Az ipari forradalom vívmányait követően napjainkban eltértünk a jól bevált házi szappanok világától, és a boltban kapható samponokat, tusfürdőket részesítjük előnyben, melyek telis-tele vannak adalékanyagokkal. Pedig ezekben számtalan szintetikus anyag és vegyszer található. Néhány példa: a Sodium Lauryl Sulphate (SLS) gyakori adaléka tusfürdőknek és samponoknak egyaránt. Ez egy felületaktív anyag, mely a habzásért felelős, de káros hatása, hogy erősen szárítja a hajat, és „a bőrt átjárhatóbbá teszi, így a káros anyagok könnyebben juthatnak be a testünkbe”, továbbá ismert bőr- és szemirritáló anyag. A diethanolamine (DEA), triethanolamine (TEA), (mono)ethanolamine (MEA) karcinogének, irritálják a bőrt. A DBP, DEP, DEHP és DMP a ftalátok közé tartoznak, melyek gyakori illatanyagok, és károsítják az endokrin rendszert, valamint a férfiak meddőségi problémáival hozhatók kapcsolatba.
Ezzel szemben a szappanok kémiai szempontból a zsírok és az olajok lúgos hidrolízisének eredményeként kapott nagy szénatomszámú karbonsavak nátrium- illetve káliumsói. A szappan molekula vízben szabadon mozgó ionokra disszociál. A szappan anionja két ellentétes tulajdonságú részből áll: egy hosszú szénhidrogénláncú víztaszító (apoláris), illetve egy jól hidratálódni képes (poláris) karboxilátrészből. Így az anion kettős természete révén a szappanok tisztító hatásának titka abban rejlik, hogy képesek vízoldhatóvá tenni a nem vízoldható anyagokat.
A második világháború idején a hiánycikkek, mint például a tisztálkodó-, mosogató- és tisztítószerek pótlására leleményes dédnagyanyáink készítettek szappant, természetesen abból, ami volt. A házi szappan mosakodáshoz és mosáshoz egyaránt megfelelt, mai szemmel azt mondhatjuk rá, hogy univerzális volt. A szappant tél végén, kora tavasszal, a disznóvágások után, rendszerint a húsvét előtti hetekben főzték. Leginkább olyan disznóbelsőségeket használtak fel erre a célra, ami másra nem volt alkalmas. Ilyen belsőség volt a sertés belének vége, a sérült húsmaradék, a zsíros belsőségek, de az avas zsír is kiváló volt a cél eléréséhez. A sertésfaggyúból lehetett a legjobb szappant főzni, de többnyire mindenféle zsiradékot megmentettek. Dédnagymamám állati zsírként a sertészsírt használta, lúgként hamulúgot, és az oldószer, melyben ezeket feloldotta egyszerűen víz volt. Az így készült szappan meglehetősen egyszerű, illatra semleges volt, ezeket fürdésre, mosásra egyaránt használták. Továbbá volt a faluban egy-egy asszony, akik kifejezetten jól értették a mesterséget és különböző módon illatosítani is tudták a szappanokat, őtőlük is hozzá lehetett jutni, továbbá a vásárban is lehetett venni.
A házi mosószappan alapjai: Hagyományos receptúra disznózsírból
A nagymama hagyományos módszere a disznózsírból készült házi mosószappanhoz egy klasszikus recept, amely egyszerű összetevőket használ és hatékony tisztítást biztosít. Fontos megjegyezni, hogy a lúg (nátrium-hidroxid vagy NaOH) használata elengedhetetlen a szappankészítéshez, és rendkívül veszélyes anyag, amely komoly sérüléseket okozhat, ha nem megfelelően kezelik.
Figyelmeztetés: A lúg maró hatású! Mindig viselj védőszemüveget, gumikesztyűt és hosszú ujjú ruházatot a kezelése során. Jól szellőző helyiségben dolgozz. Soha ne önts vizet a lúghoz, hanem mindig a lúgot add a vízhez lassan és óvatosan, miközben folyamatosan kevered. A reakció hőt termel, ezért légy óvatos.
