A rajzolás és különösen a tónusozás világa egy rendkívül gazdag és sokrétű terület, melynek megértéséhez és elsajátításához mélyreható figyelem és elkötelezettség szükséges. Sokféleképpen lehet csinálni, ez már az elnevezésekben is megmutatkozik: van, aki tónusozásnak hívja, van, aki árnyékolásnak vagy satírozásnak. Olyanok is vannak, akik ezek között különbséget tesznek, és vannak, akik nem. Ezért is érdemes minél többféle szót összeszedni a témával kapcsolatban, hogy a lehető legátfogóbb képet kapjuk.
A technika és a figyelem kapcsolata
Első körben nem a technikai részével kell foglalkozni, és nem véletlenül. A különböző technikák megismerése és elsajátítása nem a legfontosabb dolog a tónusozásnál. A technikákkal különböző stílusokat tudunk kialakítani, különböző érdekes hatásokat tudunk létrehozni a papíron. Talán nem meglepő, hogy itt is, ahogy a forma megrajzolásánál, a figyelmedhez kapcsolódik a tónusozás. A legtöbben azt gondolják, hogy képesek megfigyelni a körülöttük lévő világot, és való igaz, valamilyen formában mindenki képes rá. Azt is tudjuk, hogy sok esetben nem akarunk észrevenni, meghallani valamit, ami kívülről vagy belülről jön, és lehet, kerültél már olyan helyzetbe, amikor be kellett látnod, hogy bizony rosszul mérted fel a képet, ami előtted volt, és erre csak utólag jöttél rá, vagy világított rá valaki.
A realisztikus tónusozás alapja: A mély megfigyelés
Ahhoz, hogy valamit nagyon realisztikusan kitónusozz, nagyon meg kell tudnod figyelned az előtted lévő formát a tónusai, árnyalatai szempontjából. Ezt nem lehet tanulni; a figyelmed eleve képes arra, hogy nagyon apró részleteket, különbségeket vagy éppen ellenkezőleg, óriási kontrasztokat észrevegyen. A kérdés az, hogy milyen mértékben irányítod erre a figyelmed satírozás közben? Ebben a nehézséget az okozza, hogy a figyelmedet elvonja ez-az a lényegről. Amikor egy formán rengeteg árnyalatot érzékelünk, akkor a legtöbben nem csak ezekre az árnyalatokra koncentrálnak, hanem arra, hogy mi az a forma, ami előttük van. Továbbá hogyan kellene életszerűen lerajzolni, tónusozni, van, aki aggódik, hogy képes-e rá, vagy nem tudja, hogyan kezdjen neki, és elbizonytalanodik. Olyan is van, aki rajzolás közben fog megállni és aggódni, hogy el fogja rontani.
A térbeliség illúziója és a sík felület kihívásai
A tónusozás során gyakori gondot okoz, hogy a rajzolók próbálják térbelinek tónusozni az adott formát a papíron, miközben az egyértelműen egy sík felület. Mindezekre rájön az, hogy aki még teljesen kezdő a rajzolásban, annak nincs tapasztalata a tónusozást illetően, és érthető, hogy a tanuló elbizonytalanodik az elején. A tónusozásnál is előbukkanó jelenség, ahogy a forma megrajzolásánál is, hogy nem a tónuskülönbségekre koncentrál a rajzoló, hanem az egész formára és a forma és az azt kitöltő tónusok vagy színek hatására, vagyis a vizuális információ által bennünk megfogalmazódó gondolati és érzelmi jelzőkre. Ez önmagában egy nagyon érdekes és szép dolog, de a rajzolás szempontjából nagyon hátráltató tud lenni, hiszen azt nem tudom lerajzolni, hogy szép vagy kedves vagy okos, de még azt sem, hogy alacsony vagy magas. Valójában egy alacsony vagy magas formát képes vagyok lerajzolni, de nem azért, mert tudom, hogy alacsony, hanem azért, mert látom a vonalait, hogy mekkorák, és azokat lemásolom. Ugyanez történik a tónusozásnál is.
