Magyarország ökológiai adottságai kedvezőek a zöldség- és gyümölcstermesztés számára, mégis az ágazat számos kihívással néz szembe. A gyümölcsültetvények területe az elmúlt tíz évben állandónak tekinthető, ezzel szemben az utóbbi években a termésmennyiség csökkenése, illetve nagy mértékű ingadozása volt tapasztalható. Ez felhívja a figyelmet a nagyon rossz termésbiztonságra, ami jelentős akadálya új piacok építésének, illetve a meglévők megtartásának, hiszen stabil piacot csak stabil áruval lehet teremteni. Az utóbbi időszakban az új telepítésű gyümölcsösök mennyisége elmaradt a kívánatos mértéktől. Ez a gyümölcsösök elöregedését, korszerűtlen fajtaszerkezetét eredményezi, ami mennyiségi és minőségi romlást okozhat.
Az ágazat strukturális problémái és gazdasági jelentősége
Jelenleg az ültetvények nagy része kisgazdálkodók kezében van, ami szétaprózott termelést, valamint a nagyon eltérő és sok esetben alacsony színvonalú termesztéstechnológiát eredményez. A szétaprózott birtokszerkezet a technológiai és technikai fejlesztésnek nem kedvez. A piaci elvárások ezzel szemben egyre magasabbak, amit korszerű fajtaszerkezettel, megfelelő technológiával (pl.: öntözéses termesztéssel) és modern gépek, eszközök alkalmazásával lehetne követni, a versenyben megfelelő pozíciót elérni.
A hazai gyümölcshozamok az európai átlagot tekintve közepesnek mondhatók. A legnagyobb volumenben termesztett gyümölcsünk az alma, ami az összes gyümölcs több mint 65%-át teszi ki. A gyümölcstermés 10%-át a szilva, 6-7%-át a meggy adja, jobb évjáratokban hasonló volument érhet el az őszibarack, 3-4% a körte és 2-3% a kajszi.
A zöldségeket és gyümölcsöket együttesen mintegy 170-180 ezer hektár területen termesztjük Magyarországon. A kertészeti kultúrák termelési értéke az utóbbi években 350 milliárd Ft körül alakult, melyből 80-100 milliárd Ft a gyümölcstermesztésben, 150-200 milliárd Ft a zöldségtermesztésben keletkezett. A hazai gyümölcstermő terület az utóbbi évtizedben 80 ezer hektár magasságában stagnál, a termésmennyiség pedig az évi 900 ezer tonna körül jelentős kilengéseket mutatva 600-1 200 ezer tonna között szóródik.
A hazai szabadföldi zöldségtermő terület az utóbbi évtizedben 80 ezer hektár körül stagnált, de az elmúlt néhány évben újra növekedésnek indult. Ezt kiegészíti még mintegy 3 500 hektár hajtatott (fóliás és üvegházi) zöldségtermesztés. A zöldségtermő felület közel 2/3-át a csemegekukorica (30-35 ezer ha) és a zöldborsó (18-22 ezer ha) teszi ki. A szabadföldi termőterületek az utóbbi évtizedben stabilak, a hajtatott termesztés viszont 60%-ára zsugorodott. A szabadföldi zöldség - egy-egy extrém évjárattól eltekintve - stabilan 1,4-1,6 millió tonna termést produkált az utóbbi években, a hajtatott kultúrák pedig a jelentős területi csökkenés ellenére - emelkedő termelési színvonal mellett - 400 ezer tonnás mennyiséget adnak.
A zöldségfélék termőterülete a 2000 és 2003 közötti lendületes növekedést követően 2004 és 2010 között mintegy a felére csökkent, majd újra bővült, 2019-ben valamivel meghaladta a 89 ezer hektárt. A KSH gazdaságszerkezeti összeírásai szerint a zöldségtermesztésre szakosodott árutermelő gazdaságok száma 2010-től enyhén nőtt, 2016-ban mintegy 6800 volt. A zöldségtermesztés területét tekintve 2010-ben volt a mélypont, az akkori 67 800 hektár 2018-ra 94 100 hektárra nőtt, ám azóta újra valamelyest csökkent, jelenleg 89 300 hektár. Hunyadi István szerint ez nagyrészt a mezőgazdaságban tapasztalható munkaerőhiányra vezethető vissza. A területnagyság alapján a zöldségfélék közül a csemegekukorica, valamint a zöldborsó áll az élen, majd ezeket nagyságrenddel kisebb területtel - csökkenő sorrendben - követi a görögdinnye, a paradicsom, a fejes káposzta, a fűszerpaprika, a vöröshagyma, a zöldpaprika, a petrezselyemgyökér, a sárgarépa, a zöldbab, a fokhagyma, az uborka, a sárgadinnye. A termőterület kismértékű csökkenése nem jelent feltétlenül kevesebb össztermést, az elmúlt évtizedben ugyanis számottevően emelkedett a fontosabb zöldségfélék termésátlaga.
