A mudi, ez az egyszerű, egészséges és sokoldalú magyar kutyafajta, hosszú évszázadok óta hű társa az embernek, különösen a pásztoroknak. A fajta leginkább hajtókutyaként ismert szerte az országban, és napjainkban is sokan így emlegetik. A "mudi" szó elterjedt hívónév volt Pest megyében és az ország északi tájain, olyannyira, hogy Anghi szerint "ez a név talán még jobb, egyszerűbb, mint a »hajtókutya« és nem adna okot arra, hogy a vadászhajtókutyákkal összetévesszék". Latin elnevezése, a Canis ovilis Fényesi-Anghi 1936, szabados fordításában Fényesi és Anghi kistestű terelőkutyáját jelenti. Nevét valószínűleg Tóth Mihály bugaci számadó Mudi nevű kutyájáról kapta.
Eredet és történet
A mudi származásáról elég keveset tudunk, és sokáig teljes káosz uralkodott az elnevezések között. Egyes források szerint a 19. században alakult ki a puli és a merinói birkákat hazánkba kísérő spicc típusú kutyák kereszteződéséből. Mások úgy vélekednek, hogy már két-háromszáz évvel ezelőtt kordában tartotta hazánk nyájait, csordáit és kondáit, amit számos természettudós műveiben említett mudi jellegű ebek is alátámasztanak.
A legkorábbi juhászkutya-leírás Buffontól maradt ránk 1773-ból, amit Raisits is idéz (1936): „Arcorruk vaskosabb az agarakénál, de keskenyebb a nagy dán dogokénál és igen hasonlatos a parasztkutyáéhoz. Fülük felálló, farkuk hátrafelé hajlott vagy lógós.” Pethe Ferenc 1815-ben kiadott "A természet históriájában" szintén a pumiról írja a következőket: "Ez is van kitsiny, nagy ezer és mindenféle színű, úgyhogy ebben az auricularis acuminatis erectisen (felálló hegyes fül) kívül, hijjába teszünk több fajtajegyet." Méhely Lajos 1902-ben, a magyar nyelvű Brehm "Az állatok világában" című művében a magyar állatfajtákról szóló részekben a puliról írja a következőket: "A PULI (Canis familiaris domesticus hungaricus). Ezt az általánosan elterjedt kutyafajtát a kecskeméti pusztákon meglehetősen sok példányban volt alkalmam megvizsgálni. Vállmagassága 34-42 cm, kicsiny testű, inkább rövid és meglehetősen magas lábú eb. A puli feje aránylag kicsiny, fejehátulja gömbölyded. Arcorra a sakáléra emlékeztet, a rókáénál valamivel vaskosabb; meglehetősen hosszú, előrefelé keskenyedő és hegyes. Egymáshoz közelálló füle nagy, tövében széles, fölfelé hegyesedő, rendesen felálló, ha azonban az állat fél, gyanakszik vagy szégyenkezik, hátra fekteti, mint a sakálok teszik." Méhely eközben kitér a pumira is: "Ne tévesszük össze a pulival a némely vidéken (pl. a Zalában) gyakori és szintén a juhokkal járó úgynevezett PUMIT, mely nagyobb és magasabb termetével, lecsüngő fülével, hoszabb és lágyabb szőrzetével, szennyes barnásszürke színével és bozontosan szőrös arcával kétségkívül a selyemszőrű kutyákra (pincsikre) vall."
Az 1900-as évek elején a pásztorok segítőtársaként a puli és a pumi mellett feltűnt egy álló fülű terelőkutya, amit az akkori kinológusok spicchibridnek tartottak. Ami bizonyos, a fajta névadása, valamint a céltudatos és szervezett tenyésztésének elindítása Fényes Dezső balassagyarmati múzeumigazgató nevéhez fűződik. Fényes néprajzi kutatómunkája során az ország különböző részein találkozott pásztorok kezén élénk tekintetű, kis testméretű, fáradhatatlan munkakedvű, fajtajellegében hasonló ebekkel. Közülük többet megvásárolt, és munkatársai segítségével tenyészteni kezdte őket. Az 1936-os budapesti kutyakiállításon szakértőkből álló bírói testület előtt mutatott be néhány remek példányt tenyészetéből, valamint átnyújtotta a fajta első standard leírását, amit el is fogadtak. Ekkorra már két, az FCI által elismert terelőkutyafajtánk is volt, a puli és a pumi.
