Szüle Zsolt egy olyan név, amely a magyar repüléstörténetben az elkötelezettség, a kitartás és a páratlan szakmai tapasztalat szinonimája. A repülés területén Szüle Zsolttal minden megtörtént, ami megtörténhetett, ezért méltán nevezhető élő városi legendának. Több mint 15000 repült órával rendelkezik a közforgalmú és kisgépes repülés területén, B747-400/8F kapitányként és B737 oktatókapitányként is ismert. Emellett oktatópilóta és szakmai vezető is volt a SkyEurope légitársaságnak, ahol több mint 10000 repült óra tapasztalattal rendelkezett a Boeing 737-es típus családban. Kis túlzással és némi szimbolikával azt is mondhatnánk, hogy csak egyszer szállt fel, de azóta is hasítja az eget. Ez a cikk az ő elképesztő karriertörténetét mutatja be, részletesen feltárva a kezdetektől a legjelentősebb szakmai állomásait, kihívásait és tanulságait.
A Repülés Iránti Elkötelezettség Gyökerei és Az Első Lépések a Vitorlázórepülés Világában
Szüle Zsolt megvalósította a legtöbb kisgyerek vágyát: pilóta lett. Ez a rendkívül erős érdeklődés a repülés iránt azonban nem a szülőktől eredt. Elmondása szerint szülei részéről biztosan nem, apukája gépészmérnök és egyetemi tanár volt, anyukája pedig műszaki rajzokat készített. A repülés irányába nulla affinitásuk volt, ő ennek ellenére úgy döntött, hogy belevág ebbe a csodálatos szakmába. Az volt a célja, hogy lássa, meddig jut el egyedül, csak a képességeire és szorgalmára alapozva.
Az első útja 1984-ben kezdődött, amikor az egyik osztálytársa mamája bemutatta Gönczi Péter kapitánynak. Gönczi Péter kézen fogta, és levitte a Malév Repülőklubba, ami abban az időben a nagygépes repülés előszobájának számított. Természetesen vitorlázórepüléssel kezdte, az első önálló felszállása 1985-ben volt. A Malév Repülőklubban töltött időszak azonban váratlan fordulatot hozott Szüle Zsolt életébe.
Abban az időben egészen más világ volt, mint manapság, és személyes kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen volt nagygépre kerülni. Szüle Zsolt is sokáig álmodozott a nagygépes pilótakarrierről, de ismeretség nélkül esélye sem volt rá. Ennek ellenére örömmel és csodálattal hallgatta, hogy pilótatársai egy részét felvették a nyíregyházi főiskolára. Az ő esetében azonban egy véletlen félreértés miatt kirúgták a repülőklubból. Ez a VHS-kazetta incidensként ismert történet gyorsan lezárta a vitorlás karrierjét.
A Hírhedt VHS-kazetta Incidens és a Vitorlás Karrier Vége
A kilencvenes évek elején robbant be az otthoni VHS-videózás lehetősége, és a repülőklubban is sok filmet néztek meg a fiatalok. A Top Gun című filmet például Szüle Zsolt is a klubban látta először. Egy ki nem mondott megállapodás volt, hogy mindenki éppen azt a filmet hozza otthonról, amit legutóbb látott. Szüle Zsolt egy horrorfilmet vitt be, amiről azt hallotta, hogy nagyon izgalmas. Ebben a filmben azonban volt egy „szexjelenet”, és ezt egy olyan felelős személy is látta, akinek az volt a feladata, hogy a fiatalok szellemi fejlődését „egészséges mederben” tartsa.
Másnap behívták, és az alábbi beszélgetés zajlott le: „Szüle, fiam, te hoztad be tegnap azt a pornófilmet?” „Milyen filmet?” „Amiben embereket esznek.” „Igen, én, de az egy horrorfilm volt.” „Nem, szexfilm volt, ezennel ki vagy rúgva a repülőklubból!” Ez a váratlan és drasztikus döntés vetett véget Szüle Zsolt vitorlázórepülő karrierjének, és egyúttal rávilágított az akkori időszak merev szabályaira és értékrendjére a repülős közösségen belül. A fiaskó ellenére Szüle Zsolt elszántsága a repülés iránt nem csökkent, sőt, új utakat keresett a nagygépes pilótaálom eléréséhez.
