A zöldborsó (Pisum sativum L.) az egyik olyan zöldség, melyet már csak azért is érdemes otthon termeszteni, mert hihetetlenül édes, amikor frissen a tőről esszük. Hazánkban csupán a paradicsomot termesztik összességében nagyobb földterületen. Nem csupán finom, de nagyon is jótékony hatással van a szervezetre. A borsófélék gyökerein lévő ún. gümőkben nitrogén megkötő baktériumok élnek, így trágyázást nem igényelnek, viszont kitűnő elővetemények nagy tápanyagigényű zöldségek számára. Ez a növény a tavaszi vetésű zöldségnövények közül az egyik legkorábban a talajba kerülő kultúra, kiváló hidegtűrő képességgel. A zöldborsó termesztése gazdaságosan és stabil hozamok mellett valósulhat meg, ha a megfelelő vetési időt, a pontos vetési mélységet és a gondos talajelőkészítést betartjuk.
A zöldborsó típusai és jellemzői
A borsó (Pisum sativum L.) faj alakköre meglehetősen változatos. Három fő csoportba oszthatjuk: a kifejtőborsó (convar. vulgare), a velőborsó (convar. medullare) és a cukorborsó (convar. saccharatum). Ezeket elsődlegesen étkezési célra vetik, míg a takarmány-, vagy mezei borsó (convar. arvense) takarmányozási célt szolgál. Színük alapján a fajták zöld-, illetve sárga magvúak, a mag alakja szerint kerek, tojásdad-, romboid-, illetve szabálytalan alakúak lehetnek. A levélalakulás szerint a fajták hagyományos levélkések, vagy félig levélnélküliek, úgynevezett afila típusúak. Ez utóbbi fajták levélzete erősen kacsos, s ennek következtében az e csoportba tartozó fajták állóképessége is kiváló.
A kifejtőborsó (korai) sokkal korábban vethető, nem fagyérzékeny. A velőborsót később kell elvetni, különben nem fog teremni, elfagy, megcsökik, mivel nem bírja ki a telet, a fagyokat. A velőborsónak több vízre van szüksége, ezért olyan talajban érdemes helyet keresni neki, amely jó vízgazdálkodású, vagy pedig sokat kell öntözni. A cukorborsó hüvelyestül fogyasztható, tenyészideje azonban jellemzően hosszabb, például a Sweet Horizon fajta esetében.
A Nemzeti Fajtajegyzék a hasznosítás módja szerint klasszifikálja a fajtákat, s a szárazborsó fajtákat öt kategóriába sorolja. Eszerint jelenleg 19 sárga- és 11 zöldmagvú étkezési fajta áll a termesztők rendelkezésére. A zöldmagvú takarmányborsó fajták száma 13, a sárgamagvúaké kettő. A zöldtakarmányozásra használható és ősszel vethető minősített fajták száma 2, így összességében 47 államilag elismert étkezési-, illetve takarmányborsó fajta alkotja a hazai választékot. A konzervipari célú hasznosításra vethető államilag elismert fajták száma 99, melyből 96 fajta velőborsó.
A zöldborsó vetési ideje és a hőegységigény
A zöldborsó vetési ideje alapvetően meghatározza a termés mennyiségét és minőségét. Mivel tavasz végén adja a legjobb termést, ehhez kora ősszel (áttelelésre) vagy tél végén vessük. A vetés optimális időpontját elsősorban a talajhőmérséklet és a talajnedvesség határozza meg. A borsó magjai már 3-4 °C-os talajhőmérsékleten is csírázni képesek, azonban a gyorsabb és egyenletesebb keléshez általában 6-8 °C-os talajhőmérséklet szükséges. Ez Magyarországon a legtöbb termőterületen március közepe és április eleje között következik be, bár a pontos időpont régiónként és az adott év időjárásától függően eltérhet.