Az élethű kép akadályai: Gondolati falak
A legtöbben a térhatást, az élethű képet akarják visszaadni, és ez az információ vagy gondolati kép, mint egy fal, akadályozza a rajzolót, hogy még mélyebben belemegyjen a tónuskülönbségekbe, és a pici és nagyobb kontrasztokat érzékeltesse a papíron. Természetesen a figyelmed lesz a kulcs. Az egyik az, amihez nem szükséges nagy figyelem. Bárki észreveszi azt, ha körbenéz, hogy mi az, ami nagyon sötét, és mi az, ami nagyon világos árnyalatú körülötte. A gyakorlatban azonban sok olyan rajzot lehet látni, illetve a rajztanítás során nagyon sok embernél tapasztalni, hogy a nagy kontrasztok érzékeltetésével problémáik vannak.
A sötét részek érzékeltetésének kihívása
Most itt nehogy félreértsük, még mindig a figyelem van a középpontban, és nem a technikai megvalósítás. A probléma (gondolom, nem lesz meglepő) a sötét részek érzékeltetésével van. A tapasztalat ezzel kapcsolatban az, hogy azért nem, mert fél, hogy elrontja, és mi van, ha túl sötét lesz, nem fogja tudni kijavítani. Illetve erre még rátesz az, hogy amikor egy konkrét formához van kötve a tónusozás, akkor a forma megnevezése és ismerete szintén figyelemelvonó hatású lehet. Egy egyszerű példa erre az, amikor azt kérjük, hogy csináljunk egy tónusskálát a nagyon világos árnyalattól a legsötétebb árnyalatig. Erre az emberek 95%-a képes különösebb külső segítség nélkül. Amikor ugyanezt kellene megvalósítani egy adott konkrét formán, az már érdekes módon nagyobb fejtörést okoz.
A tónusskála elsajátítása és alkalmazása
Volt idő megfigyelni ezeket a jelenségeket rajztanítás során, és olyan feladatokat kidolgozni, amelyek segítenek abban, hogy hogyan építsük fel egy formának a tónusait, hogy eljussunk a legsötétebb árnyalatig, és közben meghagyjuk a legvilágosabb részeket is. Így minél jobban meg tudjuk közelíteni azokat a nagy kontrasztokat, amelyek valóban ténylegesen is ott vannak körülöttünk. Amihez viszont már elmélyült figyelem szükséges, hogy észrevegyük azokat az apró árnyalatbeli különbségeket, amelyek körbevesznek minket, legyen szó akár képről vagy térből rajzolásról. Vagy éppen legyen szó egy világos részről, vagy nagyon sötétről, vagy akár egy köztes árnyalatról.
A figyelem elmélyítése és a végtelen árnyalatok felfedezése
Ahogy körbenézel magadon, egyből észreveszed, mi az, ami nagyon sötét-világos. Ez a figyelmi állapot annyira a jelenbe tud húzni, hogy minden (gond)olatod háttérbe tud szorulni ezekben a pillanatokban. Végtelen számú árnyalat vesz minket körbe, amelyeknek a nagy részét nem is fogjuk fel, egy részét meg figyelmen kívül hagyjuk. Amikor beleviszed a figyelmed egy formának a tónusaiba, akkor olyan mélységeket járhatsz meg, amely megtapasztaláson keresztül felismerheted, hogy valójában ezeknek a tónusoknak nincs végük. Ahogy a figyelmednek sem. Erre azt szokták mondani, hogy egy rajz sosincs kész, akkor van kész, amikor azt mondja a rajzoló, hogy eddig és ne tovább.
A tónusozás két legfontosabb összetevője
Szóval ez a két legfontosabb összetevője a tónusozásnak. Még mindig „csak” a figyelemnél járunk, mint a legfontosabb tényezőnél. A technikai részek, a gyakorlati megvalósítás ezen a két fontos összetevőn fog múlni. Arra gondolok, hogy egyén függő, hogy ki milyen mértékben megy bele, vagy viszi bele a figyelmét a tónusokba, formákba. Fontos, hogy mindig olyan szinten mélyítsd el a figyelmed, ami még jó érzést okoz neked, ami könnyed, laza. A következő lépés egy kis gyakorlat lesz, mely segít elmélyedni ebben a folyamatban.