A Nagygépes Álom Elérése és az ATPL Licenc Megszerzése
A repülőklubtól való távozás után Szüle Zsoltnak meg kellett szereznie az ATPL-licencet (Airline Transport Pilot Licence), ami rengeteg oktatáson való részvételt igényelt. Ebben az időszakban történt meg az a máig furcsa szituáció, hogy egy Malév-tanfolyamon oktató és növendék is volt egyben. Ez úgy sikerült, hogy a Malévnál légiforgalmi és repülési eljárás ismereteket is oktattak a pilótanövendékeknek. Amikor erre sor került, akkor felállt a pad mögül, majd megtartotta a növendéktársainak azokat az előadásokat, amelyek ezt a témát érintették. Ez a kettős szerep nemcsak szakmai felkészültségét bizonyította, hanem rávilágított arra a különleges tudásra is, amit Szüle Zsolt már ekkor birtokolt.
A nagygépes szakszolgálati engedély megszerzése után azonban a Malévhoz vezető út nem volt egyenes. Mivel abszolút külsősnek számított a repülésben, nem volt kellően erős kapcsolata a Malévnál. Ennek ellenére beadta a jelentkezését a légitársasághoz, és azzal a lendülettel a lista aljára került, ahonnan szinte lehetetlen volt bekerülni a céghez. Ez a helyzet rávilágított arra, hogy az akkori magyar repülési szektorban a szakmai tudás mellett gyakran a személyes kapcsolatok is döntő szerepet játszottak a karrierépítésben. Szüle Zsolt azonban nem adta fel, és a kisgépes világban folytatta útját.
KARRIER A TURIZMUSBAN | Pilóta - Ismerd meg!
A Kisgépes Repülés Korszaka és a Váratlan Fordulatok
A nagygépes álmok kezdeti megvalósíthatatlansága miatt Szüle Zsolt a kisgépes világban maradt. Türelmesen gyűjtötte a repült órákat, első tiszt lett a Jetstreamnél, és sokat légitaxizott. Közben irányítói ismereteket is oktatott pilótáknak. Ennek a munkának a kapcsán ismerkedett meg egy német üzletemberrel, aki bővíteni szerette volna a magyarországi légitaxis vállalkozását. Ehhez őt kérte fel főpilóta-helyettesnek. Gyorsan megállapodtak a részletekben, még az irányítói munkát is feladta egy időre, és belevágott a megbízásba. Egy Cessna 421-essel repült, ami az egyik legelegánsabb és legszebb gép a kétmotoros, légcsavaros üzleti gépek között. Ez volt az első olyan munkája, ahol úgy érezte, valóban kinyílt a világ, és megérte a sok fáradozás.
Hamarosan azonban úgy alakult, hogy a cég tartozásokat halmozott fel, a gépet pedig lefoglalták, de elég kalandos módon. A tulajdonos megkérte Szüle Zsoltot, hogy repüljön le Sármellékre, mert van egy vevő, akit esetleg érdekelne a gép. Mivel a tervek szerint aznap már nem jött volna vissza Budapestre, bepakolta a bőröndjét, összeállította a repülési tervet és a szükséges térképeket, majd lerepült Sármellékre. Miután megérkezett, kiderült, hogy a „vevő” valójában a hitelező bank képviselője volt, aki udvariasan bemutatkozott, majd közölte, hogy innen egy métert se tovább, mert lefoglalta a gépet. Fél órája volt, hogy kipakoljon. Teljes sokkban volt, ott állt a repülőtér közepén kétszáz oldalnyi térképpel, két napra elegendő ruhával, és azon gondolkodott, hogy jut vissza Budapestre, illetve, hogy van-e egyáltalán munkahelye. Egy telefon után persze kiderült, hogy nincs, és ezzel le is zárult a kisgépes karrierje. A következő héten visszament légiirányítónak dolgozni, és egészen 2001-ig nem is foglalkozott komolyabban a repüléssel. Ez a rendkívüli esemény jól illusztrálja a repülési szakma kiszámíthatatlan oldalát, ahol a magánélet és a munkahelyi biztonság egy pillanat alatt megkérdőjeleződhet.
