidőszakra vonatkozó 16,7 C°-os hőmérséklet.
A szőlő- és borgazdálkodás szabályozása
A magyar borászat minőségi elvárásai és a felvásárlási árak rendszere évtizedek alatt alakult ki. A 10/1957. (II. 24.) Korm. rendelet alapján a felvásárló szerveknek eladott borszőlő, szőlőcefre, must és bor szabadfelvásárlási árát külön mellékletek rögzítik. A minőségi jutalom elnyeréséhez meghatározott Malligandfokokat kellett elérni, különösen az egyszer vagy kétszer fejtett borok esetében.
Minőségi jutalmak és kategóriák
A rendelet szerint a termelőt 10%-os minőségi jutalom illeti meg, ha a szakszerűen szüretelt, feldolgozott és erjesztett, egyszer vagy kétszer fejtett fehér bor eléri az előírt Malligandfokot. További 5% minőségi jutalom jár, ha fajtatiszta bort ad át, például furmint, hárslevelű vagy rizling fajtákból. Vörösbornál a héjon erjesztett bor 11,5 Malligandfokos szintje alapozza meg a jutalmat.
Az árcsoportok (területcsoportok) szerint a Tokajhegyaljai borvidék (I/A) különleges besorolást kapott, míg más borvidékek, mint a Badacsonyi vagy Szekszárdi, szintén szigorú minősítési rendbe illeszkednek. Fontos kitétel, hogy a direkttermő szőlővel kevert borok után minőségi jutalom nem fizethető, és a vételárat a VI. árcsoport egységárai alapján kell megállapítani.
Származási bizonyítványok és adminisztráció
A 2004. évi XVIII. törvény (Btv.) és a 94/2004. (VI. 3.) FVM rendelet értelmében a szőlő és a bor származási bizonyítványának kiadása szigorú adminisztrációs rendhez kötött. A származási bizonyítvány iránti kérelmet a hegybírónál kell benyújtani, mellékelve a mázsajegyet vagy a felvásárlási jegyet. A dokumentum három eredeti példányban készül, amelyből az első, hologrammal ellátott példány a feldolgozóé.
A bor származási bizonyítványának kiadásakor az azonos fajtájú, minőségű és azonos termőhelyen termett szőlő származási bizonyítványai összevonhatók. Bor továbbfeldolgozása esetén a továbbfeldolgozás helye szerint illetékes hegybíró az átvett bor származási bizonyítványának hiteles másolatát köteles megküldeni az eredeti származási bizonyítványt kiadó hegybírónak, biztosítva ezzel az adatok valóságtartalmának ellenőrzését.
A szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló 1959. évi 23. törvényerejű rendelet szabályozza a telepítési engedélyek kiadását is. Szőlő vagy gyümölcsös telepítésére és felújítására engedély csak a szőlő-, illetőleg gyümölcstermesztésre kijelölt község külterületének kijelölt részére adható. A szőlőtermesztésre szolgáló területeket a Szőlészeti Kutató Intézet által készített szőlőkataszterben meghatározott, szántóföldi művelésre kevésbé megfelelő, filoxérának ellenálló homoktalajokon és hegyoldalakon kell kijelölni. A közvetlenül (direkt) termő szőlőfajták telepítése és felújítása tilos, kivéve az ország meghatározott részein engedélyezett korlátozott mértékű hibrid fajtákat.