A zöldborsó tenyészidejét nem célszerű napokban meghatározni, mivel ugyanazt a fajtát, ha később vetik, akkor a tenyészideje megrövidül a napi átlaghőmérséklet emelkedésének következtében. Ezért a borsó zöldérésének várható időpontját a fajták hőegységigénye alapján számíthatjuk ki. A hőegységigény kifejezi azt, hogy hány °C hőmérsékletre van szükség ahhoz, hogy a termés betakarítható legyen. Így először a betakarítás időpontját határozzuk meg, majd ebből számolunk visszafelé, és határozzuk meg a vetés pontos idejét. A számításnál a napi átlaghőmérséklet és a borsó hőegységszükségletét vesszük figyelembe a következőképpen: a vetéstől a betakarításig a napi átlaghőmérsékletből (a napi minimális és maximális hőmérsékleti értékek átlagából) levonjuk a borsó fejlődéséhez minimálisan szükséges hőmérsékleti értéket (4,4 °C - fejlődési küszöbérték), s az így kapott eredményeket összeadjuk. Figyelembe véve, hogy a borsó fejlődése 4,4 °C alatt leáll, az ennél hidegebb napokat nem vesszük figyelembe. A vetés napjának hőegységszaporulatát 0-nak vesszük.
Zöldborsó vetése szakszerűen :) S02E09
A korai vetés számos agronómiai előnnyel jár. A növények ilyenkor még kihasználják a téli csapadékból származó talajnedvességet, és fejlődésük nagy része a hűvösebb időszakra esik. Ez különösen fontos, mert a zöldborsó a 20 °C feletti tartós hőmérsékletet már kevésbé tolerálja, ami a virágzás és hüvelyképződés időszakában terméscsökkenést okozhat. A korai vetésű állományok ráadásul gyakran kevésbé szenvednek a később megjelenő kártevőktől, például a levéltetvektől vagy a borsómolytól.
Ugyanakkor a túl korai vetés kockázatokat is hordozhat. Ha a talaj túl hideg és nedves, a csírázás elhúzódhat, ami növeli a talajlakó kórokozók okozta fertőzések kockázatát. A késői vetés ezzel szemben azért problémás, mert a gyorsan melegedő talaj és a csökkenő talajnedvesség kedvezőtlen feltételeket teremthet a csírázáshoz és a korai fejlődéshez.
A Rajnai törpe borsó vetési ideje például március közepén van, amikor a talajhőmérséklet már 4-5 C fok. A cukorborsó vetési ideje nem tér el a többi borsófajáétól (március-április).
Talajelőkészítés és vetési technológia
A zöldborsó termesztésének sikerét nagymértékben befolyásolja a megfelelő talajelőkészítés. A növény a jó vízgazdálkodású, középkötött, tápanyagban mérsékelten gazdag talajokat kedveli. A túl kötött vagy pangó vizes területek nem alkalmasak a termesztésére, mert ezek kedveznek a gyökérbetegségek kialakulásának. A borsó mészigényes növény, nagyon érzékenyen reagál a talaj mészhiányos állapotára. A legnagyobb termések a jó vízgazdálkodású löszön kialakult csernozjom talajokon érhetők el.
A termesztési technológia általában őszi talajmunkával kezdődik. Az őszi mélyszántás (30-35 cm mélységben), ill. a 40-50 cm mélységű középmély lazítás és 18-22 cm mélységben végzett szántás kombinációjával lehet elvégezni. Az őszi szántás nyár végétől a fagyok kezdetéig végezhető. Korán betakarításra kerülő, kevés tarlómaradványt visszahagyó elővetemény (őszi búza) után a tarló sekély művelésével alapozzuk meg a talaj kellő mértékű átnyirkosodását, hogy a szántást megfelelő talajnedvességi állapot mellett végezhessük el. Az őszi búza betakarítása után azonnal tárcsával sekélyen elvégzett tarlóhántással és gyűrűshengerrel történő talajlezárással biztosítjuk a nedvesség talajban maradását. A tarlóápolásokkal (és gyűrűshengerrel való zárással) egyre növeljük a kedvező állapotú talajréteg vastagságát, így a talajban beindul a mikrobiológiai élet, a gyommagvak is kicsíráznak. Későn lekerülő elővetemény (kukorica) után már nem tudunk olyan jó minőségű talajművelést végezni, mint őszi búza elővetemény után. A kukorica nagymennyiségű szármaradványának aprítása, zúzása, nehéztárcsával történő talajba-keverése után azonnal szántani kell.
Tavasszal a vetés előtt magágykészítés szükséges, amelynek során aprómorzsás, egyenletes felszínű talajréteget alakítanak ki. Ez lehetővé teszi, hogy a vetőmag megfelelő kapcsolatba kerüljön a nedves talajjal. A vetést követően gyakran hengerezéssel zárják le a talaj felszínét. Ez a művelet javítja a talaj-mag kontaktust, valamint csökkenti a talaj felső rétegének kiszáradását. Száraz tavasz esetén, különösen homokos talajokon, kiegészítő öntözés is indokolt lehet, amely elősegíti a gyors és egyenletes kelést.