Visszatérés a Légiforgalmi Irányításhoz és Új Lehetőségek: A Travel Service Korszaka
A kisgépes karrier lezárulása után Szüle Zsolt visszatért korábbi területére, a légiforgalmi irányításhoz. A civilek számára megközelíthetetlen hely volt a Magyar Honvédség Légi Vezetési és Irányítási Központja a Gellért-hegy gyomrában, és az ott dolgozók emberfeletti munkát végeztek, olykor áldatlan körülmények között. Ebben a környezetben dolgozott légiirányítóként 2001-ig.
2001-ben azonban új lehetőség adódott a nagygépes repülés iránti vágyának. Ekkor alakult meg itthon a Travel Service charterjáratokat üzemeltető cég, amely pilótákat keresett. Kevesen hittek a cég sikerében, ezért elég komoly pilótahiánnyal küzdöttek. Szüle Zsolt meglátta a lehetőséget, és jelentkezett. A múltbéli tapasztalatokból tanulva azonban a légiforgalmi irányítói állását megtartotta, kivett egy év fizetés nélküli szabadságot, majd egy nagyon komoly típusfelkészítés és vizsga után elkezdte a nagygépes pályafutását egy Boeing 737-esen. Már kisgépes pilótaként is az érdekelte legjobban, hogy megtapasztalja a sűrű forgalomban történő repülést, ami a nagygépes környezetben vált valósággá.
Mielőtt azonban elkezdett repülni, felügyelte a cégnél a flight operations (OPS) koordinációt, ismertebb nevén diszpécserszolgálatot is. Repülési terveket, útvonalterveket készített, különböző engedélyeket intézett, és koordinált. Az első pár hónapban gyakorlatilag egyszemélyes diszpécserszolgálat volt, ami izgalmas és emlékezetes időszak volt az életében. Közben párhuzamosan csinálta a 737-es típustréninget, majd 2001. augusztus 8-án megkapta a kibocsátó útvonalengedélyt, ami emlékei szerint Krétára vezetett. Ez az időszak megmutatta a szakma sokoldalúságát és az adminisztratív háttérmunka fontosságát is.
A Kezdeti Csillogás és a Nehézségek a Travel Service-nél
Az első időszak a kisgépes világ után rendkívül élvezetes volt. Szüle Zsolt nagyon élvezte azt a csillogást és glamourt, ami manapság egyre kevésbé jellemző a szakmára. Tetszett, hogy elegáns egyenruhában mindennap máshová repül, szebbnél szebb tájakat lát, kényelmes szállodákban pihenhet. Akkor még fel sem merült benne, hogy tulajdonképpen ez a „belépő” egy olyan életbe, ahol igazán fix pontok nincsenek, szállodáról szállodára, járatról járatra él az ember. Legkedvesebb útitársa pedig a bőröndje. Ez a kezdeti lelkesedés azonban hamarosan ütközött a valóság kihívásaival.