Czerván György: heteken belül elkészül az új zöldség-gyümölcs ágazati stratégia
Külkereskedelmi teljesítmény és fogyasztási szokások
A hazai zöldség-gyümölcs ágazat külkereskedelmi teljesítménye összességében pozitívan ítélhető meg. A friss és feldolgozott zöldség-gyümölcs termékekből együttesen 250-300 milliárd Ft értékű árut exportálunk, míg az import 150-200 milliárd Ft nagyságrendet képvisel, vagyis a külkereskedelmi egyenleg 50-100 milliárd Ft között alakul. A külkereskedelmi forgalom döntő részét a feldolgozott (konzervipari, hűtőipari stb.) késztermékek adják, a friss/nyers termékek - vagyis frisspiaci termékek és feldolgozóipari alapanyagok - jóval kisebb export-import forgalmat bonyolítanak.
A hazai - frisspiaci és nyers - gyümölcs exportunk értéke (tehát feldolgozóipari késztermékek nélkül) az EU-csatlakozástól 2008-ig 15 milliárd Ft körül mozgott, azután következett be 6-8 milliárd Ft értékű növekedés. Azonban ennek a növekedésnek mintegy fele a forint-euró árfolyam 2008 utáni 20-30%-os gyengülésének volt tulajdonítható, vagyis csak az exportnövekedés másik fele tekinthető valódi teljesítménynövekedésnek. Az export-import egyenlegben hasonló a tendencia: az EU-csatlakozást követő 3-4 „átmeneti” év negatív egyenlege után 2012-re értük el a csatlakozás előtti szintet. Az utóbbi években (2015-2019) évente változóan 13 és 23 milliárd Ft között változik a friss/nyers gyümölcsexportunk értéke (jellemzően 14-16 milliárd Ft), míg az import 12-19 milliárd Ft. A külkereskedelmi egyenleg 2015-2017-ben pozitív volt, 2018-2019-ben azonban negatívba fordult.
A zöldségágazat külkereskedelmi teljesítménye tekintetében a gyümölcstermesztéséhez hasonló megállapítások tehetők. A frisspiaci és nyers zöldségexport és -import értéke 2004-2010. között gyakorlatilag együtt halad (18-22 Mrd Ft körüli értéken), így a külkereskedelmi egyenleg nulla körüli, és csak 2010 után mérhettünk folyamatosan növekvő, 2-10 Mrd Ft közötti pozitív egyenleget. Ez annak köszönhető, hogy az import értéke a 22 Mrd Ft-hoz közeli szinten stagnált, míg az exportérték 30 Mrd Ft-ra növekedett. Megjegyzendő, hogy e folyamat is jelentős részben a forint-euró árfolyamváltozás hatásának tulajdonítható. Az utóbbi években (2015-2019) évente 36-39 milliárd Ft a friss/nyers zöldségexportunk értéke, míg az import 30-49 milliárd Ft között ingadozik. A külkereskedelmi egyenleg - a gyümölcsökhöz hasonlóan - romló tendenciájú: 2015-2017-ben pozitív, 2018-2019. években azonban negatív.
A zöldség-gyümölcs fogyasztás mértéke (friss és nyersanyagra átszámított feldolgozott termékek együtt) jelenleg 205-210 kg/fő/év értéken mozog, ami gyakorlatilag újra megfelel a 2008 előtti szintnek. Ezen év azért érdemel kiemelést, mert ezt megelőzően 210-220 kg/fő/év volt a fogyasztásunk, mely a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság után 10-15%-kal visszaesett. Ezen fogyasztási értékeknek kb. felét a feldolgozott termékek adják, a friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztása 100 kg/fő/év körül alakul, és 2013 óta évente enyhén növekvő tendenciát mutat.
