A tejfölös doboz története elsőre talán furcsán hangzik, mint egy cikk témája, azonban ha mélyebben beleássuk magunkat, rájöhetünk, hogy a mindennapi tárgyak is hordozhatnak érdekes történeteket és új funkciókat. Míg a tejfölös dobozok újrahasznosítása a kreativitás és a fenntarthatóság példája lehet, addig az ünnepek, mint például a karácsony, eredete messze visszanyúlik a történelembe, és számos különböző hagyomány, hitvilág és társadalmi szokás fonódott össze benne. A modern karácsony számos eleme, a dátumválasztástól az ajándékozáson át a karácsonyfáig, mind-mind gazdag kulturális örökségre épül.
Miért december 25.? Karácsony és a pogány ünnepek összefonódása
A Biblia nem említi Krisztus születésének pontos dátumát, sőt, egyes kutatók azt is megjegyzik: az, hogy a betlehemi jászolnál, ahol született, pásztorok tanyáztak a bárányaikkal, arra utal, hogy inkább tavasszal történhetett a jeles esemény. Az első három században a karácsonyi ünnepkör legnagyobb ünnepe még az azt lezáró vízkereszt volt, január 6., amikor a napkeleti bölcsek meglátogatták az újszülöttet.
December 25-e valójában a római napünnep, a szaturnália utolsó napja volt, amikor a harmadik századtól hivatalosan Mithrász és Sol Invictus, a késői római birodalom napistenének születését ünnepelték. Az ekkor még nem engedélyezett keresztény vallás hívei ekkor inkább Jézus születését ünnepelték. A vallás engedélyezése után, a negyedik században a december 25-i dátumot is hivatalossá tették, ezzel pedig a Jézus születésnapja körüli hitvitákat is egyszer és mindenkorra lezárták. Ez a döntés egy pragmatikus lépés volt a kereszténység részéről, hogy az új vallás könnyebben beépülhessen a már meglévő, mélyen gyökerező pogány hagyományok közé, és elnyerje a népesség támogatását.
December 26.: Szent István mártír emléknapja és a munkaszüneti nap eredete
December 26-a a vízkeresztig tartó karácsonyi ünnepkörnek része ugyan, de a kereszténység ekkor már nem Jézus születését ünnepli, hanem Szent Istvánra, az I. században élt első keresztény mártírra emlékezik. Azonban felmerül a kérdés: miért munkaszüneti nap december 26.?
A karácsonyi ünnepkör 12 napig tart, ezen belül azonban a legtöbb országban csak december 25. munkaszüneti nap. Magyarországon egyébként hivatalosan 1933-ban került be a munkaszüneti napok közé december 25. Addig a vasárnapokon kívül csak Szent István (király) napja, vagyis augusztus 20. volt ilyen ünnep. Karácsony második napjára a harmincas-negyvenes évek fordulóján terjesztették ki az ünnepnapot. Jó eséllyel egyfajta állami ajándékként, és nem a vértanú Szent István miatt (akinek tehát csak névrokona a királyunk). Azóta rövid időszakot leszámítva kétnapos ünnep a karácsony, a rövid időszak nem meglepő módon a Rákosi-korszak volt: 1948-1956 között a karácsonyt (pontosabban a fenyőfa ünnepe) csak december 25-én ünnepelhették otthon a magyarok. 1956 végén döntöttek arról, hogy újra kétnapos ünnep lesz. Ez a dátum egyértelműen mutatja, hogy a munkaszüneti napok kijelölése nem mindig kizárólag vallási, hanem gyakran társadalmi és politikai döntések eredménye is.
Advent és az adventi kalendárium: Várakozás és meglepetések
Advent a karácsony eljövetelét jelző időszak, első napja a karácsonyt megelőző negyedik vasárnap, az utolsó napja pedig december 24. Az adventi kalendárium ennél fixebb, hiszen az december elsején indul, bármilyen napra is essen, és 24-én ér véget. A két hagyomány közös gyökere a várakozás, a naptárnál a 24 napot jelképező 24 rekesz mögött elrejtett ajándékra - ma többnyire csokoládéra.