Dr. Anghi Csaba "A magyar pásztorkutyák és a külföldi rokonfajták" (Bp. 1936.) című könyvében két másik ábrát is használ a mudi vagy hajtókutya származásáról tárgyalt részén. Ezek a Treitschke-féle borzas juhászkutya: Canis familiaris pannonicus var. és a Treitschke-féle gubancos juhászkutya: Canis familiaris pannonicus var. villosus. Anghi említi továbbá Raisits 1924-ben megjelent "A magyar kutya" című munkáját. Raisits könyvében egy fotón látható az Állatkert elsőrangú őspulija, Anonymus Állatkert és Aniko Állatkert után származott, teljesen spiccjellegű kutya. A kölyökkutya, mint a spicc elődre ütő visszaütésének legszebb példája, ha ez az őspuli, akkor ez a fotón lévő kutya inkább hasonlít a mudira, mint a másik két fajtára.
A második világháború után újra felmérték a megmaradt és erősen megfogyatkozott puli és pumi állományt. Az élet újraindult az ebtenyésztésben, és újra felfedezték a mudit, amely ekkor még szervezett tenyésztés nélkül is létezett. 1963-ban az FCI elismerte és 238 standard számmal regisztrálta.
Megjelenés és jellemzők
A mudi egy közepes termetű magyar pásztorkutya, amely egyszerű, de határozott megjelenésével erőt sugároz. Feje elkeskenyedő, koponyája enyhén domború, stopvonala és orrháta egyenes, orrtükre kicsi, fekete. Fogazata ollós záródású. Szeme kissé ovális, ferdén metszett, sötétbarna. Füle feláll, hegyes, magasan tűzött. Az álló fül a hetvenes években (még húsz-harminc évvel ezelőtt is) mint kiküszöbölendő hiba, jelen volt az almokban, puli tenyésztőknél. Dr. Sárkány Pál "A kutya tenyésztése, tartása, kiképzése" (1975., Bp. 140.) című könyvében írja: "A hosszú arcorri rész visszaütést jelent valamilyen idegen ősre. Makacsul visszatérő, hibás forma. Az egész fej puli-jellegét tönkre teszi.“ A mudi almokban pulira való visszaütés még nem fordult elő. Dr. Sárkány Pál könyvében a mudi tárgyalásánál egy igen jó típusú mudiról készített fotót is használ. Itt a kutya nem a legelőnyösebb beállításban van, mégis a fajta tenyésztői szerint ma is jó kutya lehetne. Sőt a fotó alapján feltételezhető, hogy a színe esetleg az Anghi (1936.) által hamvasnak nevezett színváltozat lehet.
Nyaka közepes hosszúságú, kissé ívelt, izmos, háta rövid, egyenes, feszes, ágyéka izmos, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott, fara rövid, enyhén csapott, közepesen széles. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, erőteljesek, mancsa gömbölyded, ujjai szorosan zárnak. Farka lefelé irányul, rövid. Régebben kurtították a farkát, ma már nem kötelező. Születhet farkatlanul, vagy rövid farokkal is. A sarló alakúan hajlott, jól szőrözött, hosszú zászlós farok tetszetősebbé teszi a kutyát, annak mozgása kifejező.
Szőrzete a fején, a végtagok végén és a lábai elülső részén egészen rövid. Teste többi részén kissé hosszabb, hullámos vagy csigás lefutású, mintegy 3-7 cm hosszú. A jó mudi szőre fényes, hullámos-göndörös, egészséges bunda. Szőre egyszerűen tisztán tartható, nincs szüksége "kozmetikusra". Hetente egyszer-kétszer ritkafogú kutyafésűvel átkeféljük és rendben is van. Nyírni nem kell. A Dr. Sárkány Pál által leírt "rövidszőrűség - bármely testtájon - rontja a puli fajtajellegét. Ügyeljünk tehát arra, hogy minden testtájékon a szőrzet a megkívánt formát mutassa. A leggyakrabban a fejen és a végtagokon fordul elő a rövidszőrűség“ (Dr. Sárkány Pál: A kutya tenyésztése, tartása, kiképzése 1975., Bp. 141.) kijelentés is rávilágít, hogy a fajtatiszta megjelenés mennyire fontos volt már akkor is.
