A televíziózás történetében kevés olyan alkotás létezik, amely képes lett volna a kezdeti lendületét az utolsó pillanatig megőrizni, miközben folyamatosan tágítja a műfaji határokat. A Sons of Anarchy (Kemény motorosok) nem csupán egy bűnügyi dráma volt, hanem egy modern, shakespeare-i mélységű tragédia, amelynek lezárása - különösen a hetedik évad folyamán - komoly vitákat váltott ki a rajongói közösségben és a kritikusok körében egyaránt.
Az elvárások és a valóság metszete
Ez az állítás nem csak sorozatokra igaz, hanem bármilyen műfaj „termékére” rávonatkoztatható. Míg elméletben könnyű learatni a hosszú idő óta érlelődő történetszálak gyümölcsét, addig gyakorlatban úgy tűnik, csak nagyon kevés alkotónak jön össze, hogy minden tekintetben kielégítő zárást prezentálhasson rajongóinak. Az alap premisszához való visszatérés végül kifizetődött, ha a záró szezon egészét megváltani már nem is tudta. Következetesen varrták el a különböző szálakat, készítették elő a terepet a nagy konfliktusoknak, amelyekre megdöbbentően gyorsan - vagy ha úgy tetszik korán - sort is kerítettek.
A maga bizarr módján kellemes meglepetésként ért, hogy a sorozatnak megvolt a bátorsága ahhoz, hogy a finálé előtt egy résszel végezzenek Gemmával, a charming-i mitológia talán legjelentősebb alakjával. Véleményem szerint jó döntést hozott Sutter és csapata, hisz a negyedik falon túlról kézenfekvő elvárni a katarzist, viszont még a Sons univerzumán belül is igaz, hogy anyagyilkosság az anyagyilkosság. A múlt heti vérfürdő után jogosnak tűnt a kérdés, vajon miről fog szólni a sorozatfinálé, hisz a széria legnagyobb konfliktusai betetőztek.
Az antihős drámák súlya
Olyan kort élünk, amikor minden irányból antihős drámák öveznek bennünket. Menet közben kellett ráeszmélnünk, hogy Kurt Sutternek nem egy, az eddigi trendekkel szögesen ellentétes irányban haladó vízió beteljesítése a célja, hanem, hogy körbejárjon velünk egy kört, amiből látszólag nincs menekvés. Ahogy Opie halálától kezdve módszeresen elkezdte szétszedni, kifordítani magából Jaxet, az egyszerre volt sokkoló, kétségbeejtő és dühítő. A kár már helyrehozhatatlannak bizonyul, a banda megmaradt tagjai ennek ellenére „A” pontból „B”-be lavírozva haladnak előre, hogy megmentsék azt a kicsit, amit még módjukban áll.
How Jax Teller Became a Monster | Sons of Anarchy
A belső vívódás, ami Jaxet felemésztette, a sorozat legfontosabb motorja volt: „I think the struggle I understand best… even more than all the things you wanted for SAMCRO and all we eventually became… the one I feel the most is the war of the mind. Happens when you try to get right with both family and patch. That fear and guilt crippled me. I realized, as I think you did, a good father and a good outlaw can’t settle inside the same man.”
A hatodik évad öröksége: A töréspont
Már régóta adós vagyok a Sons of Anarchy utolsó évadával, mégis, a megtekintését úgy húztam, mint a rétes tésztát - mivel ez a sorozat záró akkordja, nekem meg mindig nehezemre esik elbúcsúznom kedvenceimtől. Hatalmas cliffhangerrel ért véget a hatodik évad: Gemma (Katey Sagal) brutális módon megölte nejét, a gyilkosság után pedig betoppant a házba Eli seriff (Rockmond Dunbar), és Juice (Theo Rossi) utóbbi pedig, hogy a mátriárkát védje, megölte Elit, majd segített eltüntetni a nyomokat, és közösen kitaláltak Gemmával egy hihető mesét.