Ez a hagyomány a német protestánsoktól ered, akik a 19. századtól decemberben különböző módon jelezték az adventet. Volt, aki esténként a napnak megfelelő gyertyát gyújtott az ablakában, volt, aki képet tett az üveg mögé, és voltak, akik strigulát húztak az ajtóra krétával, amelyből egyet minden nap letörölhettek a gyerekek. Innen egyenes volt az út a naponta fogyó tépkedős naptár, majd az apró ajándékokat rejtő doboz felé. Ezekből fejlesztette ki 1908-ban Gerhard Lang müncheni nyomdájában a nyomtatott, az egyes napokat szimbolizáló naptárát. Langot a legenda szerint édesanyja adventi ajándéksüteményei ihlették, Ernst Kepler által rajzolt kalendáriuma első változataiban azonban még nem volt édesség, csak képek, ezeket kellett kivágni és egy másik lapra felragasztani - így állt össze karácsonyra a naptár.
A naptár ma ismert formáját az 1920-as évek közepén dobta piacra Lang, a naptár ablakai mögött Stollwerck csokoládékat helyeztek el. Ma meg már gyakorlatilag bármit, bárkinek találunk benne. Ez a fejlődés jól mutatja, hogyan alakulnak át a hagyományok a kereskedelmi igények és a fogyasztói szokások hatására.
Az ajándékozás hagyománya és Szent Miklós alakja
Ez a hagyomány is régebbre nyúlik vissza a kereszténységnél, és ez is a szaturnália ünnepköréhez köthető, annak része volt nemcsak a több napig tartó népünnepély, de az is, hogy az emberek ajándékkal kedveskedtek egymásnak, a gazdagok pedig megvendégelték a szegényeket.
Ahogy szaturnália lassan karácsonnyá vált, úgy terjedt el Szent Miklós története is. A 3-4. század fordulóján élt mürai püspök a legenda szerint titokban elszegényedett szomszédját segítette meg az éj leple alatt, hogy annak ne kelljen rabszolgának adnia lányait - vagy legalábbis szüleitől örökölt vagyonából támogatta a szegény gyerekeket. De térjünk vissza a legendára: annak egyik változata szerint Miklós a kandalló kéménybe szórta a segítségnek szánt aranyat, amely pont az egyik lány száradó harisnyájába pottyant - innen egyenes út vezetett a kandallóhoz akasztott zoknikig és az ablakba pakolt cipőkig.
Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a 10. század óta tartják. A hagyomány szerint Miklós a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Úgy tartják, hogy már csecsemő korában is tartotta a böjtöt, e napokon csak egyszer szopott. Szüleit kiskorában elvesztette, egyik rokona, a város püspöke nevelte fel. Megtérése után Miklós jótékony célokra szétosztotta örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra (ma Demre, Törökország) püspökévé. Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése (303-311) idején börtönbe került, majd 325-ben részt vett a Nagy Konstantin császár által összehívott niceai zsinaton. Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, tettei miatt már életében szentnek tartották. A legenda szerint 343-ban hunyt el.
Amikor Mürát 1087-ben elfoglalták a muszlim szeldzsuk törökök, maradványait az itáliai Bariból érkezett hajósok városukba vitték, ahol bazilikát építettek tiszteletére, ereklyéit II. Orbán pápa helyezte el a főoltáron. Már a 6. században templomot emelt neki Konstantinápolyban (ma Isztambul) I. Justinianus bizánci császár. A szent nevéhez számtalan legenda fűződik. Amikor városát éhínség sújtotta, és egy gonosz hentes három kisgyermeket ölt meg, hogy húsukat kimérje, Miklós leleplezte bűnét, sőt a fiúkat is feltámasztotta, ezért a gyermekek és diákok védőszentje is. Egy másik legenda szerint az éhínség idején a kikötőbe érkezett, a császári gabonakészletek feltöltésére szánt hajók kapitányait rábeszélte, hogy minden hajóról száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, mert ezt a hiányt nem fogják észrevenni az ellenőrök. Megint másik történet szerint Miklós, amikor a fülébe jutott, hogy a helytartó három ártatlan embert akar kivégeztetni a vagyonáért, a császár éppen nála lévő küldötteit faképnél hagyva megakadályozta a jogsértést. Az udvarba visszatérő küldötteket ellenségeik hamis váddal börtönbe juttatták, ők pedig kivégzésük előtt maguk is Miklóshoz fohászkodtak segítségért. Szent Miklós meg is jelent Konstantin császárnak álmában, és azt kérte, bocsássa szabadon a foglyokat.