Hozzávalók és eszközök
- 100% disznózsír (pl. 1 kg)
- 12-13% lúgoldat (nátrium-hidroxid - a pontos mennyiség a lúg tisztaságától és a zsírsavak összetételétől függ, ezért szappankalkulátor használata erősen ajánlott a biztonságos és hatékony szappanhoz)
- Kb. 25-30% víz a zsírhoz képest (pl. 250-300 g)
- Forma a szappanhoz (pl. fa láda, szilikon forma)
- Keverőedény (hőálló, nem fém)
- Mérleg (digitális, pontos)
- Hőmérő (folyadék hőmérő)
- Keverőpálca vagy botmixer
Lépésről lépésre a házi mosószappan elkészítéséhez
Pontos mérés és biztonsági intézkedések: Használj szappankalkulátort (online elérhetőek) a pontos lúg- és vízmennyiség kiszámításához a te disznózsírod specifikációi alapján. Ez a legfontosabb lépés a biztonságos és jó minőségű szappan érdekében. Az arányok betartása elengedhetetlen.
Lúgoldat elkészítése: Lassan és óvatosan add a kimért lúgot a vízhez, miközben folyamatosan kevered egy keverőpálcával. Ezt a műveletet vagy a szabadban, vagy páraelszívó alatt, nagyon óvatosan, hőálló, de nem fém edényben végezzük. A keverék felmelegszik, a reakció hőfelszabadulással jár, a folyadék felforrósodik, az ekkor keletkező gőzöket ne lélegezzük be. Óvatosan tedd félre a lúgoldatot hűlni.
Zsír előkészítése: Melegítsd a zsírt a megfelelő hőmérsékletre (kb. 42-50 Celsius fok). Egy másik edénybe mérd a zsiradékot és olvaszd fel.
Hőmérséklet kiegyenlítése: Ideális esetben a lúgoldat és a zsír hőmérséklete is kb. 42-50 Celsius fok körül kell, hogy legyen, mielőtt egybeöntöd őket. Amikor a zsiradék és a lúg hőmérséklete közel azonos, öntsd össze őket. Én a lúgot 42-50 Celsius fok körüli hőmérsékletre való visszahűléskor szoktam a zsírhoz önteni.
Szappanosítás ("Trace" elérése): Kezdd el kézzel vagy botmixerrel keverni a masszát. A folyamatot állandó keverés mellett végezzük. A cél az úgynevezett „trace” elérése. Ez azt jelenti, hogy a massza besűrűsödik annyira, hogy ha a felületére csöpögtetsz egy keveset a masszából, az rövid ideig megmarad a felületen, mielőtt elmerülne. Akkor jó, ha pudingszerű állagot vesz fel. Ezt a pudingosodást kb. 15-20 perc alatt éri el.
Formába öntés és szigetelés: Ha elérte a massza a „trace” állapotot, öntsd a formába. A nagymama valószínűleg nem szigetelte a szappant, de a modern módszerek gyakran javasolják, hogy a forma tetejét takard le fóliával, majd egy vastag törölközővel vagy takaróval burkold be.
Szilárdulás és szeletelés: Hagyd a szappant a formában 12-48 órán át szilárdulni. Amikor a szappan már elég kemény ahhoz, hogy megtartsa a formáját, de még nem teljesen kőkemény (kb. 24 óra elteltével), szeleteld fel a kívánt méretű darabokra. Néhány óra elmúltával dróttal szeleteld fel, mert ekkor már félig kemény, de vágható.
Érlelés: Helyezd a szappandarabokat egy jól szellőző helyre (pl. rácsra, polcra). Hagyd a szappant érlelődni legalább 4-6 hétig. Ezt a folyamatot szárításnak és érlelésnek is nevezik. Az érlelés során a szappan kémiai folyamatai teljesen lezajlanak, és a víztartalma is csökken, így keményebb és tartósabb lesz. 4-6 hét után el lehet kezdeni használni.