Színei Anghi (1936) szerint csupa fekete, hamvas (szürke), fakó, veres (az orra is veres), barna (az orra is barna), cifra. A standard által elfogadott árnyalatok a cifrán (szürkés, feketés márványozott jellegű) kívül a fekete, a barna, a fehér, a fakó és a hamvas (kékes). Szabolcs, Nógrád, Tolna, Somogy megyékben szinte a legelterjedtebb fajta a juhászok segítőjeként. Nagyatád környékén, és Tolna egyes részein a mudi egyik különleges színváltozatát, a cifrát használják előszeretettel, hosszú generációk óta.
Marmagassága 35-47 cm, testtömege 8-13 kg.
Egészség és igénytelenség
A mudi egy egyszerű, egészséges fajta. Nem a "beszerzése" olcsó, hanem a tartása. Ha rendszeres oltásokat megkapja kölyökkorban, utána meg évente, akkor ritka eset, ha megbetegszik. Betegségekkel szemben ellenálló, nem jellemzője a fajtának, hogy bármilyen betegségre hajlamos lenne. Öröklött betegségeiről nem tudunk. A mudi rendkívül kis igényű a táplálást illetően is. Az ételt jól hasznosítja a szervezete, egy kifejlett mudi tápanyagszükséglete mindössze háromnegyede a vele megegyező testméretű fajtákénak. Ez a pásztoroknak köszönhető, akik generációkon át úgy tenyésztették, hogy ridegtartásban is megállja a helyét.
Jellem és alkalmazhatóság
A mudi legfőbb értéke a koponyáján belül lakozik. Ez a kijelentés némi vitát váltott ki a fajta kedvelői között, de számos sokat megélt tenyésztő megerősítette, hogy ez egy bók, és valójában a mudi ezen tulajdonságának köszönheti fennmaradását, nem pedig adoniszi szépségének. Talán nincs még egy olyan fajtánk, aminek életét a mai napig is ennyire a munka határozná meg. Juhászok, pásztorok mellett számos példány teljesít szolgálatot, mindannyiuk megelégedésére. A mudit tartó ember sosem az esztétikai értékét tartotta elsődlegesnek segítőjében, hanem a szolgálatkészséget, munkabírást, igénytelenséget. Az a kutya, amelyik nem felelt meg az elvárásoknak, az nem sok töpörtyűt evett meg gazdájánál, rövid időn belül kirakták a szűrét.
A mudi jókedvű, vidám, ha nincs dolga szívesen bohóckodik, játékra hívva. Ezért gyermekek mellé is nyugodtan lehet vinni, annál is inkább, mert egy-egy családi kirándulás alkalmával is őrzi a gyermekeket. Biztos, hogy mindig ott lesz, ahol a gyermekek tartózkodnak. Sőt, több gyermek esetén úgy forgolódik, hogy a csemeték ne nagyon távolodjanak el egymástól. Hívásra megjelenik és meg is mutatja, hogy merre vannak. Házőrzőként, jelzőkutyaként elsőrangú. Mindent jelez, de nem ugat feleslegesen. Kis testmérete (38-47 cm) a lakásban való tartásnál előnyös, nem mellékes ebből a szempontból a nagyfokú alkalmazkodóképessége sem.
A mudi igazi mindenes kutya. A finnek ismerték fel először, hogy a mudiban a romlatlan természet egy szeletét tisztelhetik, amit manapság sajnos a civilizált világ egyre jobban kiirtott a kutyafajtákból. Tudták, a mudijuk közvetlen ősei még állatok mellett teljesítettek szolgálatot, így a munka szeretetét zsigerükben hordozzák, a túltenyésztettségtől mentes genetikai alappal együtt. Amikor Európa szerte elindult egy folyamat, amelyet az egészséges kutya iránti vágy vezérelt, mi is felébredtünk milyen értékek birtokában vagyunk. Fajtáink többsége megfelel az új elvárások támasztotta követelménynek. Egészségesek, hosszú életűek, kis igényűek, különleges belső és külső értékeket hordoznak, mint például a mudi is.
A mudi a vaddisznós vadászatokon is elsőrangú hajtókutyaként mutatkozott be, és a filmvilágban is bizonyított néhány snitt erejéig, például a "Kisváros" című sorozatban banditákat leplez le és tesz ártalmatlanná. Használhatósági repertoárjuk csaknem teljes, ha megemlítjük a katasztrófakutyák közötti felbukkanásukat is. Erre a munkára kitűnő szimatuk, boszorkányos ügyességük, kitartásuk teszi alkalmassá őket. Házőrzésre, személyvédelemre is határozottan alkalmas. Ok nélkül nem ugat, de előszeretettel kimutatja a foga fehérjét, ha beavatkozást igénylő esemény történik.