A nevéhez fűződő leghíresebb legenda szerint élt Mürában egy szegény ember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem tellett neki a hozományra. A dolog Miklós fülébe is eljutott, de a püspök túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Inkább az éjszaka leple alatt dobott be három erszényt az apának, így a lányok megmenekültek attól, hogy örömlánynak adják el őket. E tettéért Szent Miklós a hajadonok és az aggszüzek védőszentje, oltalmazója továbbá a házasságnak és az anyaságnak. A középkor óta a tizennégy segítő szent közé sorolják, a legnagyobb tiszteletet a régi Oroszországban tanúsították iránta.
A nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz (a Mikulás a Miklós név cseh formája). Hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú, nagy csizmás alakjához kapcsolódik a Mikulás-napi ajándékozás szokása. Az ajándékozás szokása Magyarországon a városi értelmiség révén terjedt el, feltehetően német-osztrák hatásra, falura csak a múlt században jutott el, jóllehet a parasztságnál korábban is voltak Miklós-napi alakoskodások. A püspök legendája a különböző népek ajkán más és más változatban él, ennek megfelelően neve is hol Szent Miklós, Heiliger Nikolaus, Mikulás, az Amerikában ismert Santa Claus a holland Sinterklaas torzult változata. Szent Miklósból rénszarvasokkal repülő Santa Claus lett Amerikában, Lappföldön pedig rénszarvas-taxi is közlekedik.
Szent Miklós története és átalakulása. Santa Claus. Sinterklaas. Mikulás. Télapó Magyarországon
Jézuska hozza az ajándékot, vagy a háromkirályok? A karácsonyi ajándékozó alakja
Miért Jézuska hozza az ajándékot, ha neki van születésnapja? Nem a háromkirályoknak kellene? Az ajándékosztó szerepébe Luther helyezte Jézust, ebből alakult ki német nyelvterületen (pontosabban az evangélikus területeken) az a hagyomány, hogy gyermekként - Christkind vagy Christkindl, vagyis kis Jézus vagy Jézuska - jelenik meg az ünnepen. Az ajándékosztás ideje pedig december 6-ról karácsonyra tevődött át.
Az Osztrák-Magyar Monarchiába már az ellenreformáció hozta el ezt a figurát, amely ma Közép-Európa országaiban hoz ajándékot a karácsonyfa alá. A magyar néphagyományban angyalszárnyat is kapott a Kisded - magyar nyelvterületen így családtól függően az Angyalka vagy a Jézuska az ajándékosztó. Vagy hát legalább így mesélik a szülők, akik hagyományosan csengettyűszóval jelzik az ajándékok megérkeztét.
Amíg a katolikus hagyományokat követve a legtöbb országban a Mikulás ad ajándékot a jó gyerekeknek, a mediterrán országokban és azok nyomán Latin-Amerikában az ajándékosztás már vízkeresztkor, a napkeleti bölcsek látogatása idején történik, akár az ablakban hagyott cipőbe, akár egy süteménybe rejtve, akár a három király, akár egy boszorkány (az olasz Befana) által. Ez a sokszínűség jól mutatja, hogy az ajándékozás mögötti szándék univerzális, de a megvalósítás és az ehhez kapcsolódó figurák kulturálisan nagyon eltérőek lehetnek.
A karácsonyfa története és díszítése
Bár sok köze nem volt a karácsonyhoz, az a hagyomány, hogy a téli napforduló idején örökzöldekkel díszítsék az emberek otthonukat, már az ókori Egyiptomban is létezett, és állítólag a szaturnáliának is része volt, az öröklét ünneplésére. Hogy ebből hogyan lett keresztény hagyomány? Egyes források szerint a fa kivágása Krisztus mártíromságát jelképezte, mások szerint a fa almával díszítése az Édenkert díszleteként szolgált. Az biztos, hogy a portugáliai Alcobaca kolostorában a 15. századtól babérágat díszítettek fel naranccsal és gyertyával - ezt már világosan lehet a karácsonyhoz kötni. Ahogy azt a szintén 15. századi balti (lívóniai) szokást is, hogy a karácsonyi ünnepek idején édességekkel díszítettek fel a céhek udvarán egy fát, amelyről a gyerekek és az inasok szedhettek le édességeket - hasonló hagyományról a 16. századi Brémában is beszámoltak. A polgári házakban a reformációval jelentek meg a feldíszített fenyők - a legenda szerint az első ilyet Luther állította.