Jax (Charlie Hunnam) talált rá halott feleségére, majd őt követték a szövetségiek, és Tyne Patterson (CCH Pounder), és mivel a férfi vérrel volt borítva, mindenki azt feltételezte, hogy ő ölte meg Tarát (Maggie Siff). Juice, miután segített Gemmának menekülőre fogta, ám a dolog nem úgy sikerült, ahogyan várta, és egyenesen a klub karjaiba rohant, Jax mégis adott számára egy újabb lehetőséget, ám ehhez börtönbe kell vonulnia Juice-nak.
A hetedik évad dinamikája: Lassú építkezés és mélyrepülés
A korábbiaktól eltérően a hetedik évad egy sokkal lassabb és finomkodóbb évad, ugyanakkor pont ennek köszönhetően van idő elmélázni és mélyebben megismerni egy-egy szereplőt és az ő döntésüket. Sőt, ezúttal nem csak Jax nyílik meg nekünk, hanem Gemma és Juice is - utóbbinak pedig nagyon örülök, hiszen a kedvenceim közé tartozik. De nem szabad elfelejteni, hogy a Sons of Anarchy mostani hibái ellenére is egy kiváló minőségű show, ami olyan kemény és erős női karaktereket mutatott be, mint Gemma, Tara, Wendy (Drea de Matteo) - komikus, hogy pont egy bűnözőkről szóló sorozatban lehet igazi női példaképeket találni.
Ugyanakkor az évadnyitó epizód közel sem hozta azt a szintet, amit elvárhatnánk Suttertől. Semmi szükség nem volt a hosszabb epizódra. Az 50 perc is elegendő lett volna erre a nyitányra, mert így többször is felütötte a fejét az unalom és az öncélúság. Még mindig Gemma a legnagyobb probléma. Hihetetlen, hogy ez a nő mennyire rombolja a körülötte lévő embereket, és az eddigieket most még sikerült is überelnie. Sutter önmaga csapdájába esett. Annyira szereti ezeket az antihősöket, hogy csak nagyon nehezen tud tőlük megszabadulni (lásd: Clay). Ez pedig a történet rovására megy, mert így újra és újra le kell futni az újabb köröket.
A végzet beteljesülése
Ahogy Sutter, úgy Jax is elvarrta a legfontosabb szálakat a végére, a minden évadban feltűnő, a halál angyalává vedlett hajléktalan nővel való utolsó beszélgetése után már kétség sem fér ahhoz, milyen sors vár rá. A Sons of Anarchy bár gyökereiből eredően egy többfelvonásos tragédia - hiába kacérkodott az évek során ponyvára és szappanoperára emlékeztető stílusjegyekkel -, mégsem teljesen drámai végkifejlettel köszönt el rajongóitól. A mosolyogva halálába robogó XXI. századi Hamlet története lezárult.
Az Abel ujjai között forgatott, nagyanyjától kapott gyűrű ekkora már nem több egy szimbólumnál, a sötét múlt egy éppen csak kézzelfogható foszlányánál. „I’m sorry, JT. I was already inside it. And Gemma… she had plans. It’s not too late for my boys. I promise, they will never know this life of chaos. I know who you are now. And what you did.” Az évad-, és egyben sorozatfinálé nem várt változásokat hozott, és egy olyan lezárást adott mindennek, amit persze lehetett tudni, csak éppen sejteni nem.
A klubra nehéz időszak vár, amiről Gemma gondoskodott is. Magát akarja menteni, mert az unokáknak kell egy erős nő. Az epizód vége feltette a koronát az epizódra; negatív értelemben. Nagy kérdés, hogy csak a kezdés volt-e ilyen döcögős, vagy az egész évadot ez a szappanoperás íz jellemzi majd? Igazán örülnék neki, ha nem ilyen lenne a folytatás. Félő azonban, hogy Sutter már annyira elszállt önmagától, hogy nem örülünk majd a végjátéknak. Hosszútávú minőségi előrejelzést ennyiből azért még nem lehet levonni, így nem is találgatok tovább. Részemről 6/10 jár erre a kezdésre. Nagyon remélem, hogy ennél csak jobb részeket látunk a következő hetekben!