A nagymama módszerének egyszerűsége
A disznózsír önmagában is kiválóan tisztít. A nagymama valószínűleg nem adott hozzá illatanyagokat vagy színezékeket a mindennapi mosószappanhoz. Azonban a modern szappankészítés elengedhetetlen eszköze a szappankalkulátor a biztonság és a hatékonyság érdekében. A nagymama módszere a disznózsírból készült házi mosószappanhoz egy egyszerű és hatékony módja a ruhák tisztításának. Azonban a lúg kezelése fokozott óvatosságot igényel.
Sváb életképek #14 – Szappanfőzés / Seifenherstellung
Sertészsír a szappanban: Előnyök és felhasználás
A sertészsír használata szappankészítő körökben erősen megosztó téma, akárcsak a pálmaolajé. A disznózsírt mindenki ismeri, szobahőmérsékleten kenőcsszerű állati zsír, melegben könnyen avasodik. A házi vágóállatok feldolgozása során keletkezett faggyúból, zsíros-bőrös hulladékokból, szalonna-nyesedékből hagyományosan szappant főztek a régi háztartásokban sziksó, hamulúg hozzáadásával (a szappanfőző műhelyek is így dolgoztak).
Sokak számára elsőre megkérdőjelezhetőnek tűnhet, mivel a legtöbb ember növényi olajokat és zsírokat használ szappanösszetevőként. Ha azonban nem vagy vegetáriánus vagy vegán, érdemes tájékozódnod a sertészsír szappanban való felhasználásának hatásairól. A disznózsír helyettesítheti például a kritikával illetett pálmaolajat, és szilárd, jól habzó és hosszan tartó szappant biztosít.
A sertészsír egy fehér zsír, amelyet sertészsír kiolvasztásával nyernek. A legtöbb ember a főzésből ismeri. A disznózsírnak erős szaga van, ezért a krémek és hasonlók összetevőjeként biztosan nem a disznózsír az első választás, még akkor sem, ha a disznózsír régebben a kenőcsök kedvelt összetevője volt.
Sokak számára elképzelhetetlen, hogy természetes szappanban disznózsírt használjanak. Azonban egyáltalán nem baj, ha a zsiradékot a zsírfázis részeként használjuk. A kereskedelemben kapható ipari szappanokban gyakran találhatók állati zsírok. A tusfürdők és samponok gyakran tartalmaznak állati zsírokon alapuló felületaktív anyagokat. Miért ne használhatnánk tehát a szappanban disznózsírt? Ha nem vegetáriánus vagy vegán, akkor is érdemes kipróbálni a zsírt, mert a disznózsírt tartalmazó szappanok különösen szilárdak, és kellemes habot is képeznek. A sertészsír ideális alternatívája a kritikával illetett pálmaolajnak is.
Melyik sertészsírt használd a szappankészítéshez?
Fontos, hogy „tiszta” sertészsírt használj a szappanhoz, ne a „sült” változatot. A tiszta sertészsírokat általában kicsit átlátszó csomagolásban árulják, így láthatod a színüket. Azt vedd meg, ami szép fehér és szagtalan. A barna zsír, sonkás ízzel, vagy a rosszul bűzölő zsír nem alkalmas szappankészítésre.
Mennyi disznózsírt kell használni a természetes szappanban?