Vetési mélység és távolság
A zöldborsó vetési mélysége alapvetően meghatározza a csírázás sikerességét és az állomány egyenletességét. A gyakorlatban 4-6 cm-es vetési mélység tekinthető optimálisnak, azonban ezt mindig a talaj fizikai tulajdonságaihoz kell igazítani. A túl sekély vetés gyors kiszáradást okozhat, míg a túl mélyre helyezett magok esetében a csíranövények nehezebben jutnak a felszínre, ami ritkább és egyenetlen kelést eredményezhet. Kötött, agyagos talajokon általában a sekélyebb, 4 cm körüli vetési mélység ajánlott. Laza, homokos talajokon ezzel szemben a magok akár 5-6 cm mélyre is kerülhetnek, mert ezek a talajok gyorsabban kiszáradnak, és a mélyebb vetés segít megőrizni a mag körüli nedvességet. A borsó magjait 5-7 cm mélyre érdemes ültetni.
A megfelelő sortávolság és tőtávolság szintén kulcsszerepet játszik a sikeres termesztésben. Sorvetés esetén általában 30-40 cm-es sortávolság, valamint 3-5 cm-es tőtávolság javasolt. Ez a térállás biztosítja, hogy a növények elegendő fényhez és levegőhöz jussanak, ami mérsékli a gombás betegségek kialakulásának esélyét. A borsó sortávolság legyen minimum 25 cm, de 35-nél szélesebb sorközre nincs szükség. A tőtávolság fontos dolog, nem szabad hagyni, hogy a tövek megfojtsák egymást. Körülbelül 5 cm-t kell hagyni két tő között, mely már a könnyű gondozást is biztosítja. Gabonasortávolságra kell vetni, vetőgéptől függően 12,0-15,4 cm-re.
Szakaszos vetés és fajtaválasztás
Egy fajtából, a túlérés elkerülése miatt, csak akkora terület vethető, amely maximum 2 nap alatt betakarítható. Így 30-35 napos betakarítási idő tervezésekor minimum 5-7 különböző hőegységigényű fajtát válasszunk, amelyeket aztán több szakaszban ismételve vetünk. Ugyanazon fajtából az előző szakaszt csak akkor követheti a másik, ha a vetések időpontjai között 29-31 °C hőegység halmozódik fel.
A konzervipari célú hasznosításhoz, alkalmazkodva a betakarítógépek kapacitásához, szakaszos vetést végezzünk. A fajták javarésze június elejéig folyamatosan vethető, s a zöldtrágyának, vagy zöldtakarmánynak szánt növényállományok vetése július végén ismét folytatható. Az őszi vetési idejű fajták optimális vetésideje szeptember első napjaira esik.
Tápanyagellátás és öntözés
A zöldborsó napos helyet igényel, szerves anyag hozzáadásával, mert a borsó nagy tápanyagigényű. A borsó nitrogén-szükségletének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a borsó nitrogénből bizonyos mértékig önellátó, a nitrogén-gyűjtő baktériumok a tenyészidő kezdetét kivéve biztosítják számára a szükséges mennyiségű nitrogént. Az 50-70 kg/ha nitrogén hatóanyagnál nagyobb mennyiséget a borsó nem hasznosítja. Ezt a mennyiséget a tenyészidő kezdetén igényli, amikor még a talajban nem indult be a biológiai élet és a Rhizobium baktériumok még nem tudják ellátni a növényt, a borsó viszont gyors, egyöntetű fejlődéséhez, növekedéséhez igényli a talajból a könnyen felvehető nitrogént.
A foszfor és kálium műtrágyák kijuttatási ideje az őszi alap-talajművelés (szántás), a foszfor és kálium műtrágyák növények által felvehető formába történő átalakulásához egyébként is hosszabb időre van szükség. A kedvező foszforellátás hatása elsősorban a borsó szemtermés-növelésében jelentkezik, de serkentőleg hat a nitrogéngyűjtő baktériumok szaporodására is. Az elégtelen foszfor-ellátottság kedvezőtlenül hat a virágok és a termés kialakulására.