A termelési színvonal és kihívások
A gyümölcstermesztésünk termelési volumene semmilyen érdemi növekedést nem mutatott az elmúlt másfél évtizedben. A hazai klimatikus adottságokat legkevésbé toleráló, illetve legnagyobb szaktudás-, tőke- és munkaerő-igényű fajok termelése esett vissza leginkább: a málna, a szeder, a fekete ribiszke és a köszméte termesztése gyakorlatilag megszűnt, de nagyon jelentős visszaesést (40%) szenvedett el az alma és az őszibarack is, mely utóbbiak az EU legjelentősebb gyümölcskultúrái. Növekedni mindössze a dió, a bodza, valamint a szamóca, a cseresznye és a kajszi volt képes. Előbbi kettő azért, mert relatíve extenzív, alacsony szaktudás-, tőke- és munkaerő-igényű ágazatok (egészen pontosan: professzionális termelés esetén nem azok, csak sokan kezelik ekként őket), utóbbi három pedig alapvetően jó piaci pozícióinak és jövedelmezőségének köszönheti előrelépését, bár a munkaerőhiány és az időjárási káresemények az utóbbi néhány évben ezekben is egyre inkább gátolják a fejlődést. Az összes többi gyümölcsfaj termelési volumene stagnál vagy enyhén csökkent.
A termelési színvonalunk az elmúlt két évtizedben érdemben nem változott, ami komoly hatékonysági problémákat vet fel. Az 1980-as években az országos átlaghozamok az akkori jó színvonalú termeléstől elvárt hozamok 70-90%-át tették ki, vagyis ágazati átlagban közel volt a termelési színvonal a jóhoz. Az 1990-es években kezdődő rohamos színvonalesés után jelenleg 30-40%-os szinten állunk, ami azt jelenti, hogy az országos átlag 60-70%-kal marad el a hazai profi/jó üzemek termelési színvonalától. Amennyiben ezeket az adatokat korrigáljuk a statisztikákból kieső mennyiségekkel, akkor is legfeljebb 50-60%-os relatív termelési színvonalhoz jutunk, ami az országos átlagnak a jó színvonaltól való 40-50%-os elmaradását fejezi ki. Az egyébként is katasztrofális helyzet megítélését tovább súlyosbítja az a tény, miszerint a relatív termelési színvonalunk az 1980-as években sokkal kedvezőbb volt, mint jelenleg, vagyis a kor elvárásaihoz viszonyítva jelenleg még a ’80-as évek színvonalán sem vagyunk.
Az ágazat gyenge termelési színvonalát nem csak a fajlagos hozamokon keresztül tapasztaljuk: a hazai ültetvények 70-75%-a öntözetlen, fagyvédelemről mindössze 100-200 hektáron, jégvédelemről kb. 2 000 hektáron beszélhetünk. A gyümölcságazat „elmaradottsági mutatói” alapján csak az előzőekben felvázolt kép erősíthető: a hazai országos átlaghozamok fajtól függően 40-80%-os elmaradásban vannak - az adott faj esetében legmagasabb országos átlaghozamokat elérő - „top 5” európai versenytárssal szemben (a statisztikai torzításokat kiszűrve is legalább 30-60%-os az elmaradás). Becsléseink szerint a hazai 80 000 hektáros ültetvényfelület mintegy 40-50%-a korszerűtlen, potenciálisan versenyképtelen, 25-30%-a jelenleg nem eléggé hatékony, de fejleszthető, míg a maradék 25-30%-a - mely néhány száz termelő vállalkozást jelent - tekinthető igazán professzionális, versenyképes felületnek. Hangsúlyozandó azonban az is, hogy a legtöbb gyümölcsfaj esetében megvan hazánkban is az a szűk profi termelői réteg, amelyik eléri a legjobb versenytársak termelési színvonalát. Az országos átlagban számított nagyon alacsony termelési színvonalunk - a fejlesztések elmaradása mellett - arra is felhívja a figyelmet, hogy az ágazatban nem játszódott le a piaci letisztulás, vagyis az alacsony színvonalon termelő vállalkozások kihullása, jóllehet ez a piacgazdaságban egy teljesen törvényszerű, a versenyképesség növekedése irányába ható folyamat (amennyiben ezt szabályozó eszközökkel nem akadályozzuk).