A sertészsír szinte bármilyen koncentrációban használható. Már kis mennyiség hozzáadása is különbséget jelent. Bevált, hogy legalább 25%-ot érdemes használni. Ha a zsírfázisnak összesen 50% szilárd zsiradékból kell állnia, ideális kombináció a 25% sertészsír és a 25% kókuszolaj. A babassu olaj is használható a kókuszolaj helyett, a bőrtípustól függően. Azonban a szilárd zsírok nagyobb mennyisége is lehetséges. A sertészsír akár 75%-os mennyiségben is gond nélkül feldolgozható, ezért ideális alapanyag szilárd és különösen olcsó természetes szappanok készítéséhez. Az egyetlen hátránya, hogy könnyen érezhető az állati zsiradék szaga. Ez az egyetlen oka annak, hogy a szappanokban általában kisebb mennyiségű sertészsírt használnak (legfeljebb kb. 30%). A könnyű feldolgozás és a szappan tulajdonságai miatt azonban a szalonna nagyobb mennyiségben is könnyen felhasználható.
A sertészsír a szappankalkulátorokban is szerepel. A szappankalkulátor segítségével néhány másodperc alatt kiszámolhatod, hogy mennyi lúgra van szükséged a szappanhoz disznózsírral. A NaOH szappanosítási értéke a sertészsír esetében: 0,1397.
A disznózsír előnyei a természetes szappanban
A disznózsírt tartalmazó szappanok különösen szilárdak és többszöri mosás után is megőrzik alakjukat. Ezzel a nagyszerű tulajdonsággal a pálmaolaj is rendelkezik. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a zsírt tartalmazó szappanok még jobban habzanak is. Feltételezhető tehát, hogy a zsiradék nemcsak szilárd szappanokat biztosít, hanem támogatja a habképződést is.
A legalább 2% zsírt tartalmazó szappanok fő előnyei a következők:
- A természetes szappan gyorsan megszilárdul.
- A szappanok általában eléggé szilárdak.
- Kellemes, krémes, gazdag habzás jön létre.
- A szappanok hosszú eltarthatósága (nem avasodnak el gyorsan) - feltéve, hogy nem használnak más, közismerten gyorsan avasodó olajokat (pl. napraforgóolaj).
- A szappannak semleges illata van még magas koncentrációban is.
- A zsír magas koncentrációban szép fehérré teszi a szappant.
- A sertészsír nem sűríti be gyorsan a szappanragasztót: könnyű feldolgozhatóság.
Ez a sok pozitív tulajdonság amellett szól, hogy természetes szappant készítsünk zsírral. Az állati zsírok a természetes szappanok és kozmetikumok szappankalkulátorában szerepelnek, ahogyan sok más állati zsiradék is.
Sörös szappan sertészsírral: Egy különleges variáció
Az alkoholmentes sörből készült szappan egy érdekes variációja a házi szappankészítésnek. Bár a sörös szappan szempontjából teljesen mindegy, hogy alkoholos vagy alkoholmentes-e a sör, ugyanis az alkoholt minden esetben ki kell forralni, nem maradhat benne, mert mindamellett, hogy szárítja a bőrt, túlmelegítheti a szappant. Így az alkoholmentes sörrel ezt a lépést (forralást és utána a hűtést) ki lehet hagyni.
A férfiak általában szeretik a sört és a szalonnát, e gondolatmeneten elindulva eljuthatunk a sertészsírig a sörös szappanban. Ritkán kerül a szappanjainkba állati eredetű zsiradék, pedig sokan nem tudják, hogy a sertészsír szerkezetileg nagyon közel áll az emberi bőr szerkezetéhez. Tonizálja a bőrt, és még az ekcéma tüneteit is csökkenti.
A szappan egy részét zöldagyaggal lehet színezni, ha már citromos sörrel készült, hangulatilag a zöld szín passzol hozzá. A zöldagyag ráadásul gyulladáscsökkentő, segít eltávolítani az elhalt hámsejteket.
Hideg eljárás a szappankészítésben: Egy modern megközelítés
A hagyományos szappankészítésre a meleg eljárás volt jellemző, de a modern szappankészítés gyakran a hideg eljárást alkalmazza, amelyről bővebben olvashatunk.