A 18-19. századtól a karácsonyfa egyre szélesebb körben terjedt el, és az elektromos világítás megjelenésével, Thomas Edison találmányához köthető módon, az első izzókkal díszített karácsonyfát az Edison Electric Light Company alelnökének, Edward H. Johnsonnak az otthonában állították fel 1882-ben. A télen is színes, szúrós zöld leveleiről és piros bogyójáról ismert örökzöldet már a kereszténység előtti civilizációk is szent növényként tisztelték, angolszász területen pedig Krisztus töviskoszorúját és vércseppeit jelképezi - és jól mutat adventi koszorú alapjaként is.
A mindent elsöprő piros azonban a Coca-Colához köthető, amely egy karácsonyi kampányához használta az angolszász országokban ezekben a napokban megforduló Mikulást. Az üdítőgyártó a vizuális megvalósítására megbízott egy művészt, Haddon Sundblomt, aki hogy, hogy nem, épp a márka által alkalmazott piros színbe öltöztette a joviális, szakállas öregemberként ábrázolt ajándék-házhozszállító püspököt. A szakállas öregember alakja egyébként már a 19. században megjelent az amerikai kultúrában hirdetéseken, képeslapokon, de ott még a piros mellett más színekben játszott a ruhája. A piros hegemóniáját a kólacég hirdetései hozták el. Ez a marketing stratégia a modern karácsony ikonikus képét is nagymértékben meghatározta.
A karácsonyi menü és a bejgli eredete
Hal, pulyka, bejgli - mintha mindig velünk lettek volna a karácsonyi asztalnál. Na de mi a helyzet a körítéssel? Az elmúlt évszázad karácsonyi menüit, háztartási jó tanácsait lapoztuk végig, és ha sok új recepttel nem is lettünk gazdagabbak, arról sok mindent megtudtunk, miként képzelték el ez alatt a háziasszonyok szerepét.
Miért karácsonykor eszünk bejglit? Mert ilyenkor mindenhol kapható - mondhatnánk, hiszen a karácsonyi tradíció valójában nem a süteményhez kötődik, hanem annak egyik hagyományos töltelékéhez, a mákhoz. A mák a népi hitvilágban a rontást elhárítására szolgál, de ennél ismertebb egy másik babona: az apró mákszemek a bőséget, a termékenységet szimbolizálják.
Ennyit a mákról - ami egyébként a szintén szentestei, még inkább böjti ételben, a mákos gubában is szerves összetevő -, de mi van a tésztával? A karácsonyi kalács (lsd. még Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom) helyét átvevő sütemény Sziléziából származik, krakkói zsidók készítették először a 17. század elején, innen került az 1680-as években Bécsbe. Az amerikai, francia és angol hagyományok is formálták azokat az ételeket, amelyek karácsonykor az asztalunkra kerülnek. És persze az orosz hússaláta, mely bár nem ősi karácsonyi fogás, sok magyar háztartásban mégis az ünnepi menü része lett az idők során. A karácsonyi ételek sokszínűsége is a kulturális találkozások és adaptációk eredménye.
A tejfölös dobozok újrahasznosításának kreatív lehetőségei
A "telapo tejfolos doboz története" mint téma felveti a kérdést, hogy miként tudjuk a hétköznapi, eldobásra szánt tárgyakat, mint a tejfölös doboz, újrahasznosítani és új életre kelteni. A majdnem kilós tejfölös vagy joghurtos doboz klassz tároló, viszonylag masszív, a felület sima, így aztán elég gyorsan ízlésünk szerint új külsővel otthonunkhoz passzinthatjuk sitty-sotty. A sok egyforma tároló egymás közelében pedig növeli azt az érzetünket, hogy tulajdonképp rend van. Az pedig micsoda öröm, ha könnyedén megtaláljuk pl. a mindenfelé szóródó alapanyagokat, bigyókákat szépen eldobozolva.