Példák a mudi hűségére és intelligenciájára:
Egy mudi kutyám ellése decemberre esett, mínusz 10 °C volt odakinn. Úgy döntöttem, jobb lesz, ha bent ellik le a kisszobában, ott úgy sincs fűtés. Aztán nem volt szívem a kicsiket kivinni, így egy-két hétig még bent maradtak. Szokás szerint este mindig megpakoltam a kályhát a konyhában és a nagyszobában éjszakára, hogy reggelig kitartson. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy Csutka ott áll az ágyam mellett és az orrával bökdös. Értetlenül bámultam a kutyára. Nem csuktam volna be a kisszoba ajtaját éjszakára? A nagyszoba ajtaja is tárva van. A kutya türelmetlenül futott hozzám és vissza az ajtóhoz. Mitől ilyen izgatott? Kikászálódtam az ágyból. Helyeslő vakkantás után újra az ajtó felé szaladt. Utána mentem. Az előszobában már tudtam, nagy baj lett volna, ha nem ébreszt fel. A lámpát felkattintva láttam, illetve nem láttam, mert akkora füst volt. Gyorsan kinyitottam az ablakokat, kereszthuzatot csináltam és megvártam, amíg a konyhai kályha végképp kialszik. Ugyanis eldugult a kémény és a füst kénytelen volt másfelé távozni. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem ébreszt fel idejében.
Idős hölgyet éveken át Bojszi nevű mudija után az egész környék Bojszi néninek nevezett. Mindenki kedvelte a kutyát. Az asszony nevét csak akkor tudták meg, amikor megbetegedett, szeretett négylábúja elpusztult. Kedély beteg lett, a háziorvosa ajánlotta, hogy szerezzenek neki másik kutyát. Az új mudi kölyök érkezése hamar lábra állította.
Egy nagymama szívrohamot kapott, egyedül volt otthon. Öreg mudija szabadon mozoghatott a kertben és az udvaron. Mikor észrevette, hogy gazdasszonya rosszul van, bökdösésére nem reagál, éktelen ugatással rohant ki az utcára. Így magára hívta a szomszédok figyelmét, akik a kutya furcsa viselkedésén rosszat sejtve utánanéztek a dolognak. Még időben kihívták az orvost.
A fajta megmentése és népszerűsítése
A tenyésztői munka elsődleges célja hosszú évtizedekig a fajta fennmaradása, a kipusztulástól való megmentése volt. Gyakorlatilag az 1990-es évek közepéig a legveszélyeztetettebb kutyafajtaként tartották számon a mudit. Jó néhány ígéretes tenyészet hagyott fel tevékenységével a mudit övező mérhetetlen és elkeserítő érdektelenség miatt. Talán elsőként Európa, majd hazánk figyelme is a mudi felé fordult. Különösen a skandináv országok lakói, akikről közismert a természeti, a naturális értékek iránti fogékonyság, tisztelet, ismerték fel a mudi értékeit.
Néhány lelkes, fiatal kezdte felkarolni a fajtát, újabb tenyészetek magvait lerakva. Nem restelltek zömében városlakó létükre kutyáikkal terelőversenyekre, vaddisznóhajtásokra, agility bajnokságokra, különböző magyar fajtákat bemutató rendezvényekre, kiállításokra járni. Fáradozásukat siker koronázta. Az addig eladhatatlan, vagy bagóért elpocsékolt mudikat kezdte a közvélemény megismerni, a kölyköket keresni. Francia muditartók visszajelzései azt igazolják, hogy a náluk általánosságban a terelésnél használt border collie-k mellett, a mudik is óriási jövő előtt állnak. Számos terelőversenyen kimagaslóan szerepelnek. Hazánkban a pásztoremberek karakán, félelmet nem ismerő, fogós jelleme miatt nagyon becsülik. Disznók, szarvasmarhák, bivalyok, sőt még a tiszteletet parancsoló szürke marhák is respektálják a pattogó kis parancsnokokat. A mudi ma már kedvelt agility-s kutya is, nagy kedvvel robog végig a pályán, inkább lassítani, mint noszogatni kell.