A hazai zöldségtermesztés szintén jelentős területi és mennyiségi visszaesést szenvedett el az EU-csatlakozás óta, bár az utóbbi néhány évben újra javulnak az ágazati mutatók. Stagnálni vagy növekedni csak a periférikus jelentőségű kisebb szakágazatok (spárga, tökfélék, padlizsán, cékla) vagy a kevésbé tőke- és munkaerő-igényes ágazatok (csemegekukorica, zöldborsó, zöldbab) voltak képesek, mely utóbbiak szaktudás-igénye is mérsékeltebb olyan tekintetben, hogy kevesebb a termesztéstechnológiai hiba lehetősége, ezzel a technológiai kockázat mértéke. A tőke-, munkaerő- és tudásintenzív szabadföldi és hajtatott kultúrák területe viszont 30-50%-kal esett vissza, a szakágazatok többsége pedig néhány száz vagy 1-2 ezer hektáros ágazattá zsugorodott.
A zöldségágazat relatív termelési színvonala - az előrehaladottabb piaci letisztulásnál fogva - jóval kedvezőbb, mint a gyümölcstermesztésé, de a top5 külföldi versenytárs ország színvonalához viszonyítva még mindig nagy a lemaradásunk. A zöldségtermesztésünk relatív termelési színvonala ágazattól függően 60-90%-os értéket mutat, vagyis a hazai országos átlag 10-40%-kal marad el a hazai jó színvonaltól (korrigálva a statisztikákból kimaradó mennyiségekkel, az elmaradás 5-30% körül lehet). Ez az érték ugyan nem kiváló, de jónak tekinthető, és sokkal kedvezőbben ítélhető meg, mint a gyümölcstermesztésünk esetében. A zöldség jóval magasabb relatív termelési színvonalának egyik oka, hogy itt már jelentős részben lezajlott a piaci letisztulás, vagyis az országos átlagot lehúzó, gyenge színvonalú gazdaságok nagyobbrészt kiestek a piacról, és csak azok maradtak, amelyek viszonylag magas színvonalon képesek termelni. Jóllehet - a korábbiakban leírtak szerint - ennek az ára az volt, hogy a hajtatott és az intenzív szabadföldi kultúrák hozzávetőlegesen 40%-os területi visszaesést szenvedtek el (ezeken a területeken szántóföldi növénytermesztésre álltak át). Az előrehaladottabb piaci letisztulás egyrészt azzal magyarázható, hogy a zöldség döntően éves kultúrákat takar, ahol a termelési szerkezet jóval gyorsabban változtatható, míg a gyümölcságazat tartós kultúráiban a nagy állóeszköz-lekötés miatt nehezebb a kilépés a piacról. Másrészt fontos ok az, hogy a gyümölcstermesztés relatíve jóval több közvetlen támogatásban részesült, ami konzerválta a versenyképtelen üzemeket és termelési szerkezetet, mert a támogatások önmagukban elegendő nyereséget biztosítottak alacsony termelési színvonal mellett is. A zöldségtermesztésünk ezzel együtt - a kor elvárásaihoz relativizálva - hozza azt a szintet, amit legfejlettebb korszakában, a ’80-as években is tudott. Az elfogadható termelési színvonal ellenére a hazai termelés a top5 versenytárshoz viszonyítva ágazattól függően eltérően, de még mindig elmaradással küzd. Fontos összefüggés, hogy az utóbbi időszakban azon fajok mennyiségi visszaesése a legnagyobb hazánkban, amelyeknél magas az elmaradottság mértéke a versenytársakkal szemben, vagyis a visszaesés egyik fő oka, hogy nem tudjuk felvenni a versenyt a termelés színvonalában a sokkal hatékonyabban termelő külföldi versenytársakkal.
A zöldség-gyümölcs ágazat finanszírozása és támogatása
A 2023-as évben a hazai gyümölcsültetvények területe meghaladta a 83 ezer hektárt, zöldségféléket szabadföldön 80 ezer hektáron, hajtatásban pedig kb. 3100 hektáron termesztettek Magyarországon. Gyümölcsnél a teljes terület az előző évhez képest dinamikus egyensúlyban maradt, zöldségeknél 1,4 ezer hektáros növekedés volt tapasztalható. Hozzá kell tenni, hogy hosszabb időtávon szinte minden gyümölcsfaj termőterülete folyamatosan csökken, a zöldségágazat viszont sokkal stabilabban áll a lábán. A zöldség-gyümölcs ágazat idei összesített termelési értéke 300 milliárd Ft körül lesz - a tavalyi, rendkívül aszályos évet követően általánosságban jobb termés volt idén, annak ellenére, hogy a tavalyi aszály és a tavaszi fagyok komolyan sújtották az ültetvényeket.