Szerencsére rengeteg lapmatricánk volt (egyszínű vagy mintás, amit méterre lehet venni), tényleg csak méretre kellett vágni és körbetekerni (a fal persze nem egyenes, hanem lefelé szűkül, így erre egy egész kicsit jó figyelni, egyszínű matricánál nem nagyon foglátszani az illesztés). A levegőbuborékokra érdemes vigyázni közben, ha mégis bekerül néhány, szerencsére könnyű kisimogatni. Az öntapadós tapéta is szuper erre a célra. Ezek a dobozok nemcsak praktikusak, hanem esztétikailag is hozzájárulhatnak otthonunk rendezettségéhez.
Szent Miklós története és átalakulása. Santa Claus. Sinterklaas. Mikulás. Télapó Magyarországon
H. Vass Ildikó és az origami
A kreatív újrahasznosítás és a kézművesség, mint az origami, remek példája a mindennapi tárgyak művészetté alakításának. H. Vass Ildikó, a Magyar Origami Kör tagja, kiemeli az origami sokoldalúságát és az egyszerű papírból készült figurák szépségét. Az origami, mint egy japán művészeti forma, ahol a papírt hajtogatással alakítják át különböző formákká és figurákká, kitűnően illeszkedik a tejfölös dobozok kreatív felhasználásának koncepciójába. Bár a tejfölös doboz maga nem papír, a doboz díszítésére felhasznált öntapadós tapéta, vagy akár a dobozokból készült, majd papírral borított tárolók már kapcsolódnak a kézműves gondolkodáshoz.
H. Vass Ildikó már óvónő korában kezdett foglalkozni az origamival. A papír már régebben is érdekelte, s kicsit rá is kényszerült, hogy foglalkozzon vele. Az óvodák akkor /is/ elég szegények voltak, így nem futotta filc anyagra, agyagra…, így maradt az akkor még olcsóbb papír. Erre sem futotta mindig, így nagy örömmel látogatta a dekoratőröket, akik összegyűjtötték neki a potyadékot. Egy olyan óvodában kezdett dolgozni, ami akkor épült. Így az üres falak felöltöztetése rájuk várt. Ekkor derült ki, hogy van érzéke a papírhoz. Kolléganőim megdicsértek, biztattak. Mivel akkor még képesítés nélküli volt, ezzel a képességével tudott kitűnni. Így aztán hozzá jöttek Húsvétkor, Anyák-napján…, hogy milyen ötlete van. Ekkor találkozott a gyerekkorban megismert csákón, vitorláson és pénztárcán kívül más origami figurákkal is.
Miután évekig hiába várta, hogy munkáit kiadják, magánkiadásban megjelentette a „Mikulások és angyalkák” c. füzetet. A Papírvarázslat 1-2. kötetei, valamint a Cser kiadó Színes Ötletek sorozatának 42. és 60. füzeteként megjelent „Papírhajtogatás” /ez csak a Dani-féle alaphajtásból elkészíthető modelleket tartalmazza/ és „Papírangyalkák és díszek” is az ő alkotásait mutatják be. A Gay Merill Gross /USA/ által szerkesztett „Minigami” c. könyv egy csillagát közli, a 2008-as, 2009-es, 2010-es, 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es és 2015-ös Origami-kalendárium /Page-a Day-Calendar -USA/pedig az egérkéjét. Ez utóbbiakban a vitorlása is látható. A holland Orison -ban a tavaszi koszorú, a csillag, a maci, a Kis Hableány és a hal, a vitorlás, a boszorkány, valamint az ádventi koszorú jelent meg. 2010 nyarán pár magyar origamis társának modelljével együtt egy japán könyvben láthatóak bohócai. A Japán földrengés kapcsán készült képeit, szíveit egy japán kiadvány és a NOA 440.száma (2012) is közli. Az Európai Origami könyvben - négy magyar origami-alkotóval együtt - közölték "Szív-kapcsolat" - modelljét (2014). Az Indonéz Origami szövetség magazinjába két modellt közöltek tőle, szív (vitorlással) hajtogatását - mely az OUSA logója is - az amerikai Origami Convention Book tartalmazza (2013). Több modelljével találkozhatunk a Kör magazinjában és a Színes kézcsodákban is.