A növényt sokszor kell öntözni, nagyon vízigényes, különösen a virágzási időszakban. Rendszeresen kell gyomlálni és kapálással lazítani a földjét. Vízigénye közepes, de sok vizet igényel csírázáskor, a növény fejlődésének kezdetén, valamint virágzás és szemtelítődés idején. Ez utóbbi szakaszban, ha szükséges, pótolni kell, főként az intenzív (nóduszonként több hüvelyt fejlesztő) fajtáknál.
Növényvédelem és kártevők
A zöldborsó termesztése során számos betegség és kártevő okozhat károkat, amelyek ellen védekezni szükséges. Fontos az egészséges vetőmag és a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése. A 3-4 éves vetésváltás betartása elengedhetetlen a betegségek megelőzésében.
Borsó mozaik vírus (Pea Mosaic Virus): A leveleken az erek kivilágosodnak, sárga foltok jelennek meg, később fodrosodnak. A levélfonákon kinövések (enációk) jelennek meg. A növény hervad és a növekedésében visszamarad. Védekezési lehetőségek: Lucernatáblák közelében nem szabad borsót termeszteni.
Baktériumos zsírfoltosság és hervadás (Pseudomonas syringae pv. pisi): A leveleken kezdetben jellegzetes, zsírfolt szerű tüneteket okoz, később a foltok közepe barnul, elhal. A száron hosszúkás, barna foltok jelennek meg. A növény edénynyalábjait is károsítja, ezáltal hervadás lép fel. Védekezési lehetőségek: Mély fekvésű, nedvesedésre hajlamos talajokon ne termesszünk borsót.
Borsóragya (Ascochyta pisi, A. pinodes, A. Ismert és általánosan elterjedt betegség, főként csapadékos évjáratokban): A kelés hiányos, a csíra barnán rothad, később a fiatal növény gyökerei feketén rothadnak. A borsó föld feletti részein kerekded, barna szegélyű, közepén besüppedő foltokat okoz. Védekezési lehetőségek: Fontos a 3-4 éves vetésváltást betartani. A vetőmag felszívódó gombaölő szeres csávázása megfelelő védettséget ad a csírakori fertőzés ellen. Szükség esetén kémiai védekezés indokolt megelőző jelleggel réztartalmú kontakt, a tünetek megjelenése után felszívódó gombaölő szerekkel.
Borsórozsda (Uromyces pisi): Gyakori kórokozó, hazánkban is okoz komolyabb fertőzéseket. Védekezési lehetőségek: A köztesgazdákat irtani kell, a tábla széleit rendszeresen kaszálni.
Listharmat (Erysiphe pisi): A levélen, száron és a hüvelyen szennyesfehér micéliumbevonat jelenik meg, melyekben láthatók apró pontokként a gomba fekete termőtestjei. Később a fertőzött növényi részek sárgulnak, elszáradnak. Védekezési lehetőségek: A fertőzött növénymaradványok alászántása elengedhetetlen. Korábbi vetéssel és rövidebb tenyészidejű fajták termesztésével el tudjuk kerülni a fertőzési időszakot.
Peronoszpóra (Peronospora pisi): A kikelt növények sárgászöldek, a levél fonákán lilásszürke penészgyep jelenik meg (elsődleges fertőzés). Másodlagos fertőzéskor a kifejlett növényen sárgászöld, szögletes foltok láthatók a levél színén, a fonákon megjelenik a penészgyep. Védekezési lehetőségek: Egészséges vetőmag vetése, a fertőzött növényi maradványok talajba forgatása.
Fuzáriumos tőhervadás (Fusarium oxysporum f. sp. pisi): Általánosan elterjedt, talajból fertőző kórokozó. A borsó virágzásától kezdve a fertőzött növények foltokban sárgulnak, hervadnak, majd elhalnak. Védekezési lehetőségek: Vegyszeres védekezési lehetőség nincs. Legkézenfekvőbb az 5 éves vetésváltás betartása és a fertőzött szármaradványok megsemmisítése.
A borsót korai vetésideje miatt a talajlakó kártevők csak fejlettebb fenofázisban károsítják. A fiatal növényeket kelés után a csipkézőbarkók közül a sávos csipkézőbarkó (Sitona lineata) és a borsó csipkézőbarkó (S. crinita) károsítja. Jellegzetes U-alakú karéjozó rágásuk olyan súlyos lehet, hogy csak a levélerek maradnak meg, vagy azok sem.