Az ágazat fejlesztésében elengedhetetlen a termőalapok megújítása, a technológia korszerűsítése. A fejlesztés iránya, a piac egyértelmű elvárásának értelmében, az integrált termesztésből származó gyümölcs minél nagyobb arányú értékesítése. Ebben kedvező fordulatot a termelői összefogás, az állami támogatások széleskörűvé tétele jelenthetik. A zöldségtermelés növelését az Agrárminisztérium átfogó eszközrendszeren keresztül támogatja. A Vidékfejlesztési Program keretében több pályázat is célzott támogatást nyújt a kertészeti ágazat beruházásaihoz, így üveg- és fóliaházak építéséhez és korszerűsítéséhez, hűtőházi kapacitások fejlesztéséhez, vagy az öntözésfejlesztéshez. A Vidékfejlesztési Program pályázatai révén a kertészeti ágazat több mint 100 milliárd forintnyi forráshoz jutott a 2014-20-as időszakban.
A 2023-as esztendő nagy jelentőséggel bírt az új uniós költségvetési ciklusban alkalmazandó KAP Stratégiai terv támogatásokra vonatkozó részletes szabályok és pályázati felhívások vonatkozásában. Ez mind a termelők, a TÉSZ-ek, feldolgozók számára fontos, a működés alapvető kereteit meghatározó tényezőrendszer - avat be a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke.
A zöldség-gyümölcs termelői szervezetek által forgalmazott gyümölcs- és zöldségtermés 1308/2013/EU rendelet 34. cikk (2) bekezdés f) pontjában említett aránya Magyarországon az alábbiak szerint alakult:2017-ben 16,96%2018-ban 15,72%2019-ben 18,21%2020-ban 18,11%2021-ben 18,98%
A zöldség-gyümölcs termelői szervezetek által forgalmazott gyümölcs- és zöldségtermés az (EU) 2021/2115 rendelet 53. cikk (2) bekezdésében említett aránya Magyarországon az alábbiak szerint alakult:2020-ban Kelet-Magyarországon: 18,20%, Nyugat-Magyarországon: 17,38%2021-ben Kelet-Magyarországon: 18,89%, Nyugat-Magyarországon: 17,81%2022-ben Kelet-Magyarországon: 21,03%, Nyugat-Magyarországon: 16,21%, Országosan: 20,34%2023-ban Országosan: 20,52%
A termelői szervezetek társulásának az 50/2017 (X. 10.) FM rendelet 4. § (3) bekezdésben felsorolt okiratokban, valamint a taglétszámban, a tagok (3a) bekezdés e) pontjában meghatározott adataiban bekövetkezett változásokat a változás bekövetkezésétől számított 15 napon belül postai úton kell bejelentenie az Agrárminisztérium Agrárpiaci Főosztálya részére (1860 Budapest, Pf. 1.).
Az ágazat aktuális kihívásai és kilátásai
Az utóbbi három évről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy ezek „normális” évek lettek volna. Kezdődött a COVID-19 járvánnyal, ami az ágazatot a munkaerő korlátozott mozgása, valamint az átmenetileg lezáródó és csak lassan újra megnyíló szállítási útvonalak révén érintette leginkább. A járványt követően az időlegesen lelassuló gazdaság visszatérő aktivitása 2021 végére egy természetesnek tűnő inflációs hullámot generált. Ezt az inflációs hullámot találta telibe Oroszország ukrajnai inváziója, ami már önmagában is bizonytalanságot generált, és erre jöttek még rá a szankciók, kereskedelmi korlátozások és egyéb intézkedések hatásai, amelyek elsősorban az energiaárakat drágították, és azokon keresztül gyakorlatilag mindent. Másodsorban az inputanyagok (műtrágyák stb.) árait is növelték. Ezek a behatások összességében mintegy 50-60%-kal növelték a termelési költségeket szűk két év (2021-ről 2022-re) leforgása alatt, bár itt ágazatonként és költségnemenként igen nagyok az eltérések. Nehezebben voltak elérhetők az inputanyagok, meghosszabbodtak a rendelési idők - informálja lapunkat dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke.