A legtöbbször használt alapreceptúra a következő:
- 250 g kókuszolaj
- 50 g napraforgóolaj
- 50 g olívaolaj
- 50 g disznózsír
- 2-3 ml lehetőleg 100% tisztaságú illóolaj (levendula, citrom, narancs, stb. ízlés szerint)
- 62 g lúg
- 152 g folyadék (víz vagy gyógynövény tea)
Elkészítés lépésről lépésre hideg eljárással
Folyadék és lúg kimérése: Az előzőleg alaposan lehűtött folyadékot és a lúgot nagyon pontosan kimérjük.
Lúgoldat elkészítése: Apránként adagolva a folyadékhoz adjuk a lúgot. Mindig a lúgot szórjuk a vízbe és nem fordítva! Ezt a műveletet vagy a szabadban, vagy páraelszívó alatt, nagyon óvatosan, hőálló, de nem fém edényben végezzük. A reakció hőfelszabadulással jár, a folyadék felforrósodik, az ekkor keletkező gőzöket ne lélegezzük be.
Zsiradék felolvasztása: Másik edénybe mérjük a zsiradékot és felolvasztjuk.
Hőmérséklet kiegyenlítése: Amikor a zsiradék és a lúg hőmérséklete közel azonos (kb. 42-50 Celsius fok), összeöntjük őket és botmixerrel összedolgozzuk.
Pudingszerű állag elérése: Akkor jó, ha pudingszerű állagot vesz fel (trace).
Adalékanyagok hozzáadása és formázás: Beletesszük az illóolajat, esetlegesen növényi részeket (virágszirom, apróra vágott levél, stb.), még egyszer átkeverjük és (szilikon) formákba öntjük.
Szilárdulás: 24 óra múlva megszilárdul annyira, hogy ki lehet nyomni a formákból.
Érlelés: A szappanokat 4-6 hétig érleljük jól szellőző helyen.
A szappankészítés elmélete és története
Kémiai alapok
A szappanok kémiai szempontból a zsírok és az olajok lúgos hidrolízisének eredményeként kapott nagy szénatomszámú karbonsavak nátrium- illetve káliumsói. A szappanosítás során a trigliceridek (zsírok és olajok) nátrium-hidroxiddal (lúggal) reagálnak, glicerint és szappanmolekulákat képezve. A szappan molekula vízben szabadon mozgó ionokra disszociál. A szappan anionja 2 ellentétes tulajdonságú részből áll: egy hosszú szénhidrogénláncú víztaszító (apoláris) illetve egy jól hidratálódni képes (poláris) karboxilátrészből. Így az anion kettős természete révén a szappanok tisztító hatásának titka abban rejlik, hogy képesek vízoldhatóvá tenni a nem vízoldható anyagokat.
Történelmi áttekintés
A szappankészítés története évezredekre nyúlik vissza. Az ókori Babilonban már i.e. 2800 körül készítettek szappanhoz hasonló anyagokat, melyeket gyapjúmosásra használtak. Az egyiptomiak és rómaiak is ismerték a szappanféléket, bár elsősorban gyógyászati célokra vagy ruhamosásra használták. A középkorban a szappanfőzés mesterségét kolostorokban űzték, és a 13. századra Európa-szerte elterjedtek a szappankészítő műhelyek.
A magyarországi hagyományos szappankészítésről a Pest megyei Tura városban élő nagymamáinktól, özv. Kuti Istvánnétól, Kuti S. Józsefnétől, valamint Lukács Gábortól, idős szomszédunktól szerzünk információt. A második világháború idején, amikor a tisztálkodó-, mosogató- és tisztítószerek hiánycikké váltak, a házi szappan lett az univerzális megoldás. A szappant tél végén, kora tavasszal, a disznóvágások után, rendszerint a húsvét előtti hetekben főzték. Leginkább olyan disznóbelsőségeket használtak fel erre a célra, ami másra nem volt alkalmas.