Sokkal prózaibb okok vezettek ahhoz, hogy a biztató kezdés után hamarosan visszament légiforgalmi irányítónak. A Travel Service az első pár hónap után nem tudott fizetést adni, és hat hónapig úgy repültek, hogy nem kaptak fizetést. 2001 novemberében, amikor alig 5000 forint volt a bankszámláján, úgy döntött, hogy elég volt, és visszament dolgozni a Hungarocontrolhoz. De közben élő szerződése volt a Travel Service-szel is, amiből kellemetlen lett volna kiszállni, ezért azzal a kikötéssel maradt, hogy amikor a szabadideje engedi, akkor teljesít szolgálatot. Így ő is jól járt, gyűjthette a nagygépes repült órákat, miközben biztos jövedelemmel rendelkezett. Később rendeződött a cég pénzügyi helyzete, így két teljes állása volt, és nulla szabadideje. Ez így ment egészen 2003 tavaszáig, amikor is lejárt a Travel Service-szerződése, és eljött a cégtől. De ebben az időben már egy jól felkészült, rutinos 737-es pilótának számított. Mai napig hálás a hungarocontrolos kollégáinak és barátainak, valamint a HC akkori vezetésének, hogy annyi éven át türelmesek voltak vele, sokszor helyette dolgoztak, és támogatták a repülésre fordított erőfeszítéseit. Ez a kétállásos időszak rávilágított arra a rendkívüli kitartásra és elhivatottságra, amivel Szüle Zsolt a pilótaálmát követte, még a személyes áldozatok árán is.
Afrikai Kaland: Az Air Senegal International Tapasztalatai
Az ilyen szakember nem maradt sokáig munka nélkül. Egy percig sem bírta repülés nélkül, de nem is kellett, egy véletlen folytán elkerült a nyugat-afrikai Szenegálba. Az ember igyekszik minél kisebb távolságon belül megtalálni az új munkahelyét, egy másik város, esetleg egy új országrész még belefér. Pilótakörökben azonban úgy van, hogy új munkahely, új kontinens. Semmi tudatosság nem volt ebben, röviden annyi történt, hogy az országon belül nem talált neki megfelelő pilótaállást, mert nem igazán fogadta be a hazai pilótatársadalom. A pilótáknak mindig is ő volt Zsolt, az irányító, az irányítóknak viszont már inkább Zsolt, a pilóta volt. Mindenhonnan kilógtak, bár a korábbi munkahelyén mindig visszavárták. Máig úgy gondolja, számukra büszkeség volt, hogy a soraikból kerül ki egy nagygépes pilóta.
Ekkor jött egy korábbi Travel Service-es kollégája, Jánosi József ajánlata, hogy hiány van képzett személyzetből, menjen el Szenegálba. Nem sokat gondolkodott, felment a Hungarocontrol humán osztályára, újabb fizetés nélküli szabadságot kérni. Az Air Senegal International légitársaság Dakarban, 2003-ban kínált lehetőséget.
Mennyire más volt egy afrikai légitársaságnál dolgozni? Első tisztként kevésbé volt stresszes a munka, mert nem rajta volt a teljes felelősség. Az emberek sokkal segítőkészebbek és barátságosabbak voltak, mint az európai repülőtereken, több idő volt egymásra figyelni. Ez a számottevően kisebb forgalomból adódott. Felelősségi oldalról viszont akkoriban nem igazán tudatosult a dolgozókban, hogy egy-egy cselekedettükkel milyen hatással vannak a repülés egészére, nem fogták fel a feladatuk valódi súlyát. Konkrét példaként említhető a csomagbiztonság terén tapasztalható fejlődésre szoruló terület. Előfordult, hogy nem tudták biztosan, ki a bőrönd valódi tulajdonosa, ennek ellenére felengedték a gépre, nem akartak a további ellenőrzésekkel időt rabolni az utasoktól. Abban az időben például nem volt a belépő pilótáknál szimulátor-ellenőrzés sem.