Borsó levéltetű (Acyrthosiphon pisum): A borsó hajtásain szívogat, aminek következtében az torzul, a fejlődésben visszamarad. A megtámadott virágok zsugorodnak, majd megbarnulva elszáradnak. Évente egy nemzedéke van. Magyarországon általánosan elterjedt faj.
Borsótrips (Kakothrips pisivorus): Tavasz végén, nyár elején a borsó fiatal hajtásain szívogatnak, melynek következtében a hajtásvég torzul, sárgul, majd elszárad. Évente mintegy 10% termésveszteséget okoz, de egyes évjáratokban nagy károkat okozhat.
Borsózsizsik (Bruchus pisorum): Fő kártevő a lárva, mely a magok belsejében károsít. A hüvelybe a kikelt lárva tűhegynyi nyíláson keresztül hatol be. Védekezési lehetőségek: a szármaradványokat meg kell semmisíteni vagy mélyen a talajba forgatni betakarítást követően minél hamarabb.
Borsó-tarkaormányos (Sitona lineatus): A lárva május-június hónapokban a borsószemeket rágja meg. Védekezési lehetőségek: A borsót lehetőleg minél távolabb kell vetni az előző évi borsótáblától.
Borsómoly (Cydia nigricana): A borsóhüvely belsejében a magokat károsítja a hernyó. Védekezési lehetőségek: A kártevő ellen vegyszeres védekezés indokolt lehet.
Borsó-aknázólégy (Liriomyza huidobrensis): Hasonló a borsómolynál említettekkel.
Betakarítás és feldolgozás
A borsó betakarítása egymenetben, borsó adapterrel felszerelt kombájnnal történik (ügyelni kell a gumi verőléc használatára és a száremelő helyes beállítására, a dob fordulatszáma 450-550 között legyen). Lényeges, hogy a kombájn követni tudja a talajfelszín esetleges változásait, ezért a jó talajkopírozó képesség nagyon fontos. A borsó akkor tekinthető betakarításra alkalmasnak, ha a levelek elsárgultak, az alsó hüvelyek megsárgultak vagy megbarnultak, a hüvelyekben lévő magvak teljesen kifejlődtek, kemények, a legfelső - kevésbé érett - hüvelyekben lévő magvak körömmel éppen csak benyomhatóak.
Zöldborsó vetése szakszerűen :) S02E09
A hántolásra termesztett kifejtőborsóknál a zöld- és sárga magszínű fajták esetében eltérő a betakarítás optimális ideje. A sárga magvú fajták az érési időszak végén, a teljeséréskor színeződnek legszebben, ezért ezeket egy kicsit késleltetve kell betakarítani.
A kicsépelt és rendre rakott szalma jól bálázható. Ha szénaként felhasználva a növényzetet, azt a teljes virágzásban kaszáljuk le, majd 5-7 napos renden való száradást követően bálázhatunk. Ha zölden kívánjuk feletetni a növényállományt, akkor a kaszálást a hüvelykötés kezdetén végezzük el.
A betakarított termény „élő, biológiai anyag”, ezért utókezelésére (szárítás, előtisztítás, zsizsiktelenítés, tárolás) különösen nagy gondot fordítsunk. Minősége gyorsan romlik (optimális érettségi ideje 1-2 nap), így azonnali szállítást és 2-3 órán belüli feldolgozást igényel.
A zsengeség meghatározása: finométer-fok (F°) vagy tenderométer-fok (T°), 1 F° = 3 T°; AIS-érték meghatározása (alkoholban oldható anyagok aránya).
Minőségi kategóriák:
- Kiváló: 45 F°-ig
- I. osztály: 45,1-55,0 F°
- II. osztály: 55,1-63,0 F°
Szoros összefüggés van a zsengeség és keményítőszerű anyagok között: 40 F° = 14% keményítő; 50 F° = 18% keményítő. Zsengébb nyersanyagot igényel a hűtőipar, míg a konzervipar öregebb alapanyagot is feldolgoz. A feldolgozóipar igénye: 35-50 F°-ú nyersanyag (25-ös érték alatti) csak veszteséggel takarítható be. A helytelenül tárolt borsó néhány óra alatt 6-8 F°-ot is öregedhet.