Dédnagymámám állati zsírként a sertészsírt használta, lúgként hamulúgot, és az oldószer, melyben ezeket feloldotta, egyszerűen víz volt. Az így készült szappan meglehetősen egyszerű, illatra semleges volt, ezeket fürdésre, mosásra egyaránt használták. Továbbá volt a faluban egy-egy asszony, akik kifejezetten jól értették a mesterséget és különböző módon illatosítani is tudták a szappanokat, őtőlük is hozzá lehetett jutni, továbbá a vásárban is lehetett venni.
Meleg eljárás versus hideg eljárás
A hagyományos szappankészítésre a meleg eljárás volt jellemző. Ennek során a szappanosításhoz első körben azt a természetes hőt használjuk ki, amelyet nátronlúg és a zsírok közti kémiai reakció termel. A főzött szappannál a szükséges víz mennyiségét úgy számoljuk ki, hogy a felhasznált összes olaj/zsír tömegét beszorozzuk 0,42-vel, és ennyitömegű [g] ioncserélt vizet mérünk ki. A szükséges NaOH mennyisége az adott olaj elszappanosítási számától függ, mellyel beszorozva a felhasznált olaj/zsír tömegét megkapjuk hány [g] lúgkő kell számunkra. Ezután a masszát visszahelyezik a tűzhelyre (kb. 80 Celsius fok, kis láng) és 15-20 percig főzik, amíg gél állagú nem lesz.
Lukács Gábor, idős szomszédunk szavaival: „Egy teknőbe gyűjtött esővízbe tegyünk lúgkövet, néhányszor keverjük meg, majd keverjük hozzá a kívánt zsiradékot, avas zsírt, zsíros húsmaradványokat, újra keverjük meg, és hagyjuk állni. Másnap reggel forraljuk fel az üstben. Amikor a szappan fölül van, a víztől elválik, merőkanállal szedjük le. Faládába tegyük, amit előtte béleljünk ki vizes vászonruhával. Néhány óra elmúltával dróttal szeleteljük fel, mert ekkor már félig kemény de vágható.”
A hideg eljárás esetében a reakcióhoz szükséges hőmérsékletet a lúg és a víz reakciója, valamint a zsírok és a lúg közötti reakció termeli. Nincs szükség külső hőforrásra a szappanosítási folyamat során. Ez az eljárás egyszerűbb, és a szappanok érlelési ideje hosszabb (4-6 hét), de sokan kedvelik, mert lehetővé teszi az illóolajok és egyéb adalékanyagok hőérzékenység nélküli hozzáadását.
Adalékanyagok és testreszabás
A szappanokba további adalékanyagokat tehetünk a bőrünk igényei szerint. Illatosításra 100%-os tisztaságú természetes illóolajat használjunk (levendula, citrom, narancs, stb.). Ezen kívül tehetünk a szappanba Shea vajat (száraz bőrre), spirulinát (alga), szenet (pattanásos bőrre nagyon előnyös), darált gyógynövény virágot stb. A zöldagyag például gyulladáscsökkentő, segít eltávolítani az elhalt hámsejteket.
Fontos, hogy abszolút pontossággal kell kimérnünk a hozzávalók tömegét, a legkisebb különbség is ronthatja munkánk gyümölcsét.
Az 1. ábrán látható képen az általam készített szappanok (citromos szénszappan, levendulavirágos sheavajas szappan), illetve egyes hozzávalók láthatók a teljesség igénye nélkül (pálmavaj, kókuszolaj, illóolaj, lúgkő, szénpor, maghőmérő).
A szappankészítés egy kreatív és hasznos hobbi lehet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy tudatosan válasszuk meg a bőrünkre kerülő anyagokat, és elkerüljük az ipari termékekben gyakran előforduló káros adalékanyagokat. A sertészsír felhasználása pedig egy hagyományos, de mégis modern szempontoknak is megfelelő alternatívát kínál a pálmaolaj helyett, biztosítva a szilárd, habzó és tartós házi szappanokat.
tags: #serteszsir #szappan #recept