A pilóták felkészültsége ekkor merült fel kérdésként. Akkoriban az érkezése előtt egy oktató Angliában megnézte, hogy valóban ismeri-e a 737-es típust, majd útjára bocsátotta. Öt nappal később már repülhetett Szenegálba, anélkül, hogy a helyszínen bárki is számon kérte volna a felkészültségét. Ez vajon napjainkban is így van? Most már sokkal szigorúbbak az előírások. Amikor egy új légitársasághoz kerül az ember, minden esetben el kell végeznie egy különbözeti tanfolyamot (Operator Conversion Course), hogy a cég megismerje a valódi tudását, a pilóta pedig a társaság belső működéséről kaphasson részletes képet. Ezt a tanfolyamot akkor is el kell végezni, ha valaki például 18 ezer repült órával a British Airways kapitányaként szeretne más légitársasághoz menni. Természetesen, minden munkahelyváltásnál kötelező, függetlenül a repült óráktól és a gyakorlattól. Az afrikai tapasztalatok értékes leckéket adtak a repülés globális eltéréseiről és a biztonsági sztenderdek fontosságáról.
Szüle Zsolt 2003 novemberéig dolgozott Afrikában, majd hazajött. Időközben ugyanis a fülébe jutott, hogy egy új légitársaság alakul Magyarországon. Ez volt a SkyEurope, amiben nagyon hitt, és minden erejével azon volt, hogy már a kezdeteknél ott lehessen a cégnél. Ezért beadta a jelentkezését a cég akkori főpilótájához, Mocsányi Györgyhöz, akivel sikerült gyorsan megállapodni, és hamarosan a Sky égisze alatt repült.
A SkyEurope Korszaka és a Szakmai Kihívások
2006 augusztusát írták, javában dübörgött a SkyEurope, Magyarország kedvenc Low-cost légitársasága. Sokan szerették, sokan repültek vele. Mások voltak, vidámak, nyitottak, egy kicsit meglepő mindenki számára. Rengeteg ötletük volt, és mindenki, aki itt dolgozott, szerette ezt a munkahelyet. Ezért is hagyott olyan mély nyomot mindenkiben a megszűnése. Szüle Zsolt szakmai vezetője volt a SkyEurope-nak, és több mint 10000 repült óra tapasztalattal rendelkezett a Boeing 737-es típus családban.
Egy korábbi interjúban Kormos István kollégája arról mesélt, hogy a SkyEurope-nál a tapasztalt pilótáknak gyakorlatilag a képzés volt a feladatuk, olyan sok volt a fiatal, kevés óraszámmal rendelkező pilóta. Tényleg ennyire égető volt a szakemberhiány akkoriban? Igen, a Malévtól senki nem akart átjönni egy induló légitársasághoz, nem hittek benne. Ezért kezdetben olyan pilótákat kerestek a céghez, akik elsősorban kalandvágyból és tapasztalatszerzésből szerettek volna nagygépen repülni, a hosszú táv kevésbé érdekelte őket. A Sky alapításának első fél évében olyan nagy volt a pilótahiány, hogy csak az nem repült náluk, aki nem akart, vagy nagyon nem volt alkalmas valami miatt. Előfordult, hogy a SkyEurope 2-3 millió forintért vásárolt pilótát a Malévtól, átvállalva az illető ottani kiképzési költségeit. Kis túlzással mindenkit felvettek, aki jelentkezett. Bár Szüle Zsolt hozzátette, hogy a kinti vezetés, pár - szerinte - alkalmasnak tűnő pilótát is elküldött.
Az Álpilóta Leleplezése a SkyEurope-nál
A SkyEurope-nál az utolsó pillanatban lebuktatott egy álpilótát Szüle Zsolt. Nem sokkal később megjelent az irodában egy olyan „kolléga”, akinek sem a fizimiskája, sem a fellépése nem volt rendben. A pilótavilágban, ha egy pilóta elmegy az első bemutatkozásra, annak megadja a módját. Ez kimondatlan szabály köztük. Az új ember semmilyen szempontrendszer szerint nem illett a képbe - persze ettől még lehetett volna kiváló pilóta. Szüle Zsolt azért kíváncsi volt rá, ezért alaposan átnézte a papírjait és a logbookját. Utóbbiban egy 18 ezer órás pilóta tökéletes karrierje rajzolódott ki, csakhogy ebből semmi nem volt igaz. A logbook ugyanis valószerűtlen bejegyzéseket tartalmazott.