Elmondása szerint az inflációs gazdasági környezet a fogyasztói hozzáállásban is alapvető változásokat hozott, az emberek jobban megnézik, hogy mire költenek. Véleménye szerint ez nem hazai jelenség, Nyugat-Európára ugyanúgy jellemző, még a legfejlettebb uniós tagállamokban is jelentős visszaesés következett be a zöldségek és gyümölcsök értékesítésében. A hajtató kertészetek a mezőgazdaság „nehéziparának” számítanak, vagyis óriási a beruházási igény (ezért képesek négyzetméterenként 60 kg paradicsomot termelni évente), aminek a hitelkamatok drasztikus emelkedése finoman szólva sem kedvezett. A boltokban járva a fogyasztó természetesen elsősorban az árcédulákkal szembesül, a fenti folyamatokkal a termelők találkoznak - teszi hozzá dr. Apáti Ferenc.
A szektort érintő számos negatív tényező mellett pozitív események is történtek. A tavalyi év utolsó negyedévében ilyen volt a földgáz és az elektromos energia árának csökkenése, valamint a műtrágyák árának jelentős mérséklődése. Befejeződött az MNB kamatemelési ciklusa is, bevezetésre került a kamatstop, melynek okán talán a pénzügyi piacokon is nagyobb nyugalomban lehet reménykedni. Az idén az inflációs ráta az év közepi csúcs után a nyár végétől kezdve folyamatosan csökken, és a forint lassú erősödése is reménykeltő.
Az idei évben jelentkező legfontosabb kihívások között vannak évek óta változatlanok, és vannak olyan váratlan, előre nem látott hatások is, amelyek 2022 során kerültek előtérbe. A munkaerő kérdése, az öntözés kihívásai régóta meglévő feladatai az ágazat szereplőinek. A gazdasági környezetünk változása miatt fókuszba került az energiaköltségek alakulása, és a beruházásokat akadályozó magas hitelkamatok. A termelői értékesítői szervezetek beruházási programjain keresztül volna lehetőség további fejlesztéseket végrehajtani 2024-ben is, amelyek részei a hatékonyságunk növelésének, kapacitásunk bővítésének, hozzájárulhatnak az ágazat fejlesztéséhez.
Czerván György: heteken belül elkészül az új zöldség-gyümölcs ágazati stratégia
Növényvédelem a szőlő- és gyümölcskultúrákban
A Kynetec Hungary Kft. független piackutató cég felmérései alapján a növényvédőszer-piac alakulásába nyerhetünk betekintést. 2025-ben 349 termelő válaszolt a kérdésekre, akik összesen 8 233 hektáron műveltek szőlőt, míg a gyümölcsökre (alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, őszibarack, kajszibarack) vonatkozó kutatásban 474 termelő válaszolt, akik 8 136 hektáron művelték a fentebb felsorolt gyümölcskultúrákat, és az ezeken az ültetvényeken felhasznált növényvédő szerekről számoltak be a kérdezőbiztosoknak. Válaszadóink között vannak olyan termelők is, akik csak biológiai megoldásokat vagy ellenőrzött ökológiai gazdálkodásban felhasználható termékeket alkalmaztak a szőlő vagy gyümölcs művelése során, de az interjúk döntő részben azokkal készültek, akik konvencionális termékeket alkalmaztak.
Az elmúlt tíz szezonban a művelésbe vont terület több mint 10 százalékkal csökkent Magyarországon. 2016-ban még 3,87 millió hektárral, míg 2025-ben 3,38 millió hektárral számoltunk a Kynetec által felmért növényeknél. A 2010-es évek bősége és a terület csökkenése ellenére nőtt a növényvédőszer-költés, azonban az utóbbi két szezonban már egyértelmű növényvédőszer-piac csökkenést látunk az adataink alapján. 2023-ról 2024-re, valamint 2024-ről 2025-re is körülbelül 7 százalékkal csökkent a növényvédőszer-piac értéke. Még a csökkenő piacon is - ha minimálisan is - veszítenek ezek a kultúrák az elmúlt három szezonban a piaci részarányukból. Különösen igaz ez a gyümölcskultúrákra: 2025-ben sok helyen komoly fagykárt szenvedett gyümölcsösök látják leginkább a csökkenés hatását.
Szőlőben 2025-ben 1200 feletti, míg gyümölcsben 900 feletti különböző tankkeverék felhasználásáról számoltak be a termelők. Öt szezon alatt szőlőben a felhasznált termékek hektáralapon 10, míg gyümölcsben közel 30 százalékkal csökkentek. A kezelt hektárok csökkenése egyértelműen meghatározza a csekélyebb felhasználást. Szőlőben a csökkenés ellenére a növényvédőszer-költés körülbelül 15 százalékkal nőtt, míg gyümölcsben 10 százalékkal csökkent.
A kezelésszámok a teljes évre vonatkozó, gombabetegségek elleni növényvédelmi kezeléseket tartalmazzák, a lemosó permetezéstől a záró kezelésig. A kezelésszám csökkenése mindkét kultúra esetében magával hozta a felhasznált termékek számának csökkenését is. 2025-ben is a kultúrák területének csaknem egészén alkalmaztak gombaölőszeres kezelést. Magyarországon az egy hektárra jutó átlagos kezelésszám 2025-ben szőlő esetében 6,0 volt. A kezelésszám/ha és az egy tankkeverékben kijuttatott termékek számának szorzata mutatja meg, hogy egy kezelt hektárra átlagosan hány „darab” gombaölőszert juttattak ki a gazdák. Ahogy a 3. ábrán is látható, szőlőben 2025-ben 13,0 terméknyi gombaölőszert juttattak ki a termelők a kezelt területekre. A gyűjtőcsomagolású termékeket egy termékként számoltuk, nem vettük figyelembe multiplikáló hatásukat. A kezelések számában a legfontosabb tényező a gazdaság által megművelt ültetvények területe: minél nagyobb egy ültetvény, annál magasabb az ott végzett kezelések száma. Összességében az elmúlt két évtizedben kialakult növényvédelmi technológiák még 2025-ben is nagyon hasonló képet mutattak. A felhasznált termékek hatásmód szerinti megoszlása mind a piacértéket, mind a termékek részarányát tekintve megegyezik.
Hatóanyag-felhasználás a szőlő- és gyümölcstermesztésben
Az 5. ábrán láthatjuk a szőlőterületekre vetített gombaölő hatóanyagok felhasználását. Ez alapján a szőlőültetvények 85 százalékán alkalmaztak valamilyen kéntartalmú szert, ami a teljes felhasználás 30 százalékát, míg a teljes szőlő gombaölőszerpiac 10 százalékát tette ki. A ként a tebukonazol, majd a mefentriflukonazol követi, ha az ültetvényterületek arányában vizsgáljuk a hatóanyag-felhasználást. A TOP 10 hatóanyag - az ültetvényterületek arányában sorrendbe állítva - a 2025-ös szőlő gombaölőszerpiac 52 százalékát, míg felhasználási arányban 69 százalékát tette ki. Ez azt jelenti, hogy a kisebb területen, de magasabb hektárköltséggel alkalmazott innovatív, újabb termékek aránya viszonylag alacsony.
A szőlő gombabetegségek elleni védekezésben továbbra is a peronoszpóra és a lisztharmat elleni kezelések a legmeghatározóbbak, míg a kizárólag botritisz ellen alkalmazott termékek aránya nagyon alacsony. Az almában felhasznált hatóanyagok első ránézésre kevésbé koncentrált képet mutatnak a szőlőhöz képest, valójában azonban nagyobb a TOP 10 hatóanyag felhasználásának koncentrációja (az ültetvényterületekre vetítve). A legszembetűnőbb különbség a kénfelhasználás jóval alacsonyabb szintje. Bár a kén itt is vezető szerepet tölt be az alkalmazás területi arányát tekintve, a tebukonazol a szőlőben elért második helyhez képest almában csak a nyolcadik helyen szerepel. Az almaültetvények 37 százalékán alkalmaztak valamilyen kéntartalmú szert, ami a teljes felhasználás kevesebb mint 15 százalékát, míg a teljes alma gombaölőszerpiac kevesebb mint 5 százalékát tette ki.
A TOP 10 hatóanyag az ültetvényterületek arányában a 2025-ös alma gombaölőszerpiac 57 százalékát, míg felhasználási arányban 69 százalékát adta.