Szeret egyszerű figurákat kitalálni, s olyan leírással és rajzzal ellátni, melyet mindenki megért. Nagy öröm, hogy voltak, akik azt mondták, hogy az ő könyvéből sikerült megtanulniuk origamizni, ill. könyvei alapján állítják össze az éves tanmenetet, tartanak szakkört. Számtalan kiállítása volt már. Pár éve Finnországban tanította az origamit egy táborban egy héten át. Többször szerepelt TV-műsorban is /Duna TV, TV2, RTL Klub, ATV, helyi adók…/. Havonta egy alkalommal játszóházban tanítja a gyerekeket és felnőtteket egy veszprémi könyvtárban, ahová bárki jöhet, így nincs állandó tagság. Egy Alapítványi Iskola négy osztályában is origamizik, természetesen a "speciális nevelési igényű" tanítványai mellett. Már akartak tőle vásárolni képet /Pilisborosjenői Ped. Több helyen van már külföldön képe úgy, hogy nem ő kezdeményezte: felkérést kapott, hogy egy, az észt -finn kapcsolatokat kifejező képet készítsen, hasonlót, mint amit nála láttak. Hát az még jobb lett, de fájó szívvel odaadta. Pár éve svájciak akarták megvenni a Praktikában is közölt "Jancsi és Juliskát". Ajándékba odaadta, de /ezt is/ fájó szívvel, mert egyik kedvence volt a Kisherceg mellett. Férje nem szeret bokáig érő papírban mászkálni, pedig amikor egy könyv készül, előfordul ilyen is. Azért a rajzokat /mérnöki precizitással/ és a fotókat elkészíti.
Arról a kérdésről, hogy "miért ajánlaná másoknak?" az jutott eszébe, hogy egyszer Dániában tanította az origamit. Egy héten keresztül azt mesélte, hogy "Milyen jó" "Ezt mindenkinek meg kellene tanítani" "legszívesebben egész nap ezt csinálnám"… Egy kirakatversenyen Veszprémben a profik között 2. díjat nyert a "Virágozzék a királynék városa" kirakatversenyen. A "Százlábú-akcióról" gondolom, hogy tudtok, az origami újságban is írtunk róla. Tagja volt a 12 fős magyar „delegációnak”, akikkel Akira Yoshizawa kurzusán vettek részt Münchenben. 2006-ban New Yorkban részt vehetett az amerikai origami találkozón - Viszlói Emőkét kísérhette, Neki segíthetett, tolmácsolhatott… Tanítványát, Schmalbach Beatrixot is megfertőzte az origamival. H. Vass Ildikó munkássága rávilágít, hogy a kreativitás és a kézművesség hogyan teheti gazdagabbá mindennapjainkat, és hogyan formálhatja át az egyszerű anyagokat különleges alkotásokká, amelyek inspirációt nyújthatnak a tejfölös dobozok kreatív felhasználásához is.
Egyéb mesék és tanulságok a mindennapokból
A bemutatott mesék, mint Tordon Ákos: A kismadár kertje, Móra Ferenc: A fecskék, Móra Ferenc: Madarak iskolája, Ugri, és az elvarázsolt erdő titka, Mester Györgyi: Napfényes tavasz, Fésűs Éva: Májusi mese, és a különböző betűs mesék (Ly, Ty, Zs, Ny, Cs, Gy), mind-mind a mindennapi élet, a természet és a hagyományok szépségeit, tanulságait mutatják be. Ezek a történetek nemcsak szórakoztatóak, hanem értékes erkölcsi üzeneteket is közvetítenek, a szorgalomról, a bátorságról, a bizalomról, a természet szeretetéről, az összefogásról, és a tanulás fontosságáról. A tejfölös doboz, mint egy egyszerű tárgy, beilleszthető ebbe a mesés világba, ahol a kreativitás és a fantázia segítségével bármi életre kelhet, legyen szó egy tárolódobozról, egy origami figuráról vagy egy új meséről. A mesék és a kézművesség, mint a tejfölös dobozok újrahasznosítása, szorosan összekapcsolódnak abban, hogy a fantáziát és a kreativitást ösztönzik, és segítenek értéket találni a látszólag jelentéktelen dolgokban is.