Például közvetlen járat repülését Los Angeles-Caracas útvonalon 737-200-assal - ami lehetetlen közbenső leszállás nélkül. Nem állt össze az egész, ezért Szüle Zsolt szólt Mocsányinak, hogy mielőtt gépre engedjék, nézzék már meg, hogy a gyakorlatban mit tud a kolléga. Pár nappal később éjjel hívta Mocsányi György, hogy Zsolt, igazad volt, ez az ember mindenben hazudott, és teljesen felkészületlen volt. A robot kezelőpaneljén kereste a tolóerő-szabályzó TO/GA gombját (felszállás előtt ezt a gombot nyomják meg a pilóták a maximális tolóerő eléréséhez), fogalma sem volt róla, hogy mi az az FMC (a pilóták ezen keresztül programozzák be az útvonaltervet), és idegesen keresgélte a GPS-panelt! Következő nap el is zavarták a cégtől. Ez az eset ékes bizonyítéka annak a szigorú szakmai hozzáállásnak és éleslátásnak, amellyel Szüle Zsolt a repülésbiztonságot mindig is kezelte.
A Repülés Mint Életfilozófia és Jövőbeli Irányok
A Pilóta hivatalos megnevezése Repülőgépvezető. Szüle Zsolt szerint ők érdekes szakmát űznek. Akik benne élnek, tudják ezt nagyon szeretni és tudják rettenetesen utálni is. Ez a kettősség jellemzi a repülést, ami nem csupán szakma, hanem életforma is. A repülés - mint egyéb más terület az életben - szappanos deszkák sokaságából áll, de az életünk során próbálunk figyelni arra, hogy ne lépjünk olyan „mezőre”, ahol ilyenek lehetnek. A gond akkor van, ha ilyenekkel van kirakva az út. Akkor biztosan úgy járunk, mint ő Novoszibirszkben, aki vagy 30 métert csúszott, mint csótány a hátán, miután nem gondolta volna, hogy a szibériai jeges lejtő, az olyan, mint a többi jeges lejtő. Marhára csúszik, csak sokkal hidegebb. Persze mondhatják az emberek azt, hogy minek repülni ilyen időben, de mivel a repülőgépet a sima hobbi „ide-oda” repülésnél többre használja, ezért előfordulhatnak hasonló esetek, amiből tanulni lehet. Az ilyen tapasztalatok formálják a pilóta szakmai hozzáállását és elővigyázatosságát.
Szüle Zsolt, aki B747-400-as kapitány, B737-es oktatókapitány és oktatópilóta, aktívan részt vesz a repülés világában. A szállítmányozási világban még mindig kedvelt a 747-es, bár a 777-es áruszállító változata nagyon szorongatja. Tavasszal merészelt nagyot álmodni. A bankja szerint ő egy nagyon konzervatív besorolású és gondolkodású számlatulajdonos. Néztek is nyáron az ismerősei, amikor céget alapított és létrejött a Simflite Légiszolgáltató Kft. Ez a vállalkozás is bizonyítja, hogy a repülés iránti elhivatottsága töretlen, és mindig új utakat keres a szakmán belül. Szüle Zsolt pályafutása során számos különböző járaton és körülmények között repült. Átélt első nagyon durva élményét török kapitánnyal és elsőtiszttel egy cégen belül. Emellett repült Dalaman - EGNJ (Humberside) - EGAA (Belfast) útvonalon heavy crewban (2 kapitány, 1 elsőtiszt). Máskor pedig egy Kaysery - Koppenhága - Konya - Isztambul járatra osztották be. Ezek a változatos útvonalak és a nemzetközi tapasztalatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy Szüle Zsolt a mai napig a magyar repülés egyik legelismertebb és legtapasztaltabb szakembere legyen.