A zöldség-gyümölcs ágazat jövőbeli fejlesztési irányai
A fejlesztési irányokat alapvetően a gazdasági és természeti környezet jelöli ki számunkra, így azt nem magunk választjuk meg, hanem a külső környezeti tényezők. E tekintetben a legfontosabbak a következők:A versenytársak és a vevők mint közvetlen versenykörnyezetünk erőteljes versenyre kényszerítenek minket. Általában érvényesül az az elvárás, hogy jó minőséget relatíve alacsony áron vigyünk a piacra. Ráadásul a koncentrálódó vevői oldal igénye, hogy nagy és egységes árualapokkal rendelkezzünk, amivel homogén minőségben, megbízhatóan és a lehető leghosszabb szezonban kiszolgálható a piac.Rossz a munkaerő-ellátottság mennyiségét és minőségét tekintve egyaránt, és munkaerő valószínűsíthetően a jövőben sem lesz több.Az időjárás az utóbbi egy-másfél évtizedben kedvezőtlen irányba fordult. Egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek, mint például az aszályok, a tavaszi fagyok és a jégeső.
A hazai zöldség-gyümölcs szektorban az üzemek termelési színvonala erősen heterogén, a termelés hatékonysága tekintetében ágazati átlagban nagy az elmaradásunk az európai élvonaltól és a versenyképes szinttől, a szervezettség 20% körüli a kívánatos 50% helyett, az érdekazonosság és a különböző termékpálya-szintek együttműködése szerény, és markáns ágazati koordinációról sem beszélhetünk. Egy olyan hazai zöldség-gyümölcs ágazat lenne képes helyt állni a nemzetközi versenyben, melyben magas színvonalon működő, európai léptékben versenyképes, termelési színvonalukban homogén termelő és feldolgozó üzemek állítják elő az ország önellátásához szükséges árumennyiséget és elégítik ki az exportpiac igényeit. Az ágazat működését a magas fokú hatékonyság, a szervezettség és a piaci szereplők érdekazonosságon alapuló együttműködése jellemzi, amit a magas szintű ágazati koordináció foglal keretbe.
Czerván György: heteken belül elkészül az új zöldség-gyümölcs ágazati stratégia
A fogyasztói magatartás és élelmiszerbiztonság
Az inflációs gazdasági környezet a fogyasztói hozzáállásban is alapvető változásokat hozott, az emberek jobban megnézik, hogy mire költenek. A zöldségfogyasztás az elmúlt évtizedben érdemben emelkedett, ami kedvező a lakosság egészségi állapota szempontjából. Az egy főre eső zöldség- és burgonyafogyasztás 2010-től 2018-ig fejenként 6,5 kilogrammal lett több (+8,4%), burgonyafogyasztás nélkül pedig mintegy 9 kilogrammal (+18,8%). Az Agrármarketing Centrum Nonprofit Kft. (AMC) rendszeresen meghirdet népszerűsítő kampányokat, hogy erősítsék a tudatos és elkötelezett fogyasztói magatartást, és ráirányítsák a figyelmet a minőségi magyar élelmiszerekre.
A Szent István Egyetemen készült tanulmány szerint az egész év során frissen megvásárolható zöldségek köre folyamatosan nő, és egyre csökken a nyári és a téli félév fogyasztása közti különbség. A feldolgozott termékek szerepe kissé csökken. A zöldségek, gyümölcsök beltartalmi értékeit befolyásolja a fajta genetikai háttere, a termelés színhelyén jellemző környezeti tényezők, azaz a talaj és az öntözővíz minősége, a fény- és hőviszonyok. A termesztéstechnológia - mint az öntözés, trágyázás - szintén változtathat a termény minőségén, de ki kell még emelni a fejlettségi, érettségi állapotot is, azaz a betakarítás helyesen megválasztott időpontját. A tárolás és feldolgozás módja ronthatja a termény minőségét. Jelentős A-vitamin-forrás a sárgarépa, a sütőtök, a piros termésű paprikák, a paradicsom, a saláta, a sóska, a spenót.
A zöldségek azonban káros anyagokat is felhalmozhatnak. Amennyiben az asszimiláció nem tud lépést tartani a gyökérzet nitrátfelvételével, a nitrát feldúsul a szárban és a levelekben. Utánuk következik a zeller, a paradicsom, az uborka, a koktélparadicsom, a saláta, a zöldborsó és a kék áfonya. Mivel ránézésre megállapíthatatlan, hogy az adott termény tartalmaz-e vegyszermaradványt, az EWG más szempontokat ajánl a kockázatok csökkentésére. A külföldről behozott árunak a szállítás miatt hosszabb ideig kell megtartania vonzó küllemét, ezért lehetőség szerint célszerű a belföldön éppen érő terményeket vásárolni.
tags: #magyarorszag #zoldseg #es #gyumolcstermesztese #szolo