Az Avola velőborsó fajta
Az Avola velőborsó vegyszermentes zöldség vetőmag a legkorábbi borsónk, amely ellenáll a fuzáriumnak is. Igen erőteljes, determinált növekedésű. Hűtőházi és konyhai friss felhasználásra egyaránt alkalmas. A velőborsó az a fajta hüvelyes, melyet a puffadásra, vastagbél gyulladásra hajlamos egyének leginkább fogyaszthatnak.
A Biokiskert kezeletlen, azaz csávázatlan vetőmagjai olyan nagy múltú vetőmag előállító cégektől származnak, amelyek minden esetben igazolják a vetőmag származását és vegyszermentességét. Ennek a tényét a tasakon saját jelöléssel feltüntetik. Biogazdálkodók számára mi szolgáltatjuk a minősítő szervezetek által elfogadott formában az erről szóló igazolást. A vegyszermentes vetőmag nem ökológiai gazdálkodásból származik és nem elsősorban ellenálló képességre szelektált. Webáruházunk csak olyan növényeket forgalmaz, amely alkalmasak biotermesztésre.
A zöldborsó termesztésének jelentősége és gazdasági adatok
A zöldborsó kiváló előveteményértékű növény. A gyökerein élősködő Rhizobium-baktériumok által megkötött légköri nitrogén mennyisége elérheti a 70 kg-ot is hektáronként. Korán betakaruló növény, így utána másodnövény is termeszthető, vagy más korán betakaruló növény (pl. repce) után másodnövénynek is vethető. Két kalászos közé könnyen beilleszthető, s előnyös olyan szempontból is, hogy a kalászos gabonafélék termesztéséhez használt gépek e növény termesztése során is alkalmazhatók. Jelentőségét fokozza továbbá, hogy a vegetációs idő szinte minden szakában vethető. A téli félév csapadékát jól hasznosítja, termésstabilitása a hüvelyes növényfajok között a legjobb. Öntözött körülmények között is eredményesen termeszthető.
A hasznosítás jellegében történő módosulások visszatükröződnek a vetett terület nagyságát tekintve is, hiszen az utóbbi évtizedben a szárazborsó-termesztés területi részesedése lecsökkent - az 1999-es 49,9 ezer ha-ról 18 ezer ha-ra. Hosszabb távon szemlélve a csökkenés mértékét az még nagyobb fokú, hiszen a múlt század 80-as éveiben még 140 ezer ha-on termesztettek nálunk szárazborsót. A konzervipari célú zöldborsótermesztés terén az utóbbi években 6-9 ezer ha-os területnövekedés tapasztalható, azonban ez a vetésterületi nagyság (23-26 ezer ha) is jóval elmarad az 1980-as években e célra felhasznált szántóterület nagyságától, hiszen akkor közel 100 ezer ha-on folyt ilyen irányú élelmiszeripari alapanyag előállítás.
Az 1999-2005. közötti időszak országos terméshozamai közel 50%-os termésingadozást mutatnak. A szárazborsó-termesztés terén 2004-ben kiemelkedő hozamokat értünk el, míg a 2003. évi hozamok mind a száraz-, mind a zöldborsótermesztés terén a legkisebbek a jelzett ciklusban. Az 1999-2003. közötti időszakból származó megyei adatok az országos adatoknál lényegesen nagyobb termésingadozást mutatnak, mely alapvetően az egyes térségek eltérő csapadékeloszlásának tulajdonítható. A részletes adatok alapján a szárazborsó-termesztés fajlagos mutatói 0,73 és 2,23 t/ha között változtak, míg a konzervipari célra termelt borsó fajták megyei zöldmagtermései még ennél is nagyobb mértékben (1,29-5,08 t/ha) különböztek.
A pillangósvirágú növények, s ezen belül a borsó vetésterületének növekedése várható már a közeljövőben is, mert a különféle agrártámogatási programok elnyerésének feltételei között szereplő „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” a legalább ötévenkénti pillangós-, vagy zöldtakarmány termesztését írja elő alapkövetelményként. A borsó termesztésére elsődlegesen alkalmas szántóterület nagysága hazánkban eléri a 700 ezer ha-t. Az 1999-2003. közötti időszakból származó statisztikai adatok alapján a legnagyobb vetésterületek mind a száraz-, mind a zöldborsóként való hasznosítást illetően Békés megyében találhatók. A második legnagyobb vetésterületű megye Hajdú-Bihar, míg a sorban azt Baranya- és Fejér megye termőterülete követi. Legkevésbé Vas-, Zala- és Nógrád megyében termesztik ezt a